Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

1*69. január SI, 5 Redd Ünnepélyes megnyitó — változatos program A 225 ivat Orosháza a mezőgazdasági könyvhónap országos középpontjában Immár hagyománnyá vált, hogy a mezőgazdasági kultúrájáról ne­vezetes körzetek központjában szervezik meg minden esztendő­ben a mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitóját. Tavaly a 600 éves Kecskemétet érte ez a megtiszteltetés, most pedig a 225 éves fennállását ünneplő Oroshá­zát. A várost tehát nagy megtisz­teltetés érte, mivel a megyében először rendezendő országos meg­nyitóra itt kerül sor. j A mezőgazdasági könyvhónap országos és orosházi szervező bi­zottsága összeállította a progra­mot. Ennek megfelelően a meg­nyitást 1989. január 31-én, pénte­ken délelőtt 11 órára tervezték a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskolá­ban. A program szerint dr. Di­me ny Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter méltatja a mezőgazdasági irodalom jelen­tőségét, a nagyüzemi gazdálkodás szervezésében. A megyéi művelő­dési házi népi együttese is mű­sort ad. Az ünnepélyes megnyitás után kisgép- és növényvédőszer bemu­tatót tart az AGROKER Békés megyei Vállalata, melyet Kiss Sándor igazgató kommentál. Ezt követően a városi tanács díszter­Ady-est Békéscsabán Ady Endre halálának 50. évfor­dulója alkalmából a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békés­csabai szervezete a TIT békéscsa­bai értelmiségi klubjában Ady- emlékestet rendez január 22-én, szerdán este 7 órakor. Az emlék­esten Kiss Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia Irodalomtör­téneti Intézetének munkatársa tart előadást a költőről. Az emlékesten közreműködnek a megyei művelődési ház Juhász Gyula irodalmi színpadának tagjai is. mében dr. Sárkány Pál, a Mező- gazdasági Kiadó igazgatója mező- gazdasági könyvkiállítást nyit meg 14 órakor. Az első nap igen színvonalas programja után több napig a me­gyei érdeklődés középpontjába kerül Orosháza. Az 1969. évi me­zőgazdasági könyvhónap Békés megyei eseményeinek jelentős ré­szét itt rendezik. Február 3-án: A kukoricatermesztés nemzetközi és hazai tapasztalatairól dr. Rajki Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutató Intézetének igazgatója, február 5-én: A nagyüzemi sertéstenyész­tés tapasztalatai és időszeni kér­déseiről dr. Mayas László, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezető-helyet, tese, február 7-én: A gyümölcs- és zöldségtermesztés a házikerték- ben címmel dr. Gyúró Ferenc, a kertészeti egyetem docense, feb­ruár 10-én: A hajtatásos zöldség- termesztésről, különös tekintettel a földgáz és a termálvíz haszno­sítására dr. Somos András akadé­mikus, a kertészeti egyetem tan­székvezető egyetemi tanára mond vitaindító előadást. Február 12-én a legújabb mezőgazdasági szak­filmekből rendeznek bemutatót a Brigád moziban. A filmek között szerepel a háztáji gazdálkodást és kertészkedést segítő szakmai ta­nácsadás. A jnegyei szervező bi­zottság tervezi, hogy a foszfor- észter tartalmú növényvédőszerek használatáról csehszlovák kutató- mérnököt szólaltat meg február 3-án egy délutáni program kere­tében. A mezőgazdasági könyvhónap záró aktusának szánják a február 26-át, a szentetornyai Petőfi Tsz művelődési házában szervezendő termelőszövetkezeti vezetők talál­kozóját. Ezen Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke az időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekről mond előadást. Dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a termelőszö­vetkezetek időszerű gazdasági feladatairól ad összefoglalót. jük. De ahhoz azt kell tudni, most hol vagyunk. — Amerikában. Hallottad. — Igen, de Amerika nagy. Hol, melyik része? Északon vagy dé­len? És ha már itt vagyunk, jó volna egy kicsit körülnézni, nem gondolod? — Én félek. — Mitől? — Az emberektől. Ha leszól­tunk, már nem vagyunk bizton­ságban. — De itt hivatalosan fogadná­nak bennünket. Vigyáznának ránk! Ünnepelnének bennünket! — A sok ember között rossz is akadhat. S beszélni sem tud­nánk velük. — Ááá, magyarul beszélő min­denütt akad! Látod, itt Is magya­rul szóltak hozzánk. — Igen, de azt sem tudjuk, ki az az ember. Azt sem mondta meg, kiknek a nevében beszél. — Majd megtudjuk. — Én a gépet nem hagyom el, s nem engedlek téged sem ki­szál lanl. — Mi az, hogy nem engedsz? Nem is kérek tőled engedélyt. — Majd meglátjuk. A gépet én vezetem. Én vigyáztam a gép­re, míg te aludtál, én vezettem ki a viharból, nem engedhetem, hogy most ismeretlen helyen, idegen emberek kezébe kerüljön apu találmánya. A kis szőke egészen beletüze- sedett. Gábort bosszantotta öcs- cse fellépése. Érezte valahol a tudat alatt, hogy Imrének igaza rr Özek a Csillaglaposon lehet, de most már csak azért sem engedett: — Ne lötyögj annyit! Én veze­tek és kész! — rivallt rá öcs- csére. — De én nem engedem! — ugrott oda a vezetőasztalhoz a kicsi. Gábor elrántotta a fiút, akinek keze már az indítókaron volt. Magasabbra akarta vinni a gé­pet, de a váratlan rántás épp ellenkező irányban lökte karját! De ezt egyikük sem vette észre mert, mint két hörcsög, máris egymásnak estek. A kisebbik cselhez folyamo­dott, de, Gábor észrevette: — Gáncsolni akarsz? Nézd, a prücsök! — és megtaszította öccsét, azaz csak taszította volna mert az ügyesen hátralépett, és a következő pillanatban egyetlen szökelléssel bátyja nyakába ug­A januári ajándék-tavasz már kora délelőtt megkásásította a havat, s a Vátyoni erdő négylábú és szárnyas lakói szemmel látha­tóan élvezik a szikrázó napsütést. Harminc őzet számolunk meg egy csapatban a Csillaglaposnak neve­zett erdőrészen. Sarkadi István erdész gyönyörködve mondja: — Nézzék csak! Ügy játszanak, mint a kecskegtdák. Fülüket hegyezve megvárják, míg egészen a kanális partjára siklik a szánkónk, s csak akkor jelez indulást egy öreg suta. A következő pillanatban már ki­nyúlt testtel száguld a bozótos felé az egész társaság. — Legalább 200-ra tehető most már az őzállomány. Az idén SO-at lehet kiselejtezni. De szép szám­mal van fácánunk, nyúlunk, s Nagyvárad környékéről, a Radvá- nyi erdőből lehúzódik minden év­ben 35—40 szarvas is — dicsek­szik az erdész. Vátyon aggancsas királyaival nem sikerült találkoz­nunk, úgy látszik, alattvalóiknál is jobban őrizkednek az erdő hívat­lan látogatóitól. Jó okuk van rá. A nyulak családja eggyel meg­fogyatkozott, A vörös mellényű, kövér bak nem élte túl a velünk való találkozást. A szánkó ven­dégeinél, az újságíróknál csak Rex, a néhány hónapos vadászku­tya-jelölt örült jobban a szép lö­vésnek. Ettől kezdve lógó nyelv­vel felhajtott minden csalitot: hát­ha megismétli a produkciót a gazdi. Szép lövés volt. Motoros fűrész zümmögését so­dorja felénk a szél. Előbb Re* válaszolják vállukat vonogatva, s szirpatol a levegőbe, később már mindannyian érezzük a delet hir­dető rőzsefüstöt. Mire odaérünk, már a tűz körül ülnek a favágók. visszatelepednek a tűz mellé. Az 1100 hold gazdájának, Sar­kadi Istvánnak a házában fejez­zük be a szánkós kirándulást. Szí­Elég körülpillantani a kibontott vesen látott vendég itt Proksz Bé- táskákon, hogy megállapítsa az ember: mindenütt megvolt már a , , disznótor. Utoljára két tagbaszakadt, fém­sisakos férfi csatlakozik az ebéde. lökhöz. Győri Gyula és Kiss Im­re, a motorfűrész kezelőd. Később be is mutatják a tudományukat. Stoppolom az időt: 15 másodperc alatt döntenek le a lábáról egy rótt és magával rántotta Gábort! derék vastagságú akácot. Reccsen - is. Szerencsére a kinyitott heve-j ve ^^ul a szálfa, önkéntelenül rőre estek, és csak onnét gurul-« h5köl az embef flj, eUen_ SÄ,“ «£,* “Sí te» »I*»« 1». 0* »»»>»» —j alulra. Így aztán a küzdelem to-! mosolyognak a veszélyen, szigorú vább folytatódott. A két fiút elöntötte a pulykaméreg, és ott nyomkodta, gyömöszölte egy mást a padlózaton, amely szeren­csére öntött gumiból volt, és' fegyelem, összeszokottság irányít­ja minden mozdulatukat, ök ke­resnek legjobban a favágók közül. Havonta átlagosan 1800 forintot így alkalmi birkózószőnyegnek’ visssnek; haza. Megérdemlik, hiszen is megfelelt. Imre, amint enge-; izmo. ideget alaposan próbára dett a nyomás, igyekezett kisik-j ' munka. Fiatelok, lani bátyja karjaiból. Hogy' ezS , , nem sikerült, lábaival fogta át: bírjak. De mi lesz később. Gábor derekát. ! — Majd csemetét ültetünk, ka­(Folytatjuk; 1 pálgatunk, mint a többi öreg — ’a, Geszt község párttitkára is. Jól smeri Vátyon minden zegét-zu- ;át, hiszen valaha jómaga is fát löntött apjával, a Tisza grófok •selédeként. Lassan fogy, pedig fölséges az aranyfényű fácánleves. Hiába int oennünket a háziaszony, hogy hagyjuk a vitát későbbre. Proksz Béla és Sarkad István nagyon rve- kitüzesedett a témának. Arról fo­lyik a szó, hogy több megbecsü­lést érdemelne ez a gyönyörű erdő és a szépen szaporodó vadállo­mány. Használója, a Geszti Va­dásztársaság ugyanis alig fordít gondot, s főleg anyagiakat a vad­nevelésre. A két szakember tö­kéletesen egyetért abban, hogy a terület igazi gazdájának, a tsz- nek kellene irányítani a vadász- társaságot. Nekik lenne takarmá­nyuk, fogatuk az etetéshez. Az erdész két kis lurkója fi­gyelmesen hallgatja a nagyok sza­vát az asztal sarkán. Pirosak, mint . a rózsa. Nap mint nap nyolc ki­lométert kerékpároznak vagy gya­logolnak az iskoláig és vissza. Az egyik nagylány már Pesten van, divattervező. De 5 is és kollé­gista húga is csak akkor érzi iga­zán jól magát, ha hazajön a fák közt meghúzódó erdészházba. Mi is örömmel ígérjük, hogy ismét meglátogatjuk a Sarkadi családot, majd tavasszal, amikor . Gémes-tanyának nevezett erdő- rész benépesül a biharugrai tava­kon vadászó szárnyasokkal. Sar­kadi István még a búcsúzásnál is lelkünkre köti: — Legkésőbb május derekáig jöjjenek, amíg el nem veti pom­pás násztollát a kócsag! Békés Dezső Fotó: Demény Favágok ebédje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom