Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

1909. november 5.

Kedu

Reformot minden üzemben

R

égen is volt bizonyos ellentmondás a vállalatok, az üzemek belső szervezete^ működése és a gazdasági környezet, az akkori irányítási rendszer között. Néhány éve elsősorban az okozott gondot, hogy sok vállalat kinőtte a gazdasági mechanizmus adott kereteit s a tervutasítás és a központi irányítás más módszerei nehezítették az ésszerű, hatékony munkát, gazdálkodást az üzemekben. Most viszont, hogy a reform a kor megsokasodott követelményedhez igazította a gazdaságirányítás rendszerét, a helyi időszámításban mutatkozik az elmaradás, a késés.

A vállalati szervezet, a belső irányítási rendszer és módszer felzárkózása nem megy végbe magától és automatikusan. A helyi ritmust nem lehet központi utasítással felgyorsítani, a vállalati órákat a központi időszámításhoz igazítaná Éppen ebben van a probléma lényege. Központilag készülnek ugyan irányelvek, ügyrendek, szervezeti és módszerbeli ajánlások, de mindenütt helyileg kell a legjobb megoldást megtalálni és a szükséges döntésieket meghozni. A vállalat megnövekedett önállóságából és felelősségéből éppen úgy következik ez, mint a reformnak abból a felismeréséből, hogy csak helyileg képesek a sokféle tartalékok feltárására és hasznosítására, az adott viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó munkára.

S

okfelé bizonyos változásokat eszközöltek már a vállalati szervezetben, ügyrendben, módszerekben. De nem elegendőt. Mondhatnánk, hogy a minimális programot, amely az új feltételek között a vállalat fennmaradását, a napi gazdálkodási funkciók ellátását szolgálják, már végrehajtották. A belső termelési programokat közelítették például a tényleges szállítási határidőkhöz, s a termelési tervekről az értékesítési feladatokra terelődött a hangsúly. Vagy: rendszeresen figyelik a vállalati számlákon ki- beáramló összegeket, mert nem akarnak pénzügyi, fizetési zavarba kerülni. Elkezdődött — bár nem mindenütt és nem elég következetesen — a belső hatáskörök újrarendezése, a különböző szintű szervek és vezetők közötti ésszerű munkamegosztás kialakítása.

brosúrahalmaz tornyosul. Arrébb egy katona ül a törött széken és hangosan olvassa fel, mit ír az Izvesztyija — az össz-orosz Szovjetek Pétervári Végrehajtó Bizottságának hivatalos lapja — az új kormány megalakulásáról. Amikor felsorolja a kadét minisztereket, a hallgatók nevetésbe, gúnyos kacagásba törnek ki. Az ablaknál Vojtinszkij, a Tizenkettedik Hadsereg helyettes politikai biztosa áll, katonai szabású kabátja állig be gombolva. Kék szeme vastag szemüveg mögül villan elő, ő a híres szibériai száműzött, a Szmertniki szerzője.

— A munkám — mondja nekünk — az, hogy létrehozzuk azt a katonai gépezetet, amellyel visszafoglaljuk Rigát. Pedig a körülmények borzalmasak. A hadsereg mindenben szűkölködik — nincs élelem, ruha, lábbeli, lőszer. Az utak rettenetesek és már két hete állandóan esik. A trénlovak halálra fáradtak, ki vannak éhezve és legfeljebb csak annyi kenyeret tudnak cipelni, amennyi ahhoz elég csak, hogy éhen ne haljunk. De a legkomolyabb hiányt röpiratokban és újságokban szenvedjük... Erre szükségünk van a harci szellem fenntartásához. A bizonytalan hangulat miatt sokan egyszerűen letették fegyverüket és hazamentek—

De elérkezett a hosszú távra szóló maximális program kidolgozásának, a végrehajtás elkezdésének ideje is. Olyan következetes belső változásokra, átalakulásokra van szükség minden vállalatnál, üzemben, amelyek lehetővé teszik a helyi tartalékok következetes feltárását, a gazdaságirányítási rendszer reformjába rejlő lehetőségek maximális hasznosítását. Vagyis a velős ügyrendi, szervezeti, módszerbeli — s az ebből következő szemléletbeli és esetenkénti személyi — változások egész láncolatára van szükség. Ezek nem csupán a vállalat fennmaradását, működését, hanem hatékony gazdálkodását, kezdeményező készségét, rugalmasságát. hosszú távra szóló bátor döntéseit is szolgálják az új helyzetben.

Gazdasági előrehaladásunk meggyorsításához kedvező feltételeket teremtett, hogy új, szabad pályára állították a gazdasági mechanizmus váltóját. De az új, viszonylag nagy mozgásszabadságot teremtő kereteket a vállalatok konkrét döntései, intézkedései tölthetik csak meg hasznos, értelmes tartalommal. Ügy is fogalmazhatunk: a reform 1968 elején csupán elkezdődött s a lényeges változásokról, gazdasági életünk gyökeres átalakításáról majd akkor beszélhetünk igazán, amikor az új gazdasági mechanizmusból adódó, valamennyi fontos következtetést levonják minden vállalatnál és üzemben.

N

éhány élenjáró vállalatnál már kidolgozták az üzleti politika stratégiáját és taktikáját, megjelöltek a nyereségnövelés, az eredményes gazdálkodás és piacbővítés hosszabb és rövidcbb távon alkalmazásra kerülő módszereit s megteremtették az elképzelések és tervek következetes végrehajtásának ügyrendi, szervezeti, személyi feltételeit is. Mindez azonban ma még kivételnek számít. Viszont általános például, hogy a termelők és a kereskedelmi vállalatok régi módon, kizárólag a kalkulációk tükrében alakítják az árakat és nem „politizálnak” velük, vagyis lemondanak a piaci kereslet-kínálat befolyásolásáról. Ez a fajta gyakorlat közgazdaságilag csupán azt az áremelést tartja indokoltnak, amiről van dokumentum. igazolás, hogy például emelkedett a felhasznált anyagok ára. De vajon, szabad-e elzárkózni az áremeléstől akkor, ha az a felhasználó, a termelő és a népgazdaság érdekeit egyaránt szolgálja. Például amikor a nagyobb nyereség ösztönzi a termelőt a lényegesen drágább import helyett a hazai gyártásra vagy bizonyos hiánycikkek előállításának fokozására. De a fordított előjelű árpolitikától, az árleszállítástól, legalább ennyire idegenkednek, ha mondjuk az átmeneti ráfizetést a vállalat távolabbi piacai érdekeinek indokolnák.

SS vállalatok a népgazdaság irá- nyitó szervei bizonyos tapasztalatokat már szereztek az új mechanizmusban. S az eddigi gyakorlat fő tanulsága: határozottabb helyi döntések, kezdeményezések szükségesek a reform széles körű kibontakozásáért. A távlatok felmérése és ismerete — a jövő évi és az 1970. évi feladatok részletes számbavétele és a IV. ötéves terv tennivalóinak felmérése adhatja a legnagyobb bátorítást és biztonságérzetet a reform célkitűzéseinek következetes végrehajtásához minden vállalatnál.

Kovács József

Végtermékek utáni bérezésre tér át a Bíhárugrai Halgazdaság

A Biharugrai Halgazdaság évek óta kimagasló terméseredményeket produkál. A munkabéren kívül jelentős a prémium és a nyereségrészesedés. A munkások — látva az anyagi előnyöket — még jobban, szervezettebben látják el feladatukat. A halgazdaság

vezetői még tovább mennek: a dolgozók érdekében 1969-ben bevezetik a végtermékek utáni javadalmazást. így a munkabér még igazságosabb lesz, és aki többet termel, többet kap a „nagy kalapéból.

Vojtinszkij már harminchat órája nem aludt. És mégis, valósággal sugárzott belőle a friss energia, amint búcsúzóul szalutált és leszaladt a lépcsőkön sáros kocsijához — negyven mérföldes útra kellett mennie, át a sártengeren, a közelgő vihar árnyékában, hogy eldöntsön egy vitát közkatonák és tisztek között.

Vendenben

Künn esett, és az ezernyi csizma szétnyomta az utcák sarát a járdákon, úgy, hogy járni is alig lehetett. A várost besötétítették az ellenséges repülők elől; csak a redőnyrésekből hatoltak ki fény- pászták, a rolók tompa vörösben ragyogtak. A szűk utca olykor egészen váratlanul kanyarodott. A sötétben folyton vonuló katonákba ütköztünk, megannyi cágarettaparázsba. A közelben teherautóoszlop haladt el, valami hadi szállítmány. Viharos dübörgéssel száguldott tova a komor feketeségben, miközben le- gyezőszerűen szétfröccskölte a sarat. Valaki éppen előttem gyújtott gyufát és láttam, hogy egy katona fehér papírt ragaszt a falra. Kísérőnk az ISZKOSZOL-ból felkiáltott és odarohant, felkattintotta zseblámpáját. Ezt olvastuk:

■ „Katona Elvtársak!

A Munkás- és Katonaküldöttek

Három fontos kérdés a TOT elnöksége előtt

A múlt héten csütörtökön ilést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Ez alkalommal három olyan kérdést vitatott meg az elnökség, amelynek az egész termelőszövetkezeti gazdálkodás továbbfejlődése szempontjából nagy jelentősége van. Napirenden volt a tsz-ek tevékenységi körének bővítése, illetve a tsz-ek gazdasági együttműködése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátottságának helyzete, valamint a termelőszövetkezeti építőipari tevékenység vizsgálata.

I.

Alapos előkészítő munka után bőséges anyagot állított össze a TOT titkársága a tsz-ek tevékenységi körének bővüléséről. Megállapították, hogy a legutóbbi két év alatt nagymértékben fejlődött a tsz-ek feldolgozó, értékesítő, szolgáltató és beszerző tevékenysége, a fejlődés azonban nem áll arányban a lehetőségekkel. Időszerű, hogy a mezőgazda- sági üzemek az eddiginél nagyobb mértékben, saját maguk dolgozzák fel, tárolják és értékesítsék tevékenységüket. A további előrehaladás érdekében szükséges, hogy

az illetékes állami szervek az eddiginél jobban vegyék figyelembe a termelőszövetkezeti feldolgozó és kiegészítő tevékenység indokolt fejlesztési igényeit.

Hátráltathatja az egészséges fejlődést, hogy a termelőszövetkezetek nem rendelkeznek a szükséges gépekkel, berendezésekkel, illetve jóval többre lenne szükség, mint amennyi van. A mezőgazdasági termelésben nem teljesen foglalkoztatható munkaerő hasznosítása érdekében szélesebb körben kellene megvalósítani a tsz-ek együttműködését különféle ipari vállalatokkal.

Az előterjesztés megvitatása után úgy határozott a TOT elnöksége, hogy ezekkel a kérdésekkel tovább kell foglalkozni, bevonva a termelőszövetkezetek területi szövetségeit is, s miután majd az egységes állásfoglalást kialakítják, előreláthatóan a jövő év elején, a Termelőszövetkezetek

vendeni szovjetje szeptember 23- án, csütörtökön négy órakor a parkban GYŰLÉST tart...”

*

A kis szállóban a félig mohó, félig rettegő tulajdonos azt mondja, hogy nincsen szoba.

— És az ott mi? — kérdezte barátunk, miközben az egyik ajtóra mutatott.

— Az a parancsnok szobája — hangzott a kurta válasz.

— Az ISZKOSZOL lefoglalja.

Meg is kaptuk.

A teát egy vén parasztasszony íozta be nekünk, vizenyős szemével ránk lesett, kezét dörzsölte és németül gagyogott.

— Maguk külföldiek — mondta — hála a magasságos istennek. Az itteniek pem akarnak fizetni.

Felénk hajolt és rekedten suttogta:

— Ó, bárcsak sietnének a németek.

S a becsukott zsalugáterek mögött, ahogy lefeküdni készültünk, hallottuk a német tüzérség távoli dörrenéseit, amint egyre lövik a lesoványodott, rongyokba öltözött, éhező orosz katonák vonalait, akiket kínzott a kétely, a félelem, a bizonytalanság, akik ott rohadtak és haldokoltak az esőben, mert hitték, hogy így megmenthetik a forradalmat...

Útban a frontról

Amikor a pályaudvaron üldögélve vártuk a pétervári vonatot, kollégámnak, Williams-nek az

Országos Tanácsának ülése elé terjesztiK az elnökség ezzel kat>- csolatos javaslatát.

II.

A második napirendi pont vitája után leszögezte az elnökség, hogy

a tsz-tagok szociális ellátottságában, élet- és munkakörülményeiben számottevő fejlődés ment végbe.

Ezt a fejlődést a termelőszövetkezetek nagyra értékelik és megelégedéssel fogadták. Az elért eredmények mellett azonban szükséges a tsz-tagság szociális és társadalombiztasitásd helyzetének további javítása. Az elnökség úgy határozott, hogy a tsz- tagság intézményes üdültetésének kialakítására pályázatot hirdet a TOT. Felkérte a területi tsz-szö- vetségeket, hogy adjanak még nagyobb segítséget a tsz-tagságot érintő szociális és társadalombiztosítási jogszabályok részletes, alapos megismeréséhez. Ahol indokolt, kezdeményezzék és javasolják az alapszabály, illetve a belső szabályzatok megfelelő kiegészítését, módosítását. Szorgalmazzák azt js, hogy

az arra rászoruló nyugdíjas, járadékos és munkaképtelen szövetkezeti tagokat, valamint a többgyermekes és egyedülálló anyákat részesítsék kedvezményekben, segélyekben.

i Igen nagy jelentősége van annak, hogy minden termelőszövetkezetben törekedjenek jó munkakörülmények megteremtésére, s amennyire anyagi erejük lehetővé teszi, védőruhák, munkaruhák juttatására, a tagok munkahelyre való szállításának rendszeressé tételére, az üzemi étkeztetés bevezetésére.

III.

Ma már mintegy 2000 termelőszó- vekezetben van építőipari tevékenység, amelynek termelési értéke tavaly meghaladta a 2 milliárd forintot. Ebből szövetkezeti beruházásokra kereken 1,3, helyi és más szükségletek kielégítésére 0,8 milliárd forint jutott, örvendetes, hogy a tsz-ek, saját üzemi szükségleteik kielégítésén kívül, részt vesznek a szövetkezeti tagok, a lakosság lakóházainak epíaz ötlete támadt, hogy szétoszt- í tésében, a kommunális építkezéhatnánk felesleges cigarettáinkat. Le is telepedett egy kofferra, elővett egy nagy dobozt és nyájas hangokat hallatva, kínálgatni kezdett. Több száz katona volt

sekben, a fogyasztási szövetkezetek hálózatfejlesztésével összefüggő beruházások megvalósításában is. Egyértelmű tapasztalat, hogy a tsz-ek építőipari tevékenysége jelentékenyen segíti a

körülöttünk: De csak néhányan , , társas gazdálkodás

..... , , , . , , í feltételeinek javitasat, hozzajajottek oda hozza, bizonytalanul, j a foglalkoztatottsági gondok vettek maguknak, de a többi a • megszüntetéséhe helyén maradt és Williams ha-. Annak érdekében, hogy a tsz- marosan egyedül ült egy folyvást j ek építőipari szervezetei még job- táguló kör közepén. A katonák! ban dolgozhassanak, szükség van , . , , , „ í egyebek kozott allo- es torgokis csoportokba verődtek, halkan j eg^özellátottságuk javítására, beszélgettek. | Állandó gondot jelent az anyagHirtelen három önkéntes köze- ; hiány.

Sem a gyártóművek, sem az

ledett feléje, puskájukra tűzött szuronnyal, fenyegetően.

— Maga kicsoda? — kérdezte a vezetőjük. — Miért osztogat

anyagellátó nagykereskedelmi vállalatok nem elégítik ki megfelelően a tsz-ek ilyen igényeit.

... ‘ ' Megoldatlan a tsz-építőipari szercigarettat. Mi maga . Nemet j vezetek alapgépesítése, szakem- kém? Vesztegetni akarja a fórra- j ber. és szakmunkás-ellátottsága, dalmi orosz hadsereget? | jóllehet mindkettő nélkülözhetetA peron tömege pedig mögéjük : *en a további fejlődéshez, tolult, lassan bekerítette Willi-1 Minthogy évente körülbelül 3 amst és az önkénteseket, hang»-, m!máTd forint értékű termelö- ’ I szövetkezeti beruházást es resan átkozodtak bármelyik pil-j konstrukciót kell megvalósítani, lanatban készek lettek volna szét-! az állami építőipari vállalatok vi- szedni őt... | szont mind kevesebb ilyen fel_, .. „ -. f ___ í adatot vállalnak magukra, feltétF

orditotta Raab György lenü] szükséges a Uz„ek épftó.

John Reed (1887—192») az amerikai I jparj tevékenységének fejlesztése, munkásmozgalom harcosa, író, új-| Ezért a TOT elnöksége felkéri az ságiró, a „Tiz nap, amely megren-j illetékes állami szerveket, hogy gette a világot” című könyv világ-1 messzemenően támogassák a tsz- hírü szerzője. Haditudósítóként volt! ek építőbrigádjának, építőipari szemtanúja a forradalmi események-1 közös vállalkozásainak munkáját, nek. I G. P.