Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

196t. Január 22. 6 Szerda A televízió múlt heti FÓRUM műsorában tucatnyian tették fel a kérdést az ország vezető emberei egy csoportjának: milyen út szün­teti meg leghamarabb a város és a falu közötti különbséget? Lénye­gükben egybehangzónak a fele­letek, mégis, mivel a különbsé­gek megszüntetésének útja is rendkívül bonyolult és összetett, valamennyi választ adó a maga szakterületének teendőit hangsú­lyozta ebben a történelmi feladat, ban. Volt, aki az ipartelepítés ha­tásait emelte ki, volt. aki a me­zőgazdasági üzemek gépesítésével együttjáró következményekre utalt, aztán, aki a kulturálódás le-, hetöségednek fejlesztését hangsú­lyozta, a következő válasz a kom­munális ellátottság városi szintre emelését tette első helyre, s mind­ÜZEM A FALUBAN BÉKÉSSÁMSON — egyik felelet együtt adta meg a kérdésre elhangzó sokrétű vá­laszt Ne gondolja azonban sen­ki, hogy a kérdés és a válaszok csiupán elméletiek. Napjaink gya­korlata, a szocializmus építésének gazdaságpolitikája szakaszról sza­kaszra törekszik a cél felé, ami­kor már valóban nem lesz kü­lönbség a falu és a város életkö­rülményei között. Nézzük meg ennek gyakorlatát egy közepes nagyságú község, Bé- késsámson esetében. Nő a foglalkoztatottság — nő a gond Tavaly tavasszal száznyolcvan­hét aláírással egy nőküldöttség állított be a tanácsházára. Az alá­írók zöme is nő volt. Azt kérték, intézné el a tanács, meg a párt- szervezet, hogy a Hódmezővásár­helyi Divatkötött Árugyár telep­helyet létesítene Békéssámsonban. — Nincs hol dolgozzunk, gyere­keink meg nőnek, több pénz kell a család eltartására — mondták az asszonyok. Tárgyalás tárgyalást követett, végül a megye, a járás és a község vezetői megegyeztek a gyárral. A helyi tanács helyet biztosított és vállalta, hogy kettőszáz asszonyt, lányt ad az üzemnek. A telephely fél éve működik, új színfoltot va­rázsolva a 3600 lakosú község éle­Kétségtelen, ez maga is előny. Ám a gondok megoldásának zö­me még a község vezetői előtt áll­nak. Akármelyik városnak is becsü­letére válna az a tiszta, neon csö­vekkel fényesen kivilágított üzem, amelyben jelenleg két műszakban 110 asszony és lány — és csupán öt férfi — dolgozik. — Lassan belejönnek az új munkarendbe az asszonyok —• mondja Kovács Bálintné telepve­zető. Nem könnyű dolog ugyanis ez az új munkarend. Az üzem ittléte nemcsak új milliót hozott a köz­ségbe, hanem akarva, akaratlan formálja, új életmód felvételére Kovács Bálintné türelmesen foglalkozik az új munkásnőkkel. tébe. És működése számos előre látott és előre nem látott nehézsé­get támasztott. Az előre látottak­kal megbirkóztak vagy most bir­kóznak a község vezetői. — Az üzem nemcsak ipart ho­zott községünkbe, hanem növelte a társadalmi és kommunális igé­nyeket is. Békéssámsont mindösz- sze hat kiloméier távolság vá­lasztja el Hódmezővásárhelytől. Ügy mondom választja el, mert a föld út, amely összekötött ben­nünket a várossal, tavasszal, télen és ősszel járhatatlan volt. Az anyag- és áruszállítások miatt most új műútat kellett építeni. Meg is építtettük. A tanácselnök, Ludover József az üzemtelepítés áldásos követ­kezményeit sorolja ezután. Azt, hogy a megye egyik legtávolabbi csücskében elhelyezkedő község egyszerre kitűnő közlekedést ka­pott. Nemcsak az útépítéssel, ha­nem a járási székhelyről közleke­dő autóbuszjárat sűrítésével is. Naponta most már hatszor lehet a községből kulturált módon utaz­ni akár a járás, akár más megye községeibe, városaiba Békéssám- son már nem az „isten háta mö­gött” van. készteti az embereket is, már azo. kát, akiknek valamiféle közük van az üzemi munkához. Sőt, ezentúl új igényeket is támaszt bennük. Akad ugyanis olyan eset, hogy a régi még legyőzi az újat Igaz, hogy majdnem kétszázan kérték a megindítását,. de az is igaz, amikor aztán megindult az üzem, egy két hét után otthagyták az éltesebb asszonyok. — Nem tudunk mi már egy­folytában nyolc órát ülni — mondták. Az igazsághoz tartozik, hogy a csirkéket, malacokat kel­lett etetni, főzni kellett a család­nak és a kettőt nem tudták egyeztetni. Huszonötén léptek ki a munkából. Még most is üres a helyük. — Egyelőre csak 70 százalékos a termelésünk, — folytatja a te­lepvezető —, de sokan már ottho­nosan jámak-kelnek a munka­termekben és túlszárnyalják a száz százalékot, mint Kotorman Julianna. Van olyan hónap, ami­kor 1400 forintot keresnek a jól dolgozók. Az üres gépekhez pedig a közeljövőben fiatalokat állí­tunk. Már tizenhat jelentkező , van... Víz és kisvendéglő o láthatáron Évszázados probléma itt is a ízhiány. Kevés a kút. ami van, íz is gyengén szolgáltat. Az izem pedig többek kőzett közmű­vesítést is követel. Az az egyet­len Norton-kút, amelyikkel ren­delkeznek, ihatatlan vizet ad, ezért a tanács lajtokkal szállítja átmenetileg a vizet az üzemnek. A földművesszövetkezeti egységek, a szikvízüzem hasonló nehézsé­gekkel küzdenek, egyszóval kike­] rülhetetlen a jó ivóvízellátás meg- i teremtése Békéssámsonban is. — Láttuk ezt és már tavaly hozzákezdtünk a törpevízmű lóte- - sítéséhez — mondja Ludover elv- ‘ társ. — Fúrattunk egy 150 és egy 350 méter mélységű kutat és eb­ben az évben újabb 50 méteres ! kút fúrását fejezzük be. Ez lesz az alapja a törpevízművünknek. Hátra van a társulás megszerve- i zése. hogy kinek mennyivel kell hozzájárulnia a fenntartási költ­ségekhez, és rövidesen megoldó­dik ez a problémánk is... Amikor a tanácsházán jártunk, éppen akkor időzött ott egy kül­döttség, amelyik a vízműépítés adminisztratív és más feladatait fektette papírra. És éppen akkor tettek pontot arra az intézkedés­re is, amely a belterület utolsó négyszáz méterén zárta le a köz­ség villamosítását. A felszabadu­láskor mindössze nyolcszáz méter­nyi villanyhuzalja volt Békéssám- sonnak, ma huszonegy kilométer. Villamosították a szövetkezeti üzemegységeket is. A betonlapos, új piactérről sé­tálunk a főutca irányába. Oj üzem, villany, víz. A hosszú út de­rekán impozáns kultúrotthon, mozi hívja magára a figyelmet Errébb az aszfaltozott járdára né­ző szép portálok, néhány korsze­rűen dekorált üzlet. Azért vala­hogy kevésnek tűnik a boltok szá­ma. — Kevés is — mondja egy asz­szony (a nevét nem kérdeztem meg) és még kevesebb lesz, ha az új telepen megszüntetik a fűszer­boltot. Pedig olyasmiről beszél­nek.« — Nemcsak a fűszerboltot, az italmérőt is. ■— Én, tetszik tudni, az új üzemben dolgoziam és nagyon terhes, hogy ha meleget akarok enni, akkor műszak után nekiláthatok a főzésnek, ha ugyan kapok valami főznivaló húst este­felé... Jó lenne egy kisvendéglő, amelyik meleg ételt adna az üze­mieknek, meg talán az ide érkező vendégeknek is, mert mostanában sokan érkeznek Sámsonra... — Hogyan állunk ezzel valójá­ban, elnök elvtárs? — kérdezzük Ludover Józsefet. — Egészségügyi okokból tény­leg meg akarják szüntetni a ma­gánházban levő fűszer- és italbol­tot. Ez azt jelentené, hogy 700 ember 1,5 km-re járna másik boltba. Fejleszteni úgy sem lehet­ne az újtelepi boltot, pedig az üz­lethálózatunkat szükséges lenne tovább fejleszteni. A bank azon­ban nem ad hitelt a földművesszö­vetkezetnek. Azt mondják, annak ad, aki hamarább visszafizeti. Sze­rintünk egy bizonyos pontig ez helyes, a fő szempontnak mégis­csak annak kellene lennie, hogy az kapjon, amelyik jobban rászo­rul. Jogos a kisvendéglő igénye is, különösen most, hogy üzemünk lett. Ezeket az igényeket előbb- utóbb ki kell elégítenünk... Miért zárják be a tanyai iskolát? Gond az egyik oldalon, fejlődés, eredmények a másikon. Néhány j éve még a helyi fmsz-bolt köl-! csönzője látta el a község asszo­nyait különböző háztartási gépek- < kel, főleg mosógéppel, hogy meg- i könnyítse munkájukat. Kis kétke- j rekű targoncára kötözték a mo- j sógépet s naponként öt forintért használhatta bárki. Ma már mo­solyognak az asszonyak ezen az „őskorszakon”. A községben több száz mosó- és egyéb háztartási gép, 280 tv és 960 rádió van. Hely­ben ki lehet cserélni a gazpalac­kokat, rezsó fölött 240 háztartás- 1 ban főzik az ennivalót. A techni- ' ka, valamint az általános ismere­tek, a tudomány legfontosabb gya­korlati követelményei lassán a fejekbe is „betáplálódnak”. Erről a pártszervezet, a TIT gondosko­dik, melynek előadói az élet kü­lönböző területeire alkalmazandó tudnivalókról számolnak be rend­szeresen a község tanulnivágyó lakóinak. Dicséretre méltóan be­kapcsolódnak ebbe a munkába a pedagógusok és a község két kör­zeti orvosa is, akik letelepedtek már a segítségükkel is mindjob­ban kulturálódó, fejlődő Békés­sámsonban. Dr. Szalontai László egyben tanácstag és állandó bi­zottsági elnök is. Egyik legtevéke­nyebb részese a község társadal­mi életének. Érthető az aktivitás az értelmiségiek részéről, hiszen szőkébb hazájukká választották a községet, és annál jobb, színesebb és könnyebb lesz itt az élet, minél inkább segítik a fejlődést maguk is. A pezsgés ellenére azonban itt- ott jelentkezik ma is, a belterüle­ten csakúgy, mint a külterületen nak tanulni. Csak azért, hogy na­gyobb legyen a költségünk. Ez a ház meg kihasználatlaául áll... Nem kellett volna megszüntetni itt a tanítást!.... Azt azonban nem tudja a bácsi, hogy azok a gyerekek, akik innen is elmentek annak idején közép­iskolába, mint például Borka Já­nos, az első év derekán kényte­lenek voltak kimaradni, mert ér­tetlenül álltak az orosz órákon, kémia' órákon. Ezekre a tantár­gyakra itt bizony nem tanítottak őket. A felszereléshiány, a peda­Gabonaraktár lesz a cserepesi, ma még üresen álló iskolából. az értetlenség, az elégedetlenség. Cserepesen jártunk, ebben a ki­terjedt tanyaközpontban, ahol bi­zony elég távolra esnek egymástól a házak. Egy nagy sárga épület — a volt iskola — előtt emberek­kel találkozunk. — Az üres iskolát nézik? — kérdezte az öregebbik. — Már ne­gyedik éve nem használja senki, a gyerekek meg a községbe jár­gógushiány miatt az ilyen gyerek nem tudta felvenni a versenyt akár a községi iskolákból kikerült diákokkal és félbe kellett szakí­tani tanulmányait. Csókáson je­lenleg is négyen járnak az első, hárman a második és hatan a nyolcadik osztályba. Egyszerre együtt a többi osztályokkal. Szinte lehetetlen ilyen körümények kö­zött a tanítás. Minél nagyobb a tudás, annál gyorsabb az előrehaladás Egyben azért igaza van a mor- golódónak. Abban, hogy nagy lu­xus volt négy évig üresen hagyni az iskolaépületet. Halljuk, nem­rég megvásárolta a termelőszö­vetkezet és hasznosítani fogja. A fokozódó kulturális követel­mények egyszóval azt is jelentik, hogy nagyobb szükség van ma­napság a képzettebb, tanultabb emberekre, mint bármikor ezelőtt, tehát nem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között kezdik megszerezni ehhez az alapot. Ezekben a hetekben legjobban a 930 tagú Előre Termelőszövetke­pótolni kellett a 3,5 milliós nö­vénytermesztési kiesést. Felélesz­tette a segédüzemágat. Tekintve, hogy a községben elég hiányos a szolgáltató tevékenység, a tsz épí­tő- és szolgáltató brigádjának na­gyon sok munkája lett, ami hozzá­járult a kiesés pótlásához. De na­gyobb összegben — mintegy, két­milliós nagyságrendben — járult ehhez az állattenyésztésük is úgy, hogy a tervezettől csupán két fo- forint harminc fillérrel lesz ke­vesebb az egy munkaegységre ju­tó pénzérték. Az a sok új dolog, asszonyaik munkába állása, a köz­a tsz einöke és főkönyvelője a februári zárszámadás adatai­nak mérlegét ellenőrzik. Fotó: Remeckiné zet zárszámadásának előkészítése foglalkoztatja a sámsoniakat, s az osztás, mint hírlik, a nyári aszály miatt alatta marad a tervezett­nek. Az egyszerű emberek azon­ban egymás között arról beszél­nek, hogy miként lehetne jobban csinálni a jövőben úgy, hogy még a hasonló elemi csapások se üs­sék agyon a szövetkezetét. Minél nagyobb a tudás, a tapasztalat, an­nál inkább áll össze a válasz ezekre a kérdésekre is. Mindemel­lett természetesen a tsz vezetősé­ge sem vár a sült galambra, aho­gyan nem várt akkor sem, amikor lekedés javulása, a villany-, víz­szolgáltatás bővülése azonban kárpótolja ezt a kiesést. * Ez a helyzet Békéssámsonban 1969. elején. A község — bár az elmúlt esztendők alatt is gyöke­res változások mentek végbe éle­tében —, mégis mintha most éb­redne, most eszmélne magára: ki­ugrott a szürkeségből és gyors léptekkel halad előre a gazdasági s társadalmi feladatok megoldásá­ban. Vezetői és egyszerű emberei együttesei Varga Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom