Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Bécs Ernő versei: Portré Szeverényi Tamás felvétele Egyszer ítéltén átmérnünk a réten Csak meg egyszer mehetnénk át a réten mint bujdosó szeretők régi metszeten. Erdőnknél az alkony tábortüze égjen, a biborparazsú szerelem. Füstöl a táj, dér lesz nemsokára, fiatal borokat nevelnek a dombok. Bontsa ki játszva októberi szél nagy fekete kontyod. Fázik a harmat, dér lesz nemsokára. Csak még egyszer mehetnénk át a réten s éreznénk ízét a hűvös naspolyának! — Testünket síró avar födné, válnánk aztán menekülő köddé, ha a Nap majd meggyújtja a fákat. Elmondom balladánkat a didergő, árva bodzaágnak. Elmondom, hogy egyszer, ketten átmentünk a réten... S várlak, mint kővé vált szeretők a fenyőillatú népmesékben. Novetn berek Rossz emberek, vén emberek, elértetek novemberek. Jöttetek a hold ezüstjén, repültetek esték füstjén. Megjöttetek martalócok! Csörgő kavics a diótok, isZák üres, torok száraz, tél fejszézi már a fákat. Novemberek, novemberek, messze a nyár az ősz elmegy, utak szélén kóró forog, vigyetek hát apostolok! got Erről szól ugyanis a cikk. Kerekes Gábor belenyomta a hamutartóba a szakadt . cigarettát. — Köszönöm, nem gyújtok rá másikra — dünnyög- te, s kezével elutasító mozdulatot tett. Csontos Péter most egészen közel hajolt hozzá és engedékeny hangon formálta a szavakat. — Bizony, bántja az embert, ha rádöbben, hogy hibát követett el és nehezére esik azt kijavítani. Nézze, Kerekes elvtárs, semmi hátránya nem származik abból, ha a hirdetőtáblára kiteszik, hogy Molnár doktor nem vezette félre a tanácsot... Kerekes Gábor az esti vonattal érkezett haza. Azt sem érezte, hogy reggel óta nem evett. Felesége még duzzogott is, hogy nem akar enni, pedig lecsót főzött, amit nagyon szeretett. Néhány kanálnyit azután nehezen lenyelt, de még az ízét sem nagyon érezte. Le is feküdt mindjárt, a rádió esti híreit sem hallgatta meg, pedig azt sosem mulasztotta el, ha otthon volt. A vezércikket próbálta olvasgatni, melyre a járási tanácselnök helyettes bökdösött. de akárhányszor kezdett az olvasásba, gondolatai mindig elakadoztak, újra és újra Csontos Péter szavai jutottak eszébe, hogy ő önkénvesen ítélt meg egy embert. Azután meg, hogy semmi hátránya nem szármáik abból, ha másik köz- leménvt tesznek ki a hirdetőtáblára... MÁSNAP REGGEL nagyon fáradtnak érezte magát. munkatársai kérdezték is. hoev talán sokáig tartott a iárási tanác«elnökhelyet- tessel a tanácskozás és éjszaka kellett utaznia? Egy ideig csak hallgatott, majd néhánv részletet elmondott az előző napi útjáról. Az adminisztrátor-lánynak jött meg először a szava: — A hamisság győzzön, mert Csontos így akarja? — s elszántan, dühösen csapta el balra az írógép kocsiját. — Azt hiszik majd az emberek, hogy eszünket vesztettük — tanácstalankodott a titkár. Lassan valamennyien elcsendesedtek, leültek és hallgattak. Egymás után lobbantak a gyufák, kattantak az öngyújtók. Kerekes Gábornak mindenfélék jártak az eszében. Aztán körülnézett és felállt. — Nem csinálunk másik közleményt! — dobta ki a tanácsháza ablakán az égő cigarettát... Még aznap délután Kerekes Gábort telefonon felhívta Csontos Péter, s az iránt érdeklődött: kifüggesztették-e már azt a bizonyos másik közleményt — Ez nem volna igazságos, Csontos elvtárs — felelte a telefonba erőszakolt higgadtsággal Kerekes. — Miért kapna nálunk menlevelet a hamisság? — Hiába mondom, Kerekes elvtárs, hogy egy rossz szót sem tudok mondani Molnár doktorra? — Mi nem tehetünk arról — de nem tudta tovább folytatni, mert megszakadt a telefonösszeköttetés... Csontos Péter apró szeme megrebbent, s előhúzta a XXV-ös tömböt... Kendet kell itt teremteni! Rögvest bekérette az összes jegyzőkönyveket, terveket, határozatokat, jelentéseket, melyek Kerekes Gábor falujának tanácsáról szóltak. S másnap külön-külön dosz- sziéba helyeztette a tavaszi, a nyári, az őszi munkákról, a felvásárlásról szóló terveket, azok teljesítéséről szóló jelentéseket, külön az adózásról, a társadalmi munka szervezéséről szólókat. Jelzésekkel látta el valamenynyit és a könyves szekrénybe rakta sorrendben. Az ezt követő napokon bármikor ment be hozzá valaki, két dosszié mindig az asztalán hevert kinyitva. Az egyik a könyvespolcról került oda, a másikon a római huszon- ötös volt olvasható. Ebbe gyűjtötte bele a többiből az adatokat. Eltelt egy fél esztendő, amikor ismét felhívta telefonon Kerekes Gábort. Magához rendelte. Reggel kilenc órakor érkezett meg. Csontos Péter ekkor elővette a XXV-ös tömböt.' — Sok hiba van maguknál, Kerekes elvtárs. Az ősszel elmaradtak háromszáz hold mélyszántással. A cséplési időből is kifutottak öt nappal. Novemberben még vetették az őszi búzát. Az adófizetés nem egyenletes, a társadalmi munka értéke alacsony. Miért van ez így, Kerekes elvtárs ! ? — Csontos elvtárs tudja, hogy nálunk is úgy szakadt ősszel az eső, mint az egész járásban. — Ne hivatkozzon másra! — Hát október elején még rá sem tudtunk menni a talajra, nemhogy vethettünk volna. — Maga mindenre talál magyarázatot, fecseg, mint egy vénasszony. De nem mélyül el soha a dolgokban, Ez mindig hiányzott magánál, Kerekes elvtárs. Ezért tornyosodnak maguknál a bajok. Más munkastílussal kell dolgozni, akkor megelőzi a hibákat és jól mennek a dolgok, megérti az összefüggéseket, a jelenségekben felismerni á lényeget, nem a vélt dolgokkal bíbelődik, hanem a valóság talajából indul ki... MIRE MEGSZÓLALT a déli harang. Kerekes Gábor már csak a keze fejével tö- rölgette a homlokát, mert a zsebkendőjéből facsarni lehetett a vizet. A kerek asztalkán heverő hamutartóban pedig púposán gyűltek a cigarettavégek. 'Csontos Péter mozdulatlanul hajolt a tömb fölé és végtelenül kígyóztak vastag ajkai közül a szavak, mintha a világ végéről mondana hosszú, hosszú imádságot. Kerekes Gábornak már az is kellemes muzsikának hatott, ha egy-egy traktor berregett el a járási tanácsháza előtt. A déli harangszót megváltó üdvösségként várta, hátha kiváltja Csontos Péterben az éhséget és ösz- szecsukja a tömböt. Elhalkult a harang, s mintha az ördögök játszottak volna Kerekes Gáborral, nem akart hinni a fülének, szemének. Csontos Péter megmozdult, apró szemeiben elégedettség ült, mutatóujját Kerekes Gábornak szegezte. — A falujukban levő hibák forrásai magában vannak, Kerekes elvtárs. Ha tervszerű, átgondolt, határozott lenne munkájában, nem maradt volna mélyszántás tavaszra, nem vetettek volna őszi búzát még novemberben is, egyenletes lenne az adófizetés, a társadalmi munka értéke több lenne. Tehát minden területen rendet kell teremteni a faluban, erre öt hónapot adok. Ha nem tudja ezt megtenni, leváltjuk. Természetesen beletartozik ebbe a magatartásában mutatkozó hiba is, a makacsság. Önfejűsködik, ami gátolja a felsőbb szervek bizonyos elgondolásainak az érvényre juttatását... Csontos Péter hirtelen felemelkedett, órájára nézett, felhúzta szemöldökét, hogy már sietnie kell, mert fél kettőre várják egy értekezletre és még ebédelni is akar... Kolián György emlékkiállítás Gyulán A tárlat képeiből HAZAFELE KÉVE A LELŐTT VABJt ÜLŐ ASSZONY
