Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-03 / 232. szám

19SÍ. október 3. 3 Csütörtök Mi így csináljuk Négy belföldi tanulmányutat rendez októberben a GTE megyei szervezete Az Őszi betakarítás és vetés valamennyiünk ügye Lapunk tegnapi számában tá­jékoztattuk olvasóinkat a me­gyei tanács vb nezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, a Magyar Agrártudonányi Egye­sület Békés megyei Szervezeté­nek és a Békés megyei Népújság szerkesztőségének közös szerve­zésében az őszi nezőgazdasági munkákkal kapcsilatos kerck- asztal-megbeszélésről. Erre a megye tájkörzeteiül összesen 14 tsz elnökét vagy űzető szakem­berét hívtuk meg A meghívás­nak tizenegyen tttek eleget, s közülük tízen sámoltak be a rendkívüli időjárá következté­ben kialakult üzmi helyzetről, azokról az i ntézkd ésekrö 1, me­lyeket az utóbbi npokban foga­natosítottak a betkaritás és az őszi búza vetéséne gyorsításá­ra. Többen hangoladtak annak a véleménynek, h?y most igen fontos a mezőgazdsági üzemek, az ipar, a keresktelem és a pénzügyi szervek :oros együtt­működése. Az említi szervek munkájának kooiináJása jól szolgálhatja az űzői és a nép- gazdasági érdeket, megtermelt értékek mentését éaz őszi bú­za optimális idöbetvaló elveté­sét. De álljanak ita szövetke­zeti vezetők véleimyei: Csomós István, a rgyei tanács vb mezőgazdasági é élelmezés- ügyi osztályának, vetője: — A sízeptem- beri esőzések sajnos, elrabol­ták a mezőgaz­dasági munkák­ban szerzett korábbá előnyt A megye csak­nem háy»m héttel fejezte M I "Já||| be hamarabb llyL«- mmm az aratást, mint tavaly. A nyári betakar!- ||||| J| tás után jól Sül fj ” ' haladt a tarló- lj|li íNb|1|&| hántás, a nyári mélyszántással, az islótrágyá- zással, a vetései ők észisel és a vetéssel azonban a eptember 30-d helyzetet figyéibe véve kedvezőtlenebb a hel;t, mint tavaly. Az utóbbi heben az évi csapadék egyharma. hullott le megyénkben. Ez a ndkívüli időjárás rendkívüli üad intéz­kedéseket sürget az ősmunkák gyorsítására. Hrabovszki Mihály, békés- szentandrási Zalka Tsínöke: — Az őszi _________ m ezőgazdasági ~ munkák szer- vezésére kain- pánytervet ké- |bÍ|^ szítettünk. Ezt • 1 úgy állítottuk fis össze, hogy |.| minden mező- | gazdasági fel- & y ''"m adatot a búza W i optimális idő- \ « M beni elvetésé- df nek rendeltünk alá. A növény- L 3§| ||g| termesztési bri- ||., JIH gádokat olyan területek betakarításársszpon- tosítjuk, ahová terv sze búzát vetünk. A betakarítottblákra annyi traktort irányítur. hogy lehetőleg egy-két nap t befe­jezhessük a vetőágy ezítését és a vetést. Amennyibeilászos után vetjük a búzát, mervez­zük a talaj fertőtlenítését. A munkaerő koncentrálása az őszi munkák gyorsítására nálunk be­vált- Ezért követjük az idén is ezt a módszert. Árva István, a biharugrai Fel­szabadult Föld Tsz elnöke: — Az őszi __________ m ezőgazdaság' T .J|ll|gi||||g^ munkákkal idő, arányosan, jól slllll haladunk. Mos­tani helyzetün­ket össze sem eszközökkel, ha­nem a meggyőzés erejével irá­nyít, figyelembe véve a szövet­kezeti gazdák lélektani nyugal­mának megőrzését. Az volt tag­jaink kérése, hogy elsőnek a háztáji kukoricát takarítsuk be. Ennek jó része már fedél alatt van, s az emberek most szívesen jönnek dolgozni Hunyad Péter, a kevermesi Le­nin Tsz főagronómusa: — A tavaszi és a nyári be­takarításhoz elegendő gép­pel rendelke­zünk. Az őszi munkákhoz a- zonban kevés a gép. Csak cukorrépából 1200 vagon a szállítani va­lónk., A kuko­rica, a kukon! caszár, a siló­zásra vetet! másodnövények és a cukorgyári melléktermékek szállítása, továbbá a lucerna be­takarításba rendkívüli nagy fel­adatot jelent. Nélkülözhetetlen­nek tartom a szállítójárművek számszerű növelését. Javaslom, hogy a jövő évi amortizációs alap meghitelezésére nyissanak lehe­tőséget. hogy az AGROKER ud­varán tárolt gépek ne januárban, februárban kerüljenek az üze­mekbe, hanem most, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Lábos László, a dobozi Petőfi Tsz főagronómusa: — A rendkí­vüli időjárás következtében pótintézkedése- 1 i''^^ll, > traktorveze- Ilii«-?'' .. L 3b téshez értőket, ^ hogy a nyújtott ő i műszakban dől- ’ >sÚ gozó vontató- ‘ ' henni küldhes- gjjL ra beosztott gé- pekre a felelős vezető mellé hasonló felkészültsé­gű traktoros tsz-gazdát osztot­tunk be. Ezzel elértük, hogy a közös érdekeltségű nappali szál­lítás folyamatos, a háztáji fuvaro­zás pedig délután 5 órától éjfélig csaknem egy egészen teljes mű­szakot kapott. Borombós Mihály, a gyulai Kö­röstáj Tsz főagronómusa: — Nálunk évek óta prob­léma volt az őszi betakarí­tás. Tavaly ősz­szel a termelés szerkezetét megváltoztat­tuk. Csökken­tettük a ter­mesztett növé­nyek számát és hozzáláttunk a gépesítés szer­vezéséhez. En­nek és a tagság szorgalmas munkájának az eredménye, hogy időarányosan jól halad a be­takarítás. A cukorrépa 75 százalé­kát felszedtük. Felkészültünk az éjjel-nappali vetésre. Villanyégő­ket szereltünk a vetőgépekre. Kozsuch János, a sarkadi Lenin Tsz elnöke: — A töb! éven át tartó belvízjárás kö­vetkeztében csak annyi gé­pet vásárol­tunk, amennyi elegendő volt az akkor ter­mett érték be­takarítására. Az idén nem volt belvizünk. Így az időjárás nálunk nagyon kedvezett. Most azután csaknem háromszor any- nyi érték vár betakarításra, mint tavaly vagy azelőtt. A rendelke­zésre álló gépek kétműszakos és nyújtott műszakos üzemeltetése sem bizonyul elegendőnek, ezért most igen sürgős segítségre lenne szükség. Héjjas Béla, a tótkomlósi Vi­harsarok Tsz főagronómusa: — A rendkí­vüli időjárású ősz nemcsak a tsz-eknek je­lent minden eddiginél na­gyobb felada­tot, hanem í mezőgazdasá­got kiszolgáló ipari és keres­kedelmi szer­veknek is. Va jón az ott do’ gozó vezeti tettek-e olya intézkedéseket, melyekkel a mezőgazdaságot segítik? Ügy gondolom, hogy a mostani rendkívüli időjárás nemcsak a termelőüzemet sújtja, hanem a vállalatokat is. Jó len­ne, ha ezt közös erővel háríta­nánk el. * A kerekasztal-megbeszélésen megjelent és felszólalt Lehoczki Mihály, a füzesgyarmati Vörös Csillag, Nagy Vilmos, a kondorosi Lenin és Sánta Sándor, a dévavá- nyai Lenin Tsz főagronómusa. Ott volt Supala Pál, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Békés me­gyei Szervezetének elnöke. Vala­mennyien értékes javaslatokkal járultak hozzá a mezőgazdasági üzemek előtt álló feladatok meg­oldásához. D. K. Fotó; Demény Gyula I i I A Gépipari Tudományos Egye­sület megyei csoportja már ko­rábban is több tanulmányutat szervezett tagjainak. Ebben a hónapban szintén gaz­dag program lebonyolítására ké­szül. Október 12-én és 13-án szer­vezik meg a 8-as számú tanul­mányutat a gáztüzelő tanfolyam hallgatóinak, akik Gyulára, Kar- doekútra és Szegedre látogatnak el. Október 14-től 16-ig rendezik meg a 9-es számú belöldi tanul­mányutat, melynek során a rész­vevők Nyíregyházára, Tokajra, Sárospatakra, Nyírbátorra, Sátor­aljaújhelyre és Tiszaszederkényre látogatnak és különböző üzeme­ket tekintenek meg. Október 19- től 22-ig tart a 10-es belföldi ta­nulmányút, amely a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz speci­ális rendezvénye. Ennek kereTé- ben a részvevők dunaújvárosi, székesfehérvári, győri, soproni, szombathelyi és balatonboglári üzemekben tesznek látogatást. A 11-es tanulmányút alkalmával a szeptember 30-án Békéscsabán megkezdett normatechnológusi szaktanfolyam hallgatói látogat­nak el a fővárosba, hogy az el­méleti oktatást gyakorlati isme­retekkel gyarapítsák. Exportjuhok feldolgozására rendezkednek be Békéscsabán A Békés megyei bárányok, hí­zott juhok iránt külföldön na­gyon megnőtt a kereslet. Több francia cég például határozottan kérte az illetékeseket, hogy szá­mukra Békésből vásároljanak pe­csenyebárányt. Ez adta az ötle­tet az illetékes szex-veknek, hogy az elő bárányokon, hízott juho- kon kívül juhhúst is exportálja­nak. Bérvágásra a békéscsabai Általános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezetei kérték fel, mi­vel az egykoi-i vágóhídon ők te­vékenykednek. A Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat vezetői úgy vélik: évente mintegy 30—40 ezer juh feldolgozására lenne lehető­ség Békéscsabán. Alapanyagot el­sősorban Békésből hoznának, de vásárolnának fel Hajdúból és Csongrádból is. Mivel erre a cél­ra a legprímább állatokat válo­gatják, természetesen magasabb az átvételi ár is. Az önállóság nem jogosít szabálysértésre T öbb szekrényt töltene meg az az írásos anyag — fel­mérés, intézkedési terv —, ami az utóbbi öt-nyolc évben készült megyénk úgynevezett szűzföld­jének, az Árpád-kori állapotok­ban vegetáló 90 ezer hold lege­lőnek a hasznosításáról. Az an­kétokon, bemutatókon elhang­zott ismertetések, érvek és ösz­tönző szavak betűbe öntve to­vábbi tízszer-húszszor ennyi pa­pírt töltenének meg. Összeszá­molva, tetemes összegre rúgna a megye legelőgazdálkodásának javítására fordított évi 4—5 mil­lió forint állami támogatás is. Mutatkozik mindennek ered­ménye, azonban nem annyi, hogy lelkendezve beszélhetnénk róla. Az állami támogatásbúd legtöbbet felhasználó öt legelő­gazdálkodási társulás sem vál­totta be eddig a hozzáfűzött re­ményeket. Igazságtalanok len­nénk, ha azt mondanánk, hogy a kezelésükben levő 9460 hold legelőn nem történt jelentős ja­vulás. különösen a csabacsűdi társulás legelőin. Műtrágya-ada­golással, gyomirtással, öntözés­sel és más szükséges művi eljá­rással igyekeztek a fűtermést nö­velni, s a társult szövetkezetek és háztáji állatállománynak mi­nél huzamosabb ideig tartó le­geltetési lehetőséget biztosítani. A kezdeti sikerek feletti lel­kesedés és a megelégedettség hatására azonban itt is, ott is odadobták a gyeplőt „fog az menni” jelszóval. Mendegélt is a legelőgazdálkodás ezekben a társulásokban, de nem mindig a kívánt mederben. Többek kö­zött: a társulások a tulajdonuk­ban levő I—II—III. osztályúnak minősített 4800 hold legelő mű­trágyaszükségletéhez 2 millió 340 ezer forint állami támoga­tást kaptak az idén. Műtrágya azonban csak 1800 holdra jutott, s azt ne is firtassuk, hogy hol­danként mennyi. Miért nem ju­tott több? Azért, mert az AGRO­KER csak előre megrendelt és készpénzzel kifizetett műtrágyát tud biztosítani. Szóljon a társu­lások mentségére az, hogy az ál­lami támogatás összegét csak ta­vasszal kapták meg, amikor már nem vagy csak alig lehetett mű­trágyát kapni. E gyszóval, kevés műtrágya jutott a legelőkre, s ennek arányában keveset öntöztek a tavaszi és nyári szárazságban. Akik azt hiszik, hogy ezzel szem­ben megmaradt a pénz, s most a társulások ősszel előre megren­delik és kifizetik a tavasszal szükséges műtrágyát, azok té­vednek. A pénzt ugyanis fel­használták különböző költségek fedezésére. Sok mindenre futotta ebből, csak éppen a fűtermés növelésére nem. Arra is, hogy például a csabacsűdi társulás a tsz-ektől számosállatonként be­fizettetett 715 forint helyett a háztáji állatokért csak 316 forin­tot kérjen. Megesett a szív és el­folyt az állami támogatás jó ré­sze. Nem jobb a helyzet a gyulai és a többi társulás gazdálkodá­sában sem. Már-már felmerült a kérdés: életképesek-e egyáltalán a társulások, érdemesek-e évről évre a nagy összegű anyagi tá­mogatásra? Egy-két javítaniva­lótól eltekintve, a csabacsűdi társulás bebizonyította életké­pességét. Mi több, azt is, hogy csakis ebben a formában, a tár­sult szövetkezetek együttes erő­feszítésével lehet hasznosítani a legelőket ott is és a megye más részén js. Csupán arra kellene vigyázni ezután, ne sajduljon meg a szív és ne maradjon el az irá­nyító szervek hatósági jogköre, ha az alapszabály betartatásá­ról, ha az állami támogatás ren­deltetés szerinti felhasználásá­ról, ha a társulásokba csapódott hozzá nem értő vagy a társulás anyagi eszközeivel csáki-szalmá- jaként gazdálkodók leváltására’ van szó. ■ társulások sem törvén} t. kívüliek. Működésüket jogszabályok határozzák meg és az a mindenkire egyformán kö­telező társadalmi követelmény, hogy amit kapnak, annak ará­nyában értéket kell adniuk. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom