Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Színészek, bohémek A régi ttxínésxvMág emlékeiből A harmincas években a legnagyobb színházi dekonjunktúra idején a jegyeket negyed — legjobb esetben féláron kínálták a színházak az embereknek. Ebben az időben történt, hogy a Fővárosi Operettszínház pénztárosnője így fordult Sebestyén Dezsőhöz, a színház akkori igazgatójához: — Van itt valaki, aki egész áron akar jegyet váltani! Kiadhatom?! • Énekesek meghallgatása volt a Városi Színházban. Amikor az egyik énekesnőjelölt kijött a meghallgatásról, a többiek izgatottan megrohanták, hogyan sikerült? — Nagyon jól — mondta —, de sohasem hittem volna. hogy egy színigazgató ilyen vallásos. — Miért? — kérdezték. — Mert. amíg énekeltem, mindig azt mondogatta: „Te jó isten, te jó isten”— • Csortos, ez a hatalmas művész, amilyen különös ember volt, olyan különösen vélekedett a dohányzás i ártalmasságáról is. A Fészek klubban, mialatt súlyos lélegzési nehézségek közben szíttá egyik cigarettát a másik után, szóltak neki, hogy kész veszedelem. amit csinál —, ne dohányozzon annyit. Ellenkezést nem túróén, így válaszolt: — En nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Egy barátom mesélte, hogy az apja egész életében rengeteget dohányzott — é# meghalt 94 éves korában. A fia soha nem dohányzott és meghalt 2 éves korában. • Sebestyén Géza egyik kollégáját Budapestre szerződtették. A színész felesége, fiatal primadonna, Kolozsvárott maradt. Géza megkérdezte a színésztől: — Itt hagyod egyedül ezt a ragyogóan szép, fiatal nőt? — Nézd — mondotta a színész —, kétféle férfi van. Az egyik, ha megcsalja a felesége —, öngyilkos lesz. — A másik bemegy a vendéglőbe és eszik egy rántott csirkét! Én az utóbbi fajtához tartozom... Rövidesen ország—világ előtt köztudomásúvá vált a színház igazgatójának, s a fiatal primadonnának szerelmi kapcsolata. Sebestyén Géza a következő táviratot menesztette a Pestre szerződött színésznek: — Rendelheted a rántott csirkét! • Szentgyörgyi István, a magyar színjátszás nagy művésze, csak súgó után tudott beszélni. Egyik szerepében partnerére fogta a revolvert és azt mondta: — Tízig számolok, ha addig nem hagyja el a szobát, lelövöm, mint egy kutyát! — A súgó szólt: „Egy”, Szentgyörgyi utána: „Egy”. A súgó folytatta: „Kettő". Szentgyörgyi: „Kettő”. A súgó abbahagyta, Szentgyörgyi nagyot toppantott, s morogva szólt: — Na, na...! A súgó tovább sorolta a számokat tízig. A szünetben Szentgyörgyi megtámadta a súgót. — Miért hagyta abba a súgást kettőnél? • Szirmay Imre a régi idők nagyon kedves színésze legendásan zsugori volt. Egyszer például a Fészek étteremben ültek az öreg Latabárral, aki a megjelenő pincérnél egy mákos tésztát rendelt. Közben meggondolta magát, s azt mondta a pincérnek, hogy csak a tésztát hozza, a mák nem kell. Mire Szirmay ekképp kapcsolódott a rendelésbe: — En, meg kérem a La- tabár úr mákját. Sebestyén Mihály Hargittay Attila: Tócsa Hátán árnyék szalad szeme két nagry felhő a nap fürdik benne fésüli a szellő fodros, bő szoknyát ölt hosszú útra készül gyönyörködésében az ég beleszédül örömében a föld nem is vette észre csak lábnyoma maradt fölszállott az égbe. Pályalélektan tudománytól megkülönböztető specifikuma az — írja —, hogy a munkatevékenységet az emberi (egyéni 'és társadalmi) sorsba beépülve, annak folyamatában elemzi, végigkíséri... területe az emberi élet, az első munkamegnyilvánulástól kezdve a teljes életpálya, mint életmű beteljesedéséig-” E rövid ismertető nem teszi lehetővé a kötet részletes elemzését, ezért csupán fő vonásait, mintegy gondolatmenetét ismertetjük csak. Az életpálya egyéni alakulásának folyamata az előkészület — a kisgyermekkor és a pubertás kor éveiben indul és legfontosabb állomása a pályaválasztási érettség elérése. Ez a pályaválasztás egyik alapfeltétele. „A gyermekek — írja a szerző — különböző életkorban érik el az érettségnek ezt a fokát. Ez a körülmény megkívánja, hogy elsősorban nevelő és felvilágosító munkával, szükség esetén pedig pszichológiai beavatkozással is elősegítsük azt az érettségi állapotot, amelyben az ifjú a reális lehetőségeknek megfelelően saját adottságait és a pályaadottságokat harmonikusan összeegyeztethető pályát képes választani.” A szerSzlotta András Szín-kroki OLVASÓNAPLÓMBÓL Csirszka János: A munkalélektan, mint tudományág századunk elején jelent meg és jelentősége azóta is egyre nő, hova-tovább ma is virágkorát éli. Irodalma — különösen az általános pszi- hológia keretén belül meglehetősen széles körű, mégis: különös érdeklődéssel forgathatjuk Csirszka János: Pályalélektan című munkáját, amelyet a Gondolat Kiadó jelentette meg, és amely mintegy összefoglalóan kísérli megválaszolni a munkalélektan alapkérdéseit. „... az életpályák, mint egyéni munkás-életutaik és mint társadalomalakító erők egyaránt figyelmet érdemelnek — ipa a szerző bevezetőjében. — A harmonikus és eredményes egyéni és társadalmi célhoz vezető utak kialakítását a különféle tudományok eredményesen segíthetik elő. Ezek között nagy szerepet játszik a lélektan”. Ezután kifejti: az életpálya feltételeit alkotó különféle képességeket, készségeket, érzelmá adottságokat és a pályatevékenység motiválásának a személyiségben gyökerező törvényszerűségeit ismerve, eredményesebb lépéseket lehet tenni a pálya előkészítése, a jó pályaválasztás és a sikeres pályamegvalósítás érdekében. A szerző ezután áttekintést ad a pályalélektan előzményeiről és megjelenéséről. Mint írja: a tárgyalt tudományág három területet fog át: a) a munkára nevelés pszichológiáját; b) a pályaalkalmasság és pályaválasztás problémakörét; c) az üzemi lélektant. Ezek közül különösein a pályaválasztás tudományos elméletét és gyakorlatát emeli ki, kiindulván abból, hogy az életpálya fogalmának első megjelenései a pszichológiában a pályaválasztáshoz kapcsolódnak. „A pályalélektan sajátos nézőpontja és más ző ezután a munka- és pályaelemzés, a pályaérdeklődés. majd a pályaválasztás indítékainak kérdéseivel foglalkozik, ezután az életpályán jelentkező emócio- náis tényezőket vizsgálja. Tárgyalja a munka érzelmi oldalának jelentőségét, az érzelmek dinamikáját és meghatározó erejét, általában: a munka' érzelmi szféráit. Ezzel összefüggésben a szerző kifejti, hogy a munkával kapcsolatos érzelmek között elsősorban meg kel] különböztetni a munka sajátos érzelmi körét azoktól, melyek csak esetlegesen vagy járulékosan érintkeznek vele, szövődnek bele. A munka által elsődlegesen meghatározott érzelmek pozitív pólusán a munkaöröm áll. Ezt követően a munkaerkölcstani problémák és a hivatás összefüggéseit, a pályaalkalmasság és az életpályán mutatkozó rendellenességek különböző problémáit vázolja fel a szerző, végül a pályára neveléssel és a pályaválasztási tanácsadással foglalkozik. Csirszka János: Pályalélektan című munkája gazdag irodalomra és a pályalélektani kutatások legújabb eredményeire támaszkodik. Nagy értéke a könyvnek, hogy nem csupán a szakemberek, hanem a szélesebb körű, a téma iránt érdeklődő olvasóközönség számára is szól a címben megfogalmazott kérdéskörről. Dr. D. F. orosházi festők tárlatából Képek a fiatal t. ' • > • Fiú Horváth János Feldmann Tibor Almaszedő Fekete János Portré ablakkal
