Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

IMS. december SL 5 Kedd Éjfél ufón... Szilvesz Seri beszélgetés * ' I Tanulmány készült Krecsmarik Endre szarvasi forradalmár pedagógus életéről A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubi­leumára érdekes tanulmány jele­nik meg Krecsmarik Endre szarvasi forradalmár-pedagógus életéröl, munkásságáról. A könyv szerzője, dr. Tóth Lajos tanár, aki hosszú éveket szánt az egykori Magyar Tanácsköztársaságot an­nak idején. Régészeti tevékenysé­ge szinte elismert volt, de a szak­mán belül, az oktatásban is sok jó módszert honosított meg, A kiadvány művészi kivitelben készül a gyulai nyomdában. A tu­dományos értékű mű egyébként kronológiád sorrendben közli a fél Érdekes és jó szokás, hogy az évek fordulóin a legkülönbö- 1 eléggé gyenge. Bízom abban, hogy bt /■» 7 I/’/no/í oa'i norm btntenl/t fii -m On/J/íáL X4- í. 1 „ - . _ . zőbb foglalkozású emberek elmondják, mit őriznek legszívesebben az óesztendőből és az újat miként várják. Nyolc művészt kerestünk fel és kértünk választ tőlük a ha­gyományos kérdésekre. Festők, színészek, írók és zeneművészek beszélnek. — Azt hiszem — mondja Ko- rompay Vali színművésznő —, a Film- Színház-Muzsi- ka egyik szep­temberi számá­ban már el­mondtam azt, amit most is el­mondhatnék. Nagy élménye­im az elmúlt évben —* és mindig is — a színházhoz kap­csolódnak. Ilyen volt Raffai Sa rolta: Egyszál magam című drá- | jól szerepelnek, májának Annája. Kedves volt i Ilyen esemény számomra ez a szerep és mélyen j volt az Orszá- megrázó. Anna élete, sorsa vád- I gos Kamaraze- irat a környezet fásultságával, morális cinizmusával szemben. Rádöbbenés. Asszonyi kiáltás, si­koly. Őszinteség. — Igen, ez a legszívesebb vála­szom a második kérdésre: őszin­teség. Nagyon szeretném, ha az új esztendő gyönyörű színházi estéket hozna. Számomra is leg­alább olyat, mini az „Egyszál magam" előadásai. Hogy mit ját­szom, azt még nem tudom. Fon­tos, hogy jó szerep legyen és közéj álljon hozzám. Azt hiszem, ezzel minden színész így van, és ki is mondja, ha őszinte. Lehet, hogy megfejthetetlen az j erre még várnunk kell. kórus a Tanácsköztársaság 50 éves jubileumán mutatkozik be. Műsorán saját kórusműveim, át­irataim is szerepelnek. Ott le­szünk az Erkel Diákünnepeken és néhány kompozíciómat játssza lesz-e film majd a zeneiskola kamaraegyütte­se az Országos Kamarazenei fesz­tiválon. Láng Gusztáv zongoraművész a szarvasi zene­iskola igazgató- i ja. j — Számomra boldogság, ha a I növendékeim nei Fesztivál ___________ Szegeden, ahol az iskola kama- wr »csoportját az ^| elsők közé so­rolta a zsűri. Ez a siker olyan kedvet ébresztett, hogy a gyere­kek sorra kamaracsoportot sze­retnének alakítani. Kétszázhatvanén járnak a ze­neiskolába. Tanárhiánnyal küzde­nek. — Az lenne a legszebb újévi ajándék, ha már 1969-ben elköl­meleg gondoskodással előbb- utóbb megerősödík. Tervei ? — Kész regényem van a Mag­vetőnél, a „Hegy és göröngy”. Élményeim tárából gyűjtöttem össze anyagát. A MAFILM is érdeklődik egyik, a Tiszatájban megjelent novellám iránt. Hogy belőle? Szerintem semmi sem lehetetlen, még a filmvilágban sem Végül? — Szabadon úszni, lehetőleg mentőöv nélkül. Ha mély vízben bajba kerülök, I szívesen veszem az evezőt is, főleg akkor, ha azt tiszta kéz nyújtja... — A legma­radandóbb élr ményem 1968- ról? — kérdezi vissza Koszta Rozália festő­művésznő, s azonnal készen a válasszal is. — A Kohán- életművel való találkozás. A hagyaték átte­kintésében és az emlékkiállí­tás képeinek kiválogatásá­ban dr. Supka Magdolna, a Nem­zeti Galéria munkatársának segí­tője lehettem, és ez felejthetet­tözhetnénk a városi tanács mos- ! len napokat jelentett szamomra, tani, patinás épületébe. Persze, j Kőbán György remekműveit lát­1 va meggyőződtem arról, hogy direktóriumi tag élettörténetének | évszázad el6tti legfontosabb for- felkutatására. Krecsmarik újság- I radalmi eseményeket országos és írói tevékenységet is folytatott, j helyi viszonylatban. Kiadó sokrétű munkával támogatta a } szarvasi városi tanács. y1™ nyugtalanság, ami kö- i — Szeretném a megye zeneis- ! utam helyes és vállalnom kell to­r VeAz őszintosée Nem könovű 1 ko]ói között a ->0 kapcsolatot to- vábbra is azt, amit színvilágban, Az őszinteség. Nem könnyű, vább bővíteni és az cr0sházi, a formában és emberi magatartás. i szarvasi hangversenyhez hasonló j ban eddig követtem. I sikereket az új évben. vele együtt a művész sorsa. — Mindig a magam lábán álltam, soha nem kértem én senkitől semmit. Pedig bizonyosan segítenék ebben is. Hiszen most már va- , lódi üzemi munkás. Egy olyan közösség tagja, amely erőt kép­visel Gyomán. Csak még ezt is meg kell értenie. • A Fáy András utcában lakik ifj. Juhász Ferenc és felesége. Kettőjük életkora még a 40 évet sem éri eb Mindössze másfél hónapos házasok. A férj gépla­katos az Orosházi Vas- és Kály­haipari Vállalat gyomai üzemé­ben, a fiatalasszony betűszedő a Kner Nyomdában. Keresetük együtt meghaladja a 3500 forin­tot. Talán nem kell mondani, hogy nagyon boldog emberek. Jól indul az életük. Gyönyö­rűen berendezett a lakásuk, nem hiányzik a tv, a mosógép, a cent­rifuga. a porszívó, az olajkály­ha. Ehhez persze még a szüleik is támogatást nyújtottak. Most már — ahogy mondják — ön­állóak. Mint házasok, egyszer kaptak fizetést, amelyből sző­nyeget vásároltak. Szükségük van még konyhabútorra és gáz­tűzhelyre. Rövid számvetést készítenek és kiderül, hogy ha semmit sem vonnak meg önmaguktól, amit eddigi körülményeik alapján el­várhatnak az élettől, akkor is szép összeget tehetnek félre ha­vonta a keresetükből. — Nemsokára már gépkocsira gyűjtünk — mondja az asszony i elmosolyodik, mielőtt folytat­ná: — Nem Trabantra, hanem valódi kocsira. Lipták Pál fes­tőművészt me­gyei könyvtári dolgozószobájá­ban kerestük fel. Asztalán a bolgár Bojana templomának falképeiről ké­szült album, a mintegy ezer év I előtti balkáni Persze ilyen viszonyok között , festészet reme- nincs is különösebb panaszuk, jj kei. Személyes gondolhatná az ember, kiderül ] élményeit ídé- azonban, hogy mégis van vala-^zi: mi. Két műszakban dolgoznak | — A nyáron mind a ketten, s ez bizony nem ‘ a jugoszláviai Zrenjaninban nyílt j nyének értékes mindig esik egybe. Emiatt időn-J önálló tárlatom^ majd az anyag i darabjai társa­ként csak este találkoznak. No Jegy részét az écskai művésztele- ez a panasz érthető, de azért j pen is bemutatták. Ezek a képei Áprilisban Gyulán Mozart: D- moll zongoraversenyét játssza a Filharmónia hangversenyén. í J — Úriási do- log történt ve- ! lem: december 4-én voltam 50 Wk éves — mond- |||| | ja Körösztös Ipr István színmű- I ‘ ' w** 1 vész otthona- §W ban. több tucat MMs „ „ régi óra. és W&B. M : néprajzi ma- fHHl, §£§ gángyűjtemé­soha se érje őket nagyobb baj.!még most is kint vannak, és Egyébként új a nyomda és a 5 vándorkiállításként eljutnak a vasüzem is, elégedettek a mun- j környék falvaiba. kahelyükkel. A vezetők pedig jj _ Jugoszláviából utaztam le elégedettek velük. Madarász . Bulgáriába. Megcsodáltam Szófiá- László így jellemzi Juhász Fe- . ban rit: — Derék, szorgalmas fiú, azért ? ságában. — A jövő évben pe­dig 51 leszek, ez is izgalmas, mert még soha- ládák, a falon téka a múlt j Tervei közül egyet említ. — Most már nagyon aktuális | egy önálló kiállítás. Gyulán lesz, az új csarnokban, júniusban. Az | anyagot részben most válogatom, ! de még újabb képek is számí- ! tásba jöhetnek. Előadásra siet, mert szenve- i délyesen vallja, hogy az esztéti­kai nevelésért a művész he csak ; képeivel tegyen valamit. Az élő i szó varázsa is jelentős. j Negyedik eme- ! let. Padlásmű- terem, régies romantika nél- j kül. Körben fa- ; zekak, mázas korsók, színes sem voltam... A szabin nők elrablása Rettegi ! század közepé- Fridolin színigazgató szerepében ről. Az egyik az aranykupolás Nyevszki- nagy sikere van. sarokban festő­Jó volt ez születésnapi aján- állvány, a kép lett éppen annak a brigádnak a'élmény katedrális ikon-gyűjteményét és | a bajánai remekeket. Lenyűgöző déknak is. sok prózai szerep után raitn egy lovas volt. Finom okkerek. ' kellemes kirándulás. Lírai voná- ! szekér öreg ta- és zöldek! Szokatlan ! saj megejtőek. A magyar színé- J.,n^auc^vJ,ro^1'" J szét hőskorát idézi ez a figura,! fz^sJ igazi színész-szerep! szürkék (színskála... És 1969? György festőművész békéscsabai műtér* vezetője, amelytől elsősorban függ az üzemszerű termelés. Nem adják tehát „ingyen” aj boldogságot, nap-nap mellett] meg kell küzdeni érte. És hogy| megalapozottabb legyen a jö-L Viláea I'—1— ............--------------------—"m - ™ua,fa.u, rBua a* UJ­v őjük, meg hogy jobban is tud-* . mostanában tanulás, fejlődés tovább. És ősz- bóli és megismétlődő felismerés,- Grafikai kiállítást tervezek, j _ Jöv6re? Rettegihez hasonló, nekem val0 művészi kiadatok,! _ Élményeim? Párizs és az új­ják értékelni az élet szépségeit, \ Mékél mostanában, elhatározták: elvégzik a gimná-jj ^z újságíró véleménye: A ki- ziumot. Együtt fognak tanulni jj állítás meglepetésnek ígérkezik, négy évig. A jövő tanévben kez­dik. | Nagyon so­Természetesen nagyon szeret- kan ismerik és nek szórakozni, szépen öltözni, becsülik Békés­csabán Sárhelyi Jenőt, a zeneis­kola igazgató­ját. Az évet ő is lezárta. íme, a mérleg. — Az óév eredményei: bővült az ifjú zenebarátok kö­rének hálózata, és egy nagy él­mény: megala­kult Békéscsa­A Körös-étteremben és a Fé­szek-presszóban Sokszor összejön a régi baráti kör. Nem kell a fogukhoz verni a garast, de tud­ják, mi illik ég mi nem. Igazi mai fiatalok. • Nemcsak kellemes, hanem ta­nulságos is volt a két látogatás. Madarász László, aki már túl van a 40-en, ilyen megjegyzést is tett: De jó lenne, ha az ember maga választhatná meg, hogv mikor szülessen! Talán igaza van. Pásztor Béla szefestegetni-rajzolni kis tárlatravalót. Csoór István vidám, gazdag humorú író. El is meséli, hogy az elmúlt év­ben két kiemel­kedő öröm ér­te: — Egyetlen alkalommal sem esett fe­jemre tetőről lehullott cse­rép. Másodszor: amikor megala­kult a megyé­ben élő tollfor- gatók írói köre. újból Túlzott mérték bán a középiskolai kollégiumi ve- ben az sem rontotta el örömö- gyeskar. És máris a tervek: aj met, hogy ez a „csecsemő” még egy hogy az ember legyen hű önma­gához, még akkor is, ha kifelé frázis, közhely, unalmas. Pedig hű lenni önmagunkhoz sokszor tantaluszi kín. És az önmagunk­hoz való hűség előtt meg kell ta­lálni önmagunkat. — Szeretném betartani a fo­lyamatosságot — mondja többször is — és mindig annyit adni ma­gamból. mint amennyi bennem lakozik. 1969-ben jugoszláviai ki­állításra készülök. Ez már önma­gában nagy esemény lesz szá­momra. Szemüvegén megcsillan egy fentről lepattanó fénysugár. Más­ról beszélgetünk tovább. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom