Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-10 / 212. szám
1868. szeptember 10. 4 Kedd =m Ú3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM A ŰÖrBETÜICÖJI ELŐTT — ,8 — Géza fejedelem — Ezt a mázlit! Az Árpádházba születtem bele! — kiáltott fel nagy vidáman Gejza, vagyis Géza, amikor a bába elvette anyukájától. — Aztán mi leszel, ha nagy leszel? — kérdezte a mamája. — Fejedelem! Világos? — kacsintott a kisded. Így is lön. Mikor lassacskán elérkezett az időszámításunk utáni 970. esztendő, a vármegyék építésében, s a birtokszerzésben edzetté vált Géza, csendben megjegyezte: — Ez az én évem. Most én következem.:. — Hogyan is kezdjem? Bevezetőül elpáholom a dunántúli törzsfőket. Már nagyon ugrálnak! Elveszem játékaikat, hadd erősödjék a hatalmam. Meg is cselekedte. Elvevén az ő játékaikat, mik álltak vala földekből, rabszolgákból és hasonló gyermekded tárgyakból, felettébb megduzzaszt otta ilyes dolgait, szerfelett megnövelve erejét mindenféle játékokban. — De vigyázz! Észnél légy, Gejzám! — figyelmeztette ön- személyiségét. — Igaz, hogy a magyar játszótársak már nem veszélyesek, ám, ott lapulnak a külországnak, a bizánci, a német, meg a többi. Jó lesz résen állni, Gézuka, körül vagy véve egy sereg neveletlen lurkóval... így morfondírozott magában, majd önnön játszóterének és az azon levő eleven és holt tárgyaknak a megvédése érdekében a következőket agyaita ki: először is, a játszóplacc minden hangadóját magához édesgeti, másodszor ugyanolyan játékszabályokat alkot, mint amilyenek a szomszéd grund okon vannak, harmadszor, — de nem utolsósorban! — á leghangosabb, legmohóbb külor- szági fiúval, a német császárral véd- és dacszövetségre lép. Mindezt meg is cselekedte. Mikor a némettel is megegyezett, azt ajánlotta az neki, hogy fogadjon el egy — szerinte — igen elmés, vidám társasjátékot, mit úgy hívnak, hogy „Keresztény Vallás”. Biztatta, nem fogja megbánni. Ö és játszótársai majd sokat mulatnak véle és általa. Az egész dolgot hosszan, részletesen elmagyarázta, mint holmi eleven használati utasítás. Géza figyelmesen hallgatta, közben nagyokat bólogatott. — Igen, igen érdekes, ártatlan .iátékocskának tűnik — mondta. Magában viszont így válaszolt: — Édesapám, te akarsz átverni ? Azt hiszed, nem tudom, hogy a vallás terjesztése játszóterünk meghódításának ideológiai leple? Korábban illett volna felkelned, apaagy. De hát higgy, amit akarsz, nekem kapóra jön a dolog. önmagámnak csak elárulhatom az igazat, azt, hogy éppen szükségem van ilyen lepelre, hogy tetszetősen kizsákmányolhassak. Ezt gondolta magában Géza fejedelem, egyenesen, őszintén, miközben jót mulatott odabent azon, hogy ilyen remekül becsapta a kintieket. Egy valamin azonban felettébb elgondolkodott, azon, hogy miként hangolja át a lelkeket a régiről az újra úgy. hogy népe ne nagyon keljen ki magából. Azzal tisztában volt, hogy a már kényelmessé taposott pogány hitet nem lesz egykönnyű felcserélnie a magyarságnak olyan vadonatúj szagúval, olyan szűk, nyikorgóval, mint ez a friss áru. — De meg kell tenni bármi áron! — Ezt ismételgette lóháton, sátorban, zuhanyozásnál vagy vadászat közben. Ez az új mechanizmus alapjában véve nem is olyan új — állt benne talpra a felismerés. Az itt élő szlávok meg a behurcolt hadifoglyok keresztények voltak és azok ma is. Sőt! Ajtony, Gyula és a Lech mezei akasztófán boldogult Bulcsú is az volt. Bizánci vallásúak az igaz, de számít is a cégtábla különbözősége, ha egyszer a lényeg ugyanaz? A honfoglalók zöme azonban még csak páholyból figyelte az egészet, mint néző. Ámbátor könnyű lett volna Katit táncba vinni ez esetben is, ha nincsenek minden réginek, megszokottnak bookmakerei, mint a táltosok, al-táltosok, táltos segédek, táltosipari-tanulók, lótenyésztési tisztségviselők és családtagjaik, le- és felmenő rokonságuk. No meg a pogány sógorok, komák, ipam-napamok, puszipajtások, szesztestvérek és a többi „kérlekalásan” társaság. Továbbá az Áldozati Oltárokat Építő Vállalatot, az Áldozati Fehér Lovakat Tenyésztő termelőszövetkezetet és egyéb vallástechnikai érdekeltséget sem lehetett csak úgy, Gejzásan, elmellőzni. Előrelátó politikai meggondolások és megfontolások arra késztették a fejedelmet, hogy ne cselekedjék hübeleba- lázs módjára, hanem mindent a fokozatosság jegyében végezzen. Fokozatosan ejteni a régit és erősíteni az új tendenciát. Az egészből a következő ferenc- józsefi mondatot szűrte le magának: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.” Ezt a „Népeimhez” című pólbitben kobzosai, lantosai, igriced, regősei gyepüszerte énekelték, vil- lanygitár-kísérettel. A hatás nem is maradt el. A közvélemény azt hitte, Géza megbolondult. Viszont bolond fejedelemtől semmit sem kell komolyan venni. így történhetett, hogy bo- londériájaként könyvelték el, mikor a német császárhoz azzal az üzenettel menesztett követeket, hogy elismeri külhoni főnökének, nem támadja meg, sőt, az új játék bevezetése érdekében vallástechnikai szakkádereket, azaz régiesen „hittérítőket” kér. Géza így okoskodott: — Hadd higgye az a földre, emberre éhes, kötekedő német koronás ürge, hogy lefeküdtünk neki, mint teve a hajcsárnak. Legalább nem molesztálja egy ideig az Árpád-háziakat. A német császár ugyancsak spekulál gatott: — Hadd gondolja az a pogány pendelyű Gejzenguz, hogy elhiszem, amit ő nem. Békét kötök vele s ugyanakkor elküldöm „várába” az én derék „trójai lovacskáimat” néminemű páncélos lovagocskák kíséretében, hihi... (Folytatjuk) A Gyulai Kislakásépítő és Karbantartó Ktsz Gyula, Nagyváradi út 74., felvesz kályhás, hidegburkoló, ács, épületasztalos szakmunkást, valamint segédmunkásokat 67925 |A „beates magyar úr” zeneszerzője Bízott abban, hogy „fülbemászó” zenéje tetszeni fog, de arra gondolni sem mert, hogy ilyen sikere lesz. A táncdalfesztivál első elődöntőjének legsikeresebb szerzője Góth László volt: a televízió- nézők és rádióhallgatók a legtöbb szavazatot az ő dalára küldték be. A „Hogy mulat egy beates magyar úr?” zeneszerzője továbbra is háttérben maradt, bár az első, nyilvánosság elé került műve meghozta számára a bemutatkozás örömét. Az Országos Mérésügyi Hivatal fiatal mérnöke, tavaly fejezte be — vörös diplomával és kitüntetéssel — egyetemi tanulmányait. Most ipari laboratóriumokban, üzemekben alkalmazott villamos mérlegek vizsgálatával foglalkozik. Életében a zene mindig fontos szerepet játszott, szenvedélyévé vált a mindennapok eseményeinek, hangulatainak zened kifejezése. Vajon miért éppen egy „beates magyar” mulatósa ihlette meg? Mert szereti a népi muzsikát, megkapó dallamvilágát, ősi motívumait és egy játékos ötlet adta a gondolatot: miért ne lehetne egyszer a beatre mulatni? Hamarosan megszületett a szám alapmotívuma: „Húzd rá gitár!...” E. M. Miért nem lehet? A békési gimnázium kollégistáinak színes, programdús életéről akartunk írni. Sajnos, nem sikerült. A kedves negyedikes lányoktól aífelől érdeklődtünk, hogy milyen terveik vannak erre a félévre, az őszi és téli hónapokra. „Különösebb terveink nincsenek”, hangzott a válasz, s ho-gy miért? „Nem lehet!” Programokat alig szerveznek maguknak, egyetlen közös megmozdulás a mozilátogatás. Miért? Nem igényednek többet, mást? De igen! Szeretnék, ha lenne irodalmi színpaduk is, de nem lehet! Az iskolában van és ők egy kicsit sem önnál- lósíthatják magukat az iskolától. Volt a kollégiumnak egy kamarakórusa néhány jó hangú elsősből. Volt... volt...! Aztán a lányok eltervezték még tavaly, hogy minden vasárnap dolgoznak majd, s a pénzen kirándulnak az Északi-Középhegységbe. Tervezték...! Most terveznének egy találkozót a gyomai fiatalokkal. Vajon ez is csak elképzelés marad? Csak azt nem tudom, miért nem tehetnek valamit saját érdekükben? Diáktanács is van, bár az is igaz, hogy annak jelenleg csak a házirend összeállítása, pontjainak megbeszélése, elfogadtatása a feladata. Ez lenne egész évi munkájuk, vagy ha nem, akkor miért csak erről beszéltek? így valóban elég sivár a kollégiumi élet, amit máshol a diákok diplomatikus rábeszéléssel, ötlettel, egyéni elképzeléssel sokkal színesebbé tesznek, s négy éven keresztül jelentős eredményeket érnek el. Miért válaszolták mindenre a lányok azt, 'hogy „nem lehet”?! De, miért nem lehet? Vajon mikor számolhatnak be a békési kollégisták szabad idejük célszerűbb. tartalmasabb felhasználásáról? D. T. A gyermekkönyvtárban Hangulatos, szép őszi délután két mosolygás kislányt állítottam meg a békéscsabai Megyei Könyvtár bejáratánál. A szünetben egy kicsit elhanyagolták a könyveket — mondták —, s a lemaradást most akarják behozni. A nyár holtidénynek számít az Ifjúsági Könyvtárban is, mert a strand, kirándulás1, nyaralás ilyenkor sokkal csábítóbb. A gyerekek kikölcsönöznek néhány könyvet, s azt olvassák nyáron, amikor azonban megkezdődik az iskola, egész délutánokat töltenek a könyvtárban; olvasnak, tanulnak. Nagyon sok diák azért szeret itt Nyugdíjasaikat ünnepelték a békéscsabai Lenin Tsz gazdái Már az érkezésük is megható volt. Többségüket különböző típusú gépkocsikon hozták el a téglagyár kultúrtermébe. Voltak, akik gyalogosan tipegtek életpárjukkal vagy valamelyik hozzátartozójukkal. Amint jövö- gettck párosával, csoportosan, kilestünk egy párbeszédet is. — Hogy vagy, hogy vagy? Jársz-e még templomba? — Nem járok, mert nagyon fájnak a lábaim. De innen, a nyugdíjasok napjáról nem lehet elmaradni. Évekre visszamenő hagyomány a békéscsabai Lenin Tsz-ben is a nyugdíjasok napjának megünneplése. Mégis az eddigi találkozók közül ez volt a legnépesebb, mert a hatvan éven felüliek mindegyikét meghívták, természetesen hozzátartozóikkal együtt. Alaposan megtelt a téglagyár hatalmas kultúrterme. Hatvan-nyolcvan vagy még több évről tanúskodó arcok, őszbe csavarodott hajú fejek hajoltak az asztal fölé vagy egymáshoz, beszélgetve. Negyvenötven vagy még ennél is több munkásév, megannyi gond, töprengés hagyott nyomot rajtuk. Évtizedekig dolgoztak, küszködtek önmagukért, gyermekeikért, vagyonkájuk védelméért, gyarapításáért. Ahányan vannak, szinte annyi regényre valót tudnának elmesélni. Fejezeteket arról, hogyan rettegtek a végrehajtótól, az árverezés dobpergésétől, s arról is, mennyire féltek, viszolyoglak attól a közöstől, amelynek dolgos éveikben és azóta is megbecsült tagjai. Nem a régi és közelmúlton való töprengés miatt jöttek össze a nyugdíjasok. Ha el is révedeztek néhányan, kizökkentette őket a Vámőrség és a Pénzügy- őrség Országos Parancsnokságának zenekara. A csabaiak közkedvelt indulóira zendítettek rá. Nem először. A nyugdíjasok napján mindig megjelennek, hiszen az országos parancsnokság egyik patronálója a békéscsabai Lenin Tsz-nek. Orvos András, a tsz pártalapszeivezetének titkára , nyitotta meg a nyugdíjas napi ünnepséget, aztán Zsilák Márton, a szövetkezet elnöke emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a nyugdíjasok egy részével tavaly szeptemberben találkoztak hasonló ünnepi keretek között, terített asztal mellett. Csak egy részükkel, mert többen még most is fiatalos lendülettel, szinte nap mint nap kint dolgoznak a nagy munkák idején a határban. Akiknek már fogytán van erejük, azoknak beszámolt a múlt évi zárszámadásról. Elmondotta, hogy a szövetkezet csaknem 56 millió forint közös, ebből csaknem 35 millió forint tiszta vagyonnal rendelkezik. A dolgozó tagoknak 14 millió 832 ezer forint jövedelem kiosztását tervezték, ezzel szemben 16 millió 289 ezer forint jutott, munkaegységenként 36,16 forint helyett 41 forint prémiummal együtt. Emellett több mint 3 millió forintot helyeztek biztonsági tartalékba, s ez az összeg eddig elegendő volt a hitelmentes gazdálkodáshoz, s ahhoz is, hogy rendszeresen, pontosan fizessék a munkaegység-előleget. Beszámolt az elnök arról is, hogy kézikasza, vagyis verejtékezés nélkül takarították be az idén a gabonát, ráadásul megyei és országos viszonylatban kiváló termésátlagot, holdanként 24,43 mázsa búzát. Az őszi árpa és a kétszeres is 24 mázsájával fizetett. Általában mindenből több bevétel mutatkozik a tervezettnél, az állattenyésztésben is. A viszolyogva fogadott, többek által ellenzett baromfikombinát is igencsak megközelíti a tavalyi 4,5 millió forint tiszta bevételt. Ezeknek és a többi eredményeknek a birtokában, biztató a jövő. Az elnök beszámolója után bőséges ebédet tálaltak az ünnepeltek elé, aztán sokáig 'együtt maradtak, beszélgetve, szórakozva, jó néhányan táncra is perdültek közülük. K. I. tanulni, mert munkájához minden hiányzó dolgot azonnal megtalál, a kisebbek pedig még segítséget, útbaigazítást, is kapnak a leckeíráshoz. A könyvtár — melynek jelenleg 2200 olvasója van — szoros kapcsolatot tart fenn az iskolákkal. A napközis tanulók csoportosan jönnek, úttörők őrsi gyűléseket tartanak itt, s a politechnikai oktatáson készített tárgyakkal díszítik könyvtárukat. A gyermekkönyvtár feladata; hozzáértő, a könyvekkel bánni tudó olvasót nevelni a felnőtt könyvtár számára. A nevelés azonban folyamatos munka és időben kell elkezdeni — említi Borka Józsefné, az ifjúsági könyvtár vezetője. Szerinte nagyon jó megoldás; a harmadikosok környezetismereti anyagában szerepel a kulturális intézmények, ezen belül az Ifjúsági Könyvtár látogatása is. Ezekből a gyerekekből lesznek a törzstagok. Szabadon válogathatnak, ízlésüknek megfelelően böngészhetnek a rendelkezésükre álló 10 ezer kötet közt. A szükséges irányítás mellett nem felejtkeznek el a gyerekek érdeklődési köréről sem, nem engedik leszűkülni, sőt fokozzák önállóságukat, megtanítják őket a katalógus használatára. Régi, jól bevált módszer az olvasási napló vezetése is, amely év közben nagy segítséget nyújt a régebben olvasott könyvek felelevenítésében. — A könyvtár programját a gyerekek is segítik kialakítani ötleteikkel, kívánságaikkal. A heti „műsorban” mesedélután, könyv- ismertetés, csillagászati előadás szerepel, s az egyik legérdekesebb foglalkozás a „Csináljuk meg együtt”' Fából, termésből nagyon egyszerű és ötletes figurákat készítenek, amelyek a könyvespolcokra kerülnek. Ezeket a polcokat az olvasók tartják rendben, nagyon lelkiismeretesen segítenek a kis könyvtárosok az igaziaknak, akik szerint sokkal könnyebb bánni a gyermekekkel, mint a felnőttekkel. — Nagyon rendesek, fegyelmezettek, betartják a szabályokat! — mondják. Felszólításra nagyon ritkán van szükség. S hogy az olvasást és a könyvtárba járást nem lehet elég korán kezdeni, arra bizonyíték, hogy a könyvtárnak 12 óvodás „olvasója” is van... (d. t.) Véget ért a velencei filmfesztivál Vasárnap este véget ért a 29. Velencei Filmfesztivál. A fesztivál födi ját, aiz airany oroszlánt Alexander Klüge, nyugatnémet filmrendező „Artisták a cirkusz porondján” című filmje nyerte el. A „Elmélet” című olasz és az „Arcok” című amerikai film a legjobb női, illetve férfi alakítás diját, nyerte el. Az említett dijakat Jüanra Betti, illetve Jón Mairley kapta. A zsűri a legjobb elsőfilimes rendező díjjal Bregstein holland rendezőt jutalmazta „Kompromisszum” című filmjéért. (MTI)