Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ T örténelem a Visegrádi utcában Ä KMP Megalakulásának Emlékmúzeuma A házat nem a történelmi dicsőségek építették hajdanán, és ma sem üt el szomszédaitól, éppen olyan a Visegrádi utca 15, mint a legtöbb ház errefelé. Még a kapu melletti márványtábla is szerényen beleolvad színével a homlokzatba, tartózkodó komolysággal hirdeti, hogy itt működött a Kommunisták Magyarországi Pártja. A megalakulás 1918. november 24-én történt. A napokban lesz ötven éve. A KMP Megalakulásának Emlékmúzeumában az évforduló tiszteletére felfrissített, korszerűsített kiállítás várja a látogatót: azokban a szobákban, ahol a fiatal magyar párt élete első küzdelmeit és első győzelmeit végigélte. A fél emeleten a munkás- mozgalom dokumentumai korábbról, a modem magyar munkásmozgalom kezdeteitől tanítják itt a históriát. A Munkások Újsága, „A buda-pesti munkásegylet közlönye” egyik példánya jelzi egyebek közt a kezdeteket (dátuma: Pest, július 19., 1868.), az első magyar amint hogy érdekvédelmi és önképző szervezetekkel kezdődött mindig a proletariátus első politikai szövetséget megelőző egymásrautalása. A hajlékony nőalakot ábrázoló bronzplaketten még a vörös selyem szalag is rajta van, éppúgy, ahogy a felvonulók viselték 1912. május elsején. Ez már egyértelmű forradalmi jelvény, figyelmeztet mellette egy papiros is. Egyszerű hivatalos nyomtatvány, a Népszava előfizetőinek nyilvántartási kartona, amelyre hatalmas, gyászos fekete betűkkel írta rá a tulajdonosról egy grafitceruza: „1912. május 23-án lelőtték a rendőrök, meghalt”. A következő teremben már megjelennek a leendő párt és a leendő forradalom vezérei is. A Galilei Kör illegális agitátorainak első röpirata az egyik üveg alatt, százezer munkás elégedetlen tömege egy 1917- es népgyűlésről készült fényképen, s a legendás munkásszónok, Dokányi Dezső a városligeti gyűlésen. lókat: Kun Béla, Szamuely Tibor, a fiatal Münnich Ferenc. S e fiatal hadifoglyok forradalmi szava, „A hazatérőkhöz”, ^melyen rendszeresen ismétlődik egy mondat bekezdésenként: „Lázadjatok fel!” A hazatértek többet csináltak: forradalmat és forradalmi pártot. Az ötven esztendeje megkováésoló- dott szövetség jelvénye kicsi, de a legfontosabbat mutató szimbólum: apró, zománcozott vörös csillag, közepén kalapács és eke: a Kommunisták Magyarszági Pártjának címere. A pártalapítók fényképei után az ünnepélyes kiállítás kopott, egyszerű berendezéssé válik: a kivilágított tablók után durva barna polc következik, mellette mázolt ajtó, az ajtón felirat — Aki dolgát végezte: távozzon —, az ajtó előtt nagyon régi írógép, sokszorosító masina és egy fogas. Éppen így nézett ki a teremsornak ez a sarka ötven évvel ezelőtt, amikor az ideköltözött párt szervezőit szolgálta ki az egyszerű helyiség. Ellenőrizheti a látogató egy régi fényképről, ami ugyanerről a helyiségről még a nagy időkben készült. Igaz, azon a képen rendetlenség, dúlás van és a fogason puskák lógnak: akkor készítették a felvételt, amikor a hirtelen erőssé vált pártot először rohanták meg a rendőrök, hogy kezdetét vegye a kommunisták üldözése. A tizenkilences tél megpróbáltatásait egyebek közt Kim Béla gyűjtőfogházbeli cellájának kicsinyített mása mutatja — prices, vizeskancsó, ez fogadta a megkínzott kommunista vezért. De kívülről erők, a jövő erői támogatták, s ezt — egy harcos röplap mutatja, amely március 23-ra tömegtüntetést hirdet a kommunista vezetők kiszabadítására. Ez a tömegtüntetés már nem jött létre. Időközben megszületett az a megegyezés, amelynek hasonmását látni az utolsó tárlók egyikében, s amely a proletárdiktatúra győzelmét jelentette. A Visegrádi utcai múzeumba emlékezni mennek az emberek a jubileum napjaiban. Mennek a külön Kun Béla-eml ékszobáért is, ahol az első magyar kommunista állam nagy és tragikus sorsú vezére tiszteletét idézik az ajándékok, jelentőségét a korabeli fényképek, s egyszerűségét a szerény személyes emléktárgyak. Méltó befejezéseként a Visegrádi utcai történelem bemutatásának. munkás-rpájue, az 1890,-i korabeli ábrázolása á folytatás, és a „Vörös Péntekről”, az orosz forradalom hatására keletkezett 1905. szeptember 15-i hatalmas tüntetésről készített halványuló fotó és keményebb küzdelmek elejét. A jelvényeket sem lehet hagyni szó nélkül; rendkí...1918. május elsején már kis vörös kép díszíti a szokásos jelvényt: a lángnyelvek fölött fehér madár. Egy határozott röpirat mellett („Kitört a forradalom!”), egy új jelvény, benne vörös N és T: Nemzeti Tanács. Majd az őszirózsás forradalom dokumentumai következnek. vül sok és változatos sorozat látható üveg alatt a munkásmozgalom e kis színes tanúiból, a kiállított darabokból szinte összeállítható a magyar munkásmozgalom történetének históriája. Kulturális plaketteket látni az első tárlókban, A magyar internacionalisták zöld színű politikai fel- világosító füzeteket adtak ki a forradalmi Oroszországban, a „Forradalmi Írások” sorozat néhány kötetét. A füzetek szerzői a párt első harcosai, akik a bolsevikektől tanulták a tennivaA munkásmozgalom dokumentumainál. (Gárdos Katalin felvétele) Rókatánc Béla Ottó írása A part mindennap nőtt egy kicsit. A rézsűt lefektetett pallókon erőltetett iramban húztak fel a fekete földdel megduplázott talicskák. A vállak nekifeszültek a bőrhámoknak, a homlokokról apró sós cseppecskék szaladtak le a száraz földre és onnan még lejjebb. Az egyhangú ritmus, az izzadság, a szárító meleg kiszikkasztotta az emberek szájpadlását és a rövid cigarettaszünetben sűrűn járt kézről kézre a kantafedő. Volt, aki lement a parton és megmosta izzadt mellét, aztán újra nekifeszültek az izmok és az emberkígyó lassú mozgással vonaglott fel a part tetejére. A sor végén hosszúra nőtt ember ballagott. Csontos, vörös hajú. Előtte majdnem egyforma két köpcösebb. Talán az egész sorban csak hárman beszélgettek: — Holnap szombat, majd iszunk. — Jó lenne ma is egy kis hideg sör. _Ne csinálj gusztust, összefut a nyál a számban. _ , Holnap lesz fizetés. Vagy talán neked van pénzed? — Van a frászt. — Akkor miből akarsz inni? Hitelbe nem ad már az öreg Gábor. E gy kis ideig csendben haladtak tovább. A fordulónál a Hosszú kezdte újra a beszélgetést: — Valahonnan egy kis pénzt kellene szerezni. Fenemód megszomjaztam a hideg sörre. Kellene vagy két pengő. . A távolban, ahol a fehér távíróoszlopok egesz kicsiknek látszottak, halvány porfelő kapaszkodott az égnek. Ahogy közeledett a por, úgy vált egyre felismerhetőbbé a hivatal csézája, ahonnan a munkát irányították. A mérnök urak szoktak időnként kijárni a gátra, hogy megnézzék, hogy halad a munka. A Hosszúnak felcsillant a szeme. — Meglesz a pénz. Estére olyan iszunk... A két köpcös csak nézte. A mérnök uraktól pézt kérni? A csézát megelőzte a por. A két deres megállt. Habos volt mindkettő szügye a hosszú úttól. Az emberek leeresztették a talicska szarvát, megemelték kalapjukat. A két mérnök közül ez egyik még egész fiatal, nemrég kerülhetett ki az egyetemről. A másik régi ember volt. Energia Balogh Ferenc felvétele Yincze József: A PART Mint mindent — a történelem szülte öt, zokogott, ha fájt, szervezett és agitált: vastagabb kenyérre; hívott fényre és sötétre, táplált a rács mögött, fegyelmezett és költözött; szólt, beszélt, súgott fülekbe, beült agyadba, szívedbe, nem hagyott nappalt, s éjjeleket... gyújtotta gyújtván a fényeket, rád szólt, intett apásan: markodba simult sarló-kalapácsban, acélozta erőd, izmod többszörözte, itatott... adott szívós szomjat, mit csak tudománya olthat; talajt adott, lábat állni, jelszót: „Innen nem hátrálni!” — Adjon isten, emberek! Na, hogy megy a munka? Kutya meleg van. N agy zsebkendőt húzott elő, azzal törölte meg izzadt homlokát. A fiatalabb nem viselt kalapot, nem is volt olyan izzadós. A Hosszú az öregebb mérnök elé állt; összecsapta bokáját katonásan. Az emberek meg a munkavezető csak nézte, mit akarhat már megint ez a kópé? Hétpróbás gazfickónak ismerték, aki abban lelte örömét, ha valakit becsaphat, sőt apróbb tolvajlástól sem riadt vissza. Jól ismerték a csendőrök is. Ha a környéken elveszett valami, először hozzá mentek körülnézni. Sohasem tagadott, kapott néhány pofont, két-három napra bezárták, de mindig jól viselkedett és így az is előfordult, hogy a börtönből ót küldték a trafikba, ha a csendőröknek elfogyott a cigarettájuk vagy átküldték a szomszéd kocsmába egy kis itókáért. — Nagyságos mérnök úr, eljárjam a rókatáncot? Már ismerhette a mérnök is, mert hangosan felnevetett : — A fene a dolgod. Szomjas vagy, mi? Na, nem bánom, a mérnök úr még úgysem látott ilyet. A másik érdeklődve figyelte a párbeszédet. Mi lehet az a rókatánc? Az emberek, akik már tudták, mi következik, leültek a partoldalra, rágyújtottak, örülve az ingyen látványosságnak, meg hogy addig is pihenhetnek. A Hosszú egy pillanatig mozdulatlanul állt, majd hirtelen mozdulattal letolta magáról az egyetlen klott- nadrágot, és anyaszült meztelenül, dúdolva, lassú táncba kezdett. A dallam egyre gyorsabbá vált, fokozódott a meztelen talpak csattogása, a part tetején apró kis porfelhő szállt fel a magasba. Éktelen trágár szöveg kíséretében mindig gyorsabbá, féktelenebbé fokozódott a tánc. Mint nyári forgószél pörgött, ugrált, csapkodta a combját, nagyokat kurjongatott, az emberek pedig ütemes tapssal kísérték. Aztán égig szálló kurjantással hirtelen megállt. — Nagyságos mérnök úr — mondta a tánctól még lihegve a fiatalabbnak —, egy pengő a tánc ára — és összecsapta a bokáját. Az még mindig nevetve kivette a bukszáját, fényes pengőt nyomott a Hosszú vizes tenyerébe. Aztán az öregebb következett: — Nagyságos főmérnök úr, egy pengőt megért a tánc? — Megint berúgsz estére — mondta nevetve, de kivette zsebéből a pengőt ő is. — Munkára, emberek! A munkavezető szavára újra megindult az emberkígyó. Kicsit irigykedve gondoltak a Hosz- szúra, mert eszükbe jutott a forró, hosszú nap, az este meg a hideg sör. Aztán az is, hogy csak holnap lesz fizetés, amit már annyira várnak otthon. A mérnökök elbúcsúztak. A sor végén három ember ballagott. Az estére gondoltak ők is. Meg a hideg sörre...
