Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-13 / 215. szám
l#6t>. szeptember 13. 4 Péntek UJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM A GÖrSET Ülí ELŐTT 21 Aszály az emeleteken Készül a társadalmi ranglétra — Nem gyors, nem meredek kissé a fokozat, uraim? Nem fogják majd évszázadok múlva a fejünkre olvasni, hogy „sötét középkor” voltunk? Vigyázat! Feleslegesen ne blamáijuk magunkat! — Cseppet se aggódjék, Felség. Ahogy mi a fejlődés menetéből következtetjük, e tekintetben Is csupán gyermekcipőben járunk. Hol vagyunk, kérem alázattal a köröm alá gombos- tüzeléslől, a hasfelmetszestől, villanyárammal történő kínzástól, a gázkamrától, napalmtól, baktériumháborútól és hasonlóktól! Ajaj. A hidrogénbombáról ne is beszéljünk. — Micsoda csodák! Mekkora távlatok, uraim! Beleszédül a képzelet... És komolyan hiszik, hogy az emberiség idáig, hogy is mondjam, „fejlődhet”? Nem ábránd, nem agyiéin csupán? — Mi hiszünk a haladásban, Felség! — És mindezzel adót lehet majd behajtani ? — Igen. De akkor már profitnak, sőt extraprofitnak nevezik. — Kolosszális! Most érzem csak, gyerekek, hogy micsoda pitiánerek vagyunk, ezekhez a gigászi lehetőségekhez mérten. Képzeljétek csak el: — Koppá- nyék ugrálnak? Gázkamrába velük! A római pápa ki akar átkozni? Napalmot neki! A német császár erőszakoskodni próbál? Hidrogénbombát a nyakába! A bajor herceg elhidegül szövetségünktől? Kolorádó-bo- garakat a krumpliföldiére! — Ó! Ha ilyen arzenállal rendelkezhetnék, de sok köntörfalazástól. érdekházasságtól szabadulhattam volna... Bevallom nektek, urak. hogy például Gizella egyáltalán nem zsánerem, de nőül kellett vennem, hogy azt az átkozottul kötekedős törzsfőnököt, a Gyulát lekenye- rezzem. Mennyivel inkább az isteni Lolót, a filmdivát!... Az- ám! Nő, paráznaság. házasságtörés. bujálkodás: ez esetben mit ítélne a bíróság? — Amennyiben nő a vádlott, nemtelenítés, majd elevenen elégetés. — És ha férfi? — De Felség! Mi jogon? A férfi mindenkor csak áldozat lehet. Áldozatot büntetni ? — Na ja! Tiltja a férfijog. Nos, hagyjuk ezt a témát. Engem más aggaszt, ez az egész államgépezet. Tulajdonképpen kié? — Hát a miénk, Felség. — Miénk, magyaroké? — Ördögöt! Miénk, magyar uraké! Világos? Észnél legyünk, Felség! István rettentően jólesőt sóhajtott: — Hála a tererhtőnek. Már kezdtem ijedezni, hogy az átkozott pórja is mozgathatja, nyomkodhatja, huzigálhatja a gombokat és fogantyúkat. — Hát nincs önben, Felséges Királyunk uralkodó-osztályi öntudat? — Bennem-e? — Csak úgy érdeklődtünk. — Helyes. De kérdeznék még valamit Börtön van-e? Avagy minden esélyesebb bűnöst egyből felnégyelünk, kerékbe törünk, húsdarálóba paszírozunk? — Csodákat. Ha mindenkit likvidáítatnánk, akinek nem tetszik az arcképe, akkor maholnap mi állhatnánk az eke meg az állatok fara mögé. Olyan nincs, amire ne gondoltunk volna! A börtönre is. Tessék nézni, Felség, ezt a csillogó gombikát itt, la! — Kitűnő! Kitűnő! — lelkendezett István és miközben szeretettel simogatta a börtönügyek ragyogó, csillogó gombját, kikiáltott a pitvarba: — Gizi! Gizuskám! Varrhatod már, aranyoskám Szent István palástját! A kiáltásra belibegett a királyné : — Miféle szentről gagyogsz, fiacskám? — Hogyhogy „miféléről”? Hát magamról, természetesen. — Magadról? Hagyd, hogy körül kacagjalak. A szentek, drágám, kenyéren, vízen és madárdalon élnek. Te pedig? Tegnap érkeztél haza díszes társaságoddal az országos lakmározó- körútról. — De anyu? Csak nem hány- torgatod fel királyi kötelességem. Ha tudnád, milyen strapás egy ilyen kiszállás. Se vasút, se repülőjárat. Legalább egy vacak Trabcsim lenne! Vagy akár csak egy ötven köbcentis Mopedem. Hát bizony, fügefavirágom, rózsatulipánom, a lóhát marad, s az bizony megtöri az én felséges egyéniségemet. Azt se feledd aranyom, hogy egy ilyen túra nem csupa zabálás ám! Merre csak járok, igazságot kell szolgáltatnom, meg instrukciókat adni az ispánjaimnak, mivel a szerencsétlene, teheteüenjedk mindent felülről várnak. — Jó kifogás. Az egész országjárást elintézhetnék a püspökeid meg az udvari embereid. Decentralizálhatnál is. — Hej, lelkem virágom, úgy beszélsz, mintha a Marsból pottyarvtál volna mellém. Tudhait nád, hogy az adófélék ma még terményben folynak a kincstárba. — Miért? — Mert nem verettünk pénzt. Hát azt tudod-e, hogy számottevő szállítóeszköz híján, a tengernyi húst, bort, lisztet képtelenek vagyunk hazahordatni ide, Fejérvárra? Hagyjuk a bolhás pómépnek? Fel kell élnünk a helyszínen, nem tehetünk egyebet. — De fáintos kolozsvári káposztát ettünk az urakkal, mikor arrafelé törvénykeztünk! Somogybán meg olyan túrósbé- lest, hogy juj! Tokajról meg ne is beszéljünk!... — Hiába no! Még nem ismerheted a marxi meghatározást, hogy a prefeuda- lizmusban. a kizsákmányolás mérvét a gyomorfal szabja meg. Amennyi a hasunkba fér. adóban is annyi a bér. Jól tudod, Pintyőkém, milyen állati nagy étvágyam szokott lenni. De ha csak aszerint rónánk a népre az adót, felvetné a zsírja. A szegény pórság gutaütést kapna a jómódtól! Szerencsénkre püspökeinknek kiváló adószedő gyomruk van, úgyszintén minden rendű és rangú főembernek, s azok családtagjainak. Kísérő vitézeim sem gyomorbajosak. Hiszen, ha teherfuvarozása vállalatom lenne! De nincs, így aztán muszáj kiszállni, anyus. — Szóval azt mondom; varrjad csak a palástomat, hogy majdan legyen Horthyéknak mibe takarózniuk. — Ne izgulj, apu, meglesz — felelte neje, majd koronás párját homlokon csókolván, az udvari varrodába libegett... (Folytatjuk) Október elsején lép hatályba a szabálysértési kódex J A tanácsi szerveket élénken foglalkoztatják az október 1-én hatályba lépő, 1968. évi 1. szá-, mú törvény — szabálysértési kódex — gyakorlati alkalmazásából adódó feladatok. A törvény büntetéssel sújtja az államigazgatási szervek munkáját akadályozó, valamint a társadalmi együttélés szabályait sértő személyeket. Egyben olyan eljárási rendet álla-; pit meg, amely biztosítja az í ilyen ügyek gyorsabb intézését. A vízgazdálkodási társulat szakvezetői és a Dévaványai Rizshántoló felvásárlójának társaságában találtuk szeptember 10-én Supkégel Sándort, a csárdaszállási Petőfi Tsz elnökét. Kiderült, hogy mindnyáján oda készülődnek, ahova mi, a rizs- földre. Két kombájnnal ugyanis hozzáláttak a kézzel learatott 100 hold rizs csépléséhez. A vízgazdálkodási társulattól pedig szemrevételezni mentek a rizstelep mellé készülő lecsapoló csatornát. Az eddigi kis levezető csatornán ugyanis csak lassan húzódott le a víz. Még az idén egy jóval szélesebbet, mélyebbet készítenek mintegy két és fél kilométer l hosszúságban. Ennek segítségével azon a határrészen mintegy 500 hold szántóföldet tudnak szükség | esetén belvízteleníteni. A nagyobb lecsapoló csatornára azért ! is szükség van, mert az idei 150 hold helyett jövőre 300 holdon termelik a rizst. Amint az elntikttil megtudtuk, több okból mernek ilyen nagy feladatra vállalkozni. Elősző) is a korábbi 480 forint he- I lyett 800 forint körüli összeget fizetnek a rizs mázsájáért. A betakarítás megkönnyítéséhez az idén vásároltak egy kombájnt. A harmadik ok az, hogy megfelelő vegyszer áll rendelkezésre a rizsföldek gyomtalanítására. Ezért az eddigi két telep helyett most már csak egyet pihentetnek, azaz minden kockázat nélkül 5— 6 évig is termelhetnek rizst egy- egy táblában. Ahol most meg- «kezdték a cséplést, s ahol még 50 j hold aratása az új kombájnra vár, az idén negyedszerre terem rizs. Mennyi? Hallgassuk meg, hogyan élcelődik erről az elnök Bartalus Ferenccel, a rizstelep egyik árasztójával. — Készítheted a láda sör! árát, mert meglesz a 20 mázsa átlag. Biztosan én nyerem a fogadást — így Bartalus. — Már amennyire fogadás volt. Ettől függetlenül, 20 mázsa átlagtermés esetén megfizetem a láda sört. Mi több, ha mint egyesek mondják, 25 mázsa is lesz, akkor meg is tetézem egy ládával. — Az esetben én is fizetek 50 üveg sört — tromfol Bartalus. — Már csak erkölcsi kötelességből is, mert, ha annyi terem, abban nekem is lesz egy kis érdemem, mint egyik árasztónak. A beszélgetésbe bekapcsolódott Szaszák Mihály, a rizshántoló felvásárlója is.ö ugyan nem merne fogadni sem az elnökkel, sem az árasztóval, csupán annyit állít biztosan, hogy az utóbbi időben mindig legkorábban, legjobb minőségű és legtöbb átlagtermésű Amikor a nyár eleji kánikula idején hol folyt, hol nem folyt a víz a csapból a bérházak felső emeletének lakásaiban, nagy volt. a méltatlankodás. — Hogy az a hétszentséges... — szállt az átok, s ki így, ki úgy folytatva adott hangot nemtetszésének. A szidalmak nem röppentek csak úgy céltalanul világgá. Ha kissé késve is, de az illetékesek fülébe jutottak. Hangerősítőként közreműködött ebben a Békés megyei Népújság. S amikor már- rnár végképp fogytán volt az [ rizst a csárdaszállási Fgtöfi Tsz szállított. Tavaly is 20 mázsát, amikor a megyei átlagtermés csak j 14 mázsa körüli' volt. Az idei tér- ] méssel is nagyon elégedett, bár nem bánná, ha később kezdenék a cséplést, mert egy kicsit még nyirkosnak találja. Várni azonban nem nagyon érdemes az idő- ■ járás bizonytalansága miatt. Most is végjgpásztózta egy kiadós zápor Csárdaszállás határát. Szó volt róla, hogy két kombájn csépeli a tsz-ben az idei rizstermést. Tavaly is így volt ez. | Cséplőgépekkel kezdték ugyan, j de csakhamar kiderült. hogy | nem bírják. Naponta alig 80—100 mázsát csépeltek el, ráadásul egy- egy gép 13 embert foglalt le. A I kombájnokhoz elég 9—9 ember | is. Igaz, hogy sokat segít az új | kazalrakó-gép is. Az éppen ebédelő, s addig a két kombájnt éppen csak kipróbáló emberek azt mondják, hogy két hét alatt befejezik a jó termést adó rizs cséplését. Elhihető, mert valamennyien markos emberek és gyakorlatuk is van az ilyen munkához. K. I. Napoleon francia császár 1814-ben ötödik nagyhatalomnak nevezte a sajtói. Megvolt rá az oka, mert négy nagyhatalom szövetkezett ellene és a Rheinischer Merkur hevesen támadta öt. a franciák ellen „sarkallta” a németeket. Ergo: felismerte, mit jelent a sajíó orientáló hatása a közvéleményre. Különben nem muszály a francia császárhoz visszanyúlni. elég arra gondolni, hogy napjainkban — a modern technika vívmányait felhasználva — az egész világot behálózzák a hírközlő szervek. £s ez másként nem is lehet, hiszen csak úgy tudunk képet alkotni a világban végbemenő folyamatokról, ha tájékozódunk, akkor lehet várni a közvéleménytől helyes ítéletet, ha birtokába jut ezeknek az ismereteknek. Na nemcsak a Moszkvában, Prágában, Tokióban, Párizsban, Washingtonban, Budapesten, hanem a Békéscsabán, Bucsán, Szarvason, Mezőberényben végbemenő folyamatokra is gondolunk. Mert így teljes a világkép! Bizonyára Jámbor István, a párt gyulai városi bizottságának titkára is ezért igényelte, hogy nyilatkozzon a pártszervezetek vezetőségválasztásáról a megyei lap szeptember 3-i számában. Vagy a szeptember 8-i számban Nyíri János, a Művelődésügyi Minisztérium egyik főelőadója az iskolákban bevezetett honvédelmi ismereteket nyújtó tantárgy oktatásáról adott tájékoztatót. Furcsán hangzik, de a mi szű- kebb pátriánkban is akadnak még, akik mintha betokosodtak volna, mintha ebben a nagyon is lázas világban beragadtak volna a maguk bűvkörébe, mintha arra törekednének, hogy hermetikus légkörben éljenek. Másra aligha gondolhat az ememeleti lakók türelme, a városi tanács korlátozta a vízhasználatot. szabálysértési eljárás kilátásba helyezésével megtiltotta a kertek locsolását. — Végre! — sóhajtottak fel több százan, s attól kezdve inkább a tikkadt szöcskenyájak ciripelésének csökkent hangereje jelezte, hogy azért még sincs elég víz ebben a vidéki városban. Vigasztalták magukat az emberek, hogy egyszer mégis eljön a bőség ideje. Ha beköszönt az esős időszak, akkor már titokban sem fogják használni a vizet locsolásra. Mert hát mindennek azok a kerttulajdonosok az okai... És hetekkel ezelőtt be is köszöntött az esős időszak. Nagy kalappal, széles mosollyal. Ügy jött, mint akinek eszébe sem jut, hogy elmenjen innen többé. Mit sem törődve azzal, hogy nyár derekán nem illik ennyit egy helyben időzni. Kizöldelltek a növények, a mezők, a rétek, a gyümölcsösök, az erdők, a kiszáradt nádasok, lápok hajlatai pedig újra megteltek vízzel. Egyelőre talán elég is lenne a sok jóból. A szöcskenyájakat szinte a fulladás veszélye fenyegeti. A bérházak felső emeletének lakásaiban azonban továbbra is vigasztalanul tart az aszály. Tikkadt emberek kóvályognak az alsóbb szintekre, hogy egy kis vízért könyörögjenek. Néha-néha ugyan megered a csap, de sokszor órákig egy csepp sem szivárog belőle. Mikor milyen a hangulata. Ki mer ilyen körülmények között befűteni a fürdőszobába vagy mosáshoz fogni? Még a borotválkozás is kockázatos. Mostanában aligha locsolják a kerteket. Valami mást kellene kitalálni az emeleti lakók megnyugtatására. De mi legyen az? Mondjuk... oldják meg az illetékesék, hogy folyjon a víz azokból a csapokból. Más hirtelen nem is jut az eszembe. bér olyan esetben, mint ez a Mezőberényi Gépjavító Állomáson történt. Egyik kollégám a főmérnöktől információt akart szerezni többek közt arról, hogyan, mint veszik igénybe a náluk méretre rendelhető vasvázas színeket, mert a sorozatgyártásban készítettek nagy méretűek. s ezeket nem minden gazdaság tudja megfelelően hasznosítani. Én is elkísértem kollégámat, jó az, ha az ember a „forrásból is hallja, hogyan küzdenek céljaik megvalósításáért, milyen akadályokat kell legyűrniük ezért. Mert mindenütt van ebből is elég. Először is gyönyörködtem az új emeletes épületben, miután megérkeztünk, majd kértük a főmérnök előszobájában levő egyik hölgyet, szíveskedjen bejelenteni bennünket, amit előzékenyen meg is tett, majd a főmérnöktől kijőve közölte velünk, várjunk egy keveset, mert éppen tárgyal. Természetesen vártunk, s amikor láttuk, hogy déli fél egy felé közeledik az óramutató, gondolván, úgyis ebédelni megy a főmérnök, kollégám a hölgytől üzent neki, hogy majd fél kettő táján keressük meg. A hölgy ismét szívesen megtette ezt, majd amikor kijött, tolmácsolta a főmérnök üzenetét: a távol levő igazgató olyan utasítást hagyott hátra, hogy a sajtónak nem adhat információt. Lehet, hogy ő nagyon jól érzi magát a szép épületben, de ettől függetlenül a megyei közvélemény szeretné tudni, mit csinál a Mezőberényi Gépjavító Állomás, s mi ezért kerestük, nem a saját, sem pedig az ő szép szeméért. Lehet, hogy játékos kedvű ember, s ha kedve tartja, játszogasson — de ne a '■'véleménnyel. Cserei Pál A Gyulai Kislakásépítő és Karbantartó Ktsz Gyula, Nagyváradi út 74., felvesz kályhás, hidegburkoló, ács, épületasztalos szakmunkást, valamint segédmunkásokat 67925 Jól fizet a rizs Csárdaszálláson Jövőre megduplázzák a termőterületet —or. Játék a közvéleménnyel
