Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
1968. december 1. 3 Szerda Hatszázhetven földrajzi nevet gyűjtöttek össze a Sárréten A Sárrét KISZ-fiataljai és úttörői jó esztendeje láttak hozzá a földrajzi nevek gyűjtéséhez. Mik- lya Jenő szenvedélyes helytörténetgyűjtő tanár irányításával a szeghalmi járás községeiben, tanyavilágában sok értékes nevet, népi mondát, regét sikerült ösz- szegyűjteni. Eddig 670 földrajzi nevet sorakoztattak fel, jó részük török eredetű. Ennél is érdekesebbek a régi mondák, száj- hagyományok. Az Ustimulti Varga furfangjai is napvilágra kerültek többek között. A szeghalmi határban levő „villongó” dűlő nevének eredetét kutatták. Kiderült, hogy valamikor gázló volt itt, hínáros, mocsaras terület. Ustimulti Varga erre vezette a török sereg egy csoportját. A törökök bizony ott lelték halálukat, a hínárosból nem tudtak kikecmeregni. A szeghalmi Peres-dűlőről kiderítették: itt te ne le annak idején hamis esküjét az Arany János költeményéből jól ismert Vén Márkus. A Hamistanú című költemény szereplője ezek szerint nem Körösladány és Köröstarcsa között, hanem Szeghalom és Körösladány határán tett idegen földet a talpa alá, hogy esküjét elmondja. Szkíta-kori hamvasztásos temetkezés nyomaira bukkantak Gyopároson Gyopároson az őszi szántás idején csontokat, régi edénytörmelékeket hozott felszínre az eke. Dr. Torda Molnár Béla orosházi orvos „vette pártfogásba” a leleteket. Felkereste a betegállományban levő L. Juhász Irén régésznőt, aki megállapította: szkítakori hamvasztásos temetkezés maradványai kerültek felszínre. A nagy urnában valamikor a hamvasztott egyén földi maradványait helyezték el. Nemcsak hamut, de égett csontokat is tartalmazott az urna. Az urna körül kisebb kőedények töredékeit találták meg. A hamvasztásos temetkezés színhelyén állati csontok is felszínre kerültek. napon? Tanúk, elképzelések sokasága jelentkezett. Szívós, türelmes felderítő munka kezdődött, hiszen minden bejelentést, a látszatra összefüggéstelen dolgokat, eseményeket is megvizsgálták. Tehát Teréz június 21-én a kora hajnali órákban érkezett bátyjával Budapestre, majd rögtön indult is vissza. Bátyja 24-én este ült vonatra és az éjjeli «rákban érkezett Miskolcra, a Tiszai Pályaudvarra. Itt a váróteremben összetalálkozott egy ismerősével, aki felajánlotta, hogy gépkocsiján hazaviszi. így is történt, és 25-re virradó éjjel már be is nyithatott gesztélyi lakásába, mivel a kocsi egészen hazáig vitte. A lakást pontosan olyan állapotban találta, ahogyan 20-án este, tehát a Pestre induláskor hagyták. Húga ezek szerint nem járt otthon. A férfi nyomban robogójára ült és még az éjjel felzörgette az ismerősöket, nem tudják-e, hol van Teréz. Nem tudták. Táviratot adott-fel a Somogy megyei Nagyatádra, hátha az ott élő lánytestvérét látogatta meg. Onnan ugyancsak táviratban értesítették: Teréz nincs náluk. A férfi azonban nem hitt a táviratnak sem, ÚJRA EGYÜTT... Jobb későn, mint soha •. • Néhány percre sikerült a nagy- kamarási Bojtos Sándor Művelődési Ház egyik csendes zugában szót váltani Deák Líviával. Energikus, középkorú asszony ül velem szemben, akinek az egész lénye magabiztosságot és emberi közvetlenséget áraszt. Az arcán néhány keményebb vonás, ami kitörölhetetlenül mutatja, hogy életének jelentős része izgalommal, megpróbáltatásokkal telt el. Szinte hihetetlen, hogy jó hu- szonegynéhány évvel ezelőtt megjelent Nagykamaráson egy fiatal pesti munkáslány, akit Bojtos Deák Lívia: — Örömmel vagyok újra együtt harcostársaimmal. Sándor „rokonaként” rövidesen nemcsak a község, de a környék illegális kommunistái is megismertek. És most majdnem 30 év után megint együtt vannak ... — Különös érzés volt újra tarítő munka is lanyhult. Látszatra. Mert azok számára, akiknek a felderítés a kötelességük, nincs elavult ügy. A legkisebbeket, a jelentéktelen eseményeket is fi- " ezért 27-én elutazott Nagyatádra, hogy személyesen győződjön meg a hírről. Amikor visszatért, 30- án érésűit húga szerencsétlenségéről. Számos bejelentés, észrevétel érkezett, de igazi, követhető nyom nem. Terézt kö2íben eltemették, a[[ két falu kissé lecsillapodott, egyre kevesebbet beszéltek az ügyről. A tettes biztonságban érez- , ............. , , , . j. . , , , ,,san találkozót szervezett, ahol hétté magat. Látszatra a felde- ' .. „. , . _ . .. ... . . . Bojtos Sándor es Czinege Janos Bojtos Sándor arcképe előtt De rók Dezső. lálkozni a régi elvtársakkal — kezdi Deák Lívia. — Együtt örültünk annak, hogy az 1940-es évek ötven párttagjának jelentős része ma is sokat tesz a közös ügyért. És együtt sírt a lelkünk, amikor arról beszélgettünk, hogy olyan harcos kommunisták váltak áldó. zataivá a Horthy-önkénynek, mint amilyen Bojtos Sándor elvtárs is volt. A rövid beszélgetés alatt gyorsan kialakult az a történelmi kép, amelyet Nagykamarás, Dombegyháza és környéke illegálisan dolgozó kommunistái formáltak. E képnek egyik jelentős alakja Deák Lívia elvtársnő. Budapesten egészen fiatalon tagja lett a kommunista Ságvári Endre vezette Országos Ifjúsági Bizottságnak. Megbízatásként kapta, hogy Békés megyében Nagykamaráson és környékén szervezzen ifjúsági csoportot, segítse a kommunista párt tagjait és közvetítse az üzeneteket. Nem volt könnyű feladat. A csendőrök árgus szemekkel figyeltek minden megmozdulást. A sok veszély ellenére kedves emlékek is tarkítják a beszélgetést. — Kissé szokatlan volt a falusi konspirálás. A 15—20 fiatallal ! hol egy pajtában, íiol a környéki I bozótosban találkoztam és tartottam a szemináriumot. Ha „illetéktelen” személyek közeledtek, mindig akadt valaki, akibe belekarolva, vállára borulva turbéko- ló pároknak néztünk ki — mondja mosolyogva Deák elvtársnő. A valóságban pedig ez a „tur- békolás” az illegális párt és az ifjúsági szervezet megerősödését [ jelentette. Az utolsó szemináriu- | mot 1941. június 21-én tartották, j amikor Hitler hadigépezete a 1 Szovjetunióra rontott. Ezután rög- [ tön Budapestre utazott. A lakámegbeszélést folytattak az új taktikáról Ságvári Endrével. A további találkozók a nagyka- marásiakkal már tragikusak volgyelemmel kísérik, összefüggéseket keresnek, következtetnek. Ez a munka persze nem látványos, nem mutatós, nem is nagyon tud róla a közvélemény. Sokan már úgy vélték, a Nyitrai Teréz ügyét is elfelejtették, nem törődnek vele többé. A tettes minden bizonnyal így gondolta. Egyszer azonban egy váratlan, vagy nem is olyan váratlan esemény érdekes szálat adott a nyomozók kezébe. Következik: Hajsza a fekete bu_ ■ kósisakos után. [ Priska Tibor tak. A község és a környék kom- I munistái 1941. november 24-én j [ lebuktak. Mindannyian a hírhedt ■Margit körúti fogházba kerültek. . Deák Líviának sikerült beszélőre [mennie, ahol megviselt arcok, j [nyugtalan tekintetek fogadták . .. A Sokat tett a családok értesítése í és a védelem megszervezése érdekében, de már nem sokáig. A kő- j [vetkező év március 15-én a há- í borúellenes tüntetés szervezésé- J ben még részt vett, majd 500 [ kommunistával együtt ő is a Mar- 1 git körútra, a fogházba került. ! Ismét együtt volt vidéki elvtár- ! saival. Sírva búcsúzott Bojtos [ ák Lívia, Czinege János és Vi(Fotó: Esztergály) Sándortól, aki büntetőszázaddal a frontra került és ott is pusztult. Ezután Deák Líviának az illegális kommunista párt megyei j összekötőjének további életútja elvált a nagykamarásiakétól. Sok { szenvedésen és megpróbáltatáson ment át ő is. És most mint az [ MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára örömmel mondja: — Oly hosszú idő után szívesen tettem eleget a meghívásnak és több napig régi elvtársaim és barátaim körében együtt ünnepeljük pártunk 50. évfordulóját. Kissé idősebbek lettünk — mondja mosolyogva és hozzáteszi —, de az eszme, amely bennünk él, az csak erősödött. Majd elnézést kért, hogy mennie kell, de már az ajtóban topogták a kiszesek, akik ifjúsági találkozóra várták. Pankotai István Nemrég villámértekezletet tartottak a mezőberényi Műszaki és Villamossági Ktsz-ben. Heves vita folyt s az elnöki irodába is — ahol vártuk a műszaki vezetőt — átszűrődlek az éles megjegyzések: „Észre kellett volna venni, már a festéskor!” „Az ellenőrzést erősíteni kell a brigádoknál!” „Még soha sem volt baj velük!” Miről is volt szó? Arról, hogy a szövetkezet két brigádja, amelyik a szekrényeket készíti és festi, alaposan ..rávert”, és több mint 130 százalékos teljesítményt produkált a tárgyhónapban. Az ennek megfelelő bért természetesen ki is fizették a csaknem hatvan brigádtagnak. Mennyiségi teljesítményeik — ehhez kétség nem fér — kiválóak voltak. Igen ám, de mint utána kiderült, azt a minőségi munka elhanyagolásával érték el. A bányász- és más szekrényeket kétszeri festés helyett csak egyszer festették le, és ezen túl a hegesztést, köszörülést sem úgy csinálták, ahogyan azelőtt: sok volt bennük a selejt. Mintegy 600 ezer forint értékű szekrény ment volna el így a szövetkezetből, ha nem veszik észre a rossz munkát a műszakiak. De észrevették és nem engedték elszállítani a szekrényeket. Utasították a két brigádot, hogy — természetesen, mivel saját hibájukról van szó, és a mennyiségért már megkapták a bért — javítsák ki azokat. Ki a hibás? Miért fordult elő ez a hatszázezer forintos szállítási elhúzódás? Hogyan kell megelőzni a hasonló eseteket a jövőben? — erről folyt szó a megbeszélésen. Nem mondjuk azt, hogy eső után köpönyeg. Azonban az előzetes jobb ellenőrzéssel, a brigádok lelkiismeretesebb munkájával meg lehetett volna előzni a bajt. De hát... jobb későn, mint soha... —V— Türelmetlen autósok A rendszeres ismétlődés miatt hova-tovább természetes állapotnak kezdjük felfogni az újságok napi baleseti krónikájában szereplő félsoros gyászjelentéseket. Közömbösen vagy halványan felsejlő részvéttel olvassuk a neveket, gyakran egész családokét, kik az országutakon, a városok utcáin egy-egy karambol kapcsán fejezik be életüket. Akadhatnak, akik gondolatban még azt is hozzáfűzik: úgy kell nekik, miért nem vigyáztak. A közlekedés emberi magatartás. És e magatartást legfeljebb bizonyos határok közé szoríthatja a közbiztonsági szervezet, ám alapjaiban a legszigorúbb megtorlás kilátásba helyezése, a szabálytalankodóval szemben bekövetkezhető büntető eljárás ténye sem tudja megváltoztatni. A közelmúltban a közúti közlekedés minden ágára kiterjedő konferencián próbáltak az illetékes szakemberek magyarázatot keresni: miért is szaporodott meg az elmúlt év során az utcai közlekedési balesetek száma. Ugyanis a növekedés semmivel sem arányosítható. A balesetek megugró száma nincs arányban a gépjárművek szaporodásával. A közlekedés feltételei, legalábbis néhány főútvonalon, az elvégzett korszerűsítések nyomán a korábbi állapothoz képest lényegesen javultak. És a balesetek mégis szaporodnak. A számok azt igazolják, hogy ma még Budapest sem tartozik a járművekkel telített városok közé, bár a csúcsforgalmi időszakokban néhány főútvonalon már határozottan érezhető a közlekedési eszközök okozta zsúfoltság. Történt azonban valami. Az elmúlt évhez képest a járművezetők magatartása megváltozott. Türelmetlenebbek, törtetőbbek lettek az autósok. Egyre Inkább saját kedvező helyzetüket nézik csak, a másikkal nem törődve, sőt, gyakran figyelembe sem veszik azt. A szórványos lélektani vizsgálatok arra utalnak, hogy erősen romlott a közlekedés morálja, légköre. Sok nagyvárosi utca bizonyos válság-jelenségekkel küszködik. Autóbusz, villamos, motorkerékpár, magán- és vállalati autó — egyik sem várja már ki a sárga jelzés végét és a várakozási alapvonalról már a sárgában startol, hogy a zöldet az útkereszteződésben kapja, így három másodpercet megtakarít... Igaz, ma még több nagyvárosban gyakran a főútvonalakon is lehet akár 70 kilométeres sebességgel haladni, ám egy pillanat múlva lehet, hogy cam- mogásra kényszerül a vezető. Ilyenkor a sorból mindenáron szeretne kitörni, megelőzni az előtte haladókat, mert idegesít: a közlekedési lehetőségek hullámzása, gyakori változása. A legtöbben újabban fütyülnek a jobbkéz szabályra, mindaddig, míg nekik nem fütyül a rendőr, s akkor idegesen magyarázzák: nekik volt ehhez joguk és nem a haladásban általuk gátolt másik járműnek... S hiába olvassák naponta az újságokban a baleseti krónika híreit, az értelmek és érzések már nem reagálnak, a legtöbb önzőén, erőszakosan közlekedőnek eszébe sem jut: mindenkit érhet baleset, de legtöbb veszély a türelmetlen, törtető embert fenyegeti, aki semmibe veszi a közlekedési morált... Sz. R.
