Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

1968. október 23. 3 Szerda As országgyűlési képviselő nyilatkozik: a közös és egyéni gondokról, a kollektív szerződésről, a munkaidőcsökkentésről (Tudósítónktól) Energikus külsejű, fiatalos megjelenésű, mosolygós asszony. Pedig az élet nemegyszer próbá­ra tette, ám életkedvét, bámulni- való temperamentumát semmi sem tudta megtörni. Ott-kezdő-* dött, hogy már 12 éves korában dolgoznia kellett: könnyítenie kellett a család nehéz helyzetén. De állta a sarat, s most is bá­mulatos ügyszeretettel tevékeny­kedik nem éppen irigylésre méltó funkcióiban. Tavaly a nép bizal­mából a legfelsőbb törvényhozó testület tagja lett. Neve ott sze­repelt az első sztahanovisták kö­zött, később Kiváló Dolgozó, majd a Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett, a Magyar Szabadságharcos Érdemérem kitüntetettje. Üjhelyi Sándorné országgyűlé­si képviselővel, a Budapesti Ha­risnyagyár Gyulai Gyára üzemi szakszervezeti tanácsának titká­rával beszélgetünk köznapi éle­tünk eredményeiről, gondjairól. — Hogyan tudja összeegyeztet­ni a képviselői funkcióval járó tevékenységet az ÜSZT titkári teendőkkel? — A dolog lényegében egysze­rű — mondja meggyőződéssel. — Az alapkoncepció az emberek ügyes-bajos dolgaival való törő­dés. A szocializmus építése mind­nyájunk ügye, de el nem választ­ható az emberek egyéni munká­jától, magatartásától és problé­máitól. Nos, az én munkám is ilyen: a képviselői és az ÜSZT- titkári tevékenység a legtöbb esetben összefonódik. Sokszor magam sem tudom, hogy adott pillanatban melyik funkciómban járok el. Azt hiszem, ez így he- j lyes. A lényeg az, hogy az egyé­ni és a közös ügy érdeke talál­kozzék, A közös ügyek... Mindenekelőtt a város közös ügyeiről, a „mindenkit érdeklő” ügyekről faggatom. Faggatom? Ez túlzás. Szinte egy szuszra so­rolja: — Mit is szólnának a választó­im, ha ezeket a problémákat el­hanyagolnám? — tűnődik. — Higgye el, egy ilyen kis város­ban is sok-sok gond vár megol­dásra. Itt van mindjárt a vá­rosi iparfejlesztés gondja, amely­nek közvetlen függvénye a lakos­ság jobb foglalkoztatása. E kér­désben — amelynek részét képezi gyárunk kilátásba helyezett re­konstrukciója is — intenzívebb összefogásra volna szükség. Nagy gondunk a lakásépítések elégtelen üteme is. Gyulán állami erőből alig épül lakás, szövetkezeti meg egyáltalán nincs. S ha már így van, akkor viszont a magánerő­ből építőknek kellene nagyobb kölcsönnyújtási lehetőséget bizto­sítani. — Javításra szorul az általá­nos egészségügyi ellátás is. Jó né­hány kisebb-nagyobb egyéb be­ruházás mellett a már neveze­tessé vált Várfürdő fejlesztése is feladatként áll előttünk. Sok-sok közérdekű tennivaló ez, amely­nek valóra váltásán nagyon so­kat lendíthet a széles körű álla­mi és társadalmi összefogás. Itt az emberek szeretik városukat, nem rettennek vissza a társadal­mi munkától és más közreműkö­déstől a közös ügy megoldásában. ...és az egyéniek Feljegyzéseiben tallózom. Az utóbbi hónapokban munkahelyén 60, lakásán 41 egyéni probléma megoldásában nyújtott segítséget, gyakorta sikerrel. — A legtöbb panasz az ala­csony nyugdíj és amiatt adódik, hogy a nyugdíjat kiegészítő kere­set nem haladhatja meg az ötszáz forintot. Ennél is nyugtalanítóbb és nehezebb probléma az egyéni lakásigények kielégítése. Tizen­nyolc ilyenből eddig mindössze hármat sikerült megnyugtatóan elintéznem. Nézetem szerint vala­milyen módon a vállalatokat is ösztönözni kellene arra, hogy fej­lesztési alapjuk terhére részt vál­laljanak a lakásépítésekből. — Gondolom, sokféle panasszal fordulnak önhöz. Mondjon ezek közül csapán egy-két érdekeseb­bet. | — Hosszú listát eredményezne a felsorolás. Az iparitanuló-áthe- ; lyezés, munkahely-felkutatás, böl­csődei férőhely biztosítása, sza­natóriumi beutalás elintézése és még nagyon sokféle gond megol­dása, mind-mind „a profilomba tartozik” és szinte naponként is­métlődik. Az ilyen ügyek elinté­zésében persze nagyon sokat se- I gít, ha a dolgozók mindjárt konstruktív javaslattal lépnek fel. — Hogyan érti ezt konkrétab­ban? — Erre is egy példát. Gyárunk­ban az egyik szocialista brigád rukkolt elő nem mindennapi ja­vaslattal. Vállalták az egyik fia­tal, nehéz anyagi helyzetbe ke­rült munkatársuk patronálását oly módon, hogy anyagi rende­zettségéig a brigádkollektíva viseli gondját, még gazdálkodik is he­lyette. Kollektív szerződés — Munkaidőcsökkentés Mindez a képviselői funkcióval járó feladatok egy töredéke csu­pán. S ezekkel párosulnak még a vállalati ügyek-bajok. Most ezek felől érdeklődöm. — A másfél évvel ezelőtti szak- szervezeti választásokat követő küldöttgyűlések lényegében meg­határozták a tennivalókat. Első­rendű célunk volt a szakszerve­zeti demokratizmus szélesítése. Az emberek meghallgatása, bevoná­sa a közös problémák megoldásá­ba, széles körű közvéleménykuta­tás, a műhelybizottságok bővíté­se, a gazdaságirányítási rendszer­re való megfelelő felkészülés kü­lönböző fórumokon történő meg­vitatása, mind-mind alkalmas esz­köznek bizonyult e célkitűzés el­érésében. Ezeket az eszközöket használtuk fel a kollektív szer­ződés megkötésénél is. Apróléko­san, mozaikszerűen raktuk össze a dolgozók különféle javaslatait, észrevételeit, aggályait. Minden egyes javaslatot megfontoltan vizsgáltunk meg abból a szem­pontból, hogy az mennyiben szol­gálja a közösség érdekeit. Így végső soron a legszélesebb de­mokratikus alapokra helyeztük a gyár belső törvényeit. Állami vállalat és a Dél-Békés megyei — Mi a helyzet a munkaidő­csökkentéssel? tsz-ek közös társulása előtt álló nagy lehetőségeket tag­Tegnap, október 22-én délelőtt jelentős esemény színhelye volt Orosháza. A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a Baromfiipari Or­szágos Vállalat orosházi gyáregy­ségének vezetői közösen létrehoz­ták megyénk első olyan vállalko­zását, amelyben az állami és a szövetkezeti vagyon játsza a fő­szerepet. A közös vállalkozás — mondotta előadásában Horváth Pál, a területi tsz-szövetség titkára — arra irányul, hogy magas szín­vonalon koordinálja a BOV oros­házi gyáregységének területén a törzsbaromfi-tartást, a baromfi- keltetést és az áruforgalmazást. Szép Ferenc, a BOV orosházi gyáregységének igazgatója fel­szólalásában a baromfitenyésztés Éjjeliőrt azonnal felvesz a BÉKÉSCSABAI LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KTSZ, Petőfi u. 4. sz. alatt. x lalta, mivel az utóbbi hetekben a magyar baromfiterméknek a szo­cialista tábor országain belül olyan jelentős piacot találtak, melynek kielégítésére a meglevő törzs- és árunevelő telepek nem elegendőek. A társulás létrejöttét több gaz­dasági körülmény is indokolja. Ezek közül kiemelték, hogy Békés megye termelőszövetkezeteiben 5—6, részben állami vállalat, rész­ben pedig magasabb fokon szer­vezett társulás versenyez a ter­melők megszerzéséért. Természe­tes, hogy valamennyi vállalkozás igen jelentős jövedelemre tesz szert, melyből a termelőüzemek­nek nem juttat. A most létrejött társulás célkitűzései között első helyen szerepel a jobb minőségű termelésre ösztönzés, s a megyé­ből illetéktelenül kikerült haszon visszatartása a baromfikultúra színvonalának továbbfejleszté­sére. A társulás alakuló ülésén úsv határoztak, hogy mindenekelőtt a G—65-ös hazai húshibrid-ba- romfi tenyésztését karolják fel. Áz állásfoglalás helyességét az orosházi gyáregységben folytatott nróbavá aások is alátámasztják. Ez a húshibrid-faita a világ egyik legjobb pecsenye-baromfija. — Persze, a munkaidő-csökken­tés. Most „ez a divat” — moso- lyodik el, majd komolyra vált. — Július 1-ével az egész gyárban bevezettük. Talán egyik intézke­désünket sem kísérte oly széles körű érdeklődés, mint éppen ezt. Természetesen e kérdésben is, mi­ként a kollektív szerződés meg­kötésénél, nagy körültekintéssel, előzetes felmérésekkel, az idevá­gó rendeletek alapos tanulmányo­zásával kerestük a helyes meg­oldást. A rövidebb munkahétre történő átállás 7,8 százalékos ter­meléscsökkenést vont maga után. Ezt különböző munka- és bérügyi intézkedésekkel — a munkanor­mák rendezésével, ösztönző mun­kabérekkel, kategorizált prémi­umrendszer bevezetésével, az anyag- és munkaellátottság javí­tásával stb. — ellensúlyozni tud­tuk. Napjainkban már ott tar­tunk, hogy maradt a rövidített munkahét, dolgozóink bérszínvo­nala pedig átlagosan öt százalék­kal növekedett. Beszélgetésünk megreked, tanu­lási kötelezettsége elszólítja. Mert a megszámlálhatatlan teendője mellett még felsőfokú oktatásra is vállalkozott. Hogyan győzi mindezt idővel és energiával? Ez már az ő titka meg azé a kime­ríthetetlen erőé, amely kifogyha­tatlan szeretettel űzi az emberek­kel való törődését. Egy bizonyos: választókerületének polgárai jó helyre adták a voksot... Kazár Mátyás Lelkiismeretesebb áruminősítést és átvételt Nem öncélúan, hanem azért té­rünk vissza a Népújság örmény­kockázatot mindenért a terme­lőgazdaságoknak kell vállalniuk. kúton megtartott árutermelési ankétjára, mert több olyan meg­állapítás, vélemény hangzott el, amelyeknek az első tudósítá­sunkban nem tudtunk helyet ad­ni. Szó volt róla,j hogy az áruter­melés rangso­rolásában nem a hátsó sorok­ba tartozik az örménykúti Egyetértés Tsz. Zöldi Lukács, a szövetkezet elnöke rövid áttekintést adott a mai formájában 1962-ben kiala­kult Egyetértés Tsz fejlődésé­ről. Legna- Zöldi Lukács gyobb gondjuk az, hogy a 849 szövetkezeti gazdának 54 év az átlagos életkora. Örvendetes vi­szont az, hogy az alakulás óta eltelt években 28-ról 248-ra nö­vekedett a nőtagok száma. Biz­tos megélhetést látnak a szövet­kezetben, amely tavaly is 17 969 forint jövedelmet osztott tagon­ként. Bagi János, a j békésszentand- j ási Tessedik ; Tsz elnöke ma- j gasabb védőár megállapítást ! kért a vállala­toktól, és lelki- ismeretesebb •áruminősítést, átvételt. Ne forduljon elő lyan sajnála­tos eset, hogy átvett papri- • a 70 százaié­it >s jó minő­ségről 30—35 Bagi János százalékra csökkenjen, mire a konzervgyárba szállítják. Ne forduljon elő az sem, hogy a kínálat mennyisége szerint ön­kényesen csökkentse a gyár az átvételi árakat. Ha a konzervké- szítmények ára nem csökken az olcsón felvásárolt áruból, akkor ne csökkenjen indokolatlanul nagy mértékben a megtermelt zöldség ára sem. Szóvá tette Bagi János, hogy a külföldi gyártmányú gépekhez, többek között a jugoszláv gyártmányú rizsarató kombájnhoz sem tudják beszerezni az elhasználódott al­katrészeket. Ehhez kap­csolódva mon­dotta el Makai György, hogy ők egy 180 000 forintért vásá­rolt DT—67-es lánctalpas traktorhoz nem kapnak egy mindössze 1000 forintba kerülő* de fontos al­katrészt. Emi­att a traktor már olyan rég­óta áll, hogy 'azóta legalább Makai György 300 hold földet szántott volna fel. Ez is és még több minden más is azt bizonyítja, hogy a Valastyán Já­nos, az örmény­kúti Petőfi Tsz elnöke elmon­dotta, hogy im­már 2 évtizede alakultak ki árutermelői kapcsolataik a különböző vál­lalatokkal, de még nem for­dult elő olyan probléma, amit közös erővel meg ne oldot­tak volna. Hoz­záértő emberre Valastyán János bízták az áru átadását, és vigyáztak arra, hogy a lehető leg­jobb minőségű árut adják. Ez a törekvésük súrlódásmentessé tette eddig partneri kapcsolatukat a vállalatokkal. _____|[mi| Kardos Pál, az állatforgalmi Ér -általat igaz­J®' 4a tója elmon- dotta. hogy az % . i Ili elmúlt évben túlzásnak tar- tották a terme­lik^*® lőszövetkezeti fef-'- I Pl szövetségek bá­, Js, ; báskodását a [ S j ,errnelási és ér­|^'v W _ J tőkésítési szer­íj * ődések meg­“ ^ kötésénél. Az­p ±W,’., óta kellemesen \ , csalódtak a------- " J szövetség tény­K ardos Pál kedésében, ők maguk is rá­jöttek, hogy szükség van az áru­átvétel, a minősítés és a szerző­dés pontjainak ellenőrzésére. A termelőszövetkezeti szövetségek ebből a szempontból is maximá­lisan képviselik a termelőszövet­kezetek érdekeit. Kitoljak And­ii- ’’ás, a szarvasi I l- rym, iárási tanács ! <i: "-’Qt. felvásárlási ! * , csoportjának i „ -” M m vezetője arra lÁ , ~ kérte a vállala­IÍÍk ' Jlf okát. hogyjut­rm ' ? ' -.ássák el a ter­melószovetke- klplsí v zeti áruátadók­,1 nak az áru ter­fefiift. - '•%''?.£ meltetésével. Py&jlil ,„/ í minősítésével 1" •jlpV'i kapcsolatos írá­J . : sós anyagaik »*** j egy-egy példa­KT _ .. — —' nyát, hogy az Kitoljak András így szerzett is­mereteik csök­kentsék az ezzel kapcsolatos eddi­gi vitákat. Szükségesnek tartja, hogy a vállalati és termelőszövet­kezeti megbízottak által megkö­tött termelési szerződést aláírá­sukkal a vállalatok és a tsz-ek vezetői hagyják jóvá, mert ezzel is több későbbi súrlódás és vita lehetőségét zárják ki. Fontosnak tartja, hogy a paprika előfeldol- gozásához hasonlóan oldja meg a konzervgyár a paradicsom előfel- dolgozását is, mert az ideihez hasonló esős időben rengeteg pa­radicsom megy tönkre a szedés és a szállítás lehetetlensége mi­att. K. I. Fotó: Demény r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom