Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-15 / 11. szám
19IW. Január 15. 5 Szerda Eredményesen záriák a múlt évet megyénk takarékszövetkezetei A számok sokasága között tál-1 évi öasznyeresége — előzetes a da. lóztunk a napokban, melyek Bé-' tok szerint — elérte az 1 millió kés megye 20 takarékszövetkeze- 900 ezer forintot, tének múlt évi eredményeit, mindenek előtt tekintélyük növekedését, a termelőszövetkezeti parasztság irántuk tanúsított bizalmát fémjelzik. Ugyanis a MÉSZÖV Takarékszövetkezeti Osztályának munkatársai szerint 1968-ban olyan eredményeket mondhatnak magukénak a megye szövetkezeti pénzintézeteinek dolgozói iés választóit vezetőségei, melyek minden korábbit fe_ lülmúlnak. De lássuk a számokat, a konkrét megállapításokat, melyek önmagukért „beszélnek”, A 20 takarékszövetkezet, s a hozzájuk tartozó nyolc kirendeltség, valamint az öt betétgyűjtő és kifizető pénztár kamatozó betét- állománya 1968.' év végére meghaladta a 130 millió forintot. Érdemes megjegyezni, hogy a múlt évi betétállomány 23 millió forinttal haladta meg az 1967. évit. Ezenkívül van az a több mint 4; millió 700 ezer forint, melyet gépkocsinyeremény-betétként tartanak nyilván a megye takarékszövetkezetei. A gépkocsinveremény-be- tétek összege is több mint 1 millió forinttal növekedett az egy évvel ezelőttihez képest. Ezt a betétállományt több mint 19 ezren helyezték el a megye takarékszövetkezeteinél, kétezerrel többen, mint 1907-ben. E számok és megállapítások jól érzékeltetik e pénzintéMásiik legjelentősebb tevékenység volt a takarékszövetkezeteknek is a tagság segítése, kölcsönigényeinek kielégítése. Tavaly 18 ezren kértek és kaptak pénzintézeteinktől építési, termeltetési és áruvásárlási kölcsönt, több mint 68 millió forint összegben. Fontos feladatuk közé tartozott a betétállomány növelése és a kölcsön kihelyezésén túl a biztosításkötés is. 1968-ban 4 ezer 220 új biztosítást kötöttek megyénk takarék- szövetkezetei, melyek díjbevétele meghaladta a 400 ezer forintot. Balkus Imre Magyar—szovTet kulturális egyiiümüködés Kedden Moszkvában folytatódott a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bizottság 4. ülésszaka. Az Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezette magyar és a Jekatyerina Furceva művelődésügyi miniszter vezette szovjet küldöttség három bizottságot alakítva tárgyalta meg az ülésszak napirendjének kérdéseit. A továbbiakban különbizottság foglalkozott az 1969—1970-ben sorrakerülő jubileumok (a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50., hazánk felszabadításának 25., Lenin születésének 100. évfordulója) közös rendezvényeinek témakörével. Az, ülésszak okmányainak ünnepélyes aláírására szerdán kerül sor. Népgazdasági érdek —• vállalati érdek A tárgyalóteremből: résre, kocsmai duhajkodásra. Az esetek többségében ittas fővel támadt rá a vádlott élettársára, barátjára vagy olyan emberre, akit azelőtt sohasem látott. Tipikus bűncselekmény tehát, zetek növekvő szerepét. Ezt pél- j amit Török Gyula, a TÖviskesi dázza mindenek előtt az a tény, i Állami Gazdaság 31 éves állat- hogy a múlt évben 4500-an kérték I gondozója követett el a múlt év felvételüket a takarékszövetkezet- I végén. Tipikus, mert a kocsmánál. Ez azt jelentette, hogy 1968. | pulttól indult a garázda férfi és „Gyere velem ölni!” Az elmúlt évben a megyében i gyújtott, s szesszel táplált vidámegyetlen alkalommal sem emel- j sága akkor sem hagyott alább, tek öklöt vagy kést a másik em- amikor kiszaladt lába alól a föld. bérré nyereségvágyból, aljas in- j Gál Ferenc úgy határozott, hogy dókból. Számos bűnper vezethető j felsegíti és hazakíséri a hemper- azonban vissza családi nézeteité- gő embert, de megakadályozta december 31-én már 37 ezer 500 tagot számláltak a megye szövetkezeti pénzintézeteinél. olyan embereket fenyegetett agancsnyelű késével, akik soha sem vétettek neki. A kertészszigeti italboltban ita- Figvelmet érdemel a kevermesi fozott egy novemberi délutánon a takarékszövetkezet 15 milliós be-. Török házaspár. Este 8 óra tájban tétállománya. E pénzintézet ezzel J határozták el magukat a távozás- a betétállománnyal megyei szin- ra^ nem sokkal azután, hogy a ten első lett. Kevermest, a tótkomlóst és az Endrődi Takarék- szövetkezet követi, mindegyik 14 és sárga földig lerészegedve Gyurik Józsefet — kiszolgálás helyett — kitessékelték az ajtón. Szerepet fé) milliós betétállománnyal. Azl kapott a röviddel ezután kezdődő általános gazdálkodást tekintve, i szomorú színjátékban Gál Ferenc viszont a Szarvasi Takarékszövet- J is, aki Törökékkel együtt tartott kezet .jeleskedett 1968-ban 400 ezer a kocsmából hazafelé, forintos nyereségével. Egyébként ] Gyurik, feledve a kiutasítást, a 20 szövetkezeti pénzintézet 1968.1 már a kocsma közelében nótára kadt dühében. Szerencsére nem ért rá részletesed foglalkozni sem a hazai, sem a külföldi találgatásokkal, mert a Galambos-villában több dolga akadt, mint gondolta. Egyelőre csak annyit sikerült megállapítani, hogy a tettes X- su garas izotópokkal dolgozott. Minden valószínűség szerint a magát Kelemennek nevező egyén helyezte el előző esti látogatásakor ,az izotópokat a főmérnök szobájában, amelyek aztán sugárzásaikkal megbénították a jelzőberendezések működését. A sugárzások nyomát és az izotópok helyét sikerült a szőnyegen és az egyik asztalkán kimutatni, és ez magyarázna meg Takács Árpi vallomásának azt a részét, amely szerint Gábor a reggeli órákban még mindig nem tudta használni apja készülékeit. De hogy hogyan sikerült bejutnia a tettesnek éjjel a villába, és hogyan nyitotta ki a páncélszek- ényt, az nem derült még ki. Egy ’fogott ember és a villa alkalmazottainak kihallgatása sem árt eredménnyel. De Takács Árút már értesítették, hogy más- lap menjen be a rendőrségre a /illa körül elfogott emberrel történő szembesítésre. Mert a kapott személyleírás ráillett, és ha valóban cinkosa volt Kelemennek, nemsoká tagadhat. De mire a helyszíni szemléről ússzaérkezett a társaság, már ijabb meglepetés várta őket: A viharba került Ratoplan^al megszakadt minden összeköttetés. Azt niég látták, hogy a kisebbik Galambos-fiú kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a gép rohamos süllyedésének megakadályozására, látták a gép körül cikázó villámokat, és hallották a dörgéseket is, de a hangszóróból csak rettentő recsegések hallatszottak, és a kép egyszer csak eltűnt a felvevő üvegéről. Hiába igyekezett Benedek, majd később Galambos mérnök újra ebben Török Gyula. Azt mondta Gálnak, hogy majd ő támogatja haza a szesztestvért, s hogy nagyobb nyomatékot adjon elhatározásának, előkapta a kését is. Gól jobbnak látta, ha vitatkozás helyett visszavonul, s mint a későbbiek igazolták, helyesen cselekedett. Különösen helyes volt részéről, hogy elment telefonálni a rendőrségnek. De mit tett vajon eközben Török, aki olyannyira ragaszkodott Gyurik társaságához? Minden indok nélkül püfölni kezdte a lábán alig álló férfit, majd — mint aki jól végezte dolgát — hazament. Az alaposan helybenhagyott áldozat is ezt tette. A fájdalmas események bizonyára kijózanították egy kissé, mert óvatosan bezárta lakása ajtaját. Talán megsejtette, hogy a szesztől fűtött Török még nem elégedett önmagával, s útban van a lakása felé? Ámokfutását csak rövid időre szakította meg Török, amikor az utcán találkozott a békésen kerékpározó idős Komoróczki Gyulával. Könnyen elképzelhetjük Komoróczki meglepetését, amikor minden magyarázkodás nélkül arra szólította fel, hogy tartson vele és öljék meg együtt Gyurikot. Természetesen visszautasította az ittas férfi ajánlatát, akinek a haragja most ellene fordult. Magasra emelt késsel támadt rá, sőt felé is sújtott a pengével. Komo- róczkinak szerencséjére a helyén • volt a szeme, és elkapta a gyil„befogni” a képet, csak egy sö- ; kölni készülő jobbot. tét folt és fülsiketítő recsegés volt az eredmény. A főmérnök kétségbeesetten fordult a Meteorológiai Intézethez, de a rádiós körkérdésre egyetlen európai megfigyelőállomás sem tudott érdembeli választ adni. — Nyugat-Európa és az Atlanti-óceán felett dúló vihar lehetetlenné tesz minden megfigyelést és bemérést — közölte a legtöbb intézet. Galambos főmérnök csalódottan tette le a kagylót. Tulajdonképpen csak most döbbent rá, hogy mi is történt. Eddig az események úgy rohantak, hogy jóformán nem is tudta végiggondolni a való helyzetet. És mindig volt valami biztos hír a gépről vagy a gyerekekről. Most egyszerre tört rá minden. Eddig látta Gábort, és ha nem is tudott Imréről, megvolt épségben a gép, még ha el is repült. Aztán megkerült Imre is. élt és ügyes fellépésével reményt keltett, hogy hazaviszi a gépet. (Folytatjuk) Török — látva, hogy vele nem boldogul — dühöngve folytatta az útját Gyurikákhoz. Előbb zörgetett az ajtón, majd pumpával beverte az ablakot és köveket kezdett hajigálni a szobába. Hiába könyörgött neki a halálra rémült gyermekeit és férjét féltő Gyurikné. Az ostrom nem tartott sokáig, Gyurik, felfegyverkezve egy konyhakéssel, kilépett az ajtón, hogy leszámoljon üldözőjével. Könnyű elképzelni, mire lettek volna képesek az egymásra acsar- gó, részeg férfiak, ha az utolsó pillanatban nem lép közbe a helyszínre siető Gál Ferenc. Török Gyulával nem első ízben találkoztak a Szeghalmi Járásbíróság bírái. 1966-ban testi sértést okozó zsarolási kísérlet miatt, már elítélték egy év, hat hónapra. Ezt is figyelembe vették, amikor novemberi garázdaságáért héthónapi börtönbüntetést szabtak ki. Kötelezték alko- holelvenó kezelésre is. Békés Dezső Az új beruházási politika és az, hogy a vállalatoknak önerőből ( kell beruházniuk, érdekeltté teszi ' őket a fejlesztésben, a többleteredmény elérésében. A korábbi köz- | ponti elosztás felének megfelelő j keret, fejlesztési alapként, jelen- I leg is a vállalatok rendelkezésére áll. Ez látszatra elaprózódásnak tűnik, ám, ha a vállalat összegyűjtve használja fel ezt az alapot, akkor már okvetlenül technikai fejlesztését eredményező beruházást hajthat végre. A hitel után kamatot kell fizetnie, ezzel a népgazdaság a kamattal egyenértékű akkumulációt realizál. Előfeltétel az, hogy minden 100 forintos befektetésre legalább hét forint nyereséget kell elérni. Ma már a vállalatok többsége a beruházási hiteligénynél 15—20 forintos nyereséggel számol, de még így is versenytárgyalásokon hoznak döntéseket, mert az igények meghaladják a rendelkezésre álló felhalmozási alapot. A döntések meghozatalánál az arányok betartása a fő cél. Az már nem képezheti vita tárgyát, hogy a beruházásokat vissza kell fizetni. A hatékonyság tehát egyértelmű: a beruházások rangsorolási mutatója híven kifejezi a vállalati és népgazdasági érdek egybeesését, hiszen e mutató a visszafizetési és a megtérülési idő középarányosával számol. A vállalati nyereség mértéke dönti el, hogy a vállalat milyen fejlesztéseket tervezhet. Nem csupán a beruházás megtérülési idejét kell számba venni, hanem azt is, hogy a fejlesztés révén jelentkező létszámtöbblet miatt a dolgozók egy főre eső nyeresége ne csökkenjen. A népgazdaság a beruházási hitelkereteket természetesen differenciálja, a hatékonyság mellett figyelembe veszi az ipar területi elhelyezkedését is. A kamatpolitikával ösztönzi a vállalatokat arra, hogy tőkés vagy szocialista importból szerezzék be gépeiket. Üj vonás, hogy a tőkés importból beszerzett gépeket — a régi értelemben vett tranzakciós beruházás esetén — devizában kell visszafizetni, a hitel kamataival együtt. A kamat és a differenciált hitelpolitika a népgazdaságban bekövetkező strukturális változásokra is hatással van. Megállapítást nyert például, hogy a ruhaipar fejlesztése nem célszerű, ezért népgazdasági hitelt nem kap. Napjainkban sok vitát vált ki a készletezési politika helyessége. A készletek finanszírozásához szükséges pénzeszközöket szintén a felhalmozási alapból biztosítja a népgazdaság. Amikor az 1968. évi készletszintek megállapításra kerültek, az volt a cél, hogy a nemzeti jövedelemből ne fordítsunk többet készletnövelésre és a forgási sebesség lehetőleg javuljon. A szintmegállapítás az 1967-es bázisévre épült. A szintnél magasabb készletfelhalmozódás esetén ismét csak a népgazdaságnak kell fedezetről gondoskodnia, ami azzal járhat, hogy kevesebb jut beruházásra vagy fogyasztásra. A törekvés az, | hogy az indokolatlan készletnövelés következményeit a vállalat viselje. Vita folyik arról is, hogy ez a hitelpolitika nem minden esetben; esik egybe a népgazdasági érdek- j kel, miután egyes vállalatoknak! a választékbővítés miatt nagyobb készletekre van szüksége. Kiváltképpen így van ez a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatban vagy az exportra termelő vállalatoknál. A népgazdasági és vállalati érdek kapcsolódása új színezetet nyert az export—import-tevékenységben is. A tőkés import korlátozása érdekében a vállalatnak előzetes letétet kell biztosítania. Megítélésem szerint a gazdasági szabályozók egyik legjelentősebb pozitívuma a vállalatok és a külkereskedelem új rendszerű kapcsolata. A termelő vállalatok a múltban nem érzékelték a nyersanyagok világpiaci árában bekövetkezett változásokat és exporttermelésük vonatkozásában a világpiaci értékítéletet, mert a külkereskedelmi vállalatok a termelő vállalatokkal „diktált” termelői áron számoltak el. Az árakban nem érvényesült a gép- beszerzés magasabb értéke, az igényesebb technológia költsége, stb., így a külkereskedelem nem volt kényszerítve a termékek magasabb áron töfténő értékesítésére, mert az árkiegyenlítést a nemzeti jövedelemből úgyis megkapta. Az új rendszerű kapcsolatokban a vállalatok limitárakat határoznak meg, s ha e fölött értékesít a külkereskedelmi vállalat, akkor osztozkodnak a nyereségen. Az új rendszerű kapcsolat tehát nagyobb devizakitermelést biztosít a népgazdaságnak. E kapcsolatban igen fontos feladat, hogy a termékek korszerűsítése révén mind magasabb árat érjenek el, az önköltség léhető csökkentésével párhuzamban. Az elmondottaknak fordítottja jelentkezik az importtermékek beszerzésénél, ahol szintén érvényesíteni lehet a termék önköltségében a világpiaci árakat. Az elsőrendű cél tehát az. hogy ne belföldön emeljük az árakat, hanem a külföldi piacon igyekezzünk mind magasabb árat elérni. A vállalatoknak nem elegendő csupán jövedelmezőségi szemléletben vizsgálni termékeiket és azok árait, hanem fel kell mérni azt is, hogy termékeiket el tudják-e adni a piacon. Ha a realizálás nehézségekbe ütközik, akkor a vállalati nyereség, a személyi jövedelem és a népgazdasági akkumuláció egyaránt csökken. Tudomásul kell venni, hogy a gazdasági életben verseny van. Ebben a gazdasági versenyben a vállalatok eredménye, gazdasági hatékonysága a termelékenységre és végső fokon a nemzeti jövedelemre hat ki. A vállalatok kötetlenebb, de érdemben szigorúbb gazdálkodási és fejlesztési követelmények között végzik munkájukat, ami egyben azt is jelenti, hogy növekszik a vállalati tervek kidolgozásának, a vállalatok sajátos helyzete felmérésének és a tennivalók tudatos, a népgazdasági és vállalati érdekkel egyaránt összhangban álló megállapításnak a jelentősége. Az 1969 -es év előrelépést igényel a vállalati önállóság további megszilárdításával, a hatékonyság minden oldalú fokozása útján. A népgazdasági terv megteremti ehhez a feltételeket, de épít is arra a tendenciára, amelyet a vállalatok kollektíváinak kell valóra váltaniuk. Lovas Imre, a békéscsabai kötöttárugyár főkönyvelője I
