Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
li<». január 12, 5 Vasárnap A békéscsabai szálloda „ablakai” egyelőre műanyag fóliával fedettek. Amikor a hőmérő higanyszála nem esik szélsőségesen alacsony értékre, télen is folytatják a belső munkálatokat. Határidő szerint ebben a félévben kell átadni rendeltetésének az új, modern létesítményt. Fotó: Eszter gály OOOOOOOOOCXXlOOOOOOOCOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOO'’* Kapitális gímszarvasok kerültek puskavégre megyénkben Megyénk ős idők óta híres a kecses testű őzeiről, sok a nyúl, a fácán ezen a tájon. Az utóbbi években szépen elszaporodtak a dánok is. Gímszarvas azonban ritkán fordul meg a Körös-völgy erdeiben. Az utóbbi hónapokban azonban — valószínű az erdélyi hegyekből vándoroltak erre a tájra —■ egyre több a gímszarvas a geszti, zsa- dányi, mezógyáni erdőkben. Néhány hét alatt 8—10 „királyi vad” — gímszarvas — került puskavégre. Nem volt egyedüli, az a szarvasbika, amely a zsadányi erdőben került terítékre, a súlya meghaladta a 230 kilót. Win— ■»IWWMHIWHIIWHWW,MIII—l—f—WWf— De fehéren gomolygó felhőtenger takarta el a Föld felé a kilátást. A fiú láthatóan elégedetlen volt a látvánnyal. Visszament a műszerasztalhoz, de nem nyúlt semmihez, csak nézte a különböző tárcsákat és gombokat Aztán a magasságmérőt vette tüzetesen szem alá. A mutató, mintha el akart volna bújni, a műszer felső széléhez tapadt. Látszott, hogy a gép már jóval túlrepülte a mérhető tízezer méteres magasságot A sebességmérő mutatója az 500-as jel körül ingadozott. Imrének ez sem tetszett. Pár pillanatig még gondolkodott aztán lassan az egyik gomb felé nyúlt A kis fekete fejen ez fehérlett: „Állj!” ezt lenyomta. A sebességmérő mutatója rohamosan süllyedni kezdett. Négyszáz... Háromszázötven... Háromszáz... aztán egyszerre kétszáz, majd hirtelen nyolcvan... Ebben a pillanatban árnyék vetődött az ablakra. A gép lebegő szárnyad lassan kinyíltak, és mire a sebességmérő mutatója a 0-ra esett, a négy szárny már teljes egészében kibontakozott. A repülőgép megállt a levegőben. De ugyanakkor a szél szárnyára kapta, és sodorni kezdte egy új, ismeretlen irányba. Imre észrevette, mert a gép kicsit megbillent. A gép kabinja kettős tengelyen ringott, kiegyensúlyozta a külső lökéseket, de azért Imrének mégsem tetszett az eset. — Mi lenne, ha lejjebb szánnánk? — gondolta. Ott alul a felhők mintha nyugalmasabb ■ légkört mutatnának. A magas- • ságmérő szerint túl vagyunk a | tízezer méteren, nyugodtan le- £ ereszkedhetünk párezer métert jj Az elhatározást tett követte. • Kicsit gondolkodott ugyan a £ „leszállás” felírású kar lenyomá- » sa előtt, pisze orrát is kétszer : megvakarta, ami nála mindig a £ nagy elhatározások jele — de aztán mégis csak lenyomta. A sebességmérő mutatója ismét kilendült. De most ellenkező irányban hagyta el a piros 0-át, a „lefelé” jelzés felé. A gép megindult a Föld felé. Előbb csak tízig kúszott a sebességmutató, majd a ti zen- ötös szám körül kezdett ingadozni. Imre most lassan elforgatta a leszállást irányító kart, miközben a sebességmérőt figyelte. A mutató felkúszott a húszon - ötös számra. Imre úgy érezte magát, mint amikor a felvonó a tizedik emeletről megindul a földszint felé. Még fordított egyet a karon. A sebességmérő mutatója felugrott a negyvenre. De a magasságmérő nem mutatott semmi változást. — Ügy, ennyi elég lesz! — mondta elégedetten a fiú. — Így is egy egész nap beletelik, míg földet érünk. Addig nehogy apu nagyon megszidjon, felírok mindent. Bizonyára kiváncsi lesz, hogyan viselkedett a gép a magasban. Legalább valami hasznomat veszi. (Folytatjuk) Mecénás kerestetik — anno 1969 „Nem elég fellobógni. Mindig égni kell” (Váci Mihály) Hogy is kezdjem? Ritka élményben volt részem. Tucatnyi csinos lány, néhány értelmes fiatalember és egy vonzó művészegyéniség jóvoltából. Ők különben az építők békéscsabai Juhász Gyula Művelődési Házának Irodalmi Színpada. Lelkes szónoklatokat hallottam, okos irányelveket és unalmas brossúrákat olvastam az ifjúság irodalmi nevelésének szükségességéről. A cél nemes voltát senki nem vitatja, csak éppen a gyakorlati megvalósítás, vagy hogy divatosan csikorgó mflkifejezéssel éljek: a „téma realizálása”... nos, hát kissé — döcög. Es akkor kiderül, hogy van a fiataloknak egy maroknyi csoportja — ipari tanulók, diáklányok, ifjúmunkások —, akik az édes költészet, a nemes veretű dráma szépséges sugaraiban sütkéreznek. Akiknél az élet nélkülözhetetlen velejárója lett az irodalom szeretete. Mint másoknál a fogmosás, a féldeci vagy a vasárnapi focimeccs. Közéleti indulat Próba az Irodalmi Színpadon. Vagy inkább szívesen várt baráti összejövetel. Közelebb húzódnak a kályhához, mert megfeledkeztek róluk, s csak az utolsó pillanatban fűtöttek be. Lapozom az együttes naplóját. Régebbi műsorok emlékei. „Kiasz- szikus est”. Szerzők: Sophokles, Ibsen, Shaw, Madách... A „Modern esten” bemutatott dráma- részletek, monológok, írói: Brecht, Anouilh, O’Neill... Beszélgetünk. Szentmiklósi Lajos marós a téglagyárban. Leginkább Fejes Endrét és Jevtusen- kót szereti. Márta Edit gimnazista, kedvence: Váci Mihály. Göttl Judit kozmetikus tanuló, ő Rád- : nótira szavaz. Itt mindenkinek van irodalmi példaképe, s ez nem valami „jólfésült” válasz az újságíró kérdéseire. Kapásból el is szavalják kedvenceik legszebb költeményeit. Uhrin György veteránnak ! számít az együttesben. Nem csoda, hogy „repertoárja” gazdag. Most Garai Gábor Artisták című versét szavalja. „Mások ügyéhez! egész létemmel van közöm...” Nos. igen. Az irodalom szerete- tén kívül ezt a szenvedélyes köz- i életi indulatot tanulják itt. Meg [ mást is. Az anyanyelv ápolását például. — Célunk: a szép magyar be- j széd. Gyakorlatainkon megismer- í kedünk a nyelv líraiságával, a| hangzók kifejező erejével, a stílus tömör képeivel — mondja j Szoboszlai Sándor. A Jókai Szín- | ház művésze, a lebilineselően i i szuggesztív színészegyéniség, az! együttes vezetője, rendezője, lel-1 j1”' | Nem „szfórnevelde"; Kifejti: az Irodalmi Színpadon > | nem „porszem sztárokat", bol-1 j dogtalan örök dilettánsokat farag- : nak. Olyan fiatalokat nevelnek, ! akik szívesen töltenek „irodalmi játékkal” hetente egy-egy estet, s mellesleg barátságba kerülnek a költészet és dráma nagyjaival, vérükbe szívódik az irodalom. Akad persze — Tímár Béla pél- ; dául —, aki itt kezdte, és most a j színművészeti főiskolán folytatja: I színpadi tanulmányait. | Nagy Margit viszont oly ügye- j sen elemezte — itt szerzett isme- í rétéi alapján — Hollós Korvin Lajos Megtartó indulat című versét, hogy jelest kapott érte az érettségi vizsgán. j Kérdésemre, hogy kik járnak i rendszeresen színházba, szinte kórusban felelnek: — Én is! Sőt. Többen vannak, akik már | a szüleiket is „beoltották” Thália j szeretetére. ők az egyetlen Irodalmi Szín- i pad a városban, akik 1963 óta i egyfolytában működnek. Közben i ; eljutottak a tv-szereplésig. Az ország kétszáz együttesének versenyében ötödikek lettek az egyik Ki mit tud? vetélkedőn. Sör és kultúra Mostani összejövetelüknek mégis van egy árnyas oldala. Lehet! I ugyanis, hogy ez próba volt az utolsó! Az utóbbi esztendőben egyre kevesebbet törődtek velük a művelődési házban. Végül az igazgató közölte, hogy 1969-ben feloszlatják az Irodalmi Színpadot. A gazdasági vezető így indokol- j ; ta a döntést: nem tudják tovább j támogatni őket, mert működésük | nem hoz pénzt a konyhára. Nesze neked, új mechanizmus! | Mindez azután történt, hogy a í múlt év márciusában nagy neki-l buzdulással megalakult egy ti-1 zennégy tagú kulturális bizottság. | Lesz majd aki foglalkozik a művelődés ügyével és — többek között — a csoporttal. A megalakulás örömére azon nyomban derekasan be is söröztek a bizottság — egyes — tagjai. Azóta a kul- túrbizottság olyanná vált, mint a fata morgana... Eltűnt, mintha sohasem lett volna. Közben volt egy nagyszerűen sikerült szereplésük a gyerekeknek a KISZ-táborban. Kötetlen irodalInfravörös lámpák, olajkályhák a sertésiiaztatókban Napok óta megyénk az ország leghidegebb zónája. Ködös reggelek, zúzmarás fák, mínusz 19—20 fokos dermesztő hidegek emlékeztetnek lépten nyomon a télre. Ennek ellenére naponta mintegy másfélezer kismalac „születik” megyénkben. Az érzékeny, zsenge malacokat különös gonddal óvják a tél hidegétől. A nagybánhegyesi Zalka Máté, az újkígyóst Aranykalász, az orosházi Dózsa és számos más termelőszövetkezet kon- j szerű sertéstelepén infravörös lámpák, illetve olajkályhák biztosítják a megfelelő hőfokot a fiaztatókban. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben például, ahol drága angol és svéd importszülőktől származó' utódokból 460 kismalacot gondoznak jelenleg, — hőmérő mutatja j a hőfokot a sertésólakban. A sertésgondozók aszerint adagolják a meleget, ahogyan az érzékeny kismalacok kívánják. Az olajkályhák és infralámpák költségei a tenyészállatok veszteségmentes fel-j nevelésében bőségesen megtérül- j nek. Ahol nem eléggé korszerűek az I ólak, ott szalmabálákkal rakják körül a fiaztatókat, hogy minél kevesebb hideg hatoljon az épületbe. Megyénkben 1969-ben mintegy 600 ezer kismalacot várnak. A tervszerű szaporítás nem kerülheti el a téli fial ásókat, s a kismalacokat az időjárás viszontagságától függetlenül veszteségmentesen kívánják felnevelni mindenütt. mi délutánná alakult a „műsor”. Ezt az ifjúsági szövetség rendezte. Az építők munkásszállásán Is felléptek. Hallgatóság összesen két szál jelent meg. Ezt a kultúr- ház igazgatója rendezte. (Hitelt érdemlő tanú szerint másnap még ott hevertek az íróasztalán a szétküldetlen meghívók.) „Elfoglal»" igazgató Többszöri keresés után sikerült telefonon elérnem Szombati András művelődési ház igazgatót. Röviden közölte, hogy aggodalmam nem időszerű, mert „szólt a Szoboszlai Sanyinak, hogy mégis maradhatnak”. Makacskodásomra megbeszéltünk azért személyes találkozót, amire Szombati András bokros elfoglaltságai miatt eddig nem került sor. A portástól értesültem — többszöri személyes és telefon-érdeklődésemre —, hogy „nem ér rá”. Egy ember, aki azért kapja a fizetését, hogy „hivatalból” kultúr-misszionárius legyen, s mi kot itt van egy ilyen lelkes kis gárda, ő gondjaikkal foglalkozni „nem ér rá”!? Szomorú kulturális kilátások. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési és Propaganda Osztályának vezetője, Hányái Béla meglepetve (tőlem) hallotta, hogy az építők Irodalmi Színpadának — bár utóbb „visszaszívták” — voltaképpen felmondtak. Ez ellenkezik a szakszervezet irányelveivel, mely éppen az ilyenfajta együttesek támogatását szorgalmazza. A művelődési ház vezetőjének „hozzáállása” nem sok jót ígér. Ki tudja, egy hónap múlva vagy később miként döntenek? Egy tehetséges fiatal gárda értő mecénást keres. Egy irodalmi színpad — kiadó! Emberek! Van közietek, aki is- , tápolásra, de legalább meghallgatásra érdemesítené Thália ifjú rajongóit, a mézes szavú költészet szerelmeseit? Vajda János A% utolsó hó golyó A lány tizenöt éves lehetett, a fiú valamivel több, de lehet, hogy csak nyúlánksága hazudta idősebbnek pár esztendővel. A fiú egy fa mögött állt és hógolyót szorongatott a kezében, a lány éppen akkor fordult be a sarkon. Észrevették egymást, de hirtelen mindketten másfelé kapták a tekintetüket. A lány nőiességének büszke tudatában lépkedett el a fa mellett, mozgása észrevehetően nem változott, de minden érzékszervével hátrafelé figyelt. Lassan számolt magában. Egy, kettő, három, négy... Várta a hógolyót. A fiú dobásra lendülő keze megállt a levegőben. — Helyes pofija van — gondolta, és akkor már tudta, hogy nem vágja a lányhoz o már amúgy is olvado- zó hólabdát. — Csak ne érzelegjünk — támadt fel benne kama- szos hetykesége, de aztán ellendítette magát a védelmet adó fától és áldozata után eredt. A hógolyót, az utolsó hógolyót, mint egy cigarettavéget diszkréten maga elé ejtette és rátaposott. Hogy a langaléta fiú mit mondott a lánynak, arról nem szól a krónika. Ez különben sem érdekes. Tény az, hogy nem sokkal később már együtt látták őket a moziban, egy vasárnap délutáni előadáson. (br.)
