Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

1968. december 20. 3 Péntek Jóváhagyta az országgyűlés az 1969. évi költségvetést Bálint Istvánné felszólalása: n vidék iparosításáréi, a gyenge termelőszövetkezetek helyzetéről Képviselőcsoportunk is tárgyal­ta az 1969. évi költségvetés terve­zetét és az 1970. évi irányszámo­kat Jóleső érzéssel vette tudomá­sul, hogy a tervezet számol mindazokkal a legfontosabb és egész lakosságot érintő kulturális, egészségügyi, kommunális felada­tokkal, melyek a mindennapi élet legégetőbb problémái. Egyetértünk a Terv- és Költ­ségvetési Bizottság azon javasla­tával, melyben javasolja a költ­ségvetés kiadási oldalát százmil­lió forinttal megemelni. A javas­lat valóban olyan címeken indít­ványoz emelést, melyek közvetle­nül érintik a vidéki lakosságot is. Így az utak, hidak karbantartá­sa, a tsz bekötő utak vagy szo­ciális, egészségügyi ellátás. Hozzászólásomban olyan terüle­tet kívánok említeni, mely nap­jainkban a falu legtöbbet vita­tott megoldásra váró feladata. Ez pedig a vidék iparosítása. Párt-, tanácsi, tömegszervezeti rendezvények, úgyszintén képvi­selői beszámolók legfőbb témája, hogy mikor sikerül megoldani a falusi lakosság, főleg a fiatalok, és ezen belül is a nők foglalkoz­tatását úgy, hogy szülőfalujukban tudjanak dolgozni. A következő két év célkitűzése, hogy 25—30 ezer fővel növeked­jen az ipari területen dolgozók száma. Az is tény, hogy a válla­latoknak nagy többletköltséget je­lent az eljáró dolgozók útiköltsé­gének térítése. Mindezek ellenére ez nem oldja meg a falusi lakos­ság teljes foglalkoztatottságát. Nézzük meg, hogy mi a helyzet Békés megye északi részén, a Sárrét falvaiban, a szeghalmi já­rásban. A járás területe 212 ezer kh kötött, szikes, nagyrészt gyen­ge termőképességű talaj. Az 1960. évi népszámlálás szerint több mint 60 ezer lakosa volt. Évente mintegy ezer fővel fogy a járás lakossága. A fiatalok nem talál­nak szakmát és megélhetést biz­tosító munkaterületet, elhagyják a járás területét. Majd a szülők is követik őket. Jelenleg a mun­kaképes korú 35 300 fős lakosból 10 200 fő az eltartott. Ebből is 7600 a nők száma. A járás terü­letén ktsz-ekben, gépjavító állo­máson, tehát az összes ipari lé­tesítményben 1360 fő dolgozik. Az eljáró dolgozók száma 3600. A járás öt középiskolájában évente 170 leány érettségizik Mintegy 70 százaléka nem tanul tovább. Mint már említettem, el sem tudnak helyezkedni, mivel nem találnak megfelelő munkaal­kalmat. Járásunkban Szeghalmon kívül még négy nagyközség van, közel 50 ezer lakossal, s ezen a nagy területen semmiféle ipari létesítmény sincs. Még szintén nehezíti helyzetünket, hogy az ismertetett 7600 munkára váró nő mellett 4400 nő a mezőgazda­ságban dolgozik, ahol az év né­hány hónapjában tudnak csak számukra munkát biztosítani. A gyenge talajadottság miatt termelőszövetkezeteink 50 száza­léka a gyenge kategóriába tartozik. Adottságaink révén bú­za, takarmánygabona termeszté­sével foglalkoznak, amely terüle­tileg igen jelentős, mintegy 52 ezer hold. Ezen termelési ág úgy­szólván teljesen gépesített. A szarvasmarha-, juhtenyésztés is viszonylag kevés munkaerőt fog­lalkoztat A talaj minősége nem teszi lehetővé a nagyobb fokú kertészeti kultúra termesztését azért sem, mert messze van a városhoz, felvevő piachoz, illetve a feldolgozó üzemhez. Ebből is adódik, hogy a gyenge tsz-ek megszilárdulása, az említett kate­góriából a közepes szintre való jutása csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi kultúrák gépesítésével, kevés élőmunka-ráfordítással gaz­daságosabb termelést folytatnak tsz-eink. A felszabaduló, de fő­ként a fiatal munkaerők foglal­koztatásával más úton kell gon­doskodni. A család összjövedel­mének növelése viszont szüksé­ges. Járásunk lakosságának élet- színvonala, vásárlóereje, lakáskul­túrája igen elmaradt, még a me­gye többi járásához viszonyítva is. Pedig a kulturális fejlődés le­hetőségei adottak, ezt bizonyítja a működő öt középiskola is. Bé­kés megyében, a megyeszékhely mellett Szeghalom van besorolva az iparfejlesztés dotációs rendsze­rébe, amely egy évvel ezelőtt je­lent meg a 3/1967. OT—PM szá­mú együttes rendelete alapján. A megyei vezetés messzemenő tá­mogatása mellett az eddig kapott dotációval és az így nyert 200 fős fejlesztéssel nem sokat lép­tünk előre. Járásunk a Körösök, völgyében és közelségében terül el. Az ipa­ri víznyerési lehetőség adott, a már említett munkaerő szintén. Ezért úgy érezzük, hogy a nép­gazdaság teherbíró képességeit fi­gyelembe véve is termelőszövetkezetek megszilár­dítását, a munkaképes korú la­kosság foglalkoztatását, a csalá­dok együttmaradását. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolat kifejtését még szükségesnek tartom a gyen­ge tsz-eink érdekében, hogy leg­alább a közepesek szintjét el tudják érni. A vezetés színvona­la az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat. A tagságunk többsége erejéhez mérten a ma­ximálist adja. Az említett gyen­ge talajadottságunk a kisebb eredmények elérése érdekében is szinte kétszeres munkát kíván. Az aszály sújtotta területeinken a búza termésátlagát említve, emel­kedést értünk el. Míg 1966-ban 9,2 mázsa holdankénti termésát­lagot takarítottunk be, addig 1967-ben 10,2 mázsát, ez évben az eddigi legnagyobb termésát­lagot, 12,6 mázsát A gyenge termelőszövetkeze­teknek beruházási hitelezését el­különítve kellene megoldani. A mezőgazdasági termelés sajátos volta miatt az év első felében, amikor az értékesítések nem kez­dődnek meg, a hiteligények erő­sen megnőnek. Ez időszakban a tsz-ek kiadásaikat saját pénzesz­közeikből nem tudják megvalósí­tani. Ezeket az áthidaló jellegű hiteleket azonban az MNB csak az esetben folyósítja, ha visszafi­zetését hitelképes tervvel tudja garantálni. Ami súlyosbítja a mi helyzetünket, ez év elején a múlt évi mérleghiány miatt négy tsz nem volt hitelképes. Az MNB ál­tal szükségesnek vélt összeg ere­jéig az említett tsz-nek szanálási hitelt kellett adni központi dotá­ciós fedezetre, hogy hitelképessé­gük helyreálljon. Ilyen címen 3 millió 300 ezer hitelt folyósítottak azzal a kikötéssel, hogy az 1969— 70-es években a fenti négy tsz visszafizeti. Az említett tsz-ek jelenlegi helyzete azt bizonyítja, hogy a hitel elérte célját, a visszafizetés biztosítása mellett is sokat segített az évi gazdálkodá­sukban. Nem várt gazdasági ne­hézségek miatt főként a nagy­mérvű aszály érintette súlyosan a bucsai Űj Barázda Termelőszö­vetkezetet, amely részére külön­leges termelési hitelt kellett fo­lyósítani 1 millió 817 ezer forint összegben. E különleges hitel visszatérítése nehézséget okoz a lejárati idő meghosszabbítása mellett is. Végleges megoldás az lenne, ha felsőbb szerveinknél megértésre találna előterjeszté­sünk, a különleges hitelt dotációvá alakítanák át Egyébként azért is bátorkodtam ezt itt felvetni, mert termelőszö­vetkezeteink 50 százaléka ilyen különleges hitelbe részesült. A gyenge tsz-ek beruházási hitele­zésének elkülönítését az a tény is indokolja, hogy a múlt évben az összes mérleghiány 79 száza­léka a gyenge adottságú terme­lőszövetkezetekben jelentkezett A gyenge adottságú termelőszö­vetkezetek vezetői emberfeletti munkájukért minden elismerést megérdemelnek a szorgalmas tsz- tagságunkkal együtt. Az eredmé­nyek azt mutatják, hogy a nagy összegű és sokirányú állami tá­mogatás nem volt hiábavaló, a gyakorlat bizonyított, hogy elérte célját. Befejezésül egyetlen szociális intézkedés helyességéről szólnék. A Békés megyei édesanyák köszönetét szeretném tolmácsol­ni, azokét, akik igénybe vet­ték a gyermekgondozási segélyt. Fock elvtárs szavai még mindig a fülemben csengenek, jól eső ér­zéssel, amikor is azt mondotta: Egyedül ezt a kiadást szeretném túlteljesíteni. A költségvetés számadatai ezt konkrétan bizo­nyítják is. A folyamatosság le­hetőségével élve többen tervezge­tik, hogy nem egy, hanem két-há- rom gyermek fejlődésében és ne­velésében szeretnének gyönyör­ködni. Boldogok az édesanyák, hogy ez a rendelkezés lehetővé tette számukra, hogy ők részesüljenek gyermekük első mosolyában, őhozzájuk szól a kicsinyek ajká­ról az első szó. A Békés megyei képviselőcso­port nevében az 1969. évre szóló állami költségvetés tervezetét el­fogadom és elfogadásra javaslom. Bálint Istvánné felszólalása után szünet következett, majd az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós Sarlós Istvánnak, a Fővárosi Ta­nács V. B. elnökének adta meg a szót. A délelőtti vitában felszólal­tak: Darvasi Pálné (Pest megye), dr. Radnóti István (Veszprém me­gye), dr. Szokola Károlyné (So­mogy megye), Kurucz Márton (Csongrád megye), Varga Sándor (Hajdú-Bihar megye) képviselők. Ezután ebédszünet következett. Ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. A vitában felszólalt dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter, majd Nemes István Pest megyei, Vendel Zoltánná. Zala megyei, Váncsa Jenő Fejér megyei képviselők szólaltak fel. Szünet után az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy a költ­ségvetési törvényjavaslathoz több felszólaló nem jelentkezett. Ez­után megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek, aki vála­szolt a vitában elhangzottakra. Az országgyűlés ezután a módo­sító indítványokkal együtt általá­nosságban és részleteiben, egyhan­gúlag megszavazta az 1969. évi állami költségvetésről és tanácsok költségvetésének 1969—70. évi költségvetési szabályozóiról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ülésszaka Kállai Gyula zárszavaival ért véget. Dél-vietnami lakosság harca a háború befejezéséért Egyre jobban kibontakozik a la­kosság harca Saigonban és a többi dél-vietnami nagyvárosban a háború mielőbbi befejezéséért, a béke helyreállításáért, a Thieu— Ky—Huong-klikk megdöntéséért és egy békekormány létesítéséért — jelentette ki csütörtökön dél­előtt tartott párizsi sajtóértekezle­tén Tran Hoai Nam, a DNFF Köz­ponti Bizottságának tagja, a pá­rizsi négyes találkozóra érkezett DNFF-küldöttség helyettes veze­tője. Ennek a békekormánynak az lenne a rendeltetése, — mon­dotta, hogy haladéktalanul tár­gyalásokat kezdjen Dél-Vietnam helyzetének rendezéséről a DNFF- tal. A front képviselője kijelentette, hogy az a huzavona, amelyet a tárgyalások megkezdése körül az Egyesült Államok és a saigoni ha­tóságok képviselői folytatnak, le­leplezi őket a világ és az Egyesült Államok közvéleménye előtt. Tran Hoai Nam is bejelentette sajtóértekezletén, hogy a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága a front megalakulásának 8. évfordulója alkalmából hajlandó szabadon bocsátani három amerikai hadi­foglyot. több gondot kellene fordítani e területre Arra kérjük az illetékes szerve­ket, hogy vizsgálják meg terüle­tünk helyzetét, adottságainkat, hogy reális fejlődésünk megvaló­sítható legyen. Ez végső fokon nem jelentene több kiadást a népgazdaságnak és az illetékes vállalatoknak, mint a jelenlegi esetben, hogy Budapestre és más távol eső helyekre 200—220 kilo­méterre járnak el dolgozni. Ar­ról a fontos tényezőről nem is be­szélve, hogy milyen kihatással van ez a családi életre. Az ipar fejlesztésével megszűnne az el­vándorlás, megszilárdulnának a termelőszövetkezetek, az agro. és zoótechnika bevezetésével, a rycnge talajadottságú tesz-eink termelése is gazdaságos lenne. Az egy családra jutó jövedelem is csak így tud növekedni. Jelenleg ugyanis jó néhány termelőszövet­kezetünkben az egy tagra jutó jö­vedelem alig haladja meg a 10 ezer forintot. Kérésünk az, amennyiben az 1969. évi bevételi források növe­kedése lehetővé tenné, úgy a nehezen várt ipartelepítést az illetékesek szíveskedjenek támo­gatni területünk irányába. A- menyiben a fentiek megoldására nem lenne lehetőség, úgy kérjük, hogy az elkövetkező ötéves terv készítésénél szíveskedjenek kéré­sünket figyelembe venni, mivel járásunkban az segítené elő a Az 1969. év terveiből A tervek szerint 1969-ben ismét jelentősen változni fog hazánk gazdasági és kulturális térképe. A beruházások a jövő évi terv sze­rint az ideihez képest 6—7 száza­lékkal növekednek és várhatóan elérik a 73 milliárd forint érté­ket. Többek között sor kerül a Tisza- vidéki Vegyi Kombinát nitrogén­műtrágya-gyárának intenzifiká- lására; üzembe lép Százhalombat­tán a 3 millió tonna/év kapacitású kőolajfinomító; a lágymányosi be­épített bútorokat gyártó üzem; a győri hűtőház stb. A további fej­lődést szolgálja többek között a Duna menti és a Kőbányai Hő­erőmű; a Lenin Kohászati Művek­ben új nemesacél hengersor; Du­naújvárosban a folyamatos öntő­mű; Budafokon kartonpapírgyár­tó gépsor; a borgcdi új sör- és ma­látagyár s a Győri Műbőrgyár épí­tésének, illetve bővítésének meg­kezdése. 1969-ben legalább 60—62 ezer lakás épül, ebből 21 600 állami erőből. A lakásépítési program­nak megfelelően, 1969-ben meg­kezdi a termelést a III. számú bu­1 Kőbányai hőerőmű, lágymányosi bútorOam, budafoki karfán-pap'rüzem Miskolc IKM hengermű, f sörgyár Ti j/TiKapalkonya Budapest X Jiszavídéki Vegyi Kombinát nitrogénmútragyagyár Kóolajflnomitó 3 mill t/év Dunaroenti Hőerőmű dapesti, a miskolci és a győri ház­építő kombinát, teljesítményük egyenként évi 4200 lakás. Folyta­tódik az idén megkezdett debre­ceni és jövőre megkezdődik a sze­gedi házépítő kombinát építése. Mindkét házgyár évi kapacitása 2500 lakás. A lakásépítés közműígényeinek kielégítésére az előző éveknél na­gyobb ütemben bővül a vízellá­tás, folytatódik a csatornázás. Az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás javítását céloz­za a gyógyintézeti ágyak számá­nak 1500-zal történő növelése. A szociális otthonok ágyainak szá­mát 670-nel, a bölcsődei helyekét 1300-zal növelik. Mintegy 5000-rel több hely lesz az óvodákban is. Tovább bővül a tantermek száma is. A diákotthonok hálózata csak­nem 300 hellyel gyarapszik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom