Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-05 / 285. szám
1968. december S. 5 Csütörtök Ligeti krónika „Díszíti végre Csabát a városi Újítás a takarmánykeverő üzemekben Naponta 26 vagon kenyérgabonát dolgoznak fel a békéscsabai fstván-malomban, amiből 20 és fél vagon liszt készül. A mintegy 5 és fél vagon korpának a felét zsákokban a takarmánykeverőüzemekbe szállítják. Ez a módszer azonban sok munkaerőt vesz igénybe, ezért ömlesztett szállítást terveznek. A malomban már elkészült a tárolókamra, amelyből adagoló-berendezésen jut majd a korpa az erre a célra átalakított gépkocsikba, a keverőüzemekben pedig fogadókamrákat létesítenek. Válasz a „Miért?”-re Az 1968. december 1-én megjelent „Miért?” című cikkre a következőt válaszoljuk: Elismerjük, hogy a körösladányi ktsz műszaki vezetője három rajzot hozott ki- rendeltségünkhöz, és kérte, azokat fénymásoljuk le. Eleget kívánt* c tenni a kérésnek. Mikor azonban a műszaki vezető megtudta, hogy az elvitt példányokon túl egy példányt a MEZÖBER-nél kell hagynia költségtérítés mellett, nem hagyta ott a rajzokat, hanem eltávozott. Mi természetesen nem tehetünk arról, hogy az ügyfél nem ismerte a 11/196. (III. 5.) számú kormányrendeletet, és az azt kiegészítő 26/1959. (V. 1.) rendeletet. Elnézést kérünk az illető műszaki vezetőtől, de a rendelet nem tudása senkit sem mentesít a kötelezettség alól. Kovács György igazgató, MEZÖBER Minsvizor 68. Huszonöt fordulós karácsonyi pályázat 16. rejtvényünk Kölcsönös sajnálkozás Amikor az író a francia akadémiára jelöltette magát, meglátogatta őt De Cabrleres bíboros, s ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést: — Uram egész őszintén bevallom, hogy nem olvastam egyetlen regényét sem. Az íré sem maradt adós a válasz- szal: — Sajnos, nekem is meg kell vallanom. hogy nem olvastam Emtnencl- ád egyetlen pásztorlevelét sem. Kérdésünk. Kiről van szó? 4 1 i 1 s 6-?■ 6 9 10 Vízszintes: 1. Akiről az anekdota szól. 5. Ragyogása. 6. Morzehang. 7. .légy Jugoszláviában. 10. Vízi állat. Függőleges: 1. Vissza: a világ egyik legnagyobb meseírója. 2. Vissza: kis patak. 3. Férfinév. 4. Szájban képződő folyadék. 8. VA. 9. Juttat. Beküldendő a vízszintes l. Karácsonyi rejlvénvszelvénv 16. 1968. december 5. mulató erdőcske, melyet 1850-ben az Ó-temetőből alakítottak azzá, s fürdővel is ellátták azt. Ebben van a gőzmalom, pálinkafőző és serfőzőház is. Nyáron arénaképpen használják a színészek.” Köd gomolyog a sima, bőrsze- rűen fényes törzsű fák között. Kesernyés avarszag szállong és a sárgára, barnára aszalódott levelekkel együtt kövér vízcseppek hullanak alá. Magasan az ágak között egy eltévedt madár motoz és a szél. Ősz van. Utószezon. A nap csak lassan kap erőre, de amikor végre legyűri a ködöt és árnyékot vetnek a padok, a fák, áz épületek, benépesül a kert és az utat járó láb nyomán messzire hallik a kavics-csikorgás. Méltán állította Haan Lajos a bevezetőül választott mondatban, hogy Békéscsabának valóban díszére válik ez a liget. Mennyi színt, mennyi látnivalót kínál ez a pár holdas terület büszke, arisztokratikus tölgyeivel, délceg fenyőfáival, füzeseivel, virágai-1 val együtt. Bolyongva a párálló őszben, önmagát kínálja a táj, idős néni topog az úton, egy kismama gyerekkocsit tol valahová, amott pedig a szabadtéri színpad építőinek kőfaragó kalapácsai riasztják a csöndet. A város legnagyobb zöldterülete egykor temető volt, s az utolsó halottat 1847-ben temették ide. Az akkori lelkészek élénk tiltakozása ellenére 1850-ben nyilvánították városi mulató erdőcské- vé „az addig annyi könnyel ázta- tot helyet”. A már idézett Haan Lajos talán élete végéig nosztalgiával gondolt erre a helycserére (utalva arra, hogy még hosszú ideig maradtak a ligetben márvány sírkövek) mondván: az embert mulatság közben is saját múlandóságára emlékeztetik. Mert mulatságra bőven adott lehetőséget a liget. Legalábbis korabeli mértékkel mérve. Berger Izsák regálebérlő tekinthető az alapítónak, ugyanis jó üzletet sejtve, ő tett ajánlatot a városnak, hogy a „korcsmálta- tási és a vásári jog átengedése fejében épít ezen a területen egy sörházat, mely egy főzésre 70 akó sört állít elő, továbbá egy szeszgyárat, mely egy főzésre 15 akó 30 fokos pálinkát készít, azonkívül pincét, istállót, darálómalmot, s hat szobából álló, ún. gőzfürdőt.” Az elöljárók elfogadták az ajánlatot, s az azelőtt tölgyekkel, akácokkal betelepített területen épületek, faházak emelkedtek és a szórakozni vágyók lábai dobogtatták a földet a hajdani ősök csontjai fölött. A fürdő először 1861-ben fogadta a csabaiakat, mégpedig volt egy gőzszoba tusokkal, medencéül pedig két nagy kerek fakád szolgált. De nemcsak a fürdőzők keresték fel a ligetet. A mulatókért lassan népliget jelleget öltött, s lévén ez Csabának az egyetlen „mulatóhelye”, hetenként háromszor szólt a zene és az erre vetődő vándorszínészek, szemfényvesztők, mutatványosok szórakoztatták a nagyérdemű közönséget. Sör, sóskifli, zóna-pörkölt csillapította a kirándulók éhét és szomját és egy-egy nyájas. szép vendéglősné, mint például a 70-es években Bazsali Já- nosné messzi vidékről ide csalogatta a kirándulókat. Annak idején a még ma is emlegetett Purchi-dinasztia híres muzsikusai húzták a talp alá valót. Az is igaz, hogy az egykorú feljegyzések nem tartják mulatós típusnak az ittenieket, kevés idő volt a táncra, a mulatozásra, látványos kocsmázásokat, bicskázásokat meg sem említ a krónika, mert „szelíd, csendes vérű a csabai legény”. Persze a képen bemutatott rajz ennek ellentmondani látszik... Az a nevezetes 1888. évi árvíz elsöpörte a régi vendéglőt és tönkretette az addigi épületeset. A közönség, ha rövid időre is, de elszokott a liget látogatásától. Csaba kezdett városiasodni, s egyéb látványosságok keltek versenyre a Széchenyi-ligettel. A még ma is álló kerti pavilon 1896-ban épült. A favázas, impozáns épület emlékezetes bálák színhelye volt, s a sok mulatozás meg az idő alaposan megviselte a pavilont. Hajdan a liget ékessége volt és ma is az lehetne, és talán az is lesz. Ügy hírlik, műemlékké nyilvánítják, s a vendéglátóipari vállalat anyagi hozzájárulásával, ha lassan is, de folyik a rekonstrukció. Mindösz- Sze néhány avatott kezű mester vállalkozott a helyreállításra, hiszen ez a munka sokkal bonyolultabb, mint egy új ház felhúzása. Jó ideig, már a felszabadulás után a színház kelléktára és asztalosműhelye volt a pavilon, jelenleg pedig a vendéglátóipar kimustrált székeit, asztalait vigyázza. Kicsi tornyában állítólag bagoly lakik. A múlt, a jelen békésen megfér itt egymás mellett. Az egyik hátsó épületben a város összes büféjét, élelmiszerüzletét ellátó hidegkonyha működik, illatos hurkák, kolbászok, csábos szendvicsek készülnek itt naponta két műszakban, átellenben éppen egy csaknem másfélszáz éves, földbe süppedt márvány emlékkővel, amelyet hajszálvékony repedésekkel figyelmeztet az évek múlásával az idő. Beljebb, takaros kis épületben a kertészeti és köz- tisztasági vállalat irodái húzódnak meg és a főmérnökhelyettessel már a szakmai kérdésekről beszélünk. A liget első parkosítása és beültetése Sztraka Ernő tervei szerint készült 1865-ben, legutoljára pedig három esztendővel ezelőtt végeztek általános re- kostrukciót a ligetben. Az újjáépítés, felújítás 1 millió 400 ezer ferintba került és első hallásra az ember bizony hatalmasnak véli ezt az összeget. Az egész, mintegy 12 ezer négyzetméter területű ligetet újra közművesítették villamosították, parkosították. Utak, járdák kerültek a fák közé és padok várják a sétálókat. Hogy pontosan hány pad van a ligetben, azt nem sikerült megtudni, egy biztos, száznál több, de kétszáznál kevesebb. Távolabb, már a temető mellett a palán tanevelő telep üvegházai szikráznak a bágyadt napsütésben, munkát adva fél tucat embernek és a Rózsa Ferenc Gimnázium politechnikás tanulóinak. Párhuzamosan a Körössel hatalmasan és üresen tátong az új szabadtéri színpad. Jövő nyáron már rendszeres filmvetítések, előlankó János rajza egy ligeti mulatságról. Szelíd, csendes vérű a csabai legény... adások színhelye lesz és össze :em lehet majd hasonlítani ezt a mostani 1800 személyes kolosz- ;zust a régi, föld-hányásra emelt szabadtérivel. Reméljük, hogy a padok friss festéke legalább any- nyira ellenáll majd a téli időnek, mint a nevezetes koleradomb márvány emlékműve, amely már emberöltők óta hirdeti az 1831-es kolerajárvány halottainak emlékét: „Kétezer csabai nyugszik itt, ez emlék tövébe, a kiket az epe mirigy dühösködő mérgébe ött hetek lefolyása alatt kedvesseiktől elragadt.” Az elöljáróság által kegyelettel emeltetett kő a hajdani hat dombot szimbolizálja, amely alá szertartás nélkül, névtelenül helyezték el a gyilkos kór áldozatait. A rossz emlékű kolera aztán még visszatért a városba, hogy aztán örökre eltűnjön innen, csakúgy mint az a nevezetes állatkert, amely vidéken elsőként megalakulva, nyolc évvel ezelőtt oszlott fel. A csabai zoó reprezentáns, ám korántsem... hogyismondjuk... szagtalan vendégei: sakál, róka, dingó, szarvas más állatkerbe kerültek és egyedül a szegény medvét kellett még idő előtt leA kiket'az epe mirigy dühösködő mérgébe... A koleradomb emlékműve. puffantam, mert a zsúfoltság miatt megbolondult. Ezt egyébként a már nyugdíjas Lichka József mesélte el a hajdani főkertész. Osztozunk abban a véleményében, hogy a mai liget nem is annyira liget jellegű. Egyenes útjai, mértani térkiképzése, kiritkított növényzete valami olyasféle intimitástól fosztja meg a területe*, amelyet a modern technikai felszerelés nem képes ellensúlyozni. Ráadásul kicsit kihasználatlannak tűnik a liget. Nyári estéken egyedül a sörkert és a sötétség vonzza az embereket de, főként persze a fiatalokat. Az idősebbek szerint hajdan a liget sokkal népszerűbb, sokkal ibb elfoglaltságot, adó hely volt, alán azért, mert apáink, nagyapáink nélkülözték a televíziót és a szúnyogokkal szemben is ellenállóbbak voltak, mint mi. Ezeken a borongós őszi napokon, bokáig lárva a zörgő, sárga-piros levelekben, adózva a tölgyek, juharok, gesztenyék, fenyők sokszínű látványának, idézzük fel kicsit a régi időket, mert hiszen egy ligetnek is lehet múltja, s ez a múlt most a jelen krónikája is. Brackó István
