Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-16 / 269. szám
1968. november 16. 3 Szombat Lakberendezési áruház nyílik Békésen A Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet még karácsony előtt megnyitja a mintegy 1 millió 200 ezer forint költséggel épülő lak- berendezési áruházat Békésen. A szövetkezet már jelentős mennyiségű árukészletet szerzett be, többek körött csehszlovák, lengyel és jugoszláv lakószoba és modern konyhabútorokat, különböző kárpitozott, fényezett és műbőr ülő- garnitúrákat. Az áruházban teljesen berendezett szobákat mutatnak be és tanácsot is adnak az érdeklődőknek. Megváltozik a postások egyenruhája A postások szakszervezetének kongresszusa a dolgozók kívánságának megfelelően határozott a postások egyenruházatának módosításáról. A szakszervezet javaslatára a Postavezérigazgatóság a Szegedi Ruhagyárban 20 nyári és 20 téli, férfi és női ruhamodellt készíttetett. Ezeket valamennyi postaigazgatóságon bemutatják, meghallgatják, figyelembe veszik a dolgozók véleményét, s a legjobban tetsző modelleket véglegesítik a postások új egyenruhájaként. A kiválasztott új postásöltözékek gyártása jövőre kezdődik. A postások egyenruháján 45 év után változtatnak, a jelenlegit még 1923-ban rendszeresítették. A nyári öltöny, kosztüm és ingkabát könnyű műszálas anyagból, sportos-katonás fazonban készült. A téli egyenruházatban a köpeny helyett bevarrott vagy begombolható szivacsbéléses kabátot, s a posztó helyett műszálas szövetöltönyt, kosztümöt javasolnak. A táviratkézbesítők részére mflszá- las lemberdzseket, télire pedig háromnegyedes műbőrkabátot javasolnak. _ r Éjszakáról—éjszakára Nemrég szovjet szakemberek! gasztó, aki több évtizede éjszakájának a Békés megyei Tanács 1. : ról éjszakára péksüteményt készít számú Békéscsabai Sütőipari Vál- j és igazi lalata Bartók Béla úti üzemében. í Kissé meglepte őket, hogy 34 fajta finom sütemény készül, mert 1 mestere a szakmájának. ennél sokkal többet a budapesti üzemekben sem láttak. Amikor pedig megkóstolták, nemcsak dicsérték, hanem egyik-másiknak még a receptjét is elkérték. És mi a minőségről a fogyasztók véleménye? Ha eláruljuk, hogy a kereskedelem naponta 70 ezer süteményt rendel, akkor talán felesleges külön kérdést intéz, ni a fogyasztókhoz. Azt is érdemes tudni, hogy a zsemléből és kifliből — amiből egyébként 25— 26 ezer készül — minden reggel 5 órakor elindul az első szállítmány az elárusítóhelyekre, s így a munkába menők már korán hozzájutnak. Arra persze kevesen gondolnak, hogy a hajnali friss, ropogós péksütemény nem az égből poty- tyan, hanem egy 11 tagú szocialista brigád fáradozik az elkészítésén. De ha olykor-olykor nem eléggé ropogós az a kifli, azért mégiscsak eszébe jut az embernek, hogy a pékeket, a sütőipar dolgozóit kell szidni. Mindenki jó minőségű árut vár a pénzéért, még azért a 40 fillérért is. Ha Born Ferenc brigádjának tagjai valamit vásárolnak, nekik sem mindegy, hogy miért adják oda a verej tékes munkával megszerzett pénzüket. Ezért is törekednek ropogóssá „varázsolni” a péksüteményt. Ne érjen másokat se csalódás! Hogy elvétve mégsem úgy sikerül, ahogy szeretnék, az egyebek között azokon a mikroorganizmusokon is múlik, amelyek kelesztik a nyers tésztát. Távol áll azonban a brigád tagjaitól, hogy most már minden hibát ezekre a szabad szemmel nem látható élő szervezetekre vagy valami másra hárítsanak. Néha jogosan szidnak bennünket — mondja Adamik András, az első kemencés, aztán azt is megmagyarázza, hogy miért. A tészta „élő anyag”, ami sokfajta külső hatásra reagál. Ezeket a pék az érzékein keresztül méri le. Ha például magas a levegő páratartalma, másképp kell a tésztát összeállítani, mintha alacsony. Néha melléfoghat az ember. Még az olyan is, mint Nagy István daDe nem gép. Öt is örömök, bánatok érik és sokszor a fáradtság, hőség kínozza.' És a pék otthon, az asszonytól hallja először: — Már megint vacak kiflit sütöttetek. Ha százból csak egyszer, akkor sem marad el az ilyen megjegyzés. Hogy pedig 99-szer kifogásta. lan, az természetes. No azért nem akarnak részvétet kelteni maguk iránt. Amikor célul tűzték a szocialista cím elnyerését, azt is elhatározták, hogy tovább javítják a minőséget. Ha jó az áru, nagyobb a fogyasztás, ami pedig a vállalat gazdasági eredményét növeli. Az pedig nem mindegy, hogy mennyi lesz á nyereségrészesedés, elvégre ők is a „piacról élnek”. Egyelőre pedig még elég szerényen a munkájukhoz képest. Mert itt aztán nincs „mellébeszélés”. Éjszaka kezdik: 2 órakor a dagasztok, 3-kor a táblások (akik a tésztát feldolgozzák), 4-kor pedig a kemencések. És dolgoznak egyfolytában, szinte megállás nélkül 8 órát. Csorba Pál kemencés munka után így osztja be az idejét: hazamegy, otthon — mivel a felesége dolgozik — ebédet készít a gimnazista kislányának, aki amikor megérkezik, még be is számol a napi eseményekről. Aztán Csorba Pál alszik 2—3 órát. Estefelé — ha jó a műsor — tv-t néz, 9-től pedig ismét alszik éjjel 3-ig. Ehhez a programhoz csak ennyit fűz hozzá: — Néha a fáradtságtól tv-nézés közben is elalszom. Más sem tudja sokkal jobban beosztani a szabad idejét, ami pedig ugyebár egyáltalán nem irigylésre méltó. Valami mégis vonzza őket ehhez az üzemhez. Egy kicsit talán a várakozás megszokott izgalma is: vajon milyen lesz a sütemény? És jóleső érzés tölti el mindnyájukat, amikor a ropogós kifli és zsemle elindul útjára, hogy már a hajnalban munkába menők is megízlelhessék. Egy-két falat olykor talán még a rossz hangulatot is feloldja. — Szeresse a munkáját az ember, találja meg benne az örömét, akkor a vele járó nehézségeket is könnyen elviseli — vélekedik Mike Sándorné, aki 14 év után most már mint nyugdíjas dolgozik az üzemben. A táblásokkal jár be éjjel 3-ra. A vekkert sem kell beállítania, olyan pontosan ébred 2-kor. Áldozatos munka ez, amit társadalmunk a jövőben majd anyagilag is jobban honorál. Egyelőre január 1-től 4 százalékos béremelést kapnak a sütőipar termelődolgozói. A péksütemény fogyasztói pedig úgy honorálhatják a munkájukat, ha olykor-olykor arra gondolnak, hogy nem az égből pottyan a reggeli friss, ropogós kifli és zsemle. Nagyon is verejtékes munkával kell érte megküzdeni. Éjszakáról éjszakára. Pásztor Béla Vasárnap nyílik: a csabai festők jubileumi kiállítása Cseres Tibor, József Attila- díjas író nyitja meg november 17- én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban a csabai festők jubileumi kiállítását. A megyében élő vagy a megyéből elszármazó 24 festő 50 képét bemutató reprezentatív tárlaton többek között Munkácsy Mihály, Perlott-Csabai Vilmos, Haan Antal, Vidovszki Béla művei szerepelnek, a ma is itt élő képzőművészek alkotásain kívül. Az egyik gyűlésen üzemünk igazgatója többek között a következőket mondta: — A mi üzemünkben fiatal, tehetséges szakemberek dolgoznak, s bár igaz, hogy még kevés tapasztalattal rendelkeznek, de némelyikük szinte szemmel láthatóan kezdi bontogatni a szárnyait... Zavartan elmosolyodtam, kezemet a vállam fölé emeltem, mintha viszketne a lapockám, és — persze, vigyázva, hogy a többiek észre ne vegyék — megtapogattam a szárnyaimat. Igazgatónknak igaza volt. Szárnyacskáim puha kis pihéi finoman remegtek meg tapintásomra. Gyöngéden végigsimítottam a leendő tollacská- kat. Szerettem volna valami növesztőszer-félével bekenegetni, hogy minél gyorsabban nőjenek — erre azonban már nem jutott volna a G. Kemoklidsse: Szárnyaim nőttek keresetemből. Így hát a gyűlés után odamentem az igazgatóhoz és fizetésemelést kértem. — Szó sem lehet róla! — hangzott a felelet. Csináltam tovább a dolgom, s közben ösz- szespóroltarp a szárnynövesztőszerre valót. S szárnyaim szinte egyik napról a másikra növekedni kezdtek! Olyan nagyok lettek hamarosan, hogy tízméteres, háromszobás lakásomba már alig-alig tudtam bemenni velük. „Megyek az igazgatóhoz — gonMinden bútort eladtam a lakásból, a feleségemet és a kislányomat elköltöztettem a nagymamához, majd kiszedettem a közálakat. Így már elég kényelmesen elfértem a házban, sőt arra is lehetőség kínálkozott, hogy szárnyaimat még tovább növesszem. Nem mondom, nőttek is takaroson! És egyszer csak fölszálltam, mint a madár. Elröpültem az üzem fölött, ahová dolgozni jártam, s láttam, hogy nagyon sok még a hiányosság, s doltam -, s kérem, hogy na™ az összevisszaság. utaltasson ki számomra egy tágasabb lakást." — Ilyesmire még csak ne is gondoljon! — mondta az igazgató. — Ha megnövesztette a szárnyait, gondoskodjék is az elhelyezésükről. Fentröl minden apró kis hibát nagyszerűen észre lehetett venni. A légi szemle után berepültem az igazgatói irodába és a következőket mondtam: — Én már úgy kibontogattam a szárnyaimat, hogy már repülni is kitűnően tudok, s itt az idejer hogy jóval magasabb, valóban speciális munkakörbe helyezzenek. Mindent meglátok, amit mások nem vesznek észre! — Fiatalember! — veregetett szárnyon az igazgató — a hozzánk érkezők egyáltalán nem tudnak repülni, tehát kénytelenek gyalogszerrel végigjárni az üzemet. Ezért nem is veszik észre azokat a hiányosságokat, amelyeket maga felülről meglátott. — De hát akkor mi szükség a szárnyaimra ? Mit csináljak velük? — Vágja le őket! Vérig sértetten elrepültem egy másik munkahelyre. — Ilyen „vándormadárért" nem is kár! — legyintett utánam gúnyosan az igazgató... Krecsmáry László fordítása fi Szovjetunió csatlakozik az AGROMüS-hoz A szovjet kormány a közelmúltban jelentette be, hogy részt kíván venni a gyümölcs, szőlő és zöldségfélék gépesítésének kidolgozásával foglalkozó magyar- bolgár vállalkozás, az AGRO- MAS-nak munkájában. A körülbelül három évvel ezelőtt alakult közös bolgár—magyal vállalat abból indult ki, hogy mindkét országban a mezőgazdasági termelés értékének körülbelül 25 százalékát a kertészeti kultúrák adják, a mezőgazdaság külkereskedelmében pedig még ennél nagyobb hányaddal képviseltetik magukat. Az elmúlt évben mindkét országban igen jelentős szőlő- , és gyümölcstelepítések történtek, megvalósult a nagyüzemi kertészkedés; a gazdaságosabb termelést elősegítő gépesítés azonban nem tartott lépést e nagyarányú fejlesztéssel. — Bulgáriában és Magyarországon egyaránt nagyon sokféle gépre van szüksége a mezőgazdaságnak — mondja Bodolai Imre, az AGROMAS igazgatója — a kertészeti kultúrák körülbelül 120 féle speciális gépet igényelnek, természetesen közel sem olyan nagy sorozatban, mint például a szántóföldi növénytermesztés. Ezért előnyös, hogy vállalatunk keretében a nemzetközi munkamegosztás kialakításával, lényegesen gazdaságosabbá tehetjük a tervezést, kutatást és gyártást. Az utóbbi években nagyon jelentős szőlő-, gyümölcs- és röld- ségtelepítések történtek a Szovjetunióban is, ezért a téma a kertészeti kultúrák gépesítésével foglalkozó szakembereket is mind jobban érdekli és érinti. A Szovjetunió csatlakozása révén lényegesen nagyobb sorozatban gyárthatjuk a szükséges gépeket, hiszen egyes zöldség- és gyümölcs- féleségeknél a gépellátást igénylő terület most két-, három- vagy ötszörösére növekszik. A fejlesztési, a kutatás, valamint a gyártás költségei megoszlanak. Nyilvánvaló tehát, hogy a szovjet csatlakozás révén az anyagi feltételek is javulnak. Most ki kell dolgozni azokat a megállapodásokat, amelyek eddig két országra vonatkoztak — három országra. Ugyanígy három ország részvételére kell átdolgozni a vállalat működési szabályzatát is. Az AGROMAS szakemberei az elmúlt két-három év alatt széles körű felmérési munkálatokat végeztek, kidolgozták a termesztés közös technológiáját, több évre kialakították a kertészeti kultúrák műszaki fejlesztésének tervét, rangsorolták a megoldandó feladatokat. Megszervezték a Magyarországon és Bulgáriában gyártott gépek cseréjét és kölcsönös vizsgálatát, s ezen túlmenően a társaság több tucat külföldi gépet importált, amelyeket szintén kölcsönösen vizsgáztattak a magyar és bolgár kutató-, kísérleti intézetek. Ez az együttműködés sok területen feleslegessé tette a párhuzamos kísérleteket és lényegesen hatékonyabbá tette mindkét ország szakembereinek munkáját. Az AGROMAS tervében, mint egyik legnagyobb volumenű munka, a paradicsomtermesztés komplett gépesítésének tanulmányozása szerepel. E több évig tartó kutatás során meghatározzák, milyen géptípusok felelnek meg legjobban — a két ország adottságait figyelembe véve — a nagyüzemi paradicsom termesztésnek. Rendkívül jelentős kísérletek ezek, hiszen mindkét ország mezőgazdasága a világpiac számottevő paradicsomexportőre és nem mindegy, hogy a továbbiakban hogyan sikerül olcsóbbá és gazdaságosabbá tenni a paradicsomtermelést. A gépi betakarításra alkalmas paradicsomfajták kísérleteit szintén közösen végzik a magyar és a bolgár tudományos intézetek; rendszeresen tájékoztatják egymást az eredményekről, kicserélik a kitenyésztett új típusú paradicsomok magvait. — Az AGROMAS eddigi tevékenysége és a feltárt lehetőségek azt bizonyítják — mondja végül Bodolai Imre —, hogy önállóan egyik ország se lenne képes a korszerű mezőgazdaság egyre jelentősebb feladatainak teljes megoldására. Így viszont szellemi és anyagi erőink összefogásával lényegesen gyorsabban haladhatunk előre, lépést tartunk az agrotechnika és a világpiac nemzetközi méretű versenyében. A Szovjetunió csatlakozása e nagy jelentőségű vállalkozáshoz további lehetőségeket teremt az AGROMAS munkájának kiszélesítéséhez, a kutatási és fejlesztési eredmények gyorsabb realizálásához. N. L. Eredményes rágcsáló- és rovarirtást gyakorlott szakemberekkel, import vegyszerekkel és gázokkal, árengedménnyel és jótállással végzünk. VÁROSFÖLDI PETŐFI TSZ KÁRTEVÖIRTÖ SZOLGÁLATA, KECSKEMÉT, Széchenyi krt 32. Telefon: 12—25.
