Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-08 / 5. szám
1*69. január S. 2 Szerda r Érdekes francia lépés Izraellel szemben Izraelben aggodalmat és keserűséget váltott ki az a francia döntés, hogy hétfőtől kezdve Izraelnek nem szállítanak katonai felszerelést. Mint ismeretes, az Izraelnek szállított francia fegyvereket és hadianyagokat eddig csak olyan embargó korlátozta, amely a Mi- rage-típusú repülőgépekre vonatkozott. A tilalom most már kiterjed valamennyi típusú fegyverre és katonai felszerelésre, beleértve a pótalkatrészeket is. Tel Aviv-ban kijelentették, : hogy a francia elhatározás, „ve- ■ szélyezteli Izrael biztonságát”. | Izrael légierejét ugyanis elsősorban francia repülőgépek alkotják és így az embargó megfosztja az ország légierejét a nélkülözhetetlen pótalkatrészektől. Az izraeli sajtó dühöditen kommentálja a francia döntést A Haaree így ír: „De Gaulle tábornok határozottan Izrael-ellenes álláspontra helyezkedett és arra akarja bírni Izraelt, hogy a hatnapos háború előtti határok mögé vonuljon visz- sza”. Beirútban hivatalosan is megerősítették, hogy Abdallah Jafl kormányfő hétfőn este benyújtotta lemondását Heiou köztársasági Falusi „individualizmus“? a Brit Nemzetközösség kormányfői találkozója Ixmdon Kedden délelőtt a londoni Marlborough House-ban Wilson elnökletével megkezdődött a nemzetközösség 17. kormányfői találkozója. Az épület előtt hétfő este csikorgó hidegben körülbelül 150 tüntető fáklyás virrasztást tartott reggelig. A megnyitó perceiben is sok százan tüntettek a rhodesiai fajgyűlölő rendszer ellen. Számos tüntető Biafra elismerését követelte, sokan az angliai színesbőrű bevándorlók követeléseit hangoztatták. A tanácskozás, amelyen tizennyolc kormányfő hat köztársasági elnök és négy alacsonyabb rangú küldöttségvezető vesz részt, minden eddigi konferenciánál nagyobb; a tervek szerint hét munkanapon és két pihenőnapon át tart. Az első két napon a jelenlegi világhelyzet általános vitája kerül sorra ezután vitatják meg a még el nem fogadott napirend többi kérdését. (MTI) Üdvözlőlap Peliíngljől Levél érkezett Moszkvába. N. I. Szmimov szovjet geológusnak küldte el újévi jókívánságait egy kínai kollégája, Szun Csau-Csi, akivel 4 évi közös munkája alatt 1954—58 között Kínában barátkozott össze. Szmimov átadta az APN szovjet sajtóirodának a levelet. (Az eredeti kínai nevet a szerkesztőség érthető okokból megváltoztatta.) íme a levél: „Kedves Nyikoláj Ivánovics! »I „Mao Ce-tung eszméinek nagy győzelme” — Újévi üdvözlőlap Kínából. Boldog új évet kívánok. Rég nem írtam önnek. Egyik barátom külföldre utazott a Szovjetunión keresztül, ő dobja be a levelet egy moszkvai levélszekrénybe. Pe- kingből nem tudom elküldeni, nem olyan idők járnak. Ne csodálkozzék, hogy a borítékban képes levelezőlapot talál, amely atomrobbanást ábrázol. Ilyen „művészeti termékeket” kezdtek árusítani nálunk december köze■ pén. Ezek a lapok az újévi üdvözlő kártyákkal együtt találhatók a pultokon. Azt beszélik, hogy a lapot nem kizárólag új év alkalmából hozták forgalomba, hanem Mao Ce-tung születésének 75. évfordulója alkalmából, amelyet december 26-án ünnepeltek. Ügy látszik, a maoisták véleménye szerint a halál hamuja szimbolizálja Kína nagyságát Az atomfelhő alatt a következő felírat olvasható: „Mao Ce-tung eszméinek nagy győzelme”. Ha tudná, kedves barátom, mennyi bánatot és nélkülözést kellett nekünk, kínaiaknak elviselnünk ezek miatt az „eszmék” miatt Apám és feleségem a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” idején éhenhalt. A „kulturális forradalom” alatt a vörösgárdisták agyon zaklatták fivéremet aki emiatt öngyilkos lett. A kisebbik lányom gyakorlatilag már harmadik éve nem tanul semmit az iskolában, mert a „Mao Ce-tung eszméi propaganda brigádjának” katonái az osztálytermekben laknak, és arra kényszerítik a gyerekeket hogy idézeteket tanulmányozzanak. Nekem hamarosan az ország távolabbi részébe kell utaznom, hogy részt vegyek a* úgynevezet fizikai munkában. Ez csaknem koncentrációs tábort jelent. Kedves barátom, belefáradtam a félelembe és gyanakvásba! De nemcsak én, hanem rajtam kívül • nagyon sokan. Az élet egyre ne- , hezebb lesz. Jegyre kapjuk a rizst, a húst, a gyufát, a szövetet Nincs mivel fűteni...’” A levél és a fotó nem szorul ] kommentárra. Minden nemzet ] j méltán lehet büszke az atomener- 1 | gia fejlesztése terén élért tudó- J mányos eredményeire. Az azon- < ban még egyetlen egészségesen \ | gondolkodó embernek sem jutott < az eszébe, hogy olyan lelkesedés- ; sei reklámozza a tömeges meg- j semmisítés akopaliptikus vízióját ! mint a pekingi „forradalmárok”. (KS) elnöknek. A minisztereinäli lemondását az ország politikai válságával hozzak összefüggésbe. Ez I a válság azt követően vált nyíl- I vánvalóvá, hogy Izrael támadást intézett a beirúti nemzetközi légikikötő ellen. Több képviselő azzal vádolta a libanoni fegyveres erőt hogy nem tertt semmit a támadás elhárítására Párizs Csak az igen késői lapzártával dolgozó két legnagyobb francia polgári reggeli lap, a Figaró és az Aurore kommentálta azt az izraeli forrásból származó, francia részről hivatalosan mindeddig meg nem erősített hírt A két jobboldali lap, amely az izraeli—arab konfliktusban, a hatnapos háború kezdete óta, mindig nyíltan izrael pártján állt és még a beirúti repülőtér elleni repülőgéptámadást is csak nagyon óvatosan ítélte el. Élesen támadja a kormányt döntéséért. Kairó Az A1 Ahram szerint ENSZ- körökben az a vélemény uralkodik, hogy a közel-keleti helyzet az utóbbi napokban tovább romlott, és hogy gyorsan fokozódik a robbanásveszély. Az A1 Akiibar hangsúlyozza, hogy Moszkva és Párizs mind sűrűbben érintkezik a közel-keleti válság megoldása érdekében. A békés kezdeményezéseket azonban Tel-Aviv továbbra is makacsul elutasítja. A lap úgy tudja, hogy Izrael három kívánsággal fordul maid Nixon amerikai elnökhöz: 1. Követeli az amerikai fegyverszállítások folytatását; 2. Azt kívánja, hogy Amerika „tartsa távol” a Szovjetuniót a közel-kelettől; 3. Azt akarja, hogy az új amerikai kormány a Johnson-kormányhoz hasonlóan, támogassa Izraelt az arab területek megszállásának fenntartásában mindaddig, amíg Izrael és az arab államok közvetlen tár- gvalásokon meg nem egyeznek. (MTI) Az ember társas lény, úgy érzi jól magát, s akkor képes kifejteni alkotóereje teljét, ha ki- sebb-nagyobb közösségek köreiben megtalálta a maga helyét Nem tudjuk elképzelni az életünket hogy ne váltsunk szót szomszédainkkal, munkatársainkkal, polgártársainkkal, ne legyünk részesei a lokális, lakóhely környéki és az országos politika áramlatainak. Kifejteni a véleményét, meg- hányni-vetni a szűkebb környezet vagy a nagyvilág dolgait kiki akkor tudja, ha módja adódik rá. A körülzártabb közösségekben élő városi embernek, ipari munkásnak, értelmiséginek .kedvezőbbek a lehetőségei ez ügyben, mint a tanyák, falvak lakóinak. Azért a vidéki ember „politizálásának” alkalmas fórumai is kialakultak évszázadok során. Ilyen volt mindenekelőtt a vásár, a piac, ahol távolabbi tájak lakói is egymás mellé kerültek, s a jól sikerült alku örömére alkalom volt el- kvaterkázni, szót váltani erről, arról. Ott volt azután vasárnap délelőtt a templom, ahol — ha az istenes jámborság nem is hatott mindenkire — mégiscsak összejöttek az emberek, hazafelé menet beszélgettek vagy betértek a kocsmába egy-egy pohár italra, biliárdra, kuglira. Manapság olyan alkalmai vannak a falusi embernek a véleménynyilvánításra, amilyet azelőtt soha nem is álmodott volna. Részt vesz a brigádértekezleteken, a termelőszövetkezet közgyűlésén, felszólal a társadalmi szervezetek összejövetelein. Igen ám, de legtöbb helyütt hiányzik az olyan állandó, nap nap után vagy hétről hétre idénybe vehető ’ helyiség és alkalom. ami biztosítaná a falu „társadalmi életének” rendszeres lüktetését. A piac szerepköre jelentéktelenné szűkült (társadalmi vonatkozásban), a templomba inkább csak az öregek egy része jár, a kocsmákból talponálló falatozók vagy presszók lettek. Az egyik nem alkalmas a hosszabban való elidőzésre, a másikat inkább a fiatalság kedveli, s jobbára — páronként. Mindezzel szemben pedig ott a tv, melynek szuggesztiv, lebilincselő ereje otthonülővé teszi a családokat, érezhetően rontja az összejövetelek, együttes szórakozások — s az ezekből fakadó társas élet — esélyeit. (Ha nemzetközi meccs vagy valamilyen izgalmas „rangadó” van a műsorban, valamirevaló mozgalmi vezető nem szervez se taggyűlést, se vezetőségi ülést arra a délutánra, hiszen úgyis részvétlenségbe fulladna.) A televízió tehát — felbecsülhetetlen értékű kulturális missziója mellett — elfordítja a közösségtől az egyes embert. Mindennek ellenére — vagy éppen ezért — megvan az emberekben a kívánság, él az igény a társas együttlét különböző fórumai iránt — falun is. A népfrontvezetők megyei tanácskozásán a minap Papp Károly Orosházáról szóvá tette, hogy nagy gond nekik: „Hol jöhetnének össze az emberek a kocsma helyett és a tv ellenében?" Hasonló problémákat firtatott Na- csa János Dévaványáról, az új- kígyósi Horváth Antal pedig azt panaszolta: nincs otthona a Hazafias Népfrontnak a községben. Vannak többé-kevésbé sikeres kezdeményezések termelőszövetkezeti klubok létrehozására. Bár ezeknek a kluboknak a berendezése — sok falusi, gazdaságbeli kultúrhelyiséghez hasonlóan — még elég sok kívánnivalót hagy hátra, mégis ezt a kezdeményezést bátorítani, szorgalmazni, segíteni szükséges, hogy áttörjük az „újmódi” falusi individualizmus kialakulásának korlátáit. V. J. Iráni képek 3. A FELADAT ELVÉGZÉSE A gazdaság, amelynek fejlesztési tervét kellett elkészítenünk, kb. 6000 ha területű. Egy része mezőgazdasági művelés alatt áll. Gyapot, búza, árpa termesztése folyik az öntözött földeken. Próbaképpen létesítettek egy kisebb gyümölcsöst is. A gyümölcsfák minden szakszerű kezelés nélkül is szép termést hoztak, jelezve, hogy ezzel a földdel lehet valamit kezdem. Ha megfelelő szakember irányítaná itt a gyümölcs- termesztést, minden bizonnyal több és jobb minőségű termést lehetne elérni. Ugyanez áll a mezőgazdaságra is. Első benyomásunk bizony nem a legkedvezőbb volt. Gépkocsijainkkal (jó terepjáró dzsippek) bejártuk a területet. Helyenként olyan só- kivirágzásokat láttunk, mintha jégpáncél borította volna a földet. A fehér bevonatot vizsgálataink szerint főleg konyhasó alkotja. (Valaha az egész terület felett a Káspi-tenger hullámzott.) A növényzet legtöbb helyen gyér, pozsgás, sótűrő növényből áll, mely legfeljebb a tevéknek, juhoknak nyújt szűkös táplálékot Juhtól eltekintve nincs is más állat jelenleg az egész gazdaságban. Farmunk mellett két turkomán nemzetiségű falucska terül el, Ámbár Olum és Habib Ischan. Szegényes környezet, sárból készített kunyhók, néhány jurta — eny- nyiből áll egy falu. A modern idők már itt is éreztetik hatásukat, itt-ott bádoggal fedett téglaházak tarkítják a falu egyhangú képét. Juhok, tevék, szamarak, néhány ló és némi baromfi alkotja az állatállományt. Az emberek szegények, munkalehetőségük kevés, a napszám — ha van munka — kb. 40 forintnak felel meg. Az első napok a terep bejárásával teltek el. Később egy kis repülőgéppel be is repültük a területet, hogy felülről átfogó képet nyerjünk róla. Agrármérnökeink megkezdték a jelenlegi helyzet felmérését. Átnézték a gazdaság „könyvelését” és alaposan kifaggatták a gazdaságirányító századost. A kultúrmérnökök a terep szintezéséhez, az öntözőcsatornák helyének kijelöléséhez és a talajviztérkép megszerkesztéséhez kezdtek hozzá. Jómagam szelvénygödröket ásattam. hogy a terület talajviszonyairól tájékozódjam. Néhány helyszíni vizsgalatot elvégezve a talajmintákat a teheráni Központi Talajtani Laboratóriumba küldettem be, hogy pontos kémiai vizsgálati adataink legyenek a a talajok kiértékeléséhez. A helyszíni munkák során egy iráni technikus volt segítségemre. Munkánk nem volt könnyű. Az augusztusi nap perzselően sütött. Nem volt ritka a 40 C fok feletti hőmérséklet sem. Fa sehol, árnyékot legfeljebb a megfelelően beállított gépkocsi adott. Fehér sapka vagy széles karimájú vászonkalap nélkül nem igen volt célszerű a szabadban tartózkodni. Később kellemesebbé vált az időjárás, októberben már ing nélkül, sokszor fedetlen fővel süttettük magunkat az iráni nappal. Munkásaink 'őleg turkománok voltak, a munkavezetők perzsák. A műveltebb irániak általában beszélnek angolul, így munkaadóinkkal mi is angolul érintkeztünk. A beosztottak már elég gvene^n A megjavításra váró terület
