Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
1968. október 6. 4 Vasárnap Nőtanács-titkárok járásonkénti tanácskozásai az fmsz-ek alapszabályainak készítéséről Korábban már hírt adtunk arról, hogy a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek új alapszabályt készítenek. Megyénk szövetkezeteinél nemcsak létre jöttek, hanem munkához is láttak azok a bizottságok, melyek az fmsz-ek működésének ezen alapokmányát hivatva lesznek megszövegezni, a tagsággal ismertetni, s a javaslatokat ösz- szegyűjteni. A szövetkezetek vezetői különösen nagy segítséget várnak az asszonyoktól, akik a megye községeiben naponként kerülnek közvetlen kapcsolatba az fmsz-ekkel. Ezért került sor a napokban valamennyi járási székhelyen a községek nőtanács- tikárainak tanácskozásaira is. Szabó György, a MÉSZÖV főosztályvezetője vitaindító előadásában mindenütt arról szólt, hogy az asszonyok éljenek jogaikkal és lehetőségeikkel. Vegyenek rész az alapszabálytervezetet ismertető tagtanácskozásokon és mondják el javaslafW Őszi gondok Az előző 90 napban 330 milliméter eső hullott a kondorosi Lenin Tsz határában. Ez megfelel az évi csapadék csaknem felének. A nyári esőzések következtében a másodvetemények jelentősen kifejlődtek. Így a korábbi évekhez képest 800 vagon termés betakarításával vár nagyobb feladat a tsz gazdáira. Különösen nagy munkát jelent a silózás, mivel a föld felső rétege annyira felázott, hogy a gépek tengelyig süppednek benne. A dús lombozat ugyanakkor a talaj száradását nem engedi. Megpróbálták silözó kombájnnal letakarítani az értékes termést. Ez a gép azonban 10>méterenként „beragad”, nem képes feldolgozni a zöldtömeget. Az orkán típusú silózógép is csak nagy üggyel-bajjal vontatható a magasra nőtt növényállományban. Nagy Vilmos főagro- nómus szerint az időjárás rendkívül kedvezett a másodvetésű takarmánynövényeknek. Emiatt most betakarítási gondjaik vannak. Többen felvetették Kondoroson: vajon a termeltető vállalatok mennyire vállalnak részt a mezőgazdaság előtt álló feladatok segítéséből? A Szolnoki Cukorgyár megbízottja a napoktaikat. Ugyanakkor törekedjenek arra, hogy ismereteik, tapasztalataik alapján tett javaslataik kerüljenek is be az adott szövetkezet alapszabályába. A községek nőtanács-titkárai- nak járásonként megtartott értekezletei nemcsak a megjelenés arányát tekintve érték el céljukat. A kialakult vita az, amiről feltétlenül elismerően lehet szólni. Különösen a mezőkovácsházi, a szeghalmi és az orosházi járás esetében. Ezeken a helyeken a kérdések tömkelegé, a segítő szándékú bírálatok megalapozottsága tükrözte hűen a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek most készülő alapszabály-tervezetével kapcsolatos érdeklődésüket, Ä községek nőtanácsainak titkárai ezekben a napokban számolnak be az asszonyoknak a járási értekezleteken hallottakról, és kérik segítségüket. Balkus Imre Kondoroson ződik egyformán a paradicsom- paprika. Emiatt a gyár leminősítette, sőt volt eset, amikor az átvétel megtagadásával „fenyegette” a partnert. Ezt az üzengetést a Lenin Tsz vezetői úgy fogták fel, mintha a gyár velük szemben adminisztratív eszközöket alkalmazna. A paprika máshol sem színeződött egyformán. így talán helyesebb lett volna megtalálni a termelőket, s megbeszélni velük a további teendőt. De az is lehetséges, hogy a nem eléggé pirosra színeződött paprika szedését a gyár is sürgette, mivel a gépsorok teljesítőképessége nem volt kihasználva. Valószínű, hogy a jó összhang megteremtése révén nem romlott volna meg a konzervgyár és a szövetkezet kapcsolata. Ilyenkor — a munka nehezét érezve — a felelősséget viselők általában ingerlékenyebbek, mint máskor. A betakarítás eddigi időszakában azonban nemcsak a termelőszövetkezetek vezetői voltak idegesek, hanem a termeltető vállalatok vezetői, felügyelői is. így talán nincs is mit egymás szemére vetni. D. K. A premier Nem színházi, hanem köztisztasági premierről van szó. A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat hónapokkal ezelőtt ösz- szieíratta az V. kerület köztiszta- ságilag legellátatlanabb részének lakóit, akik csekély beszedési díj ellenében rendszeresen elhor- datnák a háztáji szemetet. A szállítás „menetrendjét” is közölték. Volt öröm, hiszen évtizedek óta gond, hogy a külkerületiek mit kezdjenek a hamuval, lakásszeméttel, egyéb hulladékkal. Nemegyszer származott kellemetlenség, veszekedés amiatt, hogy némelyek az est leple alatt az utcára, mások háza elé hordták a „felesleget”. így aztán érthető kedvvel rakták ki az utcákra a szemetesesöbröket, vödröket, várva a szemeteskocsit. Napokig, hetekig sorakoztak a „köztisztasági edények” az utcákon, ám kiderült, korai, elsietett, szervezetlen volt az egész, nem áll rendelkezésre „szállítási kapacitás”. Egy hete sincs, hogy ismét megjelent a kerületben a köztisztasági vállalat megbízottja. Sorra járta a házakat s ígérte, hogy az általa adott beszedésidíj-blanketta ellenében márciusig, majd továbbra is, rendszeresen elszállíttatja a város a szemetet Sokan tamáskodtak, de azért másnapra a házak utca eleji frontján újból felsorakoztak a teli vödrök, bödö- nök. És megjelent egy zöld tehergépkocsi s fürge kezek sorra borították bele a szemetet. Az V. kerület a vízvezeték bevezetése után immár újabb lépést tett a városiasodás útján élőre. Megállás azonban nincs. Üjabb igénnyel kopogtatnak, éspedig a mindjobban kiépülő Csorvási út és kapcsolt részeinek a lakói, joggal. Nincs járdájuk vagy legjobb esetben lábnyomnyi szélességű betonkockák sorakoznak itt-ott vékony csíkban. A szembejövő kénytelen farkasszemet nézni a másikkal vagy belépni a sárba, latyakba. Az áldatlan útviszonyok miatt postások, orvosok, mentők rettegve közelítik meg ezt a tájat, s anyák gyermekeikkel üggyel-bajjal jutnak el a zöldkeresztbe. Legalább olyan szélességű téglajárda kellene, amilyennel már ősidők óta bír a város majd minden külkerületi utcája. H. R. Az utolsó negyedévben Minden jó, ha jó a vége — tartja a közmondás. Azt azonban korai és nehéz lenne még megjósolni, hogyan sikerül az idei esztendőt befejezni, hiszen csak most összegezik a három negyedév eredményeit és tapasztalatait. A mérleg helyenként más és más. Egy dolog azonban máris bizonyos. Mégpedig az, hogy január elsejétől, az új gazdaság- irányítási rendszer premierjével — és azóta is — sok régi kötöttségtől megszabadulva kezdődött el és folytatódott a munka az iparban, a mezőgazdaságban. Több olyan intézkedést, amelyekre korábban fentről várták az utolsó szót, most már a saját helyzetnek és lehetőségeknek megfelelően tettek a vállalatok, üzemek és gazdaságok vezetői. Természetesen mindehhez műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon és közgyűléseken az egész kollektíva támogatását és javaslatait is igényelték. A nagyobb önállóság ugyanis csak akkor érvényesülhet igazán, ha az a fejlődő üzemi demokráciára épül, vagyis a merész' tervekből cikkor lesz és lehet valóság, ha annak végrehajtásában is megvan az egyet akarás. Sőt, ami legalább ennyire fontos, a közös érdekeltség is. A minap, amikor néhány termelőszövetkezeti elnökkel és fő- agronómussal tanácskoztunk a rendkívüli időjárás miatt immár nagyon is szorító gondokról, többször hallottunk a következő megszívlelendő megfigyelésről. Legtöbb helyütt azt tapasztalták, hogy amíg a tsz- gazdák háztáji termése, főként kukoricája nincs a góréban vagy a padláson, bizony a közös munka: a betakarítás, a vetés vontatottabban halad. A tsz-tag gondolatai, sőt még azt is mondták, hogy a feje mindig a háztáji kukorica felé fordul. Éppen ezért sok tsz-ben az első közé sorolják a háztáji kukorica törését, melynek hazaszállításához az esti órákban fuvareszközt is biztosítanak, mert azután szinte dalolva, fütyörész- ve dolgoznak a tagok a közösben. Ez a megfigyelés is azt tanúsítja, hogy a közös gazdaságok vezetőinek milyen sok tényezőt szükséges figyelembe venniük ahhoz, hogy ilyen lélektani momentumok se gátolják a legnagyobb feladatot: a közös munkát. Ahol az egyéni és a közös érdekeket sikerül megfelelően egyeztetni, ott mindenki jól jár. Másutt sincs ez másként. Az építőiparban korábban nemegyszer és nem alaptalanul sokallták a termelés nélkül eltöltött, úgynevezett állásidőt. Ez azonban leggyakrabban munkaszervezési hibákból vagy éppen különböző építési és szerelési anyagok hiányából keletkezett. Az ilyen helyzet pedig — mi sem természetesebb ennél — nem ritkán a munkafegyelmet is lazította. Márpedig a közös érdek is, az egyéni érdek is azt kívánta volna, hogy minél kevesebb legyen a termelésből elvesztegetett órák száma. Az idén azonban, ha még nem is végérvényesen, de javultak a termelés feltételei. Mi eredményezte ezt a változást? Ahogy a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak a megyei tanács vb-ülése elé készült beszámolója tanúsítja, a következő: „Az új gazdaságirányítási rendszer keretei között a korábbinál fokozottabb fejlődést tudtunk elérni, és erre megvan a további lehetőségünk is. Sok hasznos energia szabadult fel a vállalati önállóság révén, és ez egyre inkább realizálódik a termelés növekedésében, az építkezések idejének lerövidítésében, valamint a technikai és a műszaki színvonal emelkedésében.” Most, miután beléptünk már az utolsó negyedévbe, sok tapasztalattal vagyunk gazdagabbak. Általános jelenségek bizonyítják, hogy az új gazdaságirányítási rendszer mindjobban hat már a munkában is, a gondolkodásban is. Erre alapozva bizakodhatunk abban, hogy mindez az év végi eredményekben is megmutatkozik majd. Ebben viszont még sokat segíthet az utolsó negyedév. P. P. I. SATUNOVSZKIJ: CULL EZREDES Kémregény KUDARCA ban arra kérte a Lenin Tsz vezetőségét, hogy mellőzzék a markológép használatát a cukorrépa kocsira rakásánál. A markológép ugyanis egy-egy alkalommal néhány kiló földet is beemel. A 10 százalék feletti föld viszont bonyolítja a gyári feldolgozást. A szövetkezetnek ugyanakkor nincs elegendő rakodója, hogy kézzel villázzák a répát a pótkocsikra. A kondorosi Lenin Tsz augusztus 20-án kezdte el a kender betakarítását, majd átadását a termeltető vállalatnak. A szállításba csaknem belebonyolódtak, mivel a kender kazla- zására a termeltető vállalat nem kapott engedélyt a tűzoltóságtól. Amíg a vállalat és a tűzrendészet! szerv megbízottai egyezkedtek, addig a kenderrel megrakott vontatók álltak, várták az egyezség létrejöttét. Amikor a két szerv megegyezett, végre lerakhatták a kendert. így vesztegeltek több órás időt a szállítójárművek. Miért nem lehetett a kender kazlazására az engedélyt jóval a betakarítás előtt megkérni? Az idei rendkívüli időjárás rontott a termelőszövetkezet és a Békéscsabai Konzervgyár kapcsolatán is. Ismeretes, hogy a borult, esős időben nem színe11. A kém feladj'a magát A Lett Allambiztonsági Bizottság elnöke értekezletet hívott össze. Zarinys letartóztatása s vallomása Andi lehetséges bevetéséről arról tanúskodott, hogy megélénkült az amerikai hírszerzők aktivitása. A tábornok összehívta közvetlen munkatársait, hogy elmondja nekik ezzel kapcsolatos elképzeléseit és kikérje véleményüket. — Zarinys lebukásával nem fejeződött be az amerikai felderítés akciója. Feltehetően újabb összekötőt fognak küldeni. Ezért célszerű lenne, ha... A tábornok nem fejezhette be a mondatot. Asztalán megcsörrent a telefon. Felemelte a kagylót. Arcáról leolvashatták, hogy a telefonáló valami fontos dolgot közöl. Amikor végeszakadt a beszélgetésnek, a tábornok így fordult a jelenlevőkhöz: — Elvtársak, kénytelenek vagyunk félbeszakítani az értekezletet. Alksznisz alezredes, fáradjon le a fogadószobába. Itt van valaki, aki önként jelentkezett nálunk, mint az amerikai kémszolgálat ügynöke. Még tárgyi bizonyítékokat is hozott magával... Amikor az alezredes a fogadószobába lépett, a következő látvány fogadta a szoba közepén, szanaszét a parketten rádió adóvevőkészülék, miniatűr fényképezőgép, térképek, fegyverek és mérget tartalmazó ampullák hevertek. — Az amerikaiak szereltek fel mindezzel. — magyarázta egy izgatott, negyven év körüli férfi. — Csak a pénzt nem tudtam magammal hozni, mert időközben feléltem. Negyvenötezret adtak... Alksznisz alezredes nyugtatta a férfit. Beszéljen lassabban, kicsit részletesebben. — Több mint egy éve léptem át a határt. Velem egyidőben még két másik tagot is átdobtak, de róluk semmit sem tudok. Egy éve Lettországban élek, de nem teljesítettem az amerikaiak egyetlen megbízatását sem, még hírt sem adtam magamról. Miért? Nyugat-Né- metországból jövök, ahol abban a meggyőződésben éltem, hogy hazám szolgasorsban, népem pedig nyomorban sínylődik. Negyvennégyben hagytam el az országot. Hallottam ugyan az amnesztiáról, amellyel a szovjet kormány szabad visszatérést biztosított mindenkinek, de azt hittem, ez csak trükk... A férfi elhallgatott, s engedélyt kért, hogy rágyújthasson. Néhány mély szippantás, majd így folytatta: — Amikor átléptem a határt, elhatároztam, hogy először körülnézek az országban, kitapasztalom, hogyan élnek itt az emberek. Amikor ez megtörtént, rájöttem, hogy becsaptak. Munkába álltam. És hogy teljesen nyugodtan élhessek, végül is úgy döntöttem, kiásom ezeket a holmikat és elhozom ide. Hosszan, több órán át mesélte el Borisz élete történetét. Végre elmondhatott magáról mindent, nem kellett semmit eltitkolnia. Megkönnyebbült, zaklatott idegei megnyugodtak... Először beszámolt azokról a körülményekről, amelyeket Alksznisz már mások elbeszéléseiből is ismert; feltárta, miként keveredett az amerikai felderítés gondosan kifeszített hálójába, Elbeszélése során egyszer csak Andi nevét említette. Az alezredes arca felélénkült. Úgy látszik, Brombergnek nemcsak Zarinys bevetésében volt szerei»! Ezek szerint Andi sokkal nagyobb név az amerikai felderítésben, mint azt eredetileg gondolták?! — Mondja el, milyen körülmények között találkozott An- dival? ...A gyorsvonat késés nélkül érkezett Augsburgba. A peron egyszerre megélénkült, hordárok futkostak, fel-felberregtek a motoros targoncák. Borisz leszállt a vonatról, és egyenesen bement az állomásépületbe. Könnyen megtalálta az éttermet, ahol a megbeszélés szerint az ajtótól legtávolabb eső asztalnál kellett helyet foglalnia. Egy üveg sört rendelt. Nemsokára széles vállú férfi telepedett az asztalához. — Elnézést, ez maláta sör? — — kérdezte. Igen, ez volt a jelmondat, amelyről fölismerhette az „ile- tékest”. — Maláta sör itt csak szombatonként van — válaszait Borisz. (Folytatjuk)
