Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

1988. december 2*. 3 Vasárnap Sárban A járókelők kerülgetik a sa­rat és elkerülik azt a választé­kosán öltözött, egyenes tartású férfit is, aki így külsőleg egé­szen más, mint a többi halandó. Valami különös magabiztosság árad belőle. Járás közben furcsa módon a „végtelenbe” tekint, mintha nem is emberek, hanem csupa tisztelők lennének körü­lötte. Vajh, ki 6? Nincs-e tévedés a dologban, hiszen a felvilágo- sultság korában élünk. De fi­gyeljük csak! Egy óvatlan pilla­natban megcsúszik, bizonytalan­ná válik az egyensúlya... És lám, mi történik vele? A sárba tottyan... Hát lehetséges ez? Senki sem segíti feltápászkod- ni. És ni csak, káröröm villan „tisztelői” szemében. Neki pedig kényszeredett mosolyra húzódik a szája. Aztán megpróbálja el­tüntetni a nyomokat, de sikerte­lenül. Csak elkeni magán a sa­rat. Így semmi értelme a további fennhéjázásnak. Szépen besorol a több’ járókelő közé, jobban figyeli maga előtt az utat és sen­ki sem igyekszik öt elkerülni. Ha pedig majd újra elcsúszik, talán már segíteni fogják, hogy talpra álljon. —or. Előtérben a munka termelékenységének növelése A Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat üzemei közül kevés mondhat magáénak olyan kimagasló eredményt, mint az orosházi üzem. Az itteni műsza­ki és szakmunkásgárda az utóbbi években szinte sorozatban része­sült pártunk és kormányunk di­csérő elismerésében, mivel a gyártmányfejlesztésben, a mező- gazdasági gépek javításában, a gépjavítási feladatkör ellátásában új utat választva haladtak előre. Az orosházi üzem vezetői és dolgozói hűek kívánnak maradni korábbi hírnevükhöz. Ezért Bo- ross János igazgatóval az élen, tegnap, december 21-én hozzá­láttak az 1969. évi üzemterv ösz- szeállításához, melyben rendkívül nagy figyelmet fordítanak a mun­ka termelékenységének növelésé­re. kel. Pedig az 50-es években, a 60­as esztendők elején végzett lég­köri kísérleti robbantások nyo­mán, egyes pontjain a világ már veszedelmesen közeledett a ra- rioaktiv szennyezettség végzetes „küszöbéhez”. (A „küszöbön” túl már egészségi ártalmak, például fehérvérűség és genetikai káro­sodások, a világra jövő gyermekek elkorcsosulása. fenyegették az emberiséget.) A föld alatti nuk­leáris robbantások sem mentesek ilyen kockázatoktól, ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ilyen for­mában a nukleáris fegyverkezési hajsza tovább folyhat. Ennek vetne véget a szovjet javaslat el­fogadása nyomán létrejövő nem­zetközi megállapodás a kísérleti robbantások teljes abbahagyásá­ról és tilalmáról. Még szembeszökőbben békés jellegű az a szovjet kezdeménye­zés, hogy jöjjön végre létre meg­állapodás a vegyi és baktérium- fegyverek eltiltásáról. Már az el­ső világháborúban megriasztotta a világot a gázháború szörnyű le­hetősége. Ugyanilyen borzasztó perspektívát nyújt, ha egy táma­dó ország baktériumokkal, ször­nyű járványokat okozó fertőzést terjesztve folytatna háborút egy máisik ellen... A józan ész és az emberiesség követeli az ilyen „fegyverek” kiiktatását a pusztí­tás arzenáljából! A külföldön levő katonai tá­maszpontok felszámolását, atom­fegyvermentes övezetek létreho­zását, a fegyverkezési verseny megszüntetését, a közel-keleti térség országainak leszerelését. Négy első helyesés a kirakatrendezés jubileumi versenyében Leltározó asszonyok a battonyai Dózsa Tsz-ben Szerdán délelőtt az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat békés­csabai kultúrtermében a KPVDSZ megyei bizottságának rendezésé­ben sor került a KMP 50 éves év­fordulójának tiszteletére meghir­detett megyei kirakatverseny ün­nepélyes eredményhirdetésére. A kirakatversenyben részt vet­tek a megyei állami kiskereske­delmi vállalatok és a szövetkezeti kereskedelem kirakatrendezői. Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyebizottságának titkára nyi­totta meg az ünnepélyt, majd a zsűri elnöke, Nóvé Béla kihirdette a versenybizottság döntését. Az eredményhirdetést követően a kereskedelmi vállalatok vezetői el­ismerésüket fejezték ki a díja­zott kirakatrendezőknek. Rákóczi Ferenc zárszavával felhívta a kirakatrendezők fi­gyelmét arra, hogy a kirakatok összeállításánál nagy figyelmet kell szentelni a mondanivaló összhangjára, összhatására. Vé­gül utalt a közelgő Tanácsköz­társaság 50. évfordulójának meg­ünneplésével kapcsolatos felada­tokra. Bo —Já A battonyai Dózsa Tsz-ben ko­ra tavasztól késő őszig száznál több asszony tevékenykedik a földeken. A növényápolás 90 szá­zaléka például rájuk vár. Az új tsz-törvény nagyobb jogokat biz­tosít az asszonyoknak, ezért eb­ben az esztendőben igen sokan léptek be tagnak, akik azelőtt csak besegítettek a családfő munkakönyvére. A húsz éve működő kollektív gazdaság vezetői elismerik az asszonyok munkáját s anyagilag, erkölcsileg kifejezésre juttatják a megbecsülést. A szorgalmas asz- szonyoknak köszönhető, hogy ko­rán letakarították a határt, el­szállították a cukorrépát és egyéb terméket. Még most is akad ten­nivalójuk a közösben. Kovács Andrásné és Viticzki Pétemé például részt vesz a leltározás­ban. A termény és a szálas ta­karmány felmérését rájuk bízták, hisz ők közismerten nagyon lel­kiismeretesek. pontosak. Csupán szemes terményből és csöves ku­koricából 60 vagonnyit mértek fel, de ők köbözték a katonás rendben sorakozó szénakazlakat Is. A. R. Első díjat adott át Kassay Béla, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatósága Müller Tibor­nak, a békéscsabai 4. sz. méter­árubolt kirakatáért és Szemes Gyulának, a szarvasi 13. sz. bolt kirakatáért. Engelhart Ferenc, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója Juhász Imre gyulai de­koratőr munkájáért adott át első díjat A Centrum Aruház kirakatren­dező kollektívájának Nátor Ist­ván áruforgalmi vezető adta át a 3000 forintos jutalmat A MÉSZÖV képviseletében Hil­dák Ferenc osztotta ki • díjakat Tízezer szál szegfűt ad karácsonyra A Gyulai Kertészet üvegházá­ban hat színben pompáznak az import óriásszegfűk. A nyíló vi­rágok hosszú, erős szárakon vi­rítanak, így a szállítás, a vázá­ban való elhelyezés sokkal köny- nyebb. Budapesten és az ország más táján keresik a gyulai szeg­fűt A karácsonyi ünnepekre 10 ezer szál vágott szegfűt küld a boltokba a kertészet srtb. tartalmazzák a szovjet javas­latok. Tárgyalások révén, ha nem is egykönnyen, gyorsan sor kerül­hetne ezekre a fontos leszerelési intézkedésekre. Szovjet részről, a szocialista közösség részéről meg­van a jószándék és az akarat A túlsó táboron múlik, hogy megin­dulhassanak a tárgyalások és meghozhassák első eredményei­ket Sajnos, e pillanatban a mond­va csinált „csehszlovák ürüggyel” az imperialista hatalmak inkább a hidegháborús légkör feléleszté­sén fáradoznak. A főleg Bonnban keltett hisztéria magyarázható persze azzal, hogy augusztus 21- én túl nagy csalódás érte azokat, akik Csehszlovákiának a szocialis­ta közösségből való kiszakításán ábrándoztak és mesterkedtek... A szovjet diplomácia ugyanakkor, amikor a szocialista tábor békés fejlődése és az egész világ, köze­lebbről pedig Európa békéje szem­pontiából nagy jelentőségű javas­latokkal él és mérsékletet tanúsít a túloldalról elhangzó hideghábo­rús, hisztérikus kiabálás halla­tán is, nyomatékosan leszögezi, hogy nem enged hozzányúlni a szocialista közösséghez! A szocia­lista országok nem engedik meg olyan helyzet kialakulását, amely a szocializmus létérdekeit veszé­lyezteti Nem tűrik, hogy egyesek megpróbáljanak kiszakítani egy láncszemet a szocialista országok erős láncolatából, amelynek léte elvileg is, gyakorlatilag is korunk békéjének záloga. Pálfy József Perzselő lángja hasogatja a bo­rús hajnal szürke vásznát, és egészen a kertkapuig elénk úszik a konyhában sülő vér hagymás illata. Érkezésünkkor még egy­ben van az öreg disznó, s a láng alatt pirosodó, gömbölyű formák arasznyi szalonnát, sok jó falatot ígérnek. — Van ez vagy 280 kiló — di­cséri derék „ellenfelét” Békési Lajos, a böllér. Merza Mihály bácsi, a házigazda azonban sze­rénykedik: — Dehogy van! Nem evett ez már az utóbbi időben. A szusszanásnyi pihenő alatt körbejár a törkölyös palack, az­tán újult erővel harsogta!ják a füstölgő szőrt a kaparókések. Most éppen a fület veszi munká­ba a pengével, súrolókefével a segédböllér, s — mi tagadás — a riporter szájában összefut a nyál. Pedig elfelejtette volna már a ropogós, sós porcok izét a nyelven hiszen húszegynéhány éve kunyeráltam utoljára „kós­tolót”. Délre még csak néhány szelet húst tesznek a sütőbe, a gépből kunkorodó kolbász, s a platni sar­kán rotyogó töltöttkáposzta este kerül az asztalra. Hús, hús, hús mindenütt Sze­rencse, hogy sűrűn körbekínálja a fanyar kadarkát Merza bácsi, máskülönben talán a szemén ke­resztül is jóllakna az ember. Egyedül a böllér bánik csínján a pohárral, mert mint mondja: — A só. bors, paprika könnyen megtréfálja a hörpintgetőt. Kós­tol. fűszerez, s aztán megint kós­tol. Szakértelmét dicséri a kol­bász tölteléke, ami már így nyer­sen is hamisítatlan csabai ízek­kel, illatokkal teljes. — Nem jobb ennél a bolti sem — eresztem meg a dicséretet, de szívnám vissza máris, mert a je­lenlevők szerint ennek a kol­básznak csak hitvány mása -az, ami a szalagos címkével meghó­dította a fél világot. Hogy elve­gye az élét a vitának, Merza bá-l esi menye, Kerepeczkyné diadal­masan megemeli a derék hátsó sonkát: — Ezt szánjuk húsvétra. Mire beesteledik, a fényesre si­kált konyhaasztalon glédában áll a véres-. májas-, rizseshurka, sárga virágszirmokká perdül a tepertő, só alatt pihen az olda­las, szalonna. Természetesen ki­ürül néhány kancsó is közben, s a vacsorát már virágos hangulat­ban üli körbe a népes család. Kerepeczky László, a vő, két fo­gás között arról beszél, hogy vá­sárolt kukoricából is kifizetődik a hizlalás. Neki 16 forintban van a hízók kilója, de a háta mö­gül is eladhatná 26-ért Mások úgy vélik, hogy nem a nyereség a fontos, hanem az, hogy aki vág. annak a kamrájából nyár de­rekáig nem fogy ki a hús, kol­bász, a szalonna és a zsír pedig kitart újig. Az idős házaspár közben már számolgatni kezdi, hogy hány családtagnak, ismerősnek kell holnap kóstolót készíteni. Nem hiányzik a „toros” karácsonykor a Pestre származott Merza-gyere- kek asztaláról sem. Azok azon­ban, akik néhány évtizeddel ez­előtt a tengerentúlra származtak a Trefort utcai háztól, csak nyel­hetik a nyálukat Mert ott ilyen falat nincs. A jókedvű böllér — ez is a szak­májához tartozik — régi disznó­toros históriákat idéz az asztal­nál. Bár bizonyára nem először hallják, a háziak most is szívből kacagnak Korcsok Jánoson, az egykori neves csabai bölléren, akit sokszor megtréfáltak a szak­mabeliek a Szénás téren. Egyik alkalommal egy tuskóval cserélték ki a szalma alatt a pörkölésre váró disznót, s a jócskán italos Korcsok papa csak akkor vette észre a turpisságot amikor hoz­zá akart látni a kaparáshoz. A kolbász egyébként tényleg jobb, mint a „bolti”, s erre még lehet koccintani néhányszor. Így illik, hiszen ünnep van Merzáék- nál: disznótor. Békés Dezső A munkaverseny helyzetét elemezte a MEDOSZ elnöksége A MEDOSZ elnöksége szom­bati ülésén megvizsgálta, hogyan alakult a szakszervezethez tarto­zó gazdaságokban, üzemekben és intézményekben a szocialista munkaverseny-mozgalom. Megál­lapították, hogy idén további 1480 brigád kezdett versenyezni a Szo­cialista cím elnyeréséért, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdaság, az erdészet és a vízügy területén 5066 brigád 64 000 taggal vesz részt a versenyben. Részben a jól szervezett versenymozgalom­nak köszönhető, hogy a mezőgaz­daságban sikerült leküzdeni az aszály okozta nehézségeket Az elnökség hiányosságként ál­lapította meg, hogy az üzemi tervek elkészítésénél sokszor nem kérik ki a szocialista brigádok véleményét, s hogy a verseny irányításánál és értékelésénél még nem alakult ki a megfelelő kap­csolat az alsóbb szintű gazdasági és szakszervezeti szervek között. A mozgalom helyzetének jobb megismerésére, a problémák fel­mérésére a jövő év februárjában megrendezik' a mezőgazdasági szocialista brigádok vezetőinek országos értekezletét. Toros krónika

Next

/
Oldalképek
Tartalom