Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

1*68. október 12. 4 Szombat Kettős feladattal birkóznak a battonyai Május 11sz-ben Évek óta a megye leggyengébb eredménnyel működő gazdaságai között emlegették a battonyai Május 1 Tsz-t. A gyengeség jelét különféle elemzések során arra vezették vissza, hogy ez a terme­lőszövetkezet nem fordított meg­különböztetett gondosságot álló­eszközéinek fejlesztésére. Emiatt a hozamok nem növekedtek úgy, mint általában a mezőkovácsházi járás többi szövetkezetében. A munka termelékenysége is lénye­gesen alatta maradt a járási át­lagnak. Ebben az esztendőben jelentős előrelépés tapasztalható Batto- nyán. A termelőszövetkezet bevé­teleiből elsősorban az elavult berendezések, állóeszközök pótlá­sára fordítja a legnagyobb gon­dot. A tsz saját erejéből az amor­tizációs alappal együtt kétmillió forintnál is többet költ a előbb említett célra. Az újabb állóeszközök hatékony kihasználásától a munka terme-, lékenységének lényeges növeke­désére számolnak. Amennyiben több terméket állítanak elő, mint korábban, akkor nagyobb lehe­tőség nyílik a batonyai Május 1 Tsz-ben is a béralap fejlesztésére. a Kampány idején Sarkadi Cukorgyárban Csabay Béla—rir. Eötlevényi Tibor: Mezőgazdasági műszaki táblázatok, építészet A tervezéshez, felújításhoz, bővítéshez vagy üzemeltetéshez elengedhetetlenül szükséges a szóban forgó létesítmény vagy berendezés műszaki adatainak számszerű ismerete. Ilyen gyűjte­ményes jellegű mű e könyvecske. Az általános adatokon kívül a vízellátás, a csatornázás, a villa­mos berendezések, a szellőzés, a légtelenítés, a sütő- és fűtőberen­dezések műszaki adatai találhatók meg benne. Vasvilla helyett vízsugár és autóbillentő rakodó — Áramfejlesztés „házilag’ — Új csomagoló üzemrész — Karácsonyi meglepetés lesz a bridzs-cukor Igazi kampány-hangulat ural- [ embert helyettesít a gép, azt még kodik a Sarkadi Cukorgyárban, j nem számította ki, de egy biztos: Autók, pótkocsis vontatók sora, napi 50—60 vagon meg sem koty- egész vasúti szerelvények szállít- j tyan neki. Ráadásul soha nincs ják a cukorrépát feldolgozásra ] baj vele. bámulatra méltó szervezettséggel. — Mire kell legjobban ügyel­Mátyási János igazgató a ter­melőket dicséri. — Akkor sem lehetne dereka- sabb a tsz-ek. állami gazdaságok nie? — kérdezem. — Előfordul, hogy a répa kö­zött hagyják a villát... Ha a sza­lagra esik, gyorsan meg kell állt helytállása, ha mindegyiknek' tani a gépet, nehogy összetörjön külön-külön cukorgyára volna. Egy percre sem kellett csök­kenteni a gyártás ütemét. A rend­kívül esős időjárás ellenére is napi 250—260 vagon cukorrépát dolgoztak fel. Emellett — kisegí­tésképpen — még 1000 vagont át is Tudtak adni a mezőhegyesi, va­lamint a Szolnoki Cukorgyárnak. És, ha már ilyen becsülettel tel­jesítik az ütemtervet a sarkadi körzetbe tartozó gazdaságok, hadd nevezzünk meg néhányat közü­lük. Mátyási János sorolja: — A kétsopronyi Rákóczi, a bé­késcsabai Május 1, a sarkadi Le­nin, a füzesgyarmati Aranykalász, a gyulai Köröstáj és szinte vala­mennyit elismerés és köszönet illeti meg. Eddig 10 ezer vagon cukorré­pát dolgozott fel a gyár, időará­nyosan 15 százalékkal többet a tavalyinál. Nem csekélység! Egyébként a várható mennyiség 34 ezer vagon, ami meghaladja az 1967. évit. A répa átlagsúlya 86 deka, a cukortartalma azonban csak 14 és fél százlék. a szerkezet. © © A gyár udvarán és a vagonok között ma már csak itt-ott látni embereket. A cukorrépa kirakása vízsugárral történik és van itt egy BUM—U—4 M jelzésű szov­jet autóbillentő rakodó is. Ez a hatalmas — egyébként önjáró — monstrum felemeli a többtonnás tehergépkocsit és kiborítja belőle a cukorrépát. Rá egyenesen egy szalagra, amely a répát felemeli és prizmába rakja. Közben a föl­det, kavicsot ügyesen leszedi, összegyűjti és — visszaadja a ter­melőnek. Sajti Imre, a gép kezelője nagy hozzáértéssel dolgozik. Valamikor ő is vas villával „termelt”, tud összehasonlítást tenni. Hogy hány Bhonyisíen nem tu­dom, miért írnak a la­pok hiánycikkekről? Ilyenek tulajdonképpen nincsenek. Mire alapozom ezt a feltevésemet? A saját tapasztalataimra, Egy­szer ugyanis, amikor illetékes helyen szóvá tettem, hogy miért nincs ez vagy az, a kö­VAN-E HIÁNYCIKK? vagy az, hogy a kedves vevő — miközben lejár- ja a lábát a különböző üzletekben —., csak azt lássa, ami nincs. Mert ilyenkor csak azt látja. Ha nem lennének hi­házban és láttam, hogy nincs. Meglátni és meg­szeretni egy pillanat műve volt. Az eladónő megpróbált rábeszélni valami másra és nagyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt láttam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek ket­tőt, vagy tudja mit, ad­vetkező választ kaptam: ánycikkek, akkor nem jón egy fél tucatot. — Miért csak azt lát­látná azt, ami nincs. Az eladónő hosszan ja, ami nincs? Miért Ez eddig világos, nem? rámnézett — láttam, nem veszi észre azt is, Az ipar és a kereske­hogy elsápadt majd ami van? delem mindent megtesz jóságos türelmes hangon Tehát, ha valaki el­a fogyasztóért, a fo­azt mondta: megy vásárolni és ne­tán éppen az, amit ven­ni akar, nincsen, akkor ingerült lesz, feldühö­dik és csak azt látja a gazdag árukészlettel rendelkező üzletben vagy áruházban, ami nincs. Namármost. Azok az emberek pe­dig, akik nem azt ke­resték, ami éppen nincs, azok azt látják, ami van, mert ők nem ingerül­tek, nem dühösek. Kö­vetkezésképpen: nálunk mindig minden van. Hiánycikkek tehát nin­csenek. Azazhogy, vannak. De csak azért nem kapha­tó nálunk időnként ez gyasztó azonban többet is tehetne. Ha valaki csak azt látja egy üz­letben, vagy áruházban, ami nincs — amidőn hiába keres valamit —, akkor legalább sokat lásson belőle, és ne fe­ledkezzék meg a minő­ségről sem. A mennyi­ség ugyanis nem min­den. A minőség is fon­tos! Jó minőségűnek lássa azt, ami nincsen, ha már látja és lehető­leg tetszetős csomago­lásban. Sajnos, most már be kell fejeznem a cikket... Rohanok vásárolni .. . Tegnap délután keres­tem valamit egy áru­— Sajnos, abból most nem adhatok, mert et­től a perctől kezdve leltározunk . . . Tessék holnap jönni, vagy hol­napután . . . Remélem, nem fogják azt mondani nekem, hogy van, amikor a sa­ját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyes­mit azonnal észreve- szem, sőt — állítólag — csak azt látom, ami nincs. Útközben még beug­róm egy ideggyógyász­hoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha me jvlzsgáltatom ma­gam ... Mikes György I — Az 1-es úsztatóról kőmentes | répa kerül a répavágóba, a többi helyről sajnos nem. Emiatt elég sok kés tönkremegy — mondja Sárközi Imre, a répavágó kések egyik köszörűse. A BUM—U—4 M autóbillentő rakodó előnye mutatkozik meg itt is. Onnan tisztán jut a répa tovább. Az a baj, hogy a gyár körzeti­ben levő prizmaterületek alap­ja föld, nem pedig beton. A ra­kodógép a répával együtt fel­emeli a földet, a kavicsot, a kö­vet. Nem „válogatós”. Ha a gép­be kő kerül, összetöri a kést, ami pedig nem olcsó dolog. Sárközi Imre gondot csinál magának be­lőle, hiszen — bár nem közgaz­dász — jól tudja: a kár mind­nyájuk „zsebére megy”. © Hogy mennyi minden újdonság van a gyárban, annak Mala- tinszky György főmérnök a meg­mondhatója. Örömmel is beszel erről. Elsőként az áramfejlesztő generátort említi. És hogy ezt közelebbről lássuk, el is megyünk oda. Balatoni Sándor elektrikus a GANZ és a Láng Gépgyár szere-« lóit dicséri: T — Kitűnően dolgoztak. Ez a. generátor a kampány kezdetétől? megszakítás nélkül termeli azj áramot. Egy perc üzemzavar nem» volt J Malatánszky György nem* vonja kétségbe a szerelők érde-t meat, de azért megjegyzi: ♦ — A biztonságos üzemelésért* nem kevésbé Balatoni Sándornak és az egész villanyszerelő csoport­nak elismerés jár. ö A három automata centrifuga^ ugyan már tavaly is működött, J annyi mégis új benne, hogy az» idén teljesen hibamentesen ter-J mel. Naponta 13—13 és fél vagon* kristálycukor jön ki egy gépből. J A centrifugások munkája első-* sorban szakértelmet kíván, ami-* nek lelkiismeretességgel kell pá-z rosulnia. Itt ilyen emberek dől-* goznak. „Prímásuk” Marik Mi-t hály, az első centrifugás aki a* gépek zavartalan működését fő-J ként a jól végzett nyári karban-* tartási munkának tulajdonítja.? Az érdem pedig Szalai Sándor ésl Gajdács György csoportjáé. ? © Az idén kezdték meg a kris­tálycukor egykilós csomagolását. Két félautomata gépen három műszakban naponta 55—57 tonna cukor kerül a már jól ismert, íz­léses kivitelű csomagokba. Az új üzemrészben 54 nő dol­gozik. ötvennégy sarkadi asszony i és lány, aki eddig sehol sem tu­dott elhelyezkedni. Mindnyájan szerencsének tartják, hogy ide kerülhettek, hiszen sokkal több volt a jelentkező. Mivel pedig szívesen jöttek, gyorsan meg is tanulták a munkát és már meg­keresik az 1400—1500 forintot. — Kell a pénz! mondják. Fröhlich Ervinnének azért, mert nőnek a gyerekek, több a kiadás. Jenei Kálmánná a házuk renová­lására rakja félre a pénzt. Rom­lási Imréné férje rokkantsági nyugdíjba került. Közben OTP- lakást vásároltak, amiért havi 320 forintot kell fizetniük. Lehetne sorolni tovább... Min­denkinek van indoka éppen elég. 0 És van még sok más új is a Sarkadi Cukorgyárban, ilyen a ! három hatalmas kazán, amely az elektromosság fejlesztését szolgá­ló turbina meghajtásához és a cu­korgyártáshoz szükséges gőzt termeli. Szerelik a szeletprést. Nemsokára elkészül a szellőztet­hető répaprizma-placc. Épül a pakura-fogadóállomás, ahol öt vasúti tartálykocsit tudnak majd egyszerre üríteni. És épül a ka­zánház mellett a fürdő, öltöző, valamint a karbantartó műhely, amelyet a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat — szerződés szerint — ez év december 15-ig ad át. Végül még valamit elárul Mala- tinszky György. Sarkadon készí­tik el a bridzs-cukor kliséjét. Az új terméket Selypen gyártják majd és a cukoripar karácsonyi meglepetésnek szánja. Reméljük, sikere lesz. Pásztor Béla Jobb félni mint megijedni A gelyvásüszögröl van szó, amely meglepte a megyénkben termelt jugoszláv első keresztezé- sű hibrid kukoricák 30 százalé­kát. Helyenként még nagyobb is a fertőzés ennél. Az ebből szár­mazó egyik kár az, hogy csökkent a kukoricatermés. Csak sovány vigasz, hogy az országosan mu­tatkozó 16—17 mázsás átlaggal szemben megyénk gazdaságai 1B —19 mázsa morzsoltra számíta­nak. Ez az átlagtermés kevés a biztonságos abraktakarmány-bázis megteremtéséhez. Az idén újig jelentkezett szemesabrak-hiány saikallja arra szövetkezeteinket, hogy minél több kukoricát vásá­roljanak meg a felesleggel ren­delkező helyi és környékbeli gaz­daságoktól. A golyvásüszög miatt keletke­zett másik kár az lehet, hogy a jelentősen fertőzött kukoricaszár­ból készült silótakarmány az ál­latállomány ártalmára válik. Egyes mezőgazdasági szakembe­rek elég bátran jelentették ki, hogy nem kell félni az üszögtől. Az állategészségügyi szakemberek viszont azt mondják; jobb félni, mint megijedni. Azt tanácsolják, hogy gazdaságainkban csakis pró­baetetéssel állapítsák meg, hogy milyen hatást gyakorol az üszkös kukoricaszár kisebb vagy nagyobb mennyiségben az állatok egészsé­gére. Megyénkben nem mutatko­zik ugyan olyan nagy, vagyis 20 százalékos szálastakarmány-hi- ány, mint országos átlagban, mégis indokolt minél több szár- siló készítése. Ha az üszkös ku­koricaszár árt az állatoknak, ak­kor az ebből keletkező kárt nö­veli a hasznavehetetlen szársiió készítése és a hozzá felhasznált cukorrépa-melléktermékek elér­téktelenedése. I. SATUNOVSZKIJ: CULL EZREDES Kémregény KUDARCA 16. Andi útnak indul 1 darab jó karban levő felújított WARSZAWA gyártmányú személygépkocsi eladó a Körösvidéki Cipész Ktsz-nél, Békéscsaba, II., Vécsey utca 14—18. Telefon: 11—178. Andi nem követett el egyetlen hibát sem, miközben Lettország belseje felé haladt. Senki nem látta fel lobban tani a lángot, amikor tüzet rakott az erdőben, sehol nem mondott egyetlen fe­lesleges vagy áruló szót sem. Óvatosan, megfontoltan cseleke­dett, ahogy azt sok éves tapasz­talatai diktálták. És mégis, Bromberg, abas Andi minden lépését figyelték. Letartóztathatták volna már a határon és később az erdőben, az erdei temetőnél, bárhol, ahoL csak megjelent. ...A megjelölt időben Fredisz ott állt a Nagyóra alatt. Meg­állapodásuk szerint egyik kezé­ben sálat, a másikban játékmac­kót tartott. Figyelmesen tekint- getett jobbra-balra, és mégsem vette észre. amikor odalépett melléje a langaléta férfi. — Elnézést, — fordult Fre- diszhéz —, hol van a közelben borbély ? Fredisz, hogy el ne felejtse a helyes választ, egyre csak ismé­telgette magában. — Itt a sar­kon — mondta gyorsan —, de nagyon / gyengén borotválnak. — Jó napot, Fredisz. Én va­gyok, akire várt — mondta An­di és szó nélkül, csupán egy kurta kézmozdulattal jelezte, hogy induljon utána. Jó darabot mentek, míg végül egy elhagyott mellékutcába ér­tek. — Itt beszélhetünk. Dohány­zik? — Andi cigarettával kínál­ta Frediszt. Rágyújtottak. Andi gondosan szemügyre vette a fiatalembert, nyílt arcát, férfias tekintetét és _>rős izmait, amelyek majd szét­feszítették vékony ingét. Andi bizonyosra vette, hogy a fiatal­ember erős akaratú és ió idea»' vannak. — Jól ismeri maga Petrisz Ja- novics Pireditiszt? — kérdezte Andi. — Igen, a barátom — felel­te Fredisz. — Amikor munka nélkül maradtam, Petrisz Jano- vics támogatott. Rajta kívül nin­csen se rokonom, se barátom Rigában. — És most dolgozik? — ér­deklődött Andi. — Nem találtam még kedvem­re való munkát — mondta egy­kedvűen Fredisz. — Ez baj. Mihamarabb el kell helyezkednie. — Andi az órájá­ra nézett. — Rendben van, Fre­disz, én megyek. A következő találkozás helyéről és idejéről majd értesítem. — Miért válnék el ilyen ha­mar — adta a hülyét Fredisz. — Hiszen még annyi mindent meg kéne beszélnünk, nem igaz, Bromberg úr? Andi először azt hitte, nem jól hallott. Honnan tudná ez az ember a valódi nevét? Hiszen azt még Prieditisz alias Herbert sem tudta, Boriszról és a többi- ekről nem is szólva. Aztán egy­szeriben felfogta, hogy valami borzalmas dolog történt Hátra­lépett: . — Egy lépést sem! — kiáltott rá Fredisz. Pisztolycső villant. Abban a pillanatban két kocsi csikorogva fékezett mellettük. — Szedje össze magát, Brom­berg úr — mondta Fredisz va­lódi nevén: Lidumsz őrnagy. — A kocsija előállt. Azt hiszem indulhatunk... (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom