Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

INS. október 9.

4

Szerda

OUntpiai maraton

Mexikó Cityn át

A Centropress tudósitój árnak mexikói jelentése

A modern olimpiák felújítása óta a maratoni futás a játékok egyik legizgalmasabb és legtöbbre becsült versenyszáma. A maratoni futásban tizenhatodiknak lenni többet ér a ranglistán, mint más számban a hatodik hely. Nem véletlen ez, hiszen 42 kilométert futni két és fél óránál rövid ebi) idő alatt — rendkívüli teljesítmény.

A maratoni futás az olimpiai atlétikai versenyeknek mindig a csúcspontját jelenti. A műsort úgy állítják össze, hogy a mara- tonisták befutása legyen az atlétikai küzdelmek záró száma. így lesz ez Mexikóban is. A nagy verseny rajtjára október 20-án, pontosan délután 15 órakor kerül sor (Budapesten akkor már este 22 óra lesz), a győztes érkezését pedig 17 óra 20 perc körül várják az Olimpiai Stadionban.

A magyar színeket három futó képviseli ebben a klasszikus versenyszámban: a salgótarjáni Me- cser Lajos, az ózdi Tóth Gyula, az idei magyar maratoni bajnok

Ön- és közveszélyes figyelmetlenségek

Furcsák az emberek vagy csak rosszul ismerik önmagukat?

Motorkerékpár a járda közepén. Hol legyen szegény, ha vendégmarasztalóan sáros az úttest? Ám lehetne a jármű a járdaszélen is. hogy ne kelljen a jövő-menőknek kerülgetniük. Ám tulajdonosa pont középre állította, figyelmetlenségből. Így aztán bizonyára igazságtalan vzik tarthatta a kormányra illesztett cédula szövegét: „Kedves motoros! Miért nem állította járművét keresztbe a járdán, úgy érdekesebb lett volna. Tisztelettel, egy járókelő.” — Mi közük a járókelőknek hozzám? — gondolhatta, miközben sárba hajította a figyelmességre biztató cédulát.

Ez még hagyján. Jelentkezhet a figyelmetlenség ön- és közveszélyes formában is. Korra, nemre való tekintettel, számtalan kerékpáros fordul hátrapillantás és karjelzés nélkül a főútról a mellékútra vagy onnan ki (egyéb járművesek is!) a buszosok, tehergépkocsi-vezetők, személyau- ♦ tósok, motorosok nagy riadal- J mára, akik az idegösszeroppanás ♦ határán fékeznek. Nemegyszer £ hiába. S az efféle „figyelmetle- - nül" kanyarodást épségben meg- úszók többsége ráadásul a figyelmeztetőre formed: „mi köze hozzá, törődjön a maga dolgával, tűnjön el gyorsan...” — és ez még az enyhébbik fogalmazás.

A közöny, a nemtörődömség, a figyelmetlenség tejtestvére. Miközben a hivatali ügyintéző fél füllel kollégája viccét hallgatja, mellékesen odaszól a rá- kopog tatóra: bácsika — vagy nénike — jöjjön másnap, ma nincs fogadóidő. A hang annyira ellentmondást nem tűrő, hogy az ügyfélnek mersze sincs közölni, miszerint Búcsúról, Bat- tonyáról vagy más zugából a megyének érkezett, ahol nincsenek tájékoztatva a megyeszékhelyi fogadónapokról.

Nos, az egyénre és közre egyaránt veszélyes ilyen és százféle J „figyelmetlenségből" kinöhetné- f nek végre a figyelmetlenek. Követendő példa az embertársaira is tekintettel levők ezre és ezre, kiknek száma egyre több!-Üjés Sütő József, a Vasas SC versenyzője, a tokiói olimpia ötödik helyezettje.

Raji a Zocalóu

A mexikói olimpia szervezői nagy ambícióval készülnek a maratoni futás rendezésére. Szakítanak az utóbbi olimpiák hagyományával, a versenyt nem körpályán rendezik, a rajt nem a stadionban, hanem Mexikó városának ősrégi főterén, a Zoca- lón, s a nagy verseny részvevői — legalábbis azok, akik végig bírják az iramot — keresztülfutnak a hatalmas város legszebb részein és úgy érkeznek ki az Olimpiai Stadionba.

A Zocalo Mexikó szíve. Innen indul a maratoni futás mezőnye. Azon a napon a hatalmas kated- rális óráját harminc másodperccel előbbre állítják, hogy éppen hallható legyen a délután 3 órát jelző harangütés. Majd utána az indító pisztolylövés jelt ad a verseny megkezdésére. A maratoni verseny indításának pillanatait hangszórókon hallani fogják az | Olimpiai Stadion nézői is. Amint j a versenyzők elhagyják a teret, i felzúgnak a katedrális harangjai, ezzel jelzik, hogy a nagy küzde- J lem megkezdődött.

Esöisien szobra

Amikor a futók elhagyják a Zocalót, a változatos terepen | több mint tizenöt kilométert tesz- ! nek meg. Viszonylag hűvösben ] futnak, mert a park fái árnyékot adnak, mégis ez lesz a verseny j egyik legnehezebb szakasza. Itt ! ugyanis jelentékeny emelkedőre j kell felkapaszkodniuk. Közben láthatják Miksa császár egykori j palotáját, aztán a híres antropo- | lógiai múzeumot, bejáratánál Esőisten szobrával. A verseny befejező része az Insurgentes su- J gárúton zajlik le. Ez a meglehe- j tűsen egyenes terep újabb meg- j próbáltatást ígér. Nem lesz árnyék, több mint tíz kilométert tűző napsütésben kell futni, és ráadásul a végén következik a legnagyobb megpróbáltatás: a stadionba csak az jut be, aki sikerrel küzdi le u több mint 80 méteres szintkülönbséget, a hirtelen emelkedőt.

13.

Ki lesz a győztes? Megismétli-e Abebe Bikila, az etióp császár testőre római és tokiói győzelmét? Vagy valaki más, talán a belga borügynök, Roelants kerül az első helyre? Esetleg sikerül-e a vendéglátó mexikóiaknak, a hazai környezettel ismerős, a magaslathoz hozzászokott versenyzőt előkészíteni, aki legyőzi a külföldieket? Két éve még nagy reményeket fűztek a tarahuma- rákhoz, ezekhez a hegyi indiánokhoz, akik évszázadok óta híresek nagy távfutó-teljesítmé- nyeikről. A kísérletek azonban nem jártak eredménnyel, hiába vitték edzőtáborba a legjobb ta- rahumara futókat, azok sehogy- sem tudtak megbarátkozni a versenyzéssel és az edzésfegyelemmel. így kénytelenek éveken át edző, keményen dolgozó futóikkal indulni, és bennük reménykedni. Az előzetes nevezések szerint a maratoni verseny indulóinak száma igen nagy lesz. Alig van számottevő atlétikai múlttal rendelkező ország, ak: ne állítana rajthoz titkos esélyest.

Mecser- Tóih-Siiiö

Közéjük tartozunk mi is. Tóth Gyuia és Sütő sok nagy maratoni versenyen bizonyította be képességeit, Mecser pedig olyan tehetség, hogy könnyen nagy meglepetést okozhat ezen a számára kissé hosszú távon. Futóink mindenesetre szorgalmasan készülnek. Reggelenként a közeli füves terepekre járnak, délutánonként azonban aszfalton futnak, mert azon lesz a verseny is. Sőt, az első hét után igyekeznek edzéseiket úgy időzíteni, hogy a maratoni verseny időpontjában fussanak a legnehezebb terepeken.

Tavaly, az előolimpia alkalmával Sütő szerepelt a legjobban, s elmondta, hogy 30 kilométer után úgy érezte, fel kell adnia. De látta, hogy a többiek továbbszaladnak, s arra gondolt, ha azok bírják, neki is állnia kell a sarát.

A XIX. nyári olimpia atlétikai versenyeinek utolsó eredmény- hirdetése maratoni futásban lesz. Szép lenne, ha a magyar sport történetében először magyar futó is ott állna a dobogón.

Ardai Aladár

Ha a koordináció elmarad

Továbbra sincs minden rendben a mezőgazdaság termelő jellegű beruházásaink kivitelezésében. A legfrissebb felmérés szerint most, szeptember utolsó napjaiban minden eddiginél kedvezőtlenebb a helyzet. A batto- nyai Május 1 Tsz-ben október 31-i határidővel kellene átadni egy 108 férőhelyes szarvasmarha-istállót. Az épület födémével csak részben készültek el, a tetőszerkezet a földön hever, a belső technológiai szereléshez hozzá sem fogtak. Megyénk déli részében tíznél is több az ehhez hasonló eset. Nem valószínű, hogy ezek az épületek év végéig elkészülnek, hiszen amit 270 nap alatt nem tudtak megcsinálni, rendeltetésének átadni, azzal az év hátralevő 90 napjában vajon mit kezdenek?

Legtöbb munkahelyen anyaghiány miatt állnak. Az ipar 1968 első felében még nem volt képes kiszolgálni a mezőgazdaság igényét, bár egyes cikkekből — előregyártott elemekből — jelentős javulás tapasztalható. A folyamatos építkezés biztosítására az eddigieknél koordináltabb anyagellátásra lenne szükség.

Azért is érdemel figyelmet az anyagellátás koordinálása, mert jelenleg a kaparj kurta, neked is jut, meg a szemesnek áll a világ dívik itt-ott az építőanyag-gazdálkodásban. Gyakori, hogy egyes tehetősebb üzemek már az idén felvásárolják a jövő évi építkezéshez szükséges anyagokat. így azokban az üzemekben, ahol 1968-ra igen jelentős állami kedvezménnyel, támogatással terveztek építkezést, nem készülhetnek el.

Az építőanyagellátás olyan irányban fejlődik, hogy egy szép napon a TÜZÉP-nél minden megvásárolható lesz. De hogy mikor lesz ez a nap, ma még senki sem tudja. Az építőanyagigények ugyanis gyorsabban nőnek, mint a gyárak termelése, így azután nem véletlen, hogy aki „bírja, marja” az épőtőanya- got.

Ma már képtelenségnek mondják azt az indítványt, mely szerint a tervezett, államilag finanszírozott mezőgazdasági beruházások anyagellátását valamilyen módon folyamatossá kellene tenni a TÜZÉP vagy valamelyik más szerv útján. Ez az, ami ma már nem megy. Valahogyan azonban mégiscsak biztosítani kellene a termelő jellegű mezőgazdasági beruházások anyagszükségletét. Bál-milyen módon is vizsgáljuk ezt a

témát, a tervezett beruházások | kost a két fiatal csillagász után időbeni elkészítéséhez népgaz-1 Bally-Clayton-nak nevezték el.

dasági érdek fűződik. Az anyag- ellátás koordinálását viszont senki sem vállalja, noha most már egyre világosabb, hogy a mezőgazdaságban mely vállalatok építkeznek.

A gazdaságirányítás új rendszerének ösztönzői még nem jutottak el a mezőgazdasági építkezésekig. Különösképpen a tsz- ek sem keresik az építkezés ütemének gyorsítását, mivel ez ipari feladat. Másrészt a kormány eltörölt vagy elviselhetőbbé tett olyan szankciót, mellyel korábban a késlekedő ipari vállalatokat sújtotta. Az építőipar ezután olyan beruházások kivitelezésének megszerzésére törekedett, ahol több millió vagy több tízmillió forint felhasználásáról volt szó. A mezőgazdaságnak viszont olyan sajátos a helyzete, hogy ilyen komplett telep beruházás egy esztendőben csak egy-két helyen akad. A tsz-ek száma megyénkben ugyanakkor 130-nál is több. Gyakoribb az az eset, amikor a tsz-ek évenként ragasztanak egy-egy épületet a meglevő mellé, melyből idők folyamán kialakul a telep. Az ilyen egyes épület készítése elé azután ezernyi akadály göi'dül, amint azt napjainkban is tapasztaljuk.

Mivel a mezőgazdaság termelő jellege beruházásainak tervszerű megvalósítása a tavalyinál és a korábbi évekénél lényegesen kedvezőtlenebb, napirendre kellene tűzni a mélypontról való kilábalást. Az ipar, a kereskedelem, az építők és az építtetők e témában való meghallgatása az élethez, vagyis a tsz-ek igényéhez közelébb vinné az állami és a szövetségi szerveket. Talán így meg is találnák a módját az anyaggazdálkodás koordinálásának, különös tekintettel a termelő jellegű beruházások tervszerű megvalósítására.

Dupsi Károly

líj üstökös

John Bally-Urban 18 éves Rich- mond-i (Kalifornia) és Pat Clayton 21 éves springfieldi (Missouri állam) csillagász a Honda nevű üstökös megfigyelése közben új üstököst fedezett fel.

A Cambridge-i (Massachussetts állam) obszervatórium megerősítette felfedezésüket. Az új üstö»♦♦♦ ♦ ♦ ♦ <

♦ Elég, ha azt mondják...

♦ — „Bob”, „Michel”, „John”, J „Alexis, s más amerikai f tisztek oktattak bennünket. Ezek azonban mindnyájan- alá voltak rendelve a vezető tanárnak, Andinak. Andi állította össze tanrendünket, ő felügyelt az órákon, ő utasította az instruktorokat, és néhány tárgyat ő maga adott elő. Andi lett származású volt, és feltehetőleg a háború előtt ő is Lettországban élt. Az amerikaiak nagyra tartották Andit, akinek az volt a véleménye, hogy az amerikai kémiskolák tananyaga és a felderítő központ instrukciói nem veszik eléggé figyelembe a szovjet sajátosságokat, s ezért ő maga merészen eltért a megadott sablontól, a saját módszereivel dolgozott.

— A gyakorlati kiképzés amerikai repülőtereken és az amerikai egységek gyakorlóterein folyt instruktoraink és az amerikai tisztek vezetésével. A végén úgy bántunk a rádióval, mint az elsőosztalyú rádiósok, megtanultuk a térkép alapján való tájékozódást, a fényképeI. SRTUNOVSZKII:

CILL EZREDES

Kémregény

KUDARCA

zést, a bélyegző- és okirathamisítást.

— Andi szerint már alkalmasak voltunk bevetésre, ezért hozzáfogott feladataink és „életrajzunk” kidolgozásához.

— Ekkor érkezett meg a washingtoni kémközpont képviseletében Cull ezredes. Már az első napon kitört a háborúskodás Cull és Andi között. Ügy látszott, Andit sérti az a körülmény, hogy Szovjet-Lettországba tervezett bevetésünket nem ő, hanem Cull fogja irányítani. De az ezredes kemény dió volt. Kiváló összeköttetései voltak Washingtonban, s azonkívül tapasztalt felderítő volt.

— Hosszú éveken át tanulmányozta Lettország városait, iparát, közlekedését, mezőgazdaságát, s lakóinak szokásait. Lettország ismeretében csak Andi mérkőzhetett vele az amerikai felderítésnél. Cull tisztában volt ezzel. Éppen ezért nem szívlelte Andit és kissé tartott is tőle.

Megérkezése után az ezredes rögtön lefújta az Andi által kidolgozott részfeladatokat. Andi- val együtt beültetett minket a Chevroletjébe, és szórakoztató körútra vitt Nyugat-Németor- szág városaiba. Éjszakai mulatókba és bárokba jártunk, ré- szegeskedtünk. Cull szemmel láthatólag rokonszenvünk megnyerésére törekedett, s meg akarta szerezni támogatásunkat Andi. ellenes intrikáihoz.

— Mindenhol ő fizetett. Mellesleg a pénz az amerikai felderítésé volt. A rendelkezésre bocsátott összegek nagy részét Cull megtakarította, s végül mindig zsebrevágta. Az ilyen megtakarításokból komoly tőkét gyűjtött, s azt tervezte, hogy valami üzletbe kezd.

— Nem sokkal visszatérésünk után Andit szépen hangzó ürüggyel eltávolították a felderítő iskolából, s többé nem is láttuk. A hátralevő időben Cull vezette az iskolát, ö dolgozta ki

részfeladatainkat, s 6 maga is kísért bennünket a határig.

— Szeptember eleje volt. Vonakodva kezdtem a feladatba, mert véleményem szerint az ősz felelt meg legkevésbé e munkára, ezért azt javasoltam, hogy várjuk meg a tavaszt.

— Cull, aki különben is nyugtalan volt a felkészülési idő elhúzódása miatt, nem tűrt ellentmondást :

— „Ha megtagadnák a határ- átlépést, ez kedvezőtlenül befolyásolná a karrierjüket. Mit érnek önök nélkülem? Kezeskedem biztonságos visszatérésükért! Ehhez a norvég vagy finn határt kell átlépniük, vagy tengeren Svédországba jutniuk. A határon már várni fogják önöket embereim, de elég bemenniük bármelyik amerikai követségre és azt mondani: Paul Dexter embere vagyok, s a többi már nem a maguk dolga.

— Végül átléptem a határt. Lettország területén találkoznom kellett volna „Imanttal” és „Herberttel”. Ám a megbeszélt találkahelyre nem mentem el, hanem egyenesen szülőfalumba siettem.

(Folytatjuk)