Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-11 / 213. szám
196S. szeptember 11. 4 Szerda HLiumji TÖRTÉNELEM A CÖrBET ÜHOJl ELŐTT se w Gyümölcs és virág a könyvek birodalmában A kereszténység terjedése és a kultúra És jövének az újnak az ideológusai, pedagógusai, muzeológusai, vallási szakértői, politikai és gazdasági instruktorai, műszaki személyzete, vagyis minden rendű és rangú profiteológusai a szentsége« feudalizmusnak. A végtelen karaván láttán a törzsfőnök urak pillája riadtan rebbent: — Hűha! Ez a bolond Gejza a mi kárunkra bolondériázik. Ennek fele se tréfa!... A magyar kegyelmesek azonban alig ocsúdtak, a német küldöttség már szét is oszlott a fejedelmi birtokon és nyomban munkához látott. Elsőbben is, a jámbor pásztorságos pogányságot, néminemű vízzel való meg- hintés céljából, fegyveres segédlettel a Dunába „kérette”. A német ollók gátlástalanul nyisz- szantottak a magyar varkocsok- ba. — Le a huligán frizurával! — kiáltozták a prefeudális figarók es röhögve nyissz-nyasszoltak tovább. A part mentén felsorakoztak a vallástechnikai szakkáderek és messze zengőn hirdetni kezdték az igét, miszerint az ő császáruk ott, Nyugaton, tulajdonképpen Világcsászár! Alatta örökké vágynak álcsászárok, királyok, fejedelmek, törzsfők. fő- és al- papok, továbbá, odábban egy nagy hézag után, legaljábban pásztorok, lovászok, földművelők, valamint házi- és templomszolgák. '— Ezentúl a maguk országában is ez a világ rendje! — harsogták az újnak a sáfárai. Elrendeltetik, hogy a földet mívelő, jószágra vigyázó, házat építő, harangot kongató aljazat és minden egyéb szolganépség méltó módon tisztelje, becsülje, süvegelje és tűrje egyházi és világi felsőbhségeit, akiknek életével és vagyonával tartozik, amiért hajlandók fölébe magasodni nemzedékeken által, a világ végezetéig is talán! Ennek ellenében az említett nagyságok és magasságok hajlandók az ég angyalainál imák útján közbejárni a sokadalomért, hogy azt tűz- és jégkár, valamint tengerár ne érhesse, mert legjobb az Egyházi és Állami Általános Biztosító Társulat! Miközben ennek a cikcxrnyá- san hosszú mondatnak az alárendelt része azon tűnődött, hogy vele vajon miféle csúfságot űznek a Duna partján meg a vízben, Gyula, a hét vezérek egyike, odaszóit kollégájának, Ajtonynák: — Hadúrra mondom, nem is rossz találmány! — De nem ám, komám! Legalább olyan praktikus, mint az ülep alatt puhított állati fehérje — kontrázott amaz. Akadt azonban ünneprontó is. A folyam vizéből egy kipirult arcú legény ugrott partra. Lenyírt varkocsát fenyegetően rázva a keresztelő papok felé, ordítozni kezdett: — Csalók! Monda-tagadók! Nekünk nem kell a maguk micsodája! Menjenek a császárukba! Vissza a fehér ló áldozást! Döbbent csend zuhant a tájra és ebbe a roppant némaságba egy éles hang hasított: — Azért pofázik, mert táltos a papája! Az biztatta föl! A magyar és a német fő- és alkegyelmesek sorain a felháborodás moraja kacskaringózott végig, majd egyetlen hangorkánként zúdult a legényt becsmérlő véleményáradat az ünneprontó felé. Ebből a kakofó- riából a gyorsrovásírók a következő értelmesebb szavakat és szófűzéreket tudták rögzíteni: — Elidegenedett nyikhaj! Reakcio- nér! Abcug! Fuj! A táltosfunkcionáriusok uszályába került. Éljen báró Fejérváry!... Hogy az érzelmek kellemetler; irányba való kanyarodásának elejét vehessék, a kéznél levő páncélos lovagok ollóba fogták a rebellis legénykét, elkapták a táltos papát is. Azon melegében mindkettőt a Dunába fojtották. A hittérítők eközben letérdeltek, tömjénezőt lóbál va áldást osztottak a szerencsétlenül jártak hozzátartozói felé és fohászt rebegitek a megboldogul, takért. A hasig vízben álló, egyszerű pásztorkodó és földmívelő pórnép, osztálykorlátaira támaszkodva, némán bámuba a feudalizmus bevezetését. * A finn, ugor. A magyar, nó- tázik! Ezért jó sportoló a finn és dalos a magyar! Kezdetben, őseink, miközben lovuk hátán eredeti módon puhították a húst a végtelen szarmatái síkságon, unalmukban énekelgettek, lányról, kék égről, Margitszigetről, Halászbástyárói, a Puskin bárról... (Elnézést, túlontúl előre szaladtunk.) Szóval ősapáink nó. tazgattak a sztyeppén, de egyelőre hangszer nélkül, csak úgy, szabad szájjal. Legfeljebb lovaik horkanása vitt némi szinkópát a dologba. Idővel kitenyésztődtek a lantosok, kobzosok, tegzesek, igri- cök, stiglicek, hippyk és egyéb szájhagyományok. A műdal őseink körében ismeretlen volt. Okául azt hozták fel, hogy nem rendelkeztek sem zongorával, sem .zeneműkiadóval. Mindez Elődöket nem sújtotta le a lóról. Feltalálták a pentatónikus dallamozást. Bartók és Kodály szerint rengeteget daloltak. Különösen Etelközben jött meg a szerelmi lírájuk. De a Verecked- szorosban sem kímélték hangszálaikat. Miután nótázgatva elfoglalták e hont, itthon sem feledkeztek meg a népdalról. Az olasz földről importált Gellért, Kelen hegye felé szekerezvén, egy vízmerítő lényt pillantott meg. A fehércseléd vígan nótáz- gatoít. Gellért végigvizslatván a leányzó hófehér lábaszárán, egyházférfiúi komolysággal kérdező: — Nemde, műdalt énekel, kegyed? — Műdal ám, az ángyikája térgyekalácsa — válaszolta csípőre tett kézzel. — ötpentató- nos népdal ez, püspök úr, a javából! Mink csináltuk kalákában, nem a pestiek, akik még, sehol sincsenek. — Letkissezni, evrybadyzni, rock and rollozni tudsz-e, leányom? — Köll is nekünk még az a nyugati hacacáré — legyintett az ősmagyar bakfis. — Bár gurulna le a Dunába, hogy annyi bolondot kérdez... Odébb kerülve aztán le is hajították az agg import-atyát Kelen hegyéről a Dunába. Állítólag nem a zenei vonatkozású kérdezősködései miatt. Azóta Gellért a hegy. Tehát a honalapítás korában, nagyjából ilyen szinten állt a kultúránk. Teljes erővel dívott a népdalolás. Nótázgattunk, ti- vornyázgattunk a hazában, már akinek bírta a hangereje, s a bukszája! (Folytatjuk) A III. Aulich Gyula Országos Fotókiállílást november 3-án nyitják meg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nagytermében. A városi tanács művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési ház fotóklubjának rendezésében megnyíló kiállításra egy-egy pályázó öt darab képet küldhet be október 1-ig. A zsűri október 15-ig küld értesítést a pályázat eredményéről, illetve az emlékérme, valamint a hat egyenlő értékű díj, az oklevelek és a különdíjak odaítéléséről. Új bomuiafóra készül a Napsugár bábegyüttes A békéscsabai Napsugár Bábegyüttes tagjai a bábfesztivál után sem tétlenkednek. Folynak a műhelymunkái egy újabb darabnak; Rudolf Zezula ötletéből Lenkefi Konrád írt „Nem volt és nem is lesz” címmel meseparódiát. Az együttes bábosai a figurák tervének elkészítése után már azok kivitelezésén dolgoznak. Különben a házigazda Megyei Művelődési Ház tagtoborzást hirdet egy olyan ifjúsági bábcsoport létrehozására, ahol az alsó tagozatos iskolások szerepelnének. Ez a csoport a gyermekklubban lépne fel, és elsőként egy bábtáncoltató Betlehemezést mutatna be. Mindkét bemutatót karácsonyra tervezik. Az elmúlt hét végén több baleset történt megyénkben. Békéscsabán szeptember 7-én Vozár János 12 éves iskolai tanuló kerékpározott az utcán és irányjelzés nélkül balra kanyarodott. A már előzésben levő motorkerékpár elé került, melyet Kriska András vezetett, összeütköztek. Vozár János könnyebb sérülést szenvedett. Szeghalmon Gabnai Mária békéscsabai lakos jogosítvány nélkül és szeszes ital hatása alatt vezette Nieder- mayer Anton NSZK-beli lakos személygépkocsiját, aki szintén szeszes ital hatása alatt adta át a vezetést. Gabnai Mária egy kanyarnál a jobb oldali gyalogjáróra hajtott és a gépkocsi egy villanyoszlopnak ütközött. Niedermayer Anton súlyos sérülést szenvedett. Mindkettőjük ellen eljárás ! indult. A Fortuna-bizottság Böségszaru-telepén — — ahol most ejtették meg az utolsó nyereménysorsolást — találkoztunk Kurbli Elek fö- nyertessel. Kidüllesztett mellel állt a többiek között és mesélte módszerét. Amulva hallgatták a szerencsés embert, s a szélrózsa minden irányából kérdések röpködtek felé. Ö készségesen válaszolt, többek között az én kérdéseimre is, végtére nem mindegy, hogy a sajtó nyilvánossága szárnyára kapja egy olyan valakinek a nevét, akit amellett, hogy Kurbli Eleknek hívnak, ritka hírnévre is szert tett. — Hogyan sikerült ezúttal is...? — hangzott első kérdésem. — Nézze — felelte leereszkedően —. régi lot- tózó-totózó családból származom, van hozzá némi gyakorlatom. — De mégis... — biztattam világosabb nyilatkozattételre. — Azt hiszem, származásom mindent megROHANÓ HÉTKÖZNAPJAINK ezernyi tennivalója között a nyugalom szigetét jelenti a könyvtár az olvasni szerető emberek számára. Békéscsabán, a körös-parti könyvbirodalomban tájékozódni lehet a világirodalom jelesei mellett a műszaki és természet- tudományok legfrissebb eredményeiről, politikai aktualitásokról, melyet több mint háromszázféle folyóirat segít elő, de búvárkodni lehet a történelem régmúlt eseményeiben éppúgy, mint a szépművészetek tengernyi színes reprodukciójában. Az épület másik szárnyában olvasó és játszó gyermekek űzik elmélyült ex- pedíciós kalandjaikat, egy másik teremből, a zenei könyvtárból Beethoven muzsikája árad ki a nyitott ablakokon. Ezt a csodálatos birodalmat néhány napra mesebeli tündérkertté varázsolták egyszerű, szorgalmas emberek, kétkezi munkások. Városunk 250 éves évfordulójának tiszteletére Békéscsaba házikertészei harmadízben rendezik meg virág- és gyümölcskiállításukat a Megyei Könyvtárban. A tudományok tárházát most a színek, ízek és illatok övezik' egy csokorba; s amit eddig az olvasók hasznos kis könyvekből ismertek meg, most mind együtt van az asztalokon; szemet, szívet gyönyörködtető látvány a Mezőhegyesen történt vasárnap baleset a község belterületén. Bajusz Károly szegedi lakos személygépkocsijával nem adta meg az elsőbbségét a magasabb rendű útvonalon szabályosan haladó Káli Károly által vezetett tehergépkocsinak, s ennek következtében összeütköztek. Szerencsére személyi sérülés nem történt, az anyagi kár 12 500 forint. Battonyán szintén vasárnap történt baleset. A község belterületén Milya Gábor szegedi lakos motorkerékpárjával felborult. Pótutasa, Venczel Erzsébet és a motor vezetője is nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Szeghalmon gyorsan hajtott személy- gépkocsijával Budai József helybeli órás és felborult. Szerencsére nem sérült meg, a kár háromezer forint. A siker titka (Rendhagyó interjú egy szerencsés emberrel) könyvtárban megelevenedő betű, a természetből kicsiholt virágkertészeti és gyümölcstermesztési tudomány. A BÉKÉSCSABAI házikert- mozgalom alig hároméves múltra tekinthet vissza, ám eredményei máris kézzelfoghatóak. Régebben sorsukra hagyottak, elhanyagoltak voltak a kiskertek. Karbantartásukat négy szakkör, s az idejáró csabai, kertészkedni szerető emberek kezdték meg. Ezek közül is említésre méltó elsősorban a megyei művelődési ház, a Hazafias Népfront erzsé- bethelyi és a megyei könyvtár házikert szakköre, melyek körülbelül 650 házikert-tulajdonost szerveztek be, s irányításukkal ma már mintakertekké formálták az addig elhanyagolt állapotban levő kerteket, sőt új szőlőfajtákat honosítottak meg, mint az Olimpiát és a Rekordot, melyek a mostani kiállításon is láthatók. RÉGI BÖLCSESSÉG és kertészeti tapasztalat nyilvánul meg egy keleti közmondásban: Ha egy életre szóló boldogságban akarsz részesülni, csinálj magadnak kertet. Az ember a kertben kerülhet legszorosabb kapcsolatba a természettel, s erre a mai embernek különösen nagy szüksége van. Főként a városlakónak, aki napjait műhelyben, irodában, falak között tölti, és csak sóvárogva gondol a napfényre, szabad levegőre, önálló tevékenységre. Ezt az igényt van hivatva előmozdítani a Megyei Könyvtárban megrendezett virág- és kertészeti | kiállítás, melyet szeptember 11- én, délután 17 órai kezdettel Csatári Béla elvtárs, a megyei tanács vb elnökhelyettese nyit meg. és ez alkalommal adják át a szakavatott zsűri által legjobbaknak ítélt termékekért járó díjakat. Bízunk benne, hogy az érdeklődő és látogató közönség nem csupán gyönyörködik a látványban, hanem az immár hagyományos vendégszeretet kapcsán meg is ízlelheti a szakkönyvpro- paganda „eredményeit”! — Bizonyítani tudom — mondta kissé sértődötten Kurbli Elek, és hatalmas diplomata-táskájából a 10 év alatt felgyülemlett tömérdek kihúzatlan lottó—totó- szelvény, valamint sok békekölcsönkötvényt öntött az asztalra. Majd, mint egy hadvezér, a tetemek fölött tekintett a négy égtáj felé. — Itt van, láthatják! Én egyetlen alkalommal sem izgulok, nem megy idegeimre a reményteljes várakozás, módszerem megóv minden meglepetéstől. összecsomagolta a rengeteg értéktelen papírt, és annak az embernek magabiztos lépteivel hagyott faképnél bennünket, aki még sohasem nyert egyetlen sorsoláson sem. — Szerencsés ember! — meredt utána tisztelettől elbűvölve egy szürke figura, miközben szórakozottan bőröndjébe kotorta a nemrég kihúzott 100 000 forintos nyereményét... Varga Dezső magyaráz — folytatta és körülnézett a terem boldog nyertesei között, akik önfeledten számolták bőröndjeikbe a csupán néhány órával ezelőtt kihúzott kötvényeikre kapott összegeket. — Ezek — intett megvetően feléjük — balga, kis stílű emberek, akik annak örülnek, hogy néhány fillér kiesik nekik a szerencsekerékből. Higgye el, múló boldogság ez, mert néhány napon belül úgyis elköltik az egészet. — A tárgyra, mester, a módszerét szeretném... — A módszerem? Igen egyszerű. Vedd elő a családi naptárt és írd ki belőle az anyósod, az ükapád, az unokád és leendő fiad, valamint fees felmenő többi rokonod születési évszámát. Ezeket add össze és oszd el annyival, ahányan laknak abban a házban, ahol lakbért fizetsz. Az így kijött egyenlő összegekhez családtagjaid életkorát add hozzá és vond ki belőlük a penicillin, a sztrep- tomicin, a szalicil és Amerika felfedezésének évszámát. Ha ez mind megvan, válaszd a fenti eredménynek éppen az elenkezőjét, és a számokat tedd a lutrira. Állítom, biztos siker. — ön is ezzel a módszerrel...? — Természetesen! Mások kitaláltak mindenféle marhaságot és várják a jószerencsét. Én csak röhögtem rajtuk, mert éppen a legegyszerűbb módszer nem jut az eszükbe. — Csodálatos! Fenomenális! — hebegtek a mester körül. — És ez önnek 10 éve mindig sikerül!? Sok volt a baleset az elmúlt hét végén Balogh Ferenc
