Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-25 / 20. szám
1969. január 25. 5 Szombat Számítógépek a meteorológia szolgálatában A Szovjetunió több mint 22 millió négyzetkilométeres területe a legkülönbözőbb klímájú vidékeket öleli fel. Elképzelhető, milyen hatalmas feladat a me'eorológiai előrejelzések megfelelő pontosságú elkészítése. Ezt a munkát könnyíti és gyorsítja meg a képen látható „M—20” típusú elektronikus számítógép a Szovjetunió mecsapadékról, a hőfokról, a pára- tartalomról, a légnyomásról, a szélirányról, a felhőzetről és még sok más értékes észlelésről. Ezek alapján mintegy napi ötven távprognózist készít a meteorológiai központ, melyeket a rádió különböző adásaiban naponta 29 alkalommal sugároznak, a televízióban pedig négy-hat esetben közölnek. A teorológiad központjában. Szünet nélkül érkeznek az adatok a Föld legkülönbözőbb pontjairól és a hatalmas ország több ezer időjárásjelző állomásáról, valamint a Föld körül keringő szovjet meteorológiai szputnyi- kokról, hogy számot adjanak a különféle előrejelzések az elkövetkező órákra, napokra, sőt hónapokra vonatkoznak. A mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés, de még a gyógyászat szempontjából is felbecsülhetetlen jelentőségük van e prognózisoknak. Tizenöt éves az Olcsó Könyvtár Tizenöt évvel ezelőtt indult könyvkiadásunk népszerű sorozata: az Olcsó Könyvtár. A másfél évtized alatt a kötetek együttes példányszáma meghaladta a 23 milliót. Ebből mintegy 10 millió példány a magyar irodalmat reprezentálja, a klasszikus művekkel együtt a kortárs-írók könyveiből adódik. A világirodalomból megjelentetett köteteket is nagyobb hányadban klasszikusoktól válogatta a szerkesztőség. Jelenleg átlagosan 40 000 példányban fogynak el az olcsó könyvtári kiadványok, ám egy-egy sikeres mű példányszáma ennek a kétszeresét is felülmúlja. Nekik csak egy volt most már a fontos, hogy hazavezessék épségben a gépet. — No, azért nem adjuk meg magunkat olyan könnyen! — mondotta Gábor, és azt figyelte, hogyan tudnának megszökni. Már csak egyetlen menekülési lehtőségük volt: egyenesen felfelé a magasba. És épp ez volt a Katoplan legnagyobb előnye. Ebben egyetlen gép sem tudott versenyezni vele. Ebben bízott Gábor is. — Te, ez egyenesen felénk tart! — sikított fel Imre. Az egyik lökhajtásos vadászgép valóban közvetlenül mellettük süvített el. Látták a pilótát is, amint integet. — Láttad? A föld felé mutogatott! — Nyilván azt akarta jelezni, hogy szálljunk le. — És leszállunk? — nézett megkövültén bátyjára Imre. — Eszem ágában sincs! — nyomta le egészen a magassági kart Gábor. — Ez a kis rés elég nekünk, hogy kiszökjünk. Mire a vadászgép visszafordul, mi már jóval felette lehetünk. — De ott helikopterek is jönnek! — vette észre az újabb veszedelmet a kisebbik Galambos fiú. — Jöhetnek! Ügy lemaradnak, mint a borravaló! — hősködött Gábor. De azért torkában vert a szíve. Most érezte csak igazán a felelősséget. — Nem fognak ezek lőni? — aggodalmaskodott a kicsi. — Nem tudom — törölte meg gyöngyöző homlokát a nagyobbik. — Lehet, hogy megkísérlik. de nekünk akkor is el kell szállnunk, még pedig épségben. — De nem lesz ebből haj? — Lehet, hogy valamilyen nemzetközi jogot megsértünk, de ezzel most nem törődhetünk. Majd apu elintézi... — A lényeg az, hogy kifogjunk rajtuk! A magasságmérő mutatója gyors ütemben emelkedett az ezerötszáz méter fölé. Most már messze alattuk maradtak a gépek. — Hű, barátom, ezek lehetnek ám dühösek! — nevetett Imre. De fő, hogy túl vagyunk a veszélyen. — Még nem egészen. Légvédelmük még zárótüzet adhat elénk. — Milyen magasságig tudnak fellőni? — kérdezte Imre. Gábor adta a jólértesültet: — Nyolc—tízezer méterig. Aszerint, hogy milyen lövedéket használnak. — És mi a zárótűz felett fogunk kimenni? , — Nem. Nézd csak, ott kivált egy raj. Azok kelet felé sorakoznak fel és nyilván a legnagyobb sebességgel igyekeznek minél magasabbra kerülni. Elég jó gépek! Elénk akarnak kerülni. Tudják, hogy arra kell menekülnünk. — Ügy látszik, mégsem mondtak le arról, hogy elfogjanak bennünket — Csak egy kicsit elszámították magukat. Mert mi arra fogunk menni, amerre nem is számítják. Figyeld csak meg, hogy mekkorát fognak ezek csalódni! — kacagott már előre a fiú. (Folytatjuk) Hozzászólás „Äz iskolareform végrehajtásának néhány tapasztalatáról7' című cikkhez A Népú'sáq 1969. január 9-i[ számában megjelent cikk (a cikk szerzője Ádász István, a Pénzügyminisztérium Revizori Kirendeltségének munkatársa. A szerk.) foglalkozik Békés megye középiskoláinak helyzetével, néhány problémájával. Sok hasznos tanulságot levon, megállapításai között nem egy megszívlelendő. Nemcsak azokra a részekre gondolunk, amelyek pozitív értékelést adnak. A hiányosságok egy részével szintén egyet kell értenünk, illetve további erőfeszítéseket kell tennünk azok megszüntetésére. Hozzászólásom főleg azokhoz a megállapításokhoz kapcsolódik, melyekkel vitatkozunk. Kétségtelen, a cikk alaptónusa jó szándékú, mégis itt-ott I mechanikus következtetéseket tar- | talmaz. Helytelen lenne csak általánosságban beszélni, épp ezért rátérek a konkrét kérdésekre. A cikk „szemére veti” a művelődésügyi szerveknek, hogy az iskolafejlesztések során az egyes települések KÖFÁ-ját nagyon leterhelték. 1965-től Békéscsabán és Szarvason 12—12, Vésztőn 8 osztálytermes gimnázium és szak- középiskolát építettünk, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és ] Szakközépiskolát 9, Békéscsabán a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolát 4 osztályteremmel bővítettük, kizárólag állami tervhitelből, több mint 40 millió forint értékben. Mezőberényben 8, Körösladányban 4 és Eleken 4 osztálytermes gimnázium épült közös erőforrásból, közel 11 millió forintos költséggel, amelyből több mint 7 millió forint volt az állami tervhiteL A közös igazgatású középiskolák szervezésére fejlesztési ösz- szeget, a létszámkeret mellett a bérkeretet is minden esetben központilag biztosítottuk. Első beszerzésre is kaptak hitelt. Kétségtelen, bizonyos fokú megterhelést jelent a községekben a középiskola fenntartása, de a községek ezt szívesen vállalják. Példa erre, amikor Nagyszénáson egy gimnáziumi osztályt meg akartunk szüntetni a lecsökkent létszám miatt (a tanulókat Orosházára irányítottuk) — a község küldöttségileg kérte az osztály további fenntartását. Tény, hogy az osztálylétszám ingadozást mutat középiskoláinkban — s ez negatív jelenség. A szükségtantermek számának csökkentését a tanulócsoportok (osztályok) létszámának egy szinten tartásával véli megoldhatónak. Ezt véleményem szerint statisztika- szérűén nem lehet megoldani. A tanulócsoportok számának növekedését az oktatási rendszer fejlődése mellett fontos pedagógiai szempontok is befolyásolják. Pl. a gimnáziumokba*» tagozatos osztályok, a szakközépiskolákban szakok szerint indultak be osztályok, kötött létszámmal. Amennyiben ezen osztályok létszáma év közben vagy az évek folyamán csökken, összevonásra nincs mód, mivel a legtöbb iskolában csak egy-egy tanulócsoport van. Különböző tagozatos vagy különböző szakmai csoportok ösz- szevonása lehetetlen. A cikkíró kijelenti, hogy, a szakközépiskolások számának növekedésével a tárgyi feltételek nem tudtak lépést tartani, a műhelyek felszerelése hiányos. Igaz, a felszereltség tekintetében vannak hiányosságok. Helytelen azonban figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas erőfeszítést, amivel a megyében létrehoztuk a szakmai oktatás tárgyi feltételeit — felszereltség tekintetében már viszonylag elfogadható szinten. A Művelődésügyi Minisztérium, a megyei tanács, a községi tanácsok, a pedagógusok, a tanulók ilyen irányú fáradozása tiszteletet és elismerést érdemel! Batto- nya, Békés, Orosháza, Sarkad, Szeghalom már jelenleg is rendelkezik komoly, alapvető felszereléssel. A fejlesztésre, korszerűsítésre természetesen folyamatosan szükség van. Ehhez a Pénzügyminisztérium és Művelődés- ügyi Minisztérium segítsége szükséges. A cikk megállapítja, hogy a szakmai előképzés hasriiosítása igen alacsony. Nem áll arányban a képzésre fordított eszközök nagyságával. Egyetértünk a cikknek azzal a megállapításával, hogy az alacsony hasznosulást befolyásolják a tárgyi, személyi feltételek, a távlati munkaerőmérleg hiánya, viszont a munkára nevelés vagy szakmai előképzés eredményességét nem mérhetjük csupán a szakmában el-1 helyezkedett tanulók számará- J nyával, hiszen a cikkben is hi- j vatkozott 1961. III. Törvény is főfeladatul elsősorban a következőket tűzi: szorosabbá tenni az iskolák kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel; emelni kell az általános és szakmai műveltség színvonalát; oktató-nevelő munkánk hatékonyan szolgálja a szocialista erkölcs kialakítását. Véleményünk szerint a tanulók kapnak olyan képzést, elméleti és gyakorlati nevelést a termelés általános alapelveiből, a termelőmunka valamely konkrét területének életkorilag indokolt elméleti és gyakorlati ismereteiből, amelyek a termeléshez szükséges műszaki, technikai gondolkodást, széles áttekintést és műveltséget nyújtanak. A cikk kifogásolja, hogy a szakmák nem esnek egybe a népgazdaság és a megye szükségleteivel. Sajnos, a megye eddig is szélmalomharcot vívott a szaktárcákkal, mert a megyében szükséges élelmiszeripari, textilipari stb. szakmák szakközépiskolai oktatása elől mereven elzárkóznak. A cikkben közölt — szakoktaMost javíttassa motorkerékpárját! Február 28-ig javításra leadott motorkerékpárok munkadíjából 5 százalékos kedvezményt adunk. Keresse fel bizalommal szövetkezetünket! Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz, Békéscsaba, Bartók Béla út 46. tásra vonatkozó — számadatok kiegészítésre szorulnak. Szakmai tanításra képesített tanerők száma: 31, műhelyvezető, műhelyoktató: 19, gyakorlatvezető: 18, óraadók: 43. Csak az óraadók között van 13 mérnök, de törzstag, állományban levő vezető közül 1 ipari és 11 mezőgazda- sági mérnök van. Nem vitatott, hogy kevés a 13 mérnök, de nagyrabecsülés illeti őket! A termelőüzemekben végzett, nagy le- kötöttségű munkájuk mellett vállalkoznak az ifjúság szakmai nevelésére is (Öradíjuk csak 12— 16 forint.) Továbbá: csak örülhetünk annak, ha egyetemet végzett tanárok általános iskolában is tanítanak. A szakos ellátottság valóban nem kielégítő, de évről évre javul. Sok objektív tényező játszik közre abban, hogy egy-egy középiskolában a szükségesnél nagyobb .számban vannak bizonyos szakosok (főleg irodalomtörténelem). (Pl. pedagógus-házaspárok, vagy nem pedagógus férjet a községbe helyeznek, pedagógus feleséget alkalmazni kell stb.) Végezetül: a művelődésügy eddig is jelentős anyagi ráfordí- tástokat igényelt és kapott is az államtól, s úgy érezzük, hogy a jövőben Is így lesz. A rendelkezésünkre bocsátott összegek fel- használásánál természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a takarékossági szempontokat sem. Az iskolareform az oktatásügy struktúráját is érinti, így természetesnek tartjuk, ha kisebb-na- gyobb problémák adódnak a megvalósítás során. Amikor a Pénzügyminisztérium revizorai a művelődésügyet vizsgálják — a PM által megadott szempontok alapján —, akkor ne az oktatásügy tartalmi kérdéseit vizsgálják, hanem a gazdálkodást, s annak szabályosságát. (Az ilyen vizsgálatok, gondolom más megyék művelődésügyi szerveinek is sok gondot okoznak, s olyan viták alapjául szolgálnak, amelyek a sok esetben szerencsének nem nevezhető összevetéseken alapulnak.) Az oktatásügy a társadalom ügye. Államunk azért hoz jelentős anyagi áldozatokat, hogy a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósítását elsősegítse, biztosítsa. A szocialista társadalmat felépíteni csak magas általános és szakmai műveltséggel rendelkező dolgozókkal lehet, s ebben jelentős szerepük van középiskoláinknak is. A 10—12 évvel ezelőtt középiskolába járó fiatalok nagy többsége azóta már mint jól képzett szakmunkás, mérnök, orvos, tanár stb. vált hasznos, értékes tagjává társadalmunknak, honorálja azt a támogatást, amelyet tanulmányai idején kapott. Gácsér József, a Békés megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője II Szentesi Vas- és Fémipari Ktsz ipari röntgenlaboratóriuma nyomástartó edények (légtartályok, hydroforok, kazánok), csövek és csővezetékek hegesztési varratainak röntgenezését vállalja. Helyszíni röntgenvizsgálatokat, — 20 mm anyagvastagságig is végzünk. Cím: Szentes, József Attila u. 2.
