Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-20 / 15. szám

1969. január 19. 4 Vasámar Földhasználati jog — feltételekkel Egy munkanapra 110 forint kereset... Zárszámadás a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben Bizonyára nincs a megyében olyan család, ahol a termelőszö­vetkezeti földtulajdon megterem­tésének ügye nem került volna szóba. Szövetkezeti parasztságunk ugyanúgy beszél erről a témáról, mint az ipari üzemek dolgozói vagy éppen az intézmények alkal­mazottai. És ez nem véletlen, hi­szen az utóbbi évtizedben vég­bement társadalmi mozgás tulaj­donviszonyokon alapuló törvényes rendezéséről van szó. Csupán Bé­kés megye családfenntartóinak csaknem egyharmadát, azaz 54 500 termelőszövetkezeten kívüli, volt földtulajdonos ügyének tisztázása, további életének rendezése kerül most napirendre. A földtörvény előírásainak megvalósítása, a föld­tulajdon és a használat egységé­nek megteremtése így nő a ma társadalmának fontosabb felada­tai közé. Korábban — ahogyan a tör­vény megjelent — akadtak vég­letbe csapó indítványok, melyek tevői túlnyomó többségükben nem termelőszövetkezeti tagok voltak. Egyesek olyan hangulatkeltésre szánták magukat, hogy szorgal­masan dolgozó parasztságunk lá­ba alól kivegyék a földet. A falu és a város haladó erői viszont a földtörvény lényegét ragadták meg, vagyis a szövetkezeti, a cso­port tulajdonforma erősítésének lehetőségét. Nézetek, vélemények csaptak össze, míg végül a párt és a kormány javaslata, határo­zata alapján törvényes és elvi ál­lásfoglalások születtek. A párt IX. kongresszusán a földtörvénnyel kapcsolatban elhangzott embersé­ges indítványok így kerültek kel­lő realizálásra. Megfogalmazódott a termelő­szövetkezeti földtulajdon kialakí­tásának néhány fontosabb terüle­te: az állami tartalékföldek tu­lajdonba vétele, a kívülálók föld­jeinek megváltása és a tsz-tagok személyes tulajdonában, de a szö­vetkezet kezelésében levő földek megvételre való felajánlásának perspektivikus lehetősége. Az állami tartalékföldek tsz-tu- lajdonba adása rendkívül egysze­rű folyamat. Szövetkezeti kérésre az államigazgatás helyi szervei­nek határozatával az ügy formai része lényegében lezárul. Más a helyzet a kívülállók esetében. Bé­kés megyében 54,5 ezer embernek nem lehet azt mondani, hogy a tulajdonában levő föld ezen ha­tározattal teljes egészében szövet­kezeti tulajdonná vált. Ezek az emberek ugyanis valamilyen úton-módon kapcsolatban álltak, vagy állnak még ma is a mező- gazdasággal. (Háztáji gazdálko­dást tartanak fenn.) Jó részüket a párt vagy éppen valamelyik i társadalmi szerv emelte vezető i beosztásba. Mások a jobb megél­hetést keresve vállaltak munkát az iparban, kereskedelemben, ahol ma is nagy ügybuzgalommal dől-, goznak. A kívülállók földjének megváltását szabályozó rendelke­zések közé a józan ész, életfelfo­gás vitte be a személyes földhasz­nálat lehetőségének megteremté­sét. Azt a hidat, amely a földet szerető munkást és alkalmazottat továbbra is összeköti a mezőgaz­dasággal. Falun, városon most ezen. a személyes földhasználaton esik a legtöbb szó. Az a kérdés, hogy az államhatalom helyi szervei, képviselői vajon kinek teszik le­hetővé a kisebb-nagyobb, de leg­feljebb 1600 négyszögöl szántó vagy pedig 800 négyszögöl gyü­mölcsös személyes földhasznála­tát? Kétségtelen, a törvény és a végrehajtás közben napvilágot lá­tott elvi-gyakorlati állásfoglalá­sok egységes értelmezése, a ké­relmek felülvizsgálása és a szük­séges határozatok kiadása az ál­lamhatalom helyi képviselőinek a kezében van. A rendelet helyes értelmezésére, a szubjektív meg­ítélés és az ebből eredő bonyo­dalmak elkerülése végett községi, városi vezetőink olyan iránytűvel rendelkeznek, amely már az ér­dekeltekkel folytatott személyes beszélgetések idején szeizmográf­ként jelzi a. tör v é nyíl e g jo­gos, és-az emberségből jo­gos helyzeteket, vagy pedig ezek hiányában a kérelem elutasítá­sának szükségességét. A földtörvény végrehajtásának utasítása ugyanis félreérthetetle­nül kimondja: megilleti a szemé­lyes földhasználat azt, akinek valamennyi földje a tsz-tulajdon- ba került, akinek mentesítést nem tudtak adni, továbbá, ha a sze­mélyi feltételek együttesen fenn­állnak. A személyes földhaszná­lati jog megszerzésének kritériu­ma viszont: csak azok jöh ét­nek számításba, akiknek a tsz 1 9 67-ben földhasz­nálatot' biztosított. En­nél a pontnál azonban az 1967. évi elmaradt földhasználatot mél­tányolni lehet és szükséges is ab­ban az esetben, ha a kérelmező bírósági végzéssel igazolja a föld- használati jogosultságát, melyet akkor szerzett, amikor a tsz ettől illetéktelenül eltiltotta. Vagy a járási, városi tanács vb határo­zattal igazolja a jőgos földhasz­nálatot, vagy ha a kérelmező a tsz-től kapott írásos elismerést arról, hogy jogos földhasználó volt Vannak egyéb esetek is. Ha a kérelmező 1967-ben személyes körülményei miatt — betegség — akadályozva volt a föld megmű­velésében; csak abban az esetben, ha az illető, a tsz székhelyén, vagy pedig a szomszédos község­ben lakik: és ha életkörülményei feltétlenül indokolttá teszik a földhasználatot. Ez az a körül­mény, amely a társadalom széles rétegében a falu és a város el­aggott öregjeiről váló törvényes gondoskodás folytán elismerő visszhangot kapott. A mérlegelendő helyzetek kö/fil csupán a legfontosabbakat emlí­tettük, hogy helyi szerveink dön­tését ezzel is segíthessük. A já­rási és a városi párt, tanács vb- vezetők, a mezőgazdasági ügyeket intéző funkcionáriusok megyei megbeszélésén hangsúlyozta Csa­tári Béla, a megyei tanács vb el­nökhelyettese: helyi szerveink ve­zetői az elbírálás során különö­sen arra ügyeljenek, hogy az azo­nos körülmények között élőket azonos módon juttassák szemé­lyes földhasználathoz. így minden helyben lakó — mentesítést és földhasználatot — kérővel az el­járó szervek személyesen is be­szélnek. Fontos ez, mert a szóér­tés csökkenti a fellebbezések szá­mát, s egy olyan közhangulat ki­alakításához vezethet, amely min­den tekintetben helyesli és támo­gatja a társadalom érdtekét: a szövetkezeti földtulajdon folya­matos kialakítását. A kívülállók földtulajdonának rendezése során már eddig is többen megkérdezték: miért szük­séges e különleges földhasználati jog bevezetése. Erre a kérdésre az iparból vagy éppen valamelyilj intézmény életéből vegyük a pél­dát. Vajon a békéscsabai forgá­csoló és szerszámgyárban illeté­kesnek tartanák-e, ha olykor egy­két szövetkezeti gazda betérne, kezelésbe venné a marógépet és a gyári programtól eltérő gépele­meket gyártana vagy ha valame­lyik tervező mérnök asztalához rajzolói szándékkal telepedne egy tsz-tehenész szakmunkás? Valahogyan így van ez az egyre fejlődő termelőszövetkezetekben is, ahol a dolgozók szeretnék el­különíteni a maguk sorsától a más pályán dolgozókat, hogy anyagi és személyes erejük össz­pontosításával gyorsabb ütemben fejleszthessék a közös gazdálko­dást. A rendelet ezért is utal ar­ra, hogy a személyes földhasznála­tot élvezők nem a tsz-től, hanem a helyi tanácstól, vagyis az ál­lamtól kapják a földhasználati jogot. A szövetkezeti földtulajdon har­madik területének kiaknázására — a tsz-tagok földfelajánlásának és földjük megváltásának lehető­ségére — csak akkor kerülhet sor, ha ezt a tsz-gazdák önkéntesen és akkor kérik, amikor erre a célra önmaguk erejéből a szövet­kezet kellő anyagiakat tud fordí­tani. Mindaddig valamennyi kö­zös gazdaság a törvényes rendel­kezésnek megfelelően — tagjainak — a bevitt földért járadékot fi­zet. A földtörvény végrehajtása mai körülményeink között nem egy­szerű ügy. Bonyolult feladat. S mert ilyen, a törvény végrehajtása rendkívül nagy körültekintést igé­nyel. E munka közben keressük a hivatalok, intézmények, ipari és kereskedelmi vállalatok dolgozói­nak, a haladó gondolkodású em­berek akaratának egységét, mert csak ez vezethet az ügy meg­nyugtató rendezéséhez. A társa­dalmi életben eddig tapasztalt nagy mozgás után megyénk min­den lakója, így korábbi választá­sa szerint élhet hivatásának. Dupsi Károly Ismét megkezdődött Békéscsa­bán a véradás az üzemekben és a különböző munkahelyeként Az év első véradónapját az Alföldi Kis­vasúinál tartották, ahol a dolgo­zók 20 százaléka jelentkezett. Ez igen nagy eredmény, mivel álta­lában más munkahelyeken 6—7 százalékos az arány. A kisvasút dolgozói között van Elekes Lajos. né is, aki Békéscsabán először adott térítés nélkül vért Most ismét jelentkezett A következő véradónapra, ja­nuár 9-én a felvonógyárban ke­rült sor. Ezt az üzemi nőtanács szervezte és a dolgozók itt is pél­dát mutattak, összesen ötvenen adtak vért. Január 13-án a fa- ipari ktsz-nél szervezték meg s a dolgozók közül hatvanan je­(13. rész) Hogy megnyugodtak? Igen. Pillanatnyilag. De a következő percben annál erősebb volt a vágy bennük, hogy minél előbb közvetlen kapcsolatot teremtse­nek az elrepült atomrepülővel. Galambos főmérnöknek nem is kellett szólnia. A riporterek önként indultak, hogy segítsenek kilőni a máso­dik rakéták. Most már tudták, merre kell irányítani az erősítő- állomást. S egy perc múlva már siste­regve indult a rakéta a2 Óceán fölé. Útját egyre kisebbedő fénycsík jelezte, majd végleg el­tűnt a csillagok közt a sötét éj­szakában. XIV. FEJEZET — Valami gyanús nekem. Odakint egyre sötétedik? — Bizony! Ott már a csillagok is látszanak. — Pedig, ha kelet felé repü­lünk világosodni kellene. A Nap nem kel, hanem nyugszik. — De az iránytű is erre mu­tatja keletet. A két Galambos fiú tanácsta­lanul dugta össze fejét az irány­tű felett. — Talán nem jó az iránytű — vélte Gábor. — Oh, mi őrültek! Hisz ez Zsúfolásig megtelt a füzesgyar- mati községi művelődési ház nagyterme a XIX. zárszámadó közgyűlésire Ott sizorongott a tagság öregje, fiatalja. A díszel­nökségben és az első sorokban helyetfoglaltak a párt, a tanács, az AGROKER, az állatforgalmi vállalat, a vetőmaglterméltető vál_ lalat és több testvérszövetkezet képviselői. A vezetőség beszámo­lóját Csárik Imre elnök ismertet­te. A közel tízezer holdas szövet­kezet fennállása óta a legeredmé­nyesebb esztendőt zárta. A rend­kívüli aszály, az esős szeptember ellenére kimagasló terméseredmé­nyekről adott számot a közgyűlés. Kiderült többek között, hogy egy év alatt 19 millió forinttal nőtt az árbevétel. Az állattenyésztés pél­dául több mint hatmillió forint­tal teljesítette túl áruátvételi ter­vét A vezetőség beszámolója elis­merte, hogy a magas szintű szak­vezetés sokat segített a jó hírű szövetkezet eredményednek éléré­leníkeztek. Vért adott Aradszká András is, aki tavaly súlyos szív­műtéten esett át és megmentésére szinte az egész város megmoz­dult A sikeres műtét után egész­séges, és most ő akar segíteni másokon. Legközelebb január 24-én, az AKÖV dolgozóinál tart véradó­napot a Vöröskereszt. Tavaly itt nem sikerült eredményt elérni, pedig ez a munka igen veszélyes és szinte itt van a legnagyobb baleseti lehetőség. Az idén két előadást is tartott a Vöröskereszt a dolgozóknak a véradás jelentő­ségéről és már eddig is többen jelentkeztek. Remélhető tehát, hogy sikerül megtartani egy vér- adónapot az AKÖV -nél is. az iránytű rögzítve van! Nézd, itt a kioldója. Látod, most már mozog. Igen. Most már világo­san mutatja az északi irányt. Szóval tévedtünk. Vissza akar­tunk menni, és nyugatabbra ke­rültünk. Imre nem vette tragikusan a dolgot, de Gábor erősen röstellte ügyetlenségüket. Szidta magát, hogy miért nem nézte meg élőbb az iránytűt rendesen. Mire érnek most haza? S mit fognak otthon mondani ? Tűnődéséből Imre ébresztette fel: — Te, alattunk a tenger — si- koltotta ijedten. Gábor is kitekintett az abla­kon. Imrének igaza volt, de ijedt­ségre nem volt közvetlen ok, mert a gép háromezer méter ma­gasan járt. A felhők azonban va­lóban eloszladoztak, elmaradoz­tak, és alattuk láthatóvá vált a végtelennek tűnő víztükör. — Ez a Fekete-tenger lesz — vélte Imre még mindig abban a hiszemben, hogy keletre repül­tek. — Miből gondolod? Mert olyan fekete, mi? — Dehogy! Hanem nézd, ott már látszik a szárazföld. És egy nagy folyó. Körülötte csupa er­dőség. sebez. Külön köszönetét mondtak azonban a rendkívül szorgalmas tagságnak. A tagokat a rendkívüli aszály sem törte le, úgy dolgoz­tak, olyan bizakodással, hogy minden munkafolyamattal a kör­nyékben elsőnek készültek el. Jól sikerült a munkaátcsoportosítás is. A 150 vagon alma szüretelése, a sok kézi munkát igénylő ker­tészet és egyéb tennivaló megkö­vetelte: a gépek maximális ki­használását, a kézi munkaerővel való ügyes gazdálkodást. A Vörös Csillag Tsz-ben egyéb­ként több mint 16 millió forint értékű gépet tartanak nyilván így tudták az esős szeptember ellenére minden őszi betakarítást, vetést és szántást a környékben az elsők között befejezni. Igen jól alakult ebben a szövet­kezetben a borítékon kívüli jutta­tás. Táppénz, földjáradék, fizetett szabadság, üdülés címen 1 millió 200 ezer forintot kapott a tagság, földjáradékra pedig több mint 600 ezer forintot fizettek. A tagok összk er esete csaknem kétmillió­val több az előző évinél. Az egy évi átlagkereset 25 551 forint. Minden ledolgozott munkanapra 110 forint jutott. Mivel évközben a kereset 75 százalékát készpénz­ben kifizették, így zárszámadáskor hétmillió forint kiegészítő jövede­lem került szétosztásra. A jó eredményekhez hozzájárult a tagság munkabírása. A dolgozó tagok átlagos életkora 37 év, ha a nyugdíjasok százait figyelembe veszik, akkor sem haladja meg a 44 évet az életkor. A zárszámadás végién a vendégek gratuláltak a kimagasló eredményekhez. A tagság nevében többen mondtak köszönetét a vezetőségnek a kö­vetkezetes irányításért, a munka- fegyelem megköveteléséért. Közös kérés volt: ezentúl is kemény kézzel irányítsanak, mert csak így lehet maximális eredménye­ket produkálni. Ebből pedig min­denki hasznot húz. A Vörös Csillag Tsz 1969. au­gusztus húszadikán ünnepli fenn­állásának 20. évfordulóját. A ju­bileumi évben minden eddiginél jobb eredmények elérésére törek­szenek. A. II. Valóban kezdett érdekes lenni a táj. A szürkületben már fé­nyeket is lehetett látni a torko­lat körül. — Egy kikötőváros fényei — mondta Imre. — Igen, de melyik? — Szálljunk lejjebb! — Azt nem! Mindenesetre megállunk. Gábor levette a sebességet, és lenyomta az „Állj” felírású kart. Mikor látta, hogy a sebességmu­tató leesik, visszalépett az ablak­hoz. — Te, ez a Duna torkolata lesz — magyarázta Imre. — Nézd, milyen nagy folyó. Körülötte er­dős, sík vidék. Gábor nem válaszolt. Nézte a sötét tájat, a felvillanó parányi fényeket, amelyek között csak néhány világítótorony fénye volt erősebb, meg a még sötétebben kirajzolódó kacskaringós, szag­gatott partvonalat. Látszott raj­ta, hogy erősen gondolkodik. Csak nagy sokára szólalt meg. — Nem. Nem hiszem. A fo­lyó túl nagy a Dunához. — Akkor a Volga lesz. De ak­kor meg a Kaspi-tengemek kell lenni. — Az sem — vágta rá Gábor. — Ez nem beltenger. Mert a Duna meg a Volga több ágra szakadozva, széles deltatorkolat­tal ömlenek a tengerbe. Ez meg itt... — Tényleg, ez egyre szélesedő tölcsértorkolat! — kapott észbe most már Imre. — No, látod, hétokos! — De akkor melyik lehet? Az Elba vagy a Weser? Vagy a Raj­Sikeres véradónapok Békéscsabán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom