Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
IMS. október 11, 3 Péntek Évi 20 ezer köbméter hulladék — Új kukaedények, rendszeresebb szállítás Kevés az utcaseprő Békéscsabán Évente körülbelül 20 ezer köbméter szemetet gyűjt össze Békéscsabán a kertészeti és köz- tisztasági Vállalat. A mellékutcákban még lovas kocsikkal — hét fogat van — portyáznak a vállalat emberei és öreg lavórokban, vödrökben teszik a kapuk elé a hulladékot a lakók. A város központjában, a burkolt, főbb útvonalakon azonban már gépesítették a munkát: az elmúlt napokban szétoszlottakkal együtt 2 ezer kukaedény és két speciális gépkocsi áll a köztisztaság szolgálatában. Igaz, az egyik jármű még félig-meddig a tartalék szerepét tölti be, teljes kapacitását csak akkor tudják kihasználni, ha tovább növelik az edények számát A kukaedények beszerzése azonban egyáltalán nem könnyű feladat. A hazai ipar ugyanis nem gyártja a horganyzott fémből készült kuMun k ásakadémiá k Bihariig rán Riharugrán az idén a tavalyi igényeket figyelembe véve, igen érdekes programot állított ösz- sze a TIT. A halgazdaságban például tizenkét előadással munkásakadémiát szerveznek az őszi-téli hónapokban. A termelőszövetkezetben mezőgazdasági sízakűlm-sorozatot előadással egybekötve. A fogyasztási szövetkezet dolgozói részére belkereskedelmi akadémiát szerveznek. Ezenkívül a szülők részére 12 előadásiból álló sorozatot, a nők részére szintén ugyanennyit, az érdeklődési körüknek megfelelő témával (Sátor) Csehkákat, a meglevőket is Szlovákiából importálták. De nemcsak ez okoz gondot a vállalatnak. A fémtartályt — értéke 400—500 forint — teljesen ingyen kapták a magánházak. Az állami kezelésben levő, illetve szövetkezeti otthonok lakóinak pedig az ingatlankezelő vállalat és a lakásszövetkezet vásárolta meg. Cserébe mindösz- sze annyit kellene nyújtani a korszerűsítésért a lakóknak — a havonta mindössze néhány forintra tehető szemétdíjon felül —, hogy írásban vállalják megőrzését. Érthetetlen, hogy sokan még ezt is megtagadják. Korábban elég sok panasz merült fel Békéscsabán, a szemét- gyűjtéssel kapcsolatban, örvendetes, hogy az utóbbi időben megritkultak a reklamációk. — Mindössze 25 utcaseprőnk van, pedig legalább kétszer eny- nyi kellene — panaszolta a vállalat főmérnöke. Hozzáfűzte még azt is, hogy a munkások zöme idős vagy csökkent munkaképességű ember. Tőlük nemigen várhatunk többet. A létszámnövelés, utánpótlásnevelés pedig szinte megoldhatatlan, annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt emelték a köztisztasági dolgozók fizetését. A fiatal, életerős embereket nem vonzza ma már ez a szakma. Megoldást csak a gépesítéstől remélhetünk. A vállalat folytatott ilyen irányú tárgyalást a kereskedelemmel. Egyelőre azonban kevés sikerrel, mert a Budapesten és néhány nagyobb vidéki városban látható seprőgépeket nyugatról kell devizáért megvásárolni. Kérdés azonban, hogy nem kaphatók-e hasonló berendezések a KGST-államokban. Ez esetben ugyanis könnyebben bonyolíthatnák le az üzletet, és A sarkadi tsz-ek igénylik a gépjavító üzem további segítségét A Békés megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat üzemei közül kevés tart fenn olyan közvetlen kapcsolatot a termelőszövetkezetekkel, mint a sarkadi. Ebben az esztendőben ugyanis a sarkadi körzet három közös gazdasága igényelte a gépjavító állomás teljes szolgáltató munkáját. Az okányi Alkotmány, a biharugrai Felszabadult Föld és az újszalon- tai Béke Tsz vezetői elismeréssel nyilatkoztak a sarkadiak segítségéről. A Sarkad környéki tsz-ek vezetői közül most többen felkeresték a gépjavító vállalat üzemét, hogy 1969-re teljes szolgáltatást kérjenek. 80—100 mázsa csőtermést ad holdanként a jugoszláv hibrid kukorica Mezőkovácsházán Az őszi betakarítás, szántásvetés szinte minden munkabíró tagot és családtagot munkára serkent a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben. Hajnaltól napestig népes a határ, szedik a cukorrépát, törik a kukoricát, az utolsó holdakról takarítják be a bő termést hozó seprőcirkot, vetik a búzát. Hat gép két lánctalpas nyomában veti a búzát. Az összterület 60 százalékán már földbe került a jövő évi kenyér- nekvaló magja. Legnagyobb gondot a kukoricabetakarítás adja ezekben a napokban. 630 holdon vetettek tavasszal jugoszláv fajtahibridet s a gazdag „kukoricaszüret” még a helybelieknek is nagy meglepetést okozott. Az eddig letakarított területről holdanként 80— 100 mázsa csőtermést éltek el. Kiderült: májusi morzsoltban is meghaladják a 40 mázsás átlagot. A górézásra alkalmas kukorica kézi betakarítása igen nehézkes, a félkar nagyságnyi csövek törése, dobálása meglehetősen igénybe veszi a munkásokat. Csütörtökön munkába álltak az adapterek is. Az SZK—4 szovjet kombájnokra az Orosházán készült adaptereket szerelték, ezenkívül a tószegi szárvágó-adapte- rek egészítik ki a betakarító garnitúrákat. így komplett a munka: egyszerre törik a csövet, vágják, szecskázzák a szárat. Holdanként 35—40 mázsa nagy tápértékű kukoricaszárai küldenek a répaszelettel, répafejjel ízesített silóba. (A) A kötöttárugyári Béke brigád tagjai: Gyors segítséggel válaszoltak az Egy asszony a tanyán című újságcikkre (Tudósítónktól) „Sajtófélórát tartottunk, ahol Aradszki Jánosné sajtófelelősünk a Képes Üjságból egy cikket olvasott fel Egy asszony a tanyán címmel. Egy támasz nélküli családról szól, ahol nyolc gyermek van, s az anya egészségi okokból nem tud állandó munkát vállalni. Elhatároztuk, hogy ezt a családot erőnkhöz mérten segítjük.” * A Békéscsabai Kötöttárugyár varrodai Béke brigádjának naplójából való az idézet is. A példás gondossággal vezetett brigádnaplóból mindjárt szembetűnik, hogy ez a 22 tagú kollek- főleg kedvezőbb feltételek mel- tíva nagyon komolyan veszi a lett B. D ' — Nem úgy neveltek téged, igaz-e?! — mosolygott Pintérre a tanácselnök. — Az asztal körül kergették gyerek korában, ha vétett az etikett ellen — dobta a „lapot” valaki. Pintér kivillantotta fehér fogsorát és rátámaszkodott az asztalra: — Engem, komám? A vályú körül kergetett gazduram, akinél kisbojtár voltam! Akkora nevetés robbant ki, hogy megcsörrentek az üres poharak. Pintér szívesen emlegette, hogy milyen egyszerű sorban nőltt fel. Titokban kicsit büszke volt az útra, amit megtett, amíg köztiszteletben álló, vezető emberré lett. — Nyújtsd a poharat, Jani — szólt oda a tsz-elnöknek —, sörrel csak parasztok koccintanak. Ügy, hogy mi bátran összeüthetjük a magunkét... Fel sem tisztultak a kedélyesség hullámai, amikor kissé komoran és szaporán szedve a levegőt, belépett az ajtón Tárcsái. Pápaszemes fiatalember volt, számtalan dioptriával. És némi nyüzsgő ügybuzgalommal, ami —• alaptermészetén kívül — a mai nap jelentőségéből eredt, örömteli változást hozott az ő életébe is a városi múzeum avatása. Tudományos kutatói rangban az igazgató után olyan második emberként kapott státuszt az új intézménynél. Most viszont az ijedelem látszott az arcán: — Pintér elvtárs kérem, nagy haj van! — Megoldjuk, Tárcsád barátom. — Megnyitnánk a nyilvánosság számára is a kapukat, a múzeum kapuit ugyebár... — Miért nem nyitják? A nép művelődni akar, teringettét! — A kulcs, Pintér elvtárs kébrigádmozgalmat. Sokrétű tevékenységük mindegyikének reszortfelelőse van. Lám az újság- ' ' riport sem kerülte el a figyel- rem! A kulcs, amit a mdnisztéri-i 'műket... umi főosztályvezető elvtárs jelké-i» vozár Mihályné blokkvezető, pesen átadott az igazgatónknak,< >a termelésben mindig egyenlete- az valóságosan is nyitja a kaput,i !sen> jól dolgozó és nagyon tevé- nemcsak szimbolice és csupán! kollektíva népszerű Viki egy van belőle... A nagy sürgés-! > forgásban itt maradt, most tele-! > fonoztak a városból, hogy azonnal! > küldjem be, mert nem tudják ki-< nénije invitált meg egy kis diskurzusra. Két munkatársa, Gera is a Józsefné és Tóth Vilmosné jelen van. Ám ezúttal nem ^termelés eredményeiről, gondjai- .ról esik szó, hanem a támasz nyitni az ajtót. — Hát küldje. — De mivel? < > — Ne haragudjon, barátom, ez, ^nélküli családról és a patronámár igazán nem az én dolgom.^lásról. Egyszóval: brigádesemé- Gazdasági reform: az intézkedésig ^nyékről... jogkörök decentralizálása! (, A három asszony tűzbe jön, Pintér szónokiasan széttárta a, ^szinte egymás szavába vágva kajáik , porolják élményeiket. Közben arIgen, de ha Pintér élvtárs ide, (cukról hol a felháborodás, hol adná a Volgáját, öt perc alatt be-, ,meg a mindenáron való segítés érnék a varosba a kulccsal, és .őszinte szándéka tükröződik. Vi újabb ot perc múlva mar itt is ki néni nem ig rejti véka ala lenne a kocsa. , Pintér arca elborult, felhorkant/' ® . ,, .... 3 , .. mint a sértett tigris. f ~ Azert kertuk e beszelgetes— Mindennek van határa, Tar-^ rft “ertJu,jsá^1iklLet szeretnénk csai! Tanulja meg, hogy a fölöt-febbo1 a do.!°.?bó1: Szeretnénk féltéséit nem illik ilyen csip-csupYra.zn* a közömbös közfigyelmet. mészetesebb közvetlen célokat i nyilvánult meg? — kérdezem. szolgálják ezek a bútorok: a fekvést, ülést és az étkezést. Ágyak, fekvőhelyek a szobában, a konyhában, de még a kamrában is. Az edényekben csupán egy-két napra való élelem, a padláson néhány galamb... — Pedig a sok éhes szájnak kell ám az élelem! — replikázik a harmadik asszony. — Mihály, István, János, Tamás, András, György, Eszter és Mária a sorrend. 16 évestől kétévesig. Mint az orgonasípok. S ha megéheznek, nem mondhatja nekik édesanyjuk, hogy nincs... — Bőséges gyermekáldás — vetem közbe. — De hát hogyan maradtak apai támasz nélkül? — Az asszony négy éve özvegyen maradt. Akkor már hét gyermeke volt. A férj öngyilkos lett. A sok gyermeknek támaszra volt szüksége. Nyilván ez is közrejátszott, hogy az asszony újból férjhez ment. E házasságból is született egy gyermek, utóbb azonban a férj elhagyta a családot. Azóta az asszony a népes család egyetlen támasza. Egy-két napra szóló alkalmi munkákat vállal. Pedig a községben rendes, dolgos asszonynak ismerik. Szeretett volna az iparban elhelyezkedni, de a család ellátása meg a szívbetegsége ebben megakadályozza. — Tulajdonképpen miből élnek? — kérdezem. — Az asszony 1750 forint árvasági segélyt kap. De mi ez, kérem, kilenc embernek? Fejenkénti átlagban még kétszáz forint sem jut egy hónapra! Ebből aztán tessék ruházni, etetni a gyermekeket. Az alkalmi munkalehetőségeket is csak úgy tudja megteremteni, hogy a két legkisebb gyermeket naponta kerékpáron beviszi a község óvodájába, míg az iskolás korúak napközben a kollégiumban vannak. Ha valamelyikőjük beteg, akkor még az alkalmi munka is elmarad. — Ügy tűnik, a baj az lehet ügyekkel háborgatni. Kár, hogy hogy méltatlan és nem a minisztériumi elvtárs'' felháborító ennek a családnak Mercédeszét akarta kölcsönkérni.^az esete. Akkor, amikor a mi Vagy éppen a miniszterét. Nevet-» társadalmunkban annyit beszé- séges! ^ (lünk az elesettek felkarolásáról, Tárcsái a dioptriái mögött pis-< ^szégyenletesnek tűnik, hogy ez- logó szemmel távozott. Az abla-< ,zel az igen nehéz körülmények _ kapcsolódik be "ismét Vikiüé- kon át látni lehetett, hop? az idő-között élő családdal alig törőd- közben záporrá erősödött esőben <(nek. dagasztotta a sarat egy ócska ke-,, * rékpáron. Jót tesz neki egy kis,, _ a Képes Üjság riporterétestedzés, úgyis csak az agyát, ,nek minden szava igaznak bizo- tomasztatta hat évig az egyete-, — veszi át a szót a mám*“;. .a varos ösztöndi;iasakent* ősik asszony. — A valóság érzé-1 szemrehányás is érte! Ugyan Különben elromlott valahogy okelése azonban még döbbeneté- miért? Voltak, akik megszólták, az előbbi jó hangulat. < >sebb volt. Kun Mihályné Kon- ; mert egy kiló húst vásárolt, Pintér az asztalra csapott: odorostól néhány kilométernyire, meg azért is, hogy a nyáron — Tudok egy helyet, ahol ki-* 'egy lebontásra ítélt, rozzant ta- j valamelyik gyermekének fagylal- váló bort mérnek. Meghívom a! myaépületben lakik kilencedma- j tot „mert” venni. Ilyen embe- jelenlevőket. Katinka, szóljon a! igával. Benn a házban szegé-: rek is vannak, kérem! Inkább gépkocsivezetőnek... öten befé-< »nyes bútordarabok, ahány, any- azon buzgólkodnának, hogy ho- rünk, maga is velünk jön! ! myiféle. Látszik, hogy nem á gyán segítsen rajtuk. Vajda János élakályosságot, hanem a légtér-1 — S a brigád segítsége miben ni —, hogy a helyi állami és társadalmi szervek nem tekintik igazán szívügynek, hogy javítsanak a család súlyos helyzetén. Sőt, a Képes Üjság riportjának megjelenése után még Válasz helyett elébem teszik a brigádnaplót: „Brigádértekezleten beszéltük meg, hogyan segítsük a nyolcgyermekes családot. Megfelelő anyagot kértünk és kaptunk a vállalat vezetőségétől, s minden gyermeknek 3—3 pár alsóneműt és 1—1 garnitúra melegítőt varrtunk. Az 50 órányi társadalmi munkában valamennyi brigádtag részt vett.” Aztán még hozzáfűzik: — Szeptember 19-én stílszerűen kilenc brigádtag vitte az ajándékokat a kilenctagú családnak. A szegény asszony köny- nyekkel küszködve köszönte meg figyelmességünket. Persze, a mi szerény ajándékunk még nem változtat a népes család súlyos helyzetén. Itt sokkal többre volna szükség! Mindenekelőtt az emberek közönyének szétoszla- tására, meg aztán széles körű állami és társadalmi összefogásra, a jó szándék pénzre váltására! — Konkrétabban: a brigád miben látná a gond megoldását? Szinte kórusban válaszolnak: — Hát mindenekelőtt megfelelő lakást kellene a családnak biztosítani a községben. A rozzant tanya tetején lavórnyi lyuk tátong, a födém beázott. Feltehetően tüzelője sincs még a családnak. Itt az ősz, jön a tél. Még rágondolni is rossz, hogy ők kilencen hogyan dagasztják majd a dűlőutak kátyúját. Aztán meg pénzügyileg is támogatni kellene őket. — Ez utóbbira van valami elképzelésük, javaslatuk? — Brigádunk tagjai elképzelhetetlennek tartják, hogy a helyi szervek ne tudnának valamilyen könnyebb, de állandó jellegű munkát adni az asszonynak. Ez esetben megkaphatná gyermekei után a családi pótlékot is, De olvastunk már olyan esetről is, amidőn egy ugyancsak kilenc tagú családban az édesanya szülés közben meghalt. A gyermekeket állami gondozásba vették, és egyidejűleg kihelyezték az özvegy édesapához, miáltal az megfelelő pénzforráshoz jutott, hogy gyermekei ne szenvedjenek hiányt. * Hát igen. A kötöttárugyári Béke brigád tagjai emberségből követendő példát adtak. Csak egyetérteni tudunk elgondolásaikkal, javaslataikkal. A gyakorlati megoldás most már az illetékes szervekre vár. Méghozzá S. O. S. jelzéssel! Kazár Mátyás
