Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
■ G yőri László: Vesenszkája Nyihog a ló, a gazdája kozák falu. Vesenszkája. Nyihog a ló, a pusztája jócsillagú Vesenszkája. Topog a ló füvön járva, kezesit! I Vesenszkája. Iramodó paripácska. megereszti Vesenszkája. Patkó röpül fűre-házra, kovácslegény Vesenszkája. Üllő kihői. új barázda e földtekén Vesenszkája. Nyelvemen ül: Vesenszkája. úgy ejtem én: Orosháza. Miklós István KOROSTÁJ Szeverényi Tamás felvétele K ÖJVyVJEJLZ^ ő Mindennap Hát igen, ez kellene újságírónak, olvasónak egyaránt: mindennap szenzáció. Kóla Júlia újságíró- gyakornok is szenzációkat hajszol, különleges csemegének számító eseményekre, hírekre vadászok, s szorgalmasan írja riportjait — ám sajnos, igen kevés sikerrel. Félévi gyakornokos- kodás után lát csak napvilágot első olyan cikke, amelyet — ha nem is lélegzetvisszafojtva, de érdeklődve és felháborodva olvasnak az emberek. Egy olyan „könyörtelen pedagógusit igyekezett leleplezni, aki majdnem a halálba hajszolta egyik tanítványát. Kóla Júlia sok-sok levelet kap — „Végre! Van valaki, aki az ilyet is észreveszi, aki a rossz pedagógusok ellen is szót mer emelni!” — ám mégsem tud teljes szívből örülni a sikernek. Nem tud, mert időközben rájön egy igen nagy hibára, amit ő öregember maga követett el: cikkét csak a felszínes jelekből ítélve írta meg, magával a tanárral nem beszélt egy szót sem. S hogy tévedését korrigálja, ír egy helyreigazító cikket. Egy őszinte, lelkiismeretes vallomást, amellyel bizonyítani akarja és bizonyítja is, hogy valóban alkalmas a sok-sok nehézséget, buktatót rejtegető újságírói pályára. Ennyi Halasi Mária újságírónő regényének a cselekmény-magja, s a folytatás eléggé erkölcsi lecke- ízűen alakul. (Júlia beiratkozik az egyetemre, hogy hiányosságait pótolja, a szóban forgó tanár pedig az új tanévben már vidékre megy Budapestről tanítani.) Halasi Márai jobb helyről talán nem is vehetett volna témát, hiszen annak a környezetnek, annak a világnak, amit könyvében ábrázol, igen alapos ismerője. S a regény legsikerültebb részletei talán éppen ezért azok a részek, amelyek az újságszerkesztőség nyüzsgő-kavargó, mozgalmas napjait tárják az olvasó elé, de Kóla Júlia alakjának hiteles rajzával is elégedettek lehetünk. Az olvasó Júliával együtt tudja meg, hogy milyen nagy súlya is van a leírt szónak, s hogy azért bizony nem is minden nap szenzáció. (Magvető Könyvkiadó). Baraté Rozália Willy Schuster: Pedagógia H át idefigyelj, fiacskám, hogy az ügyet egyszer és mindenkorra befejezzük —' a lustaságodról akarok beszélni veled. Nem tudom. hogyan lehetsz te, az én fiam. ilyen semmittevő. Hát milyen vagyok én? Nyolc évig, amíg iskolába jártam, soha nem volt egyetlen igazolatlan órám. Hiszen adott is volna a nagyapád nekem... Jó voltam, mint egy bárányka, mégis folyton ütött. — De hagyjuk ezt, fiacskám, régen volt. Annál érdekesebb azonban, hogy te, kedves fiam, már három matematika- és két énekóráról lógtál meg az iskolából. A múlt évben még behunytam a szemem és bár utálom a hazugságot, megírtam azt a fránya igazolást. De idén már nem és nem! Többé ilyen disznóság nem fordulhat elő. Megértetted? — Igen, papa... — Mert mi, gyermekem, tisztességes család vagyunk. Csak miattad kényszerültem megmásítani a tényeA két, mikor rajtakaptalak, hogy iskola helyett lófrálsz az utcán. Most még egyszer és utoljára vésd jól a fejedbe: többé nincs hazugság! Ez a szó a mi családunkban ismeretlen. propo. Még mindig nem tudom, hogyan tetted lóvá tavaly azt a tanárt. Nem emlékszel? Behívattak az iskolába és hazudnom kellett miattad, fiacskám. Azt hiszem, azt mondtam, hogy rettenetesen fájt a fejed, azért nem készítetted el a számtanfeladatot. — Más apa ezt nem tette volna meg. Ha nem húzlak ki a csávából, talán még el is buktatott volna a karvalyképű. Azt mondtad, így hívjátok a matematika tanárt. És hadd folytassam tovább. Itt van, kedves fiam, a figyelmetlenséged. Sokat panaszkodott erről az osztályfőnököd. Hogy egyáltalán nem figyelsz az órákon. Kibámulsz az ablakon az utcára és így tovább. Persze, én magyaráztam neki, fiacskám, hogy te csak azért nem figyelsz, mert az utolsó padban ülsz. Ültessen előre, mondjuk Karcsi mellé, a második sorba, ott majd biztosan figyelsz. Különben is, Karcsi az osztály legjobb tanulója, jó lesz, ha barátkozol bele, fiam, belenézhetsz a füzetébe és puskát is csinálhat neked. De természetesen, a pad alatt. Nehogy megint nekem kelljen magyarázkodnom... A z apa kiselőadását a telefon váratlan csöngése szakította félbe. Az apa felemelte a kagylót, arca egy pillanatra elkomoro- dott, majd széles mosoly jelent meg rajta: — Halló! Te vagy az, Bemdt? Hogy miért nem vagyok benn a hivatalban? Ha valaki a főnökségről keres, mondd azt, hogy a kórházba mentem gyomorvizsgálatra Ma már nem is jövök vissza. Köszönöm, Berndt. Viszontlátásra! Az apa letette a kagylót és fiához fordult: — Amit az imént mondtam, megmondtam. Remélem fiacskám, megértetted. A mi családunkban ismeretlen a hazugság. Tartsd ehhez magad egész életedben... Révész Mária fordítása Csak forintért! Gondterhelten róttam a nagy nyugat-európai főváros utcáit. Azon töprengtem, hogyan költhetném el a pénzemet a legelőnyösebben. Hirtelen álmélkodva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MAGYARTURISZT”. A kirakatban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üzletben csak forintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a lábukat sem tehetik be. Bűbájos és udvarias elárusítók sereglettek körém. Izekre töri magyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán magyar forintom van? Fölényesen igent intettem és körülnéztem a boltban. Az egyik pulton palackok sorakoztak. Olvastam a Vajnai László: Szerelmed teliholdja ma megfogyatkozott A fűzfa ága baljóson suhogott. Ajkad mint a jég. Idegen pillantásod, lelkemen átcikázott, és örömöm úgy tűnt el ahogy' a nappalból az este kilopja a világosságot. Hűségem fegyelme mint a hal, mély-vizekre úszott álmaival. címkét: „Galgamácsai pecsenye bor”. Az egyik mosolygós elárusítónőhöz fordultam: „Bitte sehr, megmondaná Mademoiselle — kérdeztem kifogástalan „angolsággal" —, mi a vicc abban, hogy én a forintomért galgamácsai pecsenyebort vegyek maguktól? — Nézze, Memsahib, erre rá van írva: „MAGYAR- TURISZT". Mindössze háromannyiba kerül, mint otthon, maguknál. — És ezek? Bambi, Narancsital, Birslé... — Pompás üdítő italok, Mister, behozhatatlan előnyben vannak például a Coca- colával, a Pepsi-colával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbe hűtve fogyaszt- hatók, míg a magyar üdítő italokat akár langyosan is ihatja. — Jé, maguk sertéshúst is árusítanak? —Voila, signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte magyaros sertések: nincs májuk. — Aha. — Máj nélküli sertés, szenyor, gondolja meg, ilyen nincs másutt a világon! Valamit keres,-uram? — Igen. cigarettát... de elfogyott. Adhatna egy doboz Marlborot? — Marlborot? Hová gondol, uram? Ne szórja a pénzét? Nálunk a valódi forintjáért Fecskét is kaphat. Parancsoljon. Ez különlegesség: hogy szelei jen, rendkívüli szívóhatást kell rá gyakorolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, akár egy kovácsfújtató. Mindössze húsz forint egy doboz. — Na de Fräulein, ez nálunk otthon csak 4,40! — Persze, vámmentesen, — Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék. — Ügy van, Sir, ugyancsak magyar különlegességek. Emlékezzék, a mi hazai pengéink éleit megszámozzák, 1-től 8-ig, vagyis előírják a vevőnek, hogy melyik élét használja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt használja a kedves vevő, amelyiket óhajtja. —Ni csak, még cipőpasztát is... — Rámutatnék, Mylord, a magyar cipőpaszta előnyeire. A mi hazai cipö- pasztás dobozaink csak egy kallantyú elforditásával nyithatók, viszont a kiváló magyar cipőpaszta dobozát akár szekercével si felnyithatja, ha óhajtja. — Várjon csak, kedvesem, ezek az apró ajándéktárgyak nagyon érdekelnek. — Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bicskát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, uram, ez, mint mondottam, magyar bicska, pengéje olvasztott lavórból készül. De tessék talán egy nagyszerű gyermekjátékot. Csak forintért! Különleges minőség, sokszoros öröm. — Hogyan érti ezt, sze- nyorita? — Kérem, bármelyiket választja, egyik sem tart másfél óránál tovább, ezért ön kénytelen újabb játékkal meglepni szeretett kisdedeit. Hát van nagyobb öröm egy új játékszernél? H. J
