Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
I#6S. december 19. (Folytatás a 2. oldalról) Egy-egy cikkcsoporton belül változni fog az egyes cikkek ára. Egyik termék ára csökken, míg a másik termék ára emelkedik. Az intézkedésekre úgy kerül sor, hogy az egyes termékcsoportok fogyasztói árszínvonala változatlan marad, sőt némileg csökken. A forgalmiadé-változások hatására tehát nem módosulnak a különböző jövedelmi rétegek reáljövedelem-arányai. Továbbra is fenntartjuk az árakban megmutatkozó társadalmi preferenciákat, pL a gyermekruházati cikkek alacsonyabb árszintjét A forgalmi- adó-kulcsok és a fogyasztói árak megváltozására zömmel 1969. év folyamán kerül sor. A vállalatok hitel- és pénzellátása az év folyamán kielégítő volt. Év elején voltak ugyan átmeneti nehézségek, de azok a vállalati pénzforrások növekedésével párhuzamosan, fokozatosan csökkentek. A vállalatok és szövetkezetek pénzgazdálkodása, pénzügyi helyzete az év folyamán különböző okok következtében nem volt egyenletes. Az év elején elsősorban az átmenet problémái okoztak a vállalatoknál pénzügyi gondokat Az év második felében időnként a vállalatok egyes csoportjainál a vállalatok egymás közötti fizetésének indokolatlan elhúzódása, a fizetési szerződések határidejének be nem tartása okozott zavarokat Számítunk arra, hogy jövőre az új fizetési rendszer megszilárdul és a szerződésben vállalt fizetési határidők nagyobb szerepet kapnak a vállalatok pénzgazdálkodásában. A készletek alakulásával, a vállalatok készletgazdálkodásával korántsem vagyunk elégedettek. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalatok és szövetkezetek üzleti döntéseiknél nem számolnak megfelelően azoknak a készletekre gyakorolt hatásával. A vállalati forgóeszköz-gazdálkodásban még nem ismerték fel teljesen, hogy a készletek és általában a forgóeszközök tartós növelése vállalati felhalmozást jelent, amit a fejlesztési alapból kell megvalósítani. Ügy látszik, hogy a vállalatok gazdálkodásában e téren még a régi finanszírozási módszerek maradványai élnek. A forgóeszközhitelezést széles körben még mindig automatikus jognak tekintik a vállalatok, nem pedig kétoldalú szerződésnek a bank és a vállalat között. Emiatt különösen az év második felében, kisebb-nagyobb konfliktusok támadtak a hitelezési gyakorlattal. Pedig kétségtelen, hogy a készletek volumene és növekedése magas, különösen a további feldolgozás céljait szolgáló anyag, félkész-, alkatrész-készleteké. Néhány vállalatnak értékesítési gondja van és ezért túlzott mértékben tárol készárukat is raktáraiban, holott más árukban kielégítetlen kereslet jelentkezik. Ez a folyamat növeli az importot, rontja a fizetési mérleget. Mindez akadályozhatja, hogy több jusson fogyasztásra és beruházásra. A hitel- és betétkamatok még nem eléggé ösztönzők, nem késztetik kellő meggondolásra, mérlegelésre a vállalatokat a pénzforrásokkal való gazdálkodásban, a hitel igénybevételénél, illetve a saját eszközök tartós betétként való elhelyezésénél. Ezért tartjuk indokoltnak a betéti kamatok növelését és az eszközlekötési járulék kiterjesztését a hitelből finanszírozott készletekre és állóeszközökre is. Rövidlejáratú hitelt csak átmeneti és idényszerű készletekre nyújt a bank. A vállalati saját forgóalap magasabb állománya, valamint a nyereségből képződő fejlesztési és tartalékalap lehetővé teszi, hogy a vállalatok magukra vállalják a készlettartás kockázatát is. A jövőben a vállalatoknak csak új, kedvező piaci lehetőségek fel- ( tárásával, korszerű, jó minőségű ! termékek gyártásával, a választék bővítésével kell elérniük a nagyobb nyereségeket. Azok a vállalatok, amelyek e követelményeknek nem tudnak eleget tenni, mind kisebb nyereséget realizálhatnak vagy veszteségessé válnak. Nyilvánvaló azonban, hogy a jövőben a vállalatok pénzügyi korrekció vagy újabb támogatás útján nem rendezhetik átmeneti nyereségcsökkenésüket, sem veszteségeiket. Erre legfeljebb a tartalékalapjuk nyújthat fedezetet. Ha a vállalati tartalék kimerül, akkor szanálási eljárásra kerül sor, komoly következményeivel együtt A pénzügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta: helyes, ha a vállalatok a kötelező tartalékoláson túl, biztonsági tartalékokat is képeznek. A tartalékok növelésével készülhetnek fel a vállalatok egyes nagyobb feladatok megoldására. Ilyen például a munkaidő-csökkentés, amely a vállalatok számára átmenetileg kiadási többletet jelenthet és ezt a vállalatoknak saját erejükből kell finanszírozniuk. Ilyen tartalékok képzése és üzemszervezési tervek készítése útján kell az áttérést az új munkarendre megalapozni. A rövidített munkaidőre való áttérés zavartalan megvalósításának azért is nagy a jelentősége, mert az élőmunka-felhasználásban, a létszámgazdálkodásban ez évben problémák mutatkoztak. Az élőmunka hatékony működtetésének kérdéseivel a kormány már több ízben foglalkozott. Miért olyan fontos számunkra ez a probléma? Azért, mert közvetlenül a dolgozók jólétéhez, társadalom- politikai céljainak megvalósításához kapcsolódik. Csak az élőmunkával való helyes gazdálkodás biztosíthatja a termelékenység kellő növekedését, a reáljövedelmek tartós emelkedését. A gazdasági folyamatok értékelése alapján megállapítottuk, hogy az élőmunkával való hatékony gazdálkodás problémáinak fő forrása nem a jövedelemszabályozási rendszer. Budapesten például létszámnövekedés nélkül jelentősen emelkedett a termelékenység. Vidéken a foglalkoztatottság növelésének lehetőségeit használták ki elsősorban, s a termelékenység kevésbé javult; pedig ugyanaz a jövedelemszabályozási rendszer érvényesül _ az egész ország területén. Ügy tűnik, az aktív, differenciált bérpolitika eszközeivel a vállalatok 1968- ban nem éltek eléggé, pedig az a hatékony munkaerőgazdálkodás egyik legfőbb ösztönzője. Az élőmunka gazdálkodásának javítása, hatékonyságának növelése érdekében 1969-től néhány intézkedést teszünk. Például a népgazdaság egyes területein az egységestől eltérő bérszorzókat az általános szabályoknak megfelelően állapítjuk meg; megszüntetjük a a bérszínvonal-növelést korlátozó 4 százalékos határt. Az alapképzés szabályait úgy módosítjuk, hogy nagyobb lehetőséget adjon a rugalmasabb létszám, és bér- gazdálkodásra. A lakosság pénzbevételei 8—9 százalékkal meghaladták az előző évit Tisztelt Országgyűlés! A lakosság fogyasztása 1968- ban 5—6 százalékkal növekedett, s ez lényegében megfelel a tervezettnek és az előző évek fejlődési ütemének. A kiskereskedelmi forgalom körülbelül 8 százalékkal emelkedett, ami kisebb a tavalyi növekedésnél. Jóllehet, egyes árak változtak, a kiskereskedelmi árszínvonal nem változott érezhetően. A lakosság pénzbevételei körülbelül 8—9 százalékkal haladták meg a múlt évit és azonos tendenciát mutatnak a korábbi évekkel. A pénzbevételek kétharmadát kitevő munkabérek mintegy 5—6 százalékkal nőttek, a nyereségrészesedési kifizetések várhatóan több mint 10 százalékkal haladják meg a tavalyit A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos tevékenységből származó lakossági pénzbevételek kereken 18 százalékkal emelkedtek. E növekedés fő tényezői: a felvásárlás volumenének és árának emelkedése, valamint a termelőszövetkezeti dolgozóknak kifizetett nagyobb készpénzelőlegek. A pénzbevételek felhasználása másként alakult, mint a múlt évven: alacsonyabb az áruvásárlásokra fordított összegek aránya és magasabb a megtakarítások képződése. Több mint 3,5 milliárd fo- forinttal növekedett a takarékbetétállomány. Ez legalább két fontos dolgot mutat: egyrészt a lakosságnak az új mechanizmus sikerébe vetett hitét, a forint stabil vásárlóértékébe vetett bizalmát, másrészt a takarékbetétállomány növekedésében kifejezésre jut az is, hogy a lakosság kereslete a nagyobb értékű fogyasztási javak irányába tolódik el, ami előtaka- rékossággal jár. A lakosság pénzbevételei jövőre kb. 9 százalékkal nőnek. A jövő évben a létszámnövekedés lassúbbodásával és 2 százalékos reálbéremelkedéssel számolunk, összességükben a lakosság fogyasztásának 5—6 százalékos, a kiskereskedelmi forgalom 7—8 százalékos növekedése várható 1969-ben. A gazdasági hatékonyság javulása, a termelékenység növekedése nemcsak a dolgozók reálbérével, hanem a társadalmi közös fogyasztás alakulásával is szoros kapcsolatban van. A munka szerinti elosztás során megszerzett jövedelmeken kívül az életkörülmények alakulásában egyre jelentősebb a szerepe a társadalmi juttatásoknak, akár készpénzben kapják a családok, mint a családvédelemmel összefüggő juttatásokat vagy az öregek eltartását biztosító nyugdíjakat, akár közvetve részesül ebben a lakosság az ingyenes oktatás, az egészségügyi ellátás, illetve társadalmi gondoskodás révén. Figyelembe véve azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány a lakosság életkörülményei rendszeres javítása érdekében hozott, a költségvetés az előző évinél több mint 2 milliárd forinttal nagyobb összeget irányoz elő az egészségügyi, a szociális és a kulturális célokra. Az elmúlt években a közös társadalmi szükségletek a nemzeti jövedelemnél gyorsabban növekedtek, elsősorban a társadalom- biztosításra jogosultak számának emelkedése, valamint az újonnan létesített egészségügyi, szociális és kulturális intézmények fenntartási költségei miatt Emellett kevés lehetőség volt arra, hogy az intézmények által nyújtott szolgáltatások színvonalát széles körben javítsuk. Ezért úgy véljük, hogy az elkövetkező években erőforrásaink egy részét — az intézményi hálózat mérsékeltebb ütemű fejlesztése mellett — az ellátás minőségének javítására keH fordítanunk. Tizenkilencmilliárd forint társadalombiztosításra Az előterjesztett 1969. évi költségvetési előirányzatokból a társadalombiztosításra 19 milliárd forint jut, ami az előző évit 7 százalékkal meghaladja. A gyermekes anyákról való fokozott gondoskodás jut kifejezésre abban, hogy tervezzük a gyermekgondozási segély időtartamának hat hónappal való meghosz- szabbítását és ezzel egyidejűleg a segély igénybevételére jogosultak körének kiszélesítését. Az utóbbi években örvendetesen nő a gyermekek születési arányszáma. A gyermekgondozási segélyt az 1969. évben előreláthatóan mintegy 120 000-ren veszik igénybe, ezért e célra a költségvetés az előző évinél mintegy 440 millió forinttal nagyobb összeget biztosít. Egészségügyi és szociális feladatokra csaknem 7,5 milliárd forint. az előző évinél 5 százalékkal nagyobb összeg fordítható. A növekedés nagyobb része a gyógyító-megelőző hálózat további ki- szélesítését, a csecsemő- és gyermekgyógyászat fejlesztését szolgálja. de lehetőséget nyújt a kórházi higiénia javítására, intenzív terápiás osztályok, laboratóriumok létesítésére is. A költségvetési javaslat kulturális kiadásokra több mint 11,5 milliárd forintot irányoz elő, kereken 500 millió forinttal többet, mint az előző évben. Folytatható az oktatási reform végrehajtása, a népgazdaság távlati szakemberszükségletének biztosítása és a különböző típusú intézmények fejlesztése. Az előző évinél bővebb pénzügyi keretek között, magasabb színvonalon lehet megoldani a tudományos és népművelési feladatokat is. Fegyveres testületeink: néphadseregünk, határőrségünk, karhatalmunk és rendészeti szerveink fenntartása és védelmi képességük fokozása, szocialista vívmányaink megőrzésének alapvető feltétele. A testületek 1969. évi kiadásai az összes kiadások 8 százalékát adják. Ezek az előirányzatok lehetővé teszik a fegyveres erők technikai korszerűsítésének tervszerű megvalósítását és a követelményeknek megfelelő kiképzését. Az előterjesztett javaslatban a tanácsok költségvetése pénzügyi politikánknak azt a törekvését mutatja, hogy megteremtse a tanácsok több évet átfogó pénzgazdálkodásának feltételeit. A gazdálkodás eddigi eredményei jelzik, hogy a Rácsok a rendelkezésükre álló pénzeszközöket, a helyi igényeket gondosan mérlegelve tervezték meg. A tanácsi költségvetési szervek kiadásai a jövő évben 17,4 milliárd forinttal, 1970-ben 18 milliárd forinttal szerepelnek. Ezt évente mintegy 1,5 milliárd forinttal növeli a tanácsi vállalatok kezelésében levő lakóházak fenntartásához és felújításához adott állami támogatás. A tanácsok az 1969—70. években előző évi pénzmaradványaikkal együtt évente több mint 10 milliárd forint fejlesztési alappal számolhatnak. Ennek csaknem háromnegyedét nagy beruházásokra, lakásépítésre és kommunális célokra fordítják. Az 1969. évi költségvetési előirányzat mintegy 70 százalékát a tanácsok saját bevételeikből, 30 százalékát pedig állami hozzájárulásból fedezik. A helyi bevételek aránya növekvő tendenciát mutat, ami tovább erősíti a tanácsok gazdasági önállóságát. A kétéves költségvetési szabályozás megfelelő alapot nyújt az előrelátóbb pénzügyi és gazdálkodási tevékenység körültekintőbb megszervezésére. A tanácsok ennek révén felszámolhatják a korábbi — az éves szemléleten alapuló — munka hátrányos vonásait: a gazdálkodási perspektíva hiányát, az eszközök nem eléggé célszerű felhasználását. Az 1969—1970. évi pénzügyi lehetőségeket úgy ítéljük meg, hogy ezek a korábbinál gyorsabb ütemű fejlesztési lehetőséget biztosítsanak a tanácsok számára. Figyelembe kell venni azt is, hogy a tanácsokat az új gazdálkodási rendszerben nemcsak a feladatok gazdaságosabb megoldásából származó megtakarítások, hanem az elért többletbevételek is megilletik és azt a következő évben önállóan felhasználhatják. Az 1968. évi gazdálkodásból származó ilyen többletet mintegy 1,3—1,5 milliárd forintra becsüljük. Ez jelentős mértékben hozzásegíti a tanácsokat feladataik eredményesebb megoldásához. Bejelenthetem, hogy a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek 1969-től befizetett építés-szerelési adója teljes mértékben a tanácsi költségvetéseket illeti majd meg, amely a most beterjesztendő költségvetésen felül mintegy 200—250 millió forint értékű további pénzügyi forrást jelent számukra. Az új gazdaságirányítási rendszer keretében új alapokra helyeztük a költségvetési szervek gazdálkodásait is. A kezdeti eredmények biztatóak: célszerűbb az eszközök félbarna Lása és a munkaerő foglalkoztatása. Az elkövetkező évek feladata, hogy tovább erősítsük az intézmények önállóságát, felelősségét és a rugalmas gazdálkodás érdekében tartalékok képzésére késztessük az irányító és gazdálkodó szerveket. Tisztelt Országgyűlés! A reform első évének gazdasági eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy helyes gazdaságpolitikát folytatunk, hogy gazdálkodási módszereink alkalmazkodnak a magyar népgazdaság helyzetéhez. Ügy érezhetjük, hogy eredményesen kapcsoljuk egybe szocialista társadalmi céljainkat és gazdasági építőmunkánkat. Társadalompolitikai törekvéseink a dolgozók életszínvonalának tartós, fokozatos emelését, a népgazdaság és az egyén számára egyaránt hasznos munka megbecsülését az ifjúság jövőjének biztosítását szolgálják. Tudjuk, hogy az ezt megalapozó gazdasági munka sikere nagy erőfeszítéseket kíván mindannyiunktól. Az eddigi eredményeket és a jövő lehetőségeit mérlegelve, bizakodva nézhetünk a gazdasági reform további kibontakozását hozó 1969-es esztendő elé. A forradalmi munkás—paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1969. évi állami költségvetést fogadja el. A pénzügyminiszter beszéde után Cservenka Ferencné, az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. A vitában elsőnek dr. Jókai Bórán d (Fejér megye); majd Kovács Istvánná (Pest megye); dr. Lévárdy Ferenc nehézipari miniszter; dr. Noszkay Aurél (Budapest) ; Weisztöck Rezsőné (Győr- Sopron megye); Szilágyi László (Pest megye); Busa János (Zala megye); Németh Imre (Borsod megye); dr. Varga Jenő (Bács- Kiskun megye); Horváth Kálmán (Veszprém megye); dr. Pilaszano- vich Imréné (Baranya megye); Barta András (Heves megye) képviselők szólaltak fel, s elfogadták, illetve elfogadásra javasolták a költségvetés-tervezetet. Az országgyűlés ma, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel folytatja a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását.
