Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
KÖRÖS TÁJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ A Vie Nouve írig; Alulról kell megújítani a kultúrát Egy római olvasó levelet küldött a Vie Nouve című olasz kommunista hetilapnak, s a levélben a következőket írja: Az olasz baloldal egyre inkább érzi egy olyan irányzat hiányát, amely radikálisan szembehelyezkedne a burzsoá kultúrával. A probléma egyre jobban felkavarja az olasz kulturális életet, amint ezt a velencei, fabbricoi, cesenai események is mutatják, amelyek a diákmozgalom nyomán robbantak ki. Az a kérdés, mit kell tenni azzal a mind körmönfontabb manipulációval szemben, amely bármely kulturális produktumot áruvá, fogyasztási és divatcikké tesz? A kultúra hogyan tud megmenekülni a manipulációtól, ha továbbra is a sikeriparhoz kötődik? * * * A levélre Lorenza MazT zetti, a lap rovatvezetője válaszolt. Gondolatai számunkra elsősorban mint dokumentumok érdekesek. A vajúdó olasz társadalomban a szembenálló erők egyik harci területe a kulturális élet A legjobbak keresik a burzsoá kultúra alternatíváját, s Loren za f Mazzetti cikke egyet vet fel a vélt lehetőségek közül. Válaszát némileg rövidítve közöljük. * * * Egy „másféle kultúrának” kellene léteznie, amely különbözik a burzsoá kultúrától. De ilyen nem létezik. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy létezése utópia lenne, Zavattini ötlete, a szabad filmhíradó, a valóságban is létrehozható. Nem az a probléma, hogy a filmművészetet elvigyék a nép közé, hanem az, hogy az új filmművészet a nép körében szülessen meg. Arra volna szükség, hogy a munkások, parasztok, diákok, papok és hívők maguk készítsenek szabad filmhíradót. Akkor nem lenne szükség arra, hogy a televízió informáljon bennünket. Ojabb hírcsatornákat kellene létrehozni — ahogy Zavattini mondja —, hogy kialakuljon egy bizonyos ellen-információ. A házaknak, tereknek, templomoknak, s a különféle szervezetek helyiségeinek mozivá kellene válniuk. Jelenleg a tömeg magába szívja, fogyasztja azt a kultúrát, amelyet valahonnan a magasból kap. Ez azonban valami előregyártóit dolog, amelynek van egy kifejezett és egy rejtett tartalma. Meghatározott céllal kell hatnia a tömegre. Mik ezek a célok? Az információk misztifikálása, annak a nézetnek az elhi- tetése, hogy a tömeg kénytelen elfogadni mindazt, amit kap, mert önmaga képtelen az alkotásra, szociális és kultúrális téren kisebbrendűségi komplexus kialakítása; a sikertelenségből eredő agresszivitás átalakítása önpusztítássá vagy a külvilág elleni erőszakká; egy bizonyosfajta forradalmi kultúra eltűnése, de csupán látszólag, s közben annak a nézetnek az elterjesztése, hogy a forradalom csak a sznobok pillanatnyi divatja, amelyben gazdagok és szegények egyaránt részt vesznek. Előadók, akik baloldaliaknak mondják magukat, közöttük pszichológusok, szociológusok, gyakran terjesztik teljes komolysággal a „fiatalok kultúrájának” eljövetelét. A burzsoá kultúrával szemben nem az „alulról jövő kultúrát”, a „tömegeket kifejező kultúrát” tekintik alternatívának, hanem a „fiatalok kultúráját” s ezzel azt a nézetet hitetik el, hogy a nemzedékek közötti harc forradalmi küzdelem! Mi hiszünk abban, hogy a tömegek megszerzik a kultúra előállításához és továbbításához, közléséhez szükséges eszközöket. A 8 és 16 mm-es felvevő- és vetítőgépeket igen könnyen megszerezhetik a munkások és a diákok csoportjai vagy bármely más csoport, mindazok, akik informálni akarják a többieket arról, amit megértettek. Ily módon a kultúrát alulról hozzák létre és terjesztik, kollektív tevékenységgel Természetesen, mielőtt egy „másféle kultúra” születne, amely különbözik a polgárságétól, szükséges elfogadtatni a tömeggel azt a gondolatot, hogy kulturális értéket termeljen. Nem szükséges egy rendezőt vagy egy operatőrt hívni a felvevőgép kezelésére, mert már ez is befolyásolás. Ahhoz, hogy valaki előadjon a tereken és az utcákon, nem szükséges, hogy hivatásos színész legyen, nincs szükség arra, hogy az írók, rendezők, színészeik sztárrá istenüljenek. Holnap a tömegek kultúrája és a tömegek által létrehozott kultúra kollektív részvétellel fog létrejönni. Ez nem öli meg az egyéniséget, ellenkezőleg, erősíti azt Maga az a tény, hogy létrejön egy „másféle kultúra”, forradalmi tett lesz. A burzsoázia vagy az elit kultúrája semmit sem ér. Meg kell tennünk az első lépést, hogy megszülessen a tömegekből, a tömegeket kifejező, s a tömegek által létrehozott kultúra. Fordította: Bistey András lakács Dezső ex librisei ÜNNEPEK STRALSUNDBAN emzetközl gyors. Milyen ünnepélyesen hangzanak e szavak! Az alvó városok, faluk mellett elszáguldó vonat. A fekete téli tájban villanyfény, a kocsikban meleg étkező, háló, hideg-meleg víz. Legalább is úgy gondolja, aki télen hosszú útra indul. No6, a Szófiából induló Pannónia expressz nélkülöz minden kényelmet. Jó, hogy Prágában esik az eső, kidugjuk kezünket és megmossuk, hogy vacsorázhassunk a sajátunkból, mert az az étkezőt is lecsatolták. Berlinben is esik, minden állomáson kivilágított karácsonyfák várják az utazókat Kilenc percet késünk, előttünk elrobog a stralsundi gyors, így este 10 óra van, mire megérkezünk. 24-én reggelre már készen áll a karácsonyfa. Csak fehér gyertyák és ezüst díszek vannak rajta. Jana-Katerina ma egyéves. A rengeteg becsomagolt ajándékot kis kezével bontogatja, sikolt, kacag, örül a babáknak, mackóknak, aztán aludni megy. A felnőttek díszbe öltözve ülik körül az ünnepi asztalt. Damaszt és ezüst a terítés, a gyertyák égnek nemcsak a fán, de a szoba minden sarkában Is. Minden ellenkező “híreszteléssel szemben a német koszt, ha jó a háziasszony, igen ízletes, bőséges és tápláló. A dús reggelik, 8—10 féle étel, finom félkilós vajak, halak, sajtok, jó Ízű felvágottak, híg kávé tejszínnel vagy tea, a fekete „egészség-kenyértől” a fehér friss zsemlékig minden az asztalon van. Karácsony este pulykát eszünk főtt krumplival és savanyúval, torta, sör, konyak és a végén pezsgő következik. Vacsora után a háziasszony megszólal: „Karácsonyapó (Weinachtsmann) az ajtó előtt áll, engedjük be...” Mindenki feláll, „rejtekhelyére” siet és a díszes papírba csomagolt ajándékokat leteszi az asztalra. Lassan egész hegy emelkedik a csomagokból, amit nem illik azonnal kibontani. Sorbán-körben csodálkozik, örül mindenki mindenkinek, még ha ő maga csomagolta is be, úgy tesz, mintha sose látta volna. Szép fehérneműk, kölni, francia konyak, vázák bukkannak elő a csillogó burkokból. A Weinachtsmann, a piros ruhás bányászlámpát tartó Karácsonyapó jól belenyúlt a köpenye zsebébe.., Ünnep első napján kirándulunk. A kis fehér Wartburg áthalad a Sund öböl híd- ján. Fehér sirályok röpködnek, vadkacsák és hattyúk fáznak a part menti, összetört vékony jégen. Rügen-sziget most meseország! Havas fenyők, az erdők és beltengerek között falucskák alszanak. Különös, kör alakú magas dombok bozóttal benőve. Másodnap délelőtt sörözés a tengerparti hajó-vendéglőben. A sörök változatos és végtelen fajtái közül most megint egy új és talán a legízletesebb kerül az asztalra. Kint hull a hó, a sziget partja ködbe vész. B~nt meleg, jól öltözött emberek, zsongó, lágy beszéd ... Délután családi látogatás. A következő 4 órai kávét nagy unalomban, roppant udvariasan fogyasztjuk a fiatal pár nyolcadik emeleti modern lakásában. A gramofon a rádióba bekapcsolva játszik, megint sör és konyak, tunya tétlenség és idegnyugtató békés, elégedett hangulat A két ünnep között végre kinyitnak a kifosztott üzletek. A háziasszonyok édesvízi pontyot rendelnek újévi ebédre. Az áruházakban nincs ez és az vagy csak kicsi, vagy csak túl nagy számban. A külön e célra berendezett osztályon hosszú sor várakozik a különféle szilveszteri dekorációk beszerzésére. Papírfezeket, kalapokat, álarcokat kell venni a 90 százalékban házi mulatságokra. No meg az államilag engedélyegett rakétákat, asztali és utcai „bombákat”. Mint egy nagy szaloncukor színes papírban, olyanok a bom- bácskák. Kétfelé kell húzni vagy kidobni az ablakon és akkor bumm-bumm, ég, robban, világít már 30-án estétől minden utca. Zavar és bánt a lárma. Ot éven felül fél egyig minden gyermek az utcán van. Papákkal együtt robbantanak és rakétáz. nak, elrontva a szilveszteri kedélyes házi mulatságot, ahol is megszánják a szegény magyar vendéget és eltekintenek a kis asztali rakétáktól. Éjfélkor újra. Meseország minden. A vonatok, a hajók dudálnak, harangok szólnak s a 6—700 éves csúcsíves, behavazott házak felett tarka rakéták szállnak a sötétkék csillagokkal kivert égbolt felé. Elfogyott az újévi ponty. Eljött az első munkás hétköznap. A vonat ismét hideg kocsival indul Berlin felé, pedig most már komoly hó és hideg van. A vagon nemdohányzó. Vagy kilenc kisgyermekkel utazunk együtt, egyévestől felfelé. Mégis csend van. Egyik sem sikoltozik, kiabál, nyúzza a szüleit, rúgdoesa a szomszédját. Egy hangosabb szó és máris leintik,' ha csak most tanul járni is a baba... Viszont az S-bahnon, a magasvasúton állunk vagy fél órát csomagokkal megra- kottan. Senki sem ad helyet, sőt ifjúi fürgeségüket tanúsítva előttünk ragadnak el minden ülőhelyet az életerős lányok és fiúk. A hálókocsiban jugoszláv kalauz ül, bolgárok és jugoszlávok az úti társak. Másnap reggel Komáromban magyar kalauz száll fel, boldog új évet kíván és... kezet csókol. Huszárné Sándor Magda