Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-14 / 293. szám
/ 19ÜS. december 11. Szombat Ezt is csak az együttműködés oldhatja meg A Békés megyei koordinációs bizottság december 6-án megvitatta a városok és a községek szennyvíz-csatornázásával kapcsolatos gondok megoldását együttműködés útján. A bizottság határozatot hozott az általános kana- lizációs munkák programjának elkészítésére oly módon, hogy megyén belül az egyes települések szennyvíz-csatornázásának megoldását sorrendbe állítja. Ennek alapján a települések tanácsai tanulmánytervet készíttetnek a szennyvíz-csatornázásának megoldására. Ezzel egyidőben megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy városonként, községenként időszerű-e létrehozni szennyvízcsatorna-társulatokat. Segítsük a munkahelyre visszatéri édesanyákat Helyet az új nemzedéknek a napközikben — Ülésezett a megyei nőtanács — A megyei nőtanáes ési az SZMT nőbizottsága december 13-án, tegnap délelőtt Békéscsabán a Fegyveres Erők Klubjában együttes tója után Bocskai Mihályné, az* MSZMP megyei bizottság munkatársa tartott rövid megemlékezést a KMP megalakulásának 50. ülést tartott, melyen részt vettek évfordulójáról, s ez egyben^ ün- a nőtanács tagjai, a járási és városi titkárok, szaksizervezetá aktívák, valamint veterán mozgalmi munkások. Dr. Pásztor Jozsefné megnyiA dandár „fiának" életútja Békéscsaba, Földvári utca 19. Még alig deresedő hajú, nyílt tekintetű, rokonszenves férfi tessékel _be a gazdagon, ízlésesen berendezett szobába. Nem tehetek róla, képzeletem egészen más fényképet készített róla, miután meghallottam, hogy egészen kicsi korában, még az steő világháború idején, katonák találták meg, s vették magukhoz. Mivel a nevét sem tudta megmondani, elkeresztelték Dandár Jánosnak. Huszonhat évi postakezelói szolgálat után két évvel ezelőtt nyugdíjazták. — Nem néz ki nyugdíjaskorúnak — jegyeztem meg önkéntelé- nül, fiatalossága, egészsége láttán. — Magam sem tudom pontosan, hogy 1904-ben vagy 1908-ban születtem-e. önkéntes nevelőapám, Horváth János, azt mondta: Inkább nyolcbeli vagyok, csupán azért korosítottak annak idején, hogy hamarabb beöltöztethessenek katonának. Jól jött ez a korosítás, mert így megmenekültem a második világháború frontszolgálataitól. S talán ennek köszönhetem azt is, hogy még erőm teljében nyugdíjaztak. — S hogyan lett póstás?' — Sokféle foglalkozást próbáltam meg előtte... Valamilyen dandárnak a járőrei találtak meg, amint egy erdő szélén egyedül bolyongtam. Nem értettem a nyelvüket. Emlékezetemben csak néhány villanás élt addigi életkörülményeimből. Valamelyest anyám arca, az, hogy volt egy fiú- és egy lánytestvérem. De főleg az, hogy égtek annak a falunak a házai, ahonnan menekültünk. Valószínű, hogy lengyelországi falu volt, mert amint később hallottam, ott perzselték fel a falvak egész sorát még a háború kezdetén. Arra, hogy milyen körülmények között maradtam el szüleimtől, testvéreimtől, sehogyan sem tudtam még egyszer sem visszaemlékezni. A katonák közül Is csak Horváth Jánosra emlékeztem, aki fiának fogadott, s magával vitt a fronton, hol előre, hol hátra. A valamiért — sohasem mondta meg: de magamra maradottságomban miért — meshili nősei ve elkísér+ék1 szerettem házról házra járni, a miért — megbilincselve elkísérték a fegyveres katonák. Hamarosan visszatért, s engem elvitt Szegedre a feleségéhez. Ö azonban nem vállalta a velem való törődést. Horváth Jánosnak egy barátja, egy bizonyos Bárdos Béla nevű jegyző helyezett el egy családhoz. A háború végéig fizette tartásdíjamat és ellátott ruhával is. Aztán az utcára, majd egy gyermekotthonba kerültem. Az is feloszlott 1922-ben. Katonák fiának tartottam magam, ezért jelentkeztem katonának, hogy tartozzam valakihez. Nagy huzavona után maga mellé vett egy Viola nevű katonai fogorvos asszisztensnek. Szerettem ott lenni, de olyan kevés volt a fizetésem, hogy nem tudtam megélni belőle. Elmentem vámőrnek. Onnan behívtak katonai szolgálatra és továbbszolgáló egészségügyi asszisztens lettem az ezredorvos mellett. Nyolc évig mindössze szakaszvezetői rendfokozatig vittem. Jóformán senki sem törődött velem, senki sem szánta sorsomat. Mi több, lefokoztak volna és börtönbe csuknak, ha hirtelen le nem szerelek. Az történt, hogy egyszer egy katonát össze-vissza rugdostak a gyakorlótéren, mert állítólag nem tudta végrehajtani a kívánt gyakorlatokat. Az elsősegélynyújtás közben felbiztattam, hogy amint rendbe jön, tegyen panaszt összerúgdalói ellen. Engem csakhamar kihallgatásra rendeltek, ahol felbújtó, lázító kommunistának neveztek és alanepélyes összejövetellé emelte az ülést. Kedves epizód volt. hogy a nőtanács az évfordulóhoz illő virággal: piros szegfűvel kö- i szöntötte a veterán mozgalmi munkásokat, akik évtizedekkel ezelőtt az első sorokban küzdöttek a munkások, köztük a nők jobb, szebb életéért, egyenjogúságáért. Jobb alkalmat, e köszöntésre szinte nem is választhatott a nőtanács. hiszen az ülés II. napirendjében éppen a nők jelenlegi helyzetét, gondjait tárgyalták. Ennek az előadója: Csepregi Pál, a megyei tanácsi vb elnökhelyettese volt. Csepregi elvtárs részletesen ismertette a NEB-vizsgálat tapasztalatait és az azóta történt változásokat is. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a hibák okai elsősorban a szemléletben keresendők mind a férfiaknál, mind a nőknél. Mert bizony a helytelen előítélet alól nem mentesek a nők sem. Sokan nem szeretik, ha női vezető irányítja a munkájukat. Példákat sorolt fel hasonló tapasztalatokról, majd hangsúlyozta, hogy az anyagi feltételek is döntőek, hiszen ahhoz, hogy lényeges változás legyen, sok helyen komoly beruházások kellenek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövő év szeptemberében tömegesen jönnek vissza a gyermekgondozási segélyt igénybe vett édesanyák. és ez kettős gondot okoz. melyen segíteni kell. Visszahehű képet ad az egykori tömeglakásokról, a csaknem bátortalan szobákról, a nyomorról, s arról, hogy azóta hogyan változott fokozatosan mind jobbá az életük. A postás gyakran fájdalmas eseményeket közlő leveleket kézbesít, mégis mindennap várják. Barátjukká fogadják, szinte elsőként neki mondják el életük egy- egy kellemes vagy kellemetlen fordulatát, neki mutatják meg szinte elsőnek azt, hogy mit vásároltak, mivel gyarapodtak. A hivatalban is megbecsül- 1 tek. Íme néhány oklevél. Ezt a posta újjászervezéséért kifejtett munkámért kaptam. Ez az üzem Kiváló Dolgozója címről tanúskodik. Ezt a kitüntető jelvényt a Szakszervezetek Megyei Tanácsától kaptam, amiért 1954 óta te- vékenykedek a nyugdíjintézet tagjaként. Ezt a másikat pedig a városban végzett társadalmi munkámért! Ügy érzem, mindenki | tisztel, becsül. Nem emléltezem rá, hogy valakit is megbántottam volna. Nem hiszem, hogy akár egyetlen haragosom is lenne a városban. Mint mindig, most is nagyon szeretem az embereket. Fiataloknak azt mondogatom mindig: szeressétek nagyon a szüléiteket, az embereket. Szeressé- posan megfenyegettek. Leszerel- j tek ezt az országot, amely sokcsaládok sokaságának gondjairól, bajairól, s ritkán előforduló örömeiről beszélgetni. Ha valaha írni akar a jaminaiak megváltozott körülményeiről, akkor keressen _____ ________ ^ m___ f el egy régi postást, aki teljesen ( hogy bár a NEB a tavasszal i elhelyezéséről. Sajnos, sok helyen vizsgálta a nők helyzetét megye- i még mindig kevés gondot íoroi- szerte, a téma azóta sem került tanak — pedig ezzel számolni _ . . , , , j lvezni régi munkakörükbe, ugyanja & Jtenacskozás^5 x amellettj akkor gondoskodni a gyermekek le a napirendről. Vitaindító beszédében Csepregi elvtárs is beszélt ennek időszerűségéről és többek között elmondotta, hogy a ; NEB vizsgálata óta megyed, járákell — a napközik és bölcsődék férőhelyeinek növelésére. Az előadás után élénk vita alakult ki. Többen hangsúlyozták. a szolgáltatások növelésének si és várasd szinten különböző j szükségességét, szervek tárgyalták a nők helyze- j lyen. tét. Többek között az SZMT üze- i Mások mi vezetők, szb-titkárok részvéte- 1 lével vagy az MSZMP Szarvasi Járási Bizottsága és így tovább. A szarvasi tanácskozás igen pozitívan hatott a munkahelyek vezetőire, s ennek eredményeként több intézkedéssel már eddig is sokat változtattak a nők helyzetén. 1 főleg faluhca gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyáit helyettesítésének nehézségeiről szóltak. Fodor Mária, a vasutas nők helyzetéről tájékoztatta az ülés résztvevőit és mint mondotta: fel kéll figyelnünk erre, túszén a vasútnál egyre több nő dolgozik. K. 3. tem hát, s megkerestem Horváth Jánost, aki közben Békéscsabára költözött, mert Szegeden mindig üldözték. Egy ideig a csirkegyárban dolgoztam. Csakhamar kiderült, hogy félnek tőlem. Azt hitték, azért mentem oda, hogy kikémleljem sötét üzelmeiket és jelentsem a rendőrségnek. Kénytelen-kelletlen elszegődtem csupán kosztért és esetleges borravalóért pincértanulónak a mostani Csaba Szállóban. Aztán féle tanulási és munkalehetőséget biztosit, amelyben immár nem kell megalázkodni senki előtt. Nagy szó, hogy nem kell borravalóért inaskodni, öt évig várakozni egy megpályázott munkakör betöltésére. Elakadt a szó, s megállt kezemben a megható szavakat je- gyezgető toll. Dandár János is elakadt élete napfényes és árnyas oldalainak felelevenítésében. AzItalmérők az alkoholizmus ellen amikor már segéd lettem. Pályá- ] sebbet. A 30-as évek kihallgatásra rendelte felé hozzá való ösztönös ragaszkodó- : zatot írtam hát a postára. Öt évig som vigasztalhatatlan zokogásba I vártam, amíg végül, 1940-ben feltört ki belőlem, amikor egyszer I vettek. Ott sem fizettek jobban. Most kezdődik a tánc... vege a városi endőrkapitány. Kiderült, hogy utánaküldték a honvédségtől azt a jellemzést, mely szerint 6 felforgató, lázító kommunista. — Mikor és hol született? — Nem tudom. — Állampolgársága? — Nem tudom, már kértem, de Békéscsabán a sütőipari válla-1 az igazgató. Megköszönte a sok latnál az elmúlt napokban benső-! éve§ fáradhatatlan, lelkiismeretes még nem kaptam meg. séges, meleg hangulatú ünnepség- | munkájukat, amellyel hozzájárul- j _ Nem is fogja megkapni. re került sor A vállalat gazdasági tak a váUalat eredményednek, si- _ n,. kanitánv úr kérem én vezetése. párt-, szakszervezet,;,___.J _e Kapitány ur, kerem, en K ISZ- és nőbizottsága együttes közreműködésével megrendezték a nyugdíjasok találkozóját. A gondosan előkészített vállalati kultúrteremben a nyugdíjasokat Dömény Dezső szb-titkár üdvözölte. Kovács Sándor igazgató í kereinek eléréséhez. Kérte a nyugdíjba vonulókat és a már j nyugdíjasokat, hogy tartsák to- j vábbra is jó kapcsolatukat a vál- 1 lalat vezetőivel, dolgozóival. Megvendégelték az idős dolgozókat és a fehér asztaloknál poimertette a vállalat jelenlegi harazgatás mellett felidézték a helyzetét Tájékoztatta a vállalat nyugdíjasait munkájukról, eredményeikről, problémáikról és a jövő feladatairól. A most nyugdíjba vonuló idős dolgozóknak jutalmakat adott át múlt kellemes és kevésbé kellemes emlékeit Az ünnepség végén órákon át táncoltak és dalolták jókedvűen:j ...most kezdődik, a most kezdődik,; a most kezdődik a tánc... I itt nőttem fel, itt voltam katona több mint egy évtizeden át. — Nem érdekel, kiutasíttalom az országból. — Hová, kapitány úr? Ha tudnám, hogy hol születtem, szívesen 1 mennék a szüléimhez, testvéreimhez... Sok utánjárás után kapta meg az állampolgárságot, s lám, kiváló állampolgárrá vált, amióta , hagyták kedvére dolgozni. Kukk Imre Kitűnő humoristánk szerint, csak akkor kecsegtetne sikerrel a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem, ha kivétel nélkül mindenkit rábeszélnénk az ivás- ra. Ily módon ugyanis olyan sok porcióra kellene elosztani a rendelkezésre álló szeszt, hogy egy- egy állampolgárra egészen minimális mennyiség jutna. Annyi, amennyit az egészségünk legcsekélyebb károsodása nélkül, bátran elfogyaszthatnánk évről évre. Igazán nagyszerű ötlet, de nem páratlan. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata arra utal, hogy számos megyei vendéglátóipari dolgozó küzd a túlzott alkoholfogyasztás ellen, úgy, hogy ne essen csorba a forgalomnövelés szent elvén, ne csökkenjen a kereset, de ne károsodjon a vendég mája, idegrendszere sem. Az ellenőrzés tapasztalatait felhasználva, vég nélkül sorolhatnánk, milyen szerényen, minden feltűnést kerülve teljesítik önként vállalt egészségügyi missziójukat az italmérők. Helyhiány miatt azonban csak néhány, különösen megnyerő ötletet ismertetünk most: A köröstarcsai szövetkezet Megálló nevű vendéglőjében, mosás után talpra állította a poharakat az elmés csapos. A töltésnél eleve elspórolta a folyékony méreg nyolc százalékát, a poharak fenekén összegyűlt víz pedig további négy százalék súlycsökkenést eredményezett. A békési ÁFÉSZ bélmegyeri 17-es számú italboltjában talán kevésbé agyafúrt, de nem kevésbé célratörő módszerrel, egyszerűen kevesebbet töltöttek 17,5 százalékkal a poharakba, s ily módon 3,50 forint áru szilvapálinkától óvták meg a vendég egészségét. Külön érdemük a szóban forgó italbolt dolgozóinak, hogy bár vqU nekik megfelelő méretű hiteles poharuk, bölcs tapintattal olyat használtak, amiben nem tűnt fel a hiány. Hasonló módszerrel küzdött az alkoholizmus ellen a szarvasi Vadászkürt kiszolgálógárdája. Téved, aki azt hiszi, hogy a súlycsonkításokkal ki is merültek a vendéglátóipar közérdekű erőfeszítései. Vajon nem a mérsékelt alkoholfogyasztást tűzte zászlajára a békéscsabai Utasellátó, amikor a söntésben csak nyolcfajta szeszt kínált eladásra, pedig raktárában még további 13 féle ital butykosai porosodtak? Csak elismeréssel szólhatunl azokról a szeszfőzdékről is, melyek nem hagyják magára a kereskedelmet nehéz harcában, hanem minőségrontással próbálják mértékletességre szoktatni a szeszbarátokat. Egyebek mellett a békésszentandrási ÁFÉSZ, valamint a nagyszénást Lenin Tsz szeszfőzdéjében készített szilva- pálinkáról derítette ki az ellenőrzés, hogy csak — olcsóbb! — vegyespálinkaként hozható forgalomba. Könnyű elképzelni, milyen jó hatása lett volna e pálinkáknak, ha forgalomba kerülve, kínos arcfintorra és káromkodásra készteti a szilvóri- umbarátokat, sőt talán még arra is, hogy undorral tolja félre a poharat. Az áldozatos munka természetesen nem maradhat fizetség nélkül. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség javaslatára, több vendéglővezetőt részesít 600 forint „jutalomban” a szabálysértési hatóság, mások pedig vállalatuk fegyelmi bizottságától kapják meg az „elismerést”. B. D.
