Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-21 / 299. szám
Í9G8. december 21. 4 Szombat A KÉT ANYA ALIG TUDOTT BETELNI GYERMEKÉVEL. A JO UIR FUTÓTŰZKÉNT TERJEDT. ÉVA NYOMBAN ROHANT A KIS SZELIMMEL., mmTA 10RQK SíR$G^m M7 ELVONULÁSA UTÁN EG'f* r ASSZONY JÖTT BE A VARBA. EGY MAGYAR KISFIÚT HOZOTT. StEUM ' SZEl/Mt SZEZ/tf.' { JZf/CS/MK EOfS \Alfc£iméKEN& MAZCStf \ JAA/CS/KAMf j Z£fi | wvÁo/voz! . J A régészeket jellemzően, le- horgasztott Tejjel, s a járókelők lökdösődését egykedvűen tűrve cammogott Domanek Dénes. — Mi történt veled, Dénes, az istenért? — karoltam bele. — Beteg vagyok, méghozzá gyógyíthatatlanul beteg. 1 — Gyere, hazakisérlek, mert még elütnek a járókelők. — Bár egy autó ütne el. A fene egye meg, hogy éppen most építik ezt az utat is, amikor szívesen kivasaltatnám magam egy 5 tonnás teherkocsival. — Te őrült vagy, nem beteg. — Igazad van. örült vagyok, duplán, triplán vagy a köbön. Először is amiért elhamarkodtam a nősülést... — De hiszen jócskán 30 körül jártál már... — Igen, de ha most nősülnék, még az is korai lenne. Ha már megnősültem, legalább árva lányt vettem volna feleségül, mert ha nincs anyós meg após, akkor nem kellett volna elköltöznöm az eddigi kissé hangos, de mégis kényelmes lakásból, a kopottas, de otthonos bútorok közül. — Nem is tudtam. Hova költöztél? — Bérházba. — Gratulálok! — Mihez? Ahhoz a kazamatához? Az a gyanúm, hogy ennek a háznak a tervezői sufniban nőttek fel, vagy pedig magánzárkában tanulták meg az aránytalan méreteket. Jó, elviselem, hogy a konyhában kettesével vagyis két turnusba érkezünk. Azt is, hogy a spájzba mindig mindkét könyökömet odaverem, ha valamit elhelyezni vagy kivenni akarok. De hol töltsem az estéket, a vasárnapokat? Pláne télen? Vendéglőre, kártyapartira, utazásra nincs pénzem, mindent elvisz a részletfizetés. — Hol töltenéd? Csakis otthon, az a legolcsóbb. — De az a legrosszabb. A feleségem szentélynek rendezte be mind á két szobát. A régi kényelmes bútorokat, amelyekre akár a lábamat is felrakhattam volna, eladta. Húszezerért vett újat, és mit tudom én hány ezerért perzsa- meg torontáli szőnyegeket. Ezekre sem papucsban, sem zokniban nem szabad rálépni. A bútorok aj- tait, fiókjait a feleségemen kívül senkinek sem szabad nyi- togatni, csukogatni. Le kellene fényképezni, hogy milyen artista módon tornászom fel és le a rekamiéról arra a kis helyre, ahol egy olcsóbb futószőnyeg van. A gyerekek állandóan sírnak, hogy menjünk haza a nagymamáékhoz. Azt mondják, ez nem az ő otthonuk. Itt nem lehet, nem szabad se játszani, se mozogni. Ezért kerített hatalmába a végső elkeseredés. Mondd, mit tegyen az, akinek van egy ultramodern módon berendezett lakása és az otthon kellemes melege, érzése helyett állandóan a sok ágú guta kerülgeti? — Egyszerű a megoldás. Használj fel minden alkalmat a bútor, főlég a szőnyeg új varázslatának eltüntetésére. Elég egy- egy kis fogdosás, taposás, egy- egy kis folt. Egy-két heti türelem, és aztán élhetsz még ötven évig is, otthonosan. — Igen, ha az első folt ejtése után agyon nem üt a feleségem.. Mindig azt hajtogatja: mit szólnak majd az ismerősök, ha karcolást látnak a bútoron és foltot a szőnyegen. Az a meggyőződésem, hogy nem a család kényelmét tartja fontosnak, hanem azt, hogy minél tovább versenyképes legyen barátnőivel és új szomszédaival szemben. , — Nem egyedi, hanem általános betegség ez — jegyeztem meg és mélységes részvéttel néztem a lakásától ellenkező irányba bandukoló Domanek Dénes után. Szegénynek hontalanságot vásárolt a felesége 20 valahány ezerért, OTP-részletre. Kukk Imre RAIMA A Lavra labirintusában tájain A napok gyorsan repültek Kd- jevben, mi pedig igyekeztünk minél többet látni és tapasztalni. Lassan megismerkedtünk a főváros legfontosabb történelmi Harangtomya 91 méter magas és ma is az építészet égjük remeke. A barbár náci háborús pusztítás megkímélte ezt az érdekes, nevezetes kolostort és így mi is eredetiben csodálhattuk nehéz vereA Lavra kolostor udvarán. emlékeivel. Az ukránok nagy előszeretettel ápolják Bogdán Hme- lynyiczkij emlékét, aki 1654-ben örök szövetséget írt alá az ukrán és az orosz nép együttműködéséről. Hatalmas lovasszobra közelében találjuk a kijevi Kremlt, amit a XI. században építettek. tű, arany és ezüst díszítésű termelt és templomait. Legnagyobb érdekessége a labirintus. Mélyen a föld alatt, több száz méter hosszan szűk és alacsony alagutak vezetnek és a bemélyedésekben vannak eltemetve a főpapok. A mindig egyenlő hőmérséklet és a páratartalom terméA népgazdasági kiállításon olvashattuk a munka!) „Szlává Trud”. (Éljen Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK i Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta; Zórád Ernő. Kapuin belül megcsodáltuk Bölcs Jaroszlav szépérzékét, melynek bizonyítéka az 1036-ban < ’ épült Sófia székesegyház. A <1 székesegyház kupoláját ma is * * nyolc kilogramm aranylemez fedi, a belső hajójában pedig hat * ’ méter magas kép, több mint egymillió aranymozaik kockából van készítve. A másik ősi nevezetessége Ki- a Lavra barlangkolostor. ' |jevnek szetes mumifikálást végzett. A több száz éves tetemek össze- aszalodva, arany- és brilliáns díszítéssel pihennék... A régiségek után fokozott érdeklődéssel fordultunk a közelmúlt és a jelen felé. Erre hívták fel figyelmünket, a barátság házában is, ahol az ukrán vezetők a városi pártbizottság titkára, az SZMBT elnöke, miniszterhelyettes és más társadalmi vezetők fogadták a különvonat tíz küldöttjét. Gyors szervezés után az egyik este barátsági találkozón ismerkedtünk a Dnyeper melletti Lenin Hajógyár dolgozóival. Emlékezetes marad mindannyiunk számára Ludmilla Kurimnája Komszomolista darukezelő szava: — A magyar nép volt az első, amely kiállt a szovjethatalom mellett.. Mi, fiatalok, kommunista brigádtagok most munka- vállalásokkal készülünk nagy tanítónk, Lenin születése 100. évfordulójának méltó ünneplésére... Ellátogattunk a főváros legnagyobb parkosított terére, az Október térre. A Legfelsőbb Tanács kupolás épületével szemben emelkedik egy harcos munkás bronzba öntött alakja. Hirdeti, hogy 1918-ban ezen a helyen kivégzett 700 munkásember nem hiába élt. Utódaik emléküket megbecsülik, eszméjüket tovább viszik. Nem messze tőle magasodik Batutyin szovjet-orosz tábornok szobra, aki az első ukrán front parancsnokaként Kijev környékén esett el a fasiszták golyóitól.. Időnk mind kevesebb lett, a látnivaló egyre növekedett. Jó fél napot szenteltünk az ukrán népgazdasági kiállítás megtekintésére, amely csak arra volt elég, hogy a főbb épületeket láthattuk. Az óriási kiállítási csarnokokban és a tágas ligetekben elhelyezett termékek szemléltetően mutatták az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra hatalmas gazdagságát. A másik fél napot „bevásárlásra” fordítottuk. Minden üzlet zsúfolva volt áruval és emberrel. Kiderült, hogy szombaton már nem dolgoznak és bőven jut idő a főbb cikkek beszerzésére. A munkaidő napi 7 óra, a szombat, vasárnap pedig szabadnap... De jó volna, ha már mi is itt tartanánk! Mielőtt hazafelé indultunk, újból leszálltunk a mélybe, hogj’ megismerkedjünk a kijevi metróval. A 150 méteres mozgólépcső korszerűen felszerelt modern állomásokra vitt bennünket. Amikor kiértünk a Dnyeper partjára, olyan hideg északi szél és jeges hózápor fogadott, hogy jobbnak láttuk, gyorsan visszamenni a hegyek belsejébe... A búcsúzás az mindig nehéz és mi is csendesen vettük tudomásul, hogy újra utazunk, de most már hazafelé. Az vigasztalt bennünket, hogy ragyogó napsütésben jöttünk át a Vereczkei-há- gón, az ősi honfoglalók útján és gyönyörködhettünk a Kárpátok szépségében, A hegylánc túlsó oldalán fagy- és hóvihar járt nyomunkban. A bércek csúcsai j már viselték a fehér sipkát, míg ! a Kárpát-medencében langyos I napsütés fogadott bennünket Csapon baráti öleléssel búcsúz- j tunk szovjet férfi- és női kísérő- ! inktől, megismertük egymást és még jobban megszerettük a | szovjet embereket, akik legyenek bármilyen nemzetiségűek, egy- ! szerűek, kedvesek és közvetle- j nek. I Pankotai István
