Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

M68. október 17. 5 CsüttJrHJk Országos népművelési tanácskozás a mezőgazdaság és népművelés kapcsolatáról PERDÜL A SZOKNVA A Balassi együttessel Romániában O A Népművelési Intézet, a Szom­bathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet és a Veszprém megyei ta­nács a közelmúltban országos népművelési konferenciát tartott. Az ország különböző megyéiből érkezett fiatal népművelők és ag­rárszakemberek a „mezőgazdaság és népművelés” kapcsolatát vizs­gálták. A kétnapos konferencia alap- gondolatát Sipos Zsuzsanna, a Népművelési Intézet munkatársá­nak szavaival fogalmazhatjuk meg legpregnánsabban: Szeretnénk el_ érni azt, ha a népművelési intéz­mények és a termelőszövetkezetek között létrejönne a „kulturális partneri” viszony. Az agárszak­embereket meg kell szerezni a népművelés számára, a népmű­velőket viszont közgazdasági szemléletre kell szoktatni. Egy­szóval: ismerjék meg egymás „nyelvét”, de ne csak ismerjék, hanem értsék is azt! Részleteiben foglalkozott a ta­nácskozás a termelőszövetkezetek kulturális alapjának felhaszná­lására vonatkozó felhívással és a mezőgazdasági szocialista brigá­dok kulturális vállalásait érintő elvi és gyakorlati problémákkal. Bodnár István, a Népművelési Intézet munkatársa megdicsérte a fiatalok szenvedélyes elhivatott­ságát. — Nem lehet azonban jó népművelő az — mondotta —, aki csak az általános művelődés- politikai célkitűzéseket ismeri, de nem tájékozott területe speciális adottságaiban. A népművelőnek egyben szociológusnak is kell len­nie, aki határozott, rendületlen következetességgel munkálkodik. A tanácskozás színvonalát nagymértékben emelte Bata Im­re „Parasztábrázolás az iroda­lomban” c. előadása. A népműve­lőknek is számolniuk kell azokkal az óriási változásokkal, amelyek a falut alakítják. Egyre több új, s még újabb népművelési formára van szükségük, ha lépést akar­nak tartani a tudományos, techni­kai forradalommal. A techni­kai forradalom szemléleti meg­újulást hoz magával a népműve­lés területén is. A tudományos technika kilépett az ember pszi­chikai, fiziológiai hatása alól, hiszen sok esetben érzékszervek­Október 15-én Békéscsabán a Vöröskereszt megyei titkárságán megbeszélést tartottak a megyei alkoholizmus elleni társadalmi bizottság tagjai, a tanács, a KÖ­JÁL és a különböző társadalmi kel nem dolgozhatók fel. Az em­beri tudat azonban nem változik olyan rohamosan, mint a környe­zete. A tydatformálásban még nagyon sok a tennivaló, de már nem a régi eszközökkel. A tanácskozás ideje alatt folyt a devecseri járásban a „Somlói szüret” rendezvénysorozata. A devecseri járás népművelői elvit­ték a konferencia résztvevőit a Tüskevári Helytörténeti Múzeum­ba, valamint az általuk készített Somlóvásárhelyi Néprajzi Kiállí­tásra, amely a Somló hegység környéki falvak lakóinak magas, színvonalú szőlőművelő kultúrá­járól tanúskodott. Csak üdvözölni tudnánk, ha Békés megye is vállalná valamely országos népművelési konferen­cia „házigazdái” szerepét, mely az itt folyó kulturális, népműve­lési munka megismertetése és propagálása céljára sem lenne rossz alkalom! A békéscsabai Kállai Éva Űttöró- ház víz és csónaképítő szakköré­nek fiataljai a közelmúltban csó­nakházat avattak. ; ban kérdéses, hogy ezt meg tud­ják-e valósítani- A hozzászólók .egyöntetű véleménye, hogy ebben I is, akárcsak az alkoholizmus él- | leni küzdelem többi tenniválói- i tan, összefogásra van szükség. TAPLÓSAPKA. Gyakran ta­lálkozunk azzal a tizenöt év kö­rüli székely fiúval, aki a „tap- lászatról híres" Korond község­ről, sok száz kilométert utazva Temesvárra kínálta portékáit. A taplászatról tudni kell, hogy a tapló bükkfán „terem” és a tél kivételével minden évszakban szedik. De úgy, hogy a taplász hetekre felköltözik a hegyekbe, a szabad ég alatt alszik, gyakran találkozik medvével és farkassal. Az ízes tájszólással beszélő fiatalember nemcsak jó beszél­getőpartnerre talált bennünk, hanem jó kuncsaftra is. Kézben hordott árukészletének jelentős része, a simléderes taplósapkák, a gazdagon díszített, különböző formájú és nagyságú kézitáskák azóta már Békéscsabán teljesíte­nek szolgálatot. BEAT AZ OPERÁBAN. Né- hányunknak alkalma volt a Te­mesvári Operában rendezett könnyűzenei hangversenyen részt venni. Ez a látogatás több szempontból is érdekes volt. Tel­A vízi szakkör már hat éve mű­ködik Korányi Mátyás tanár veze­tésével, hat kajakot, egy négysze­mélyes motorcsónakot építettek, az elmúlt esztendőkben szép tú­rákon vettek részt, de foglalkozá­saikat, edzéseiket, csak sok-sok nehézséggel megküzdve tudták megtartani, mert — nem volt csó­naktárolójuk, csónakházuk. A váx'osi pártbizottság, a tanács, az úttörőház, az ingatlankezelő vállalat, a téglagyár, a 611. sz. iparitanuló-iskola segítségével a pajtások, szakkörvezetőjük, Zaty- kó András, Gyöngyösi György, Szarvas László, Tösmagi János irányításával elkészítették a már annyiszor megálmodott csónak­házat. Daru Mária népművelési felügyelő Csónakkázat avattok a csabai űftoFöház fiataljai Néhány perccel az ünnepélyes megnyitó után. Vízen a „Sirály”. Fotó: Esztergály Lesz-e kijózanító szoba? — Szigorúbb ellenőrzést az italboltokban Megbeszélés a Vöröskereszt megyei titkárságán szervek képviselői. A tanácskozá­son az alkoholizmus elleni küzde­lem intézkedési tervének végre­hajtásáról, az eddigi tapasztala­tokról és a további feladatokról volt szó. Minden állami és tár­sadalmi szerv képviselője beszá­molt a saját területén végzett munkáról. Szó volt arról, hogy Orosházán és Békéscsabán a jövő­ben kijózanító szobát kell működ­tetni, s ennek feltételeit biztosíta­ni. Sajnos, eddig még csak az anyagi feltétel van meg a műkö­déshez, azonban helyiség hiányá­A résztvevők többek között j megállapodtak abban, hogy az il­letékes állami szervekkel közösen meg kell szervezni a vendéglátó- egységek szigorúbb ellenőrzését, és érvényt kell szerezni az idevo­natkozó rendelkezések végrehaj­tásának. Többen javasolták, hogy | a községi tanácsok az új szabály­sértési kódex adta lehetőségekkel a jövőben jobban éljenek és szi- ! gorúbban büntessék meg azokat, akik ittas embert kiszolgálnak, illetve vétenek az ezzel kapcsola- i tos rendelkezések ellen. öröm, meghatódottság csillo­gott a pajtások, az ifi-vezetők és a tanárok szemében, amikor „Pisztráng”-gal az élen vízre bo­csátották a hajókat. A kis ünnepségen, melyen részt vett Babák György, a városi ta­nács vb elnökhelyettese és Hor­váth Imréné, az úttörőház igaz­gatója is, tíz pajtás kapott szor­galmas, lelkiismeretes munkájá­ért jutalmat, de az igazi jutalom — amint azt elmondották a gye­rekek — az új csónakház, a kis vízi telep, amelyet most már vég­érvényesen birtokba vehettek. A siker fő részese, Born Miklós a színpadon. (Fotó: Bódis) jes fénypompájában, este csodál­hattuk meg az Opera nézőterét és színpadát (a Balassi utolsó fellépésének színhelyét) és meg­hallgattuk a legjobbnak tartott román beat-együttes, a Szink­ron-zenekar műsorát. A szólisták, a már több hanglemezfelvétellel büszkélkedő Cristian Popescu, Giony Dimitru és főként a ná­lunk is jól ismert Margareta Pislaru műsora jó alkalom volt bepillantani a román könnyű­zenébe. Azt azonban nem hall­gathatjuk el, hogy az előadómű­vészek csak ritkán énekeltek ro­mán nyelven és mind a produ­kált számokban, mind pedig azoknak tolmácsolásában a nagy nevű nyugati beat-együtteseket, illetve énekeseket utánozták. SIKER. A Balassi együttes tag­jai hét nagy sikerű előadással a hátuk mögött különös gonddal készültek az utolsó, de nagy je­lentőségű temesvári bemutatóra. Az Operán, színházon nevelke­dett temesvári közönség igényes­ségének híre hozzánk is elju­tott és mindennél beszédesebb bizonyítéka a felfokozott érdek­lődésnek az a tény, hogy — no­ha a jegyeket csak két nappal a fellépés előtt kezdték árusítani — pár óra alatt gazdára talált az Opera valamennyi bársonyszéke. Az előadást megelőző próbán az izgalom és a feszültség, ha lehet még csak fokozódott. Ki­csit mindenki úgy érezte, hogy tulajdonképpen a temesvári sze­replés az egész turné igazi pre­mierje. Amikor a zsúfolásig telt hatalmas nézőtér elcsendese­dett és ünnepélyes lassúsággal felemelkedett a függöny, a szín­padon félkörben felálló tánco­sok, zenészek arca nem kis meg- illetődöttségröl árulkodott. A feloldódás, a siker nem so­káig váratott magára. Zúgott a taps, s az első rész minden egyes produkcióját meg kellett ismételni. Gyors egymásutánban villantak a fotóriporterek va­kul, lámpái és szorgalmasan dol­gozott a televízió operatőre is. Volt is mit megörökítenie! A turné legjobban sikerült előadá­sát produkálták az együttes tag­jai. Born Miklós poétikus ma­gánszáma, a Kun verbunk és a Lipták Jánossal táncolt Pontozó nemcsak a közönségnek, hanem nekünk is, akik estéről estére végignéztük, végigtapsoltuk a műsort, nagyszerű élményt nyúj­tott. De a lányok is kitettek ma­gukért. Kovács Juditot a Csalo- gatóban nyújtott teljesítményé­ért dicsérte a kritika. Kőszegi Gabriellát, Alt Máriát és Mlinár Pált mint nagyszerű fiatal szó­listákat emlegették. A Vadvirág-bokréta címmel megjelenő, külön a temesvári előadásról készített kritikában ezt olvashattuk: „Viharos sikert arattak a román táncok... A le­ánytánc nagyszerű egyszerűsé­gének eleganciájával kapott meg, míg a hires Briu mozgal­masságával, pergő gyorsaságá­val..” A két énekszólista dicséreté­vel csakúgy, mint eddig, most sem fukarkodtak. Szabó Teréz és Andó Mihály (őt éppen a fellé­pés napján köszöntötték társai névnapja alkalmából) emlékeze­tes sikert arattak. A Palotai Miklós vezette zenekar ezúttal is remekelt, Dinien Pacsirtáját két­szer kellett megismételni. Ez utóbbi produkcióban főként Fe­hér Bertalant, a cimbalmost ille­ti a dicséret. A műsor konferan- sziéjának szerepére Szemenkár Mátyás mellett a temesvári ma­gyar színház igazgatója, Sinka Károly vállalkozott. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Balassi együttes temesvári sze­replése méltó befejezése volt a sikerekben gazdag romániai fel. lépés-sorozatnak. BORN. Nevét hamar megta­nulták. Mint már hosszú évek óta, most is a siker fő részese volt. Fiatalos kedvvel és bárme­lyik fiatalnak becsületére váló temperamentummal táncolta vé­gig a műsort. Pedig már dere- sedik a haja és a koreográfust teendők is egész embert kíván­nak. Amikor a nagyszerű temesvári előadás lélegzetvételnyi szüne­tében testületileg felkeresték őt az opera fiatal balettesei, kollé- gákhoz ülőén rázott kezet ve­lük. Nem kellett hosszas beveze­tő a közös téma megtalálására. A művészet nemzetközi és ha­marosan parázs eszmecsere ala­kult ki közöttük. Végezetül, és vajon kell-e ennél beszédesebb dicséret, még ha félig tréfásan hangzott is, a balettesek hívták Born Miklóst az Operához: „Táncolj velünk! — ilyen fia­talokra lenne szükségünk” — mondták búcsúzóul... Brackó István (Következik: A Cserna völgye — Trallala — Búcsú, diplomá- vai — Hazafelé.) Nyerjük meg a 2000 forintot! Harmincfordulós őszi rejtvénypályázat 128. ( Soroljon fel hármat az állandó jellegű Békés megyei múzeumi kiállításokból! Őszi rejtvénypályázat 1968. október 17. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom