Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-07 / 210. szám
IMS. szeptember 7, 5 Szombat mm Ú3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM a görbét ohöh ELŐTT m A feudalizmus kezdete Jó ideig zavartalanul folyhatott az állástalan ősmagyarok nyári, őszi kirajzása az országból, fejeseik — vagy miként ma mondanák, osztályvezetőik — nyugati kiszállásai. A katonákká űzött pásztorok vasszorgalommal pusztították az eléjük terített Európát. Számtalan fordulóval hordták haza a földműveléshez szükséges emberanyagot. Ezenkívül vezéreik sátrában mindenféle ingó-bin- góságot, kincset, azaz korabeli fogalommal élve, marhát is szállítottak. Persze, a közmagyar harcosok ezt nem ingyenben csinálták. Ha például szentképekre tettek szert, csak az aranykeretet kellett beszolgáltatni a főnöknek, a képet becsülettel megtarthatták. Amelyikük netán mégis túllépte volna a keretet, azt végrehajtották. A keresztény nyugati népek a pogány keleti magyarok ellen kezdetben böjttel és imádkozással védekeztek. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket...” — hangzott égbe nyúló katedrálisok alján a buzgó fohász. Ám mindhiába, mert a pannóniai nomádság ilyesmire immunis lévén, nyugodtan tovább kalandozott. — Mit hajbókolunk és esde- kelünk felfelé, ha egyszer hiába. Fegyvert ide, és űzzük ki a betolakodókat! — hördült fel a nyugati közvélemény. Ügy is lön. Fegyvert ragadtak, s azzal neki az ázsiai népségnek. Azok meg nyúlcipőt rántva, ész nélkül iszkoltak vissza. Legalábbis így festett a dolog. Nyomukban a boldog üldözők. De a fránya magyarok csak addig rohantak hazafelé, míg a boldog üldözőkből boldogtalan kimerültek nem lettek. (Ebből az időből származik a kitétel, hogy „lógó nyelvű üldöző”.) Akkor aztán Búlcsú meg Lehel népe megfordítva mokány lovait, hegyibe a lihegőknek! — A többit már tudhatjuk: újabb zsákmány útnak indítása a magyarság friss sütetű hazájába. De ami sok, az sok! A német uraknak sehogy sem tetszett, hogy az addig általuk fölözött tejfelt és tejszínt azok a lovaskandúrok saját uraik részére ragadják el, méghozzá köcsögöstől! Oko- sabbjaik aztán egy, tudom is én milyen napon — éppen kiszálláson lehettem — imigyen környékezték meg felséges császári és királyi urukat, Madarász Henriket a Német Közép- hegységben, ahol stiglincre vadászott: — Engedelmet, Felség, a zavarásért, de teljes felelősségünk tudatában állítjuk, hogy a mi feudális osztálytársadalmunk jóval fejlettebb társadalmi alakzat, mint a vad magyarság (wilde Ungaren) bomlófélben levő ősközössége! — Ne mondják... És mire alapozzák feltevésüket, uraim? — tárta szét csodálkozóan karját Madarász Henrik, miközben keze közül boldogan röppent a kéklő magasságba egy nemrég elkapott énekesmadár. —Az ekés földművelésre, Felség — hangzott kórusban. — Ez biztos? Önök kipróbálták? — Mit? — Hát ezt az izét, ezt az ekés dolgot. — Mit méltóztatik képzelni rólunk? Állatok volnánk, vagy Isten kegyelméből való főurak? Mi és az ekézés? Fúj!... — Jól van no, azért nem kell mindjárt családi jelenetet rögtönözni, gyerekek — csitította főrendjeit a császár. Inkább magyarázzák meg szépen, mi következik ebből az ekés micsodából? — Az, Felség, hogy katonai fölényünknek feltétlenül meg kell mutatkoznia a jóval primitívebb, nomád harctechnikával szemben. — És ha szabad kíváncsiskodnom, ezt az egész hadielemzési és társadalomelméleti micsodát önnön eszecskéjükből párolták az urak? — Isten őrizz, Felség! Ez marxista okfejtés. — Marx, Marx... Hol is hallottam ezt a nevet? — Sehol, császári Felség, mivel az illető még nem létezik. Szerencsénkre. — Ja, vagy úgy? Idegen toliakkal ékeskedünk? No, de inkább kanyarodjunk vissza a mi tizedik századi valóságunkba. Árulják csak el nekem, miféle fölényt emlegetnek ezekkel a nomádékkal szemben? — Páncélos vitézekre gondolunk, kérjük alássan. — Ez döfi! Ám mikor és hol? — Ügy gondolnánk, Merse- burgnál, 933-ban. Megfelelne, Felség? — Miért ne. És mondják csak, utána nem csinálhatnánk még valamicskét, teszem azt, 955-ben, Augsburgnál? — Bocsánat az ellentmondásunkért, de nem lenne jobb ezt a dicsőséget kedves fiának, Nagy Ottónak átengedni? — Miért, uraim? — Mert így kerül majd a történelemkö ny vekbe. — Ja. az más. Hát akkor, sofort! Neki azokkal a tankokkal vagy mikkel. — Páncélos vitézekkel! — No igen. De nem beugrani a magyarok cseleinek! — Heil! — harsogták a junker ősapák, s nagy bokacsat- togtatás közben, keményen kihúzták magukat Madarász Henrik előtt. (így történt, hogy a kalandozó magyarokat 955-ben, Augsburgnál a német páncélos lovagok alaposan megtanították az ekés földművelés tiszteletére.) (Folytatjuk) Szerszám- és Gépelemgyárak Budapesti acélárugyára felvételre keres nyolc általános iskolát végzett fiatalokat kovács ipari tanulónak bentlakásos tanulásra. Napi háromszori étkezés biztosítva. FELVILÁGOSÍTÁST A BÉKÉSCSABAI FORGÁCSOLÓ SZERSZÁMGYÁR ÚJ TELEPHELYÉN a személyzeti osztály ad. 696 Hatvanötezer forint Vietnamnak A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádjainak tagjai a hős vietnami nép megsegítésére munkabérüknek 4 órára jutó részét ajánlották fel. Ennek alapján több mint 65 ezer forintot juttattak el rendeltetési helyére. Járási Népművelési Tanács ülése Szeghalmon o Egész napos értekezleten találkoztak Szeghalmon, a járás népművelési munkatársai a járási művelődési ház nagytermében. Az ülést dr. Horváth János, - a járási tanács elnökhelyettese, a Járási Népművelési Tanács elnöke nyitotta meg. Megnyitójában köszöntötte a járás népművelési munkatársait, valamint Nagy Jánost, a megyei tanács elnökhelyettesét. Gácsér Józsefet, a megyei művelődési osztály vezetőjét és Borka Józsefet, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját. A egész napos értekezletein több napirendi pontot tárgyaltak meg. Elsőnek B. Major János, a járási művelődésügyi osztály vezetője értékelte az 1967—68-as évad munkáját. Az értékelés után külön foglalkoztak a szocialista brigádok helyzetével, a „Sárréti Napok” eseménysorozatával. Zsadány község művelési munkájával, valamint a hármas évforduló megünneplésével kapcsolatos teendőkkel. Az ülés végén a jelenlevők javaslatainak figyelembevételével megtárgyalták és jóváhagyták a Járási Népművelési Tanács 1968— 69-re szóló munkatervét. Szilárd Ádárn „A téma az utcán hever” Beszélgetés a helynévgyűjtö mozgalomról Bontogatja szárnyait, és lassan- lassan országos mozgalommá lesz a helynévgyűjtés. Ez a fogalom ma már nem cseng ismeretlenül a szakemberek, de még a laikusok előtt sem. Zala megyében már kötetre gyűlő anyagot szedtek össze a környék jellegzetes, de feledésre ítélt helyneveiből. Ám a példáért nem kell olyan messzire menni. A Sárrét tájszavait már hosszú évek óta gyűjtik és hasonló szándékok hívták csatasorba a mezőkovács- názi járás hivatásos és amatőr kutatóit is. Dr. Tábori György, a Békés megyei Múzeumi Szervezet igazgatója néhány esztendővel ezelőtt Tótkomlóson és környékén végzett felmérést és kutatásainak eredményeiről egy négyzetméteres térképet készített, feltüntetve rajta a ma már többségben bizony feledésbe merült elnevezéseket. — Tulajdonképpen mit értünk helynév gyűjtés alatt, és mi indo- \ kolja azt, hogy egyáltalán moz- \ galomról beszéljünk? — A forradalmi változások korát éljük. A települések arculata I szinte máról holnapra változik, j a határokból eltűntek az évszázadok óta használt földutak, kis- parcellák, gémes kutak stb. Ahogy változik a táj, úgy egyre inkább a feledésbe merülnek, vagy újakkal cserélődnek fel a régi elnevezések. A helynévgyűjtés feladata, hogy egy-egy közigazgatási egységen belül összegyűjtse a mindenkori helyneveket, a hozzájuk kapcsolódó történetekkel. magyarázatokkal, esetleg legendákkal együtt. A gyűjtést végző muzeológusok, helytörténészek, vagy ^matőrök munkája nemcsak nagyon érdekes, hanem roppant hasznos is. Ugyanis rengeteget tudnak belőle meríteni más tudományágak művelői, így a törKörösladányi mozaik Módosította a tanácsülés az ez évi fejlesztési alapot. Az öregek napközi otthonának építési munkálatainál a tervezett 140 ezer forint helyett a végleges költség 201 ezer forint. . A könyvtár 10 ezer forintos összegét még 15 ezer forinttal emelték bővítési és berendezési költségekre. A szabadtéri színpadra 50 ezer forintot terveztek, de a színpad mellett egy büféhelyiséget és egy táncteret is kialakítanak. * Négy helyen végez a földmű- vesszövetkezet a községben kölcsönzést. A legkeresettebb cikkek közé tartozik a gyermekkocsi, a mosógép, a festőhenger, a permetező felszerelés, a porszívó, a bőrönd és a húsvágógép. Viszont idényjellegű, és ezért nincs eléggé kihasználva a szőlőprés, a szőlőzúzó, a libatömő és a bukósisak. * A szociális otthonban 35 ezer forintos költséggel folyik az udvar betonozása. A munkálatokat az otthon szakmunkásai végzik. Negyvenezer forintos összeggel felújították a gépkocsijukat is. A megyed tanács egészségügyi osztálya a helyszíni vizsgálat alkalmával további fejlesztésre jelölte ki az otthont; 30 hellyel kívánják bővíteni a jelenleg 100 férőhelyes intézményt. * Hetvenkét felnőtt tagja van az önkéntes tűzoltótestületnek. Az ifjúsági szakkörben 25 fiatal tevékenykedik, az általános iskolában pedig 43 tagja van a szakkörnek. Ruhával jól fel vannak szerelve, probléma azonban, hogy bár a gépjárműfecskendőt hosszú várakozás után megkapta a testület, de egyelőre nem üzemképes. * Jelentős fejlődés van a termelőszövetkezeteknél az egészségügyi feltételek területén. A tsz-ek elnökei intézkedési tervet készítettek és az egyes szakvezetők felelősek az intézkedési terv végrehajtásáért. Mindenütt biztosítót-1 ták az előírt munkavédelmi felszereléseket. A vegyszerezésnél munkaruha, védőruha, szemüveg, gumikesztyű, és gázálarc áll rendelkezésre, az állattenyésztésnél pedik kéthetenként végeznek légyirtást. A tsz-ek határozatban rögzítették, hogy a jövő év szeptember elsejéig minden tsz-köz- pontban el kell készülnie a zuhanyozónak. Nátor János | ténészek és földrajzosok is. Egy- egy terület, dűlőút, útkereszteződés. tanyacsoport, tájegység neve évszázadokon keresetül él. még akkor is, ha a „keresztelő” körülményei már régen megváltoztak. — Mondana néhány példát? — Szívesen. Békés megyében például minden község határában hatalmas kenderföldek voltak. Még a múlt században is csaknem kizárólagosan vászonból készült minden ruhanemű. Sok gyerek ma már nem is ismeri a kendert, de csaknem mindenhol vannak még olyan területek, amelyeket kenderföldnek neveznek... Vagy ha valaki Erdőhát-ot mond, ott már valószínűleg nincs erdő, csak a név él. Ha sikerül felderíteni azt, hogy mióta hívják Erdőhát-nak ezt a bizonyos részt, ki ültette, és mikor, abból már sok mindenre lehet következtetni. Doboz környékén még ismerik ezt a két helynevet: Óvár, Sámson vár. Ha a helynévgyűjtő lenyomozza a név eredetét, akkor a történész már bele tudja illeszteni a korba a település keletkezésének körülményeit, s akkor már munkához láthat a régész is, kutathat. A leletek pedig utalnak a korra, a kor emberére, gazdaságára, kultúrájára. — Milyen módszerekkel dolgozik a helynévgyűjtö? — Mindenekelőtt a szájhagyományra támaszkodhat. Ebben az esetben a kikérdezéses módszer szolgálhat érdekes adatokkal. Nagy segítséget nyújtanak a régi, helyi monográfiák, helytörténeti feljegyzések. De a sok száz éves térképek adatainak és elnevezéseinek összehasonlítása a maiéval már maga is alapul szolgálhat a gyűjtés megkezdéséhez. — Hogyan áll a mozgalom Békés megyében? — Az említetteken kívül Békéscsabán is szeretnénk mozgalommá szélesíteni a helynévgyűjtést. Erre azonban a teljesség igényével egy-két hivatásos kutató nem vállalkozhat. Szeretnénk bevonni az iskolákat, az úttörőcsapatokat is a munkába, hiszen a helynevek összegyűjtése hosszadalmas és fáradságos. A részfeladatokat könnyen el tudnák végezni a fiatalok. Jó néhány úttörőcsapat már foglalkozik az utcanévgyűjtéssel. Ez bővíthető lenne az utcanevekhez kapcsolódó történeti és történelmi események összegyűjtésével is... Számtalan izgalmas téma kínálkozik, sok esetben szinte az utcán hever, csak le kell hajolni érte, s aztán megvizsgálni és megmagyarázni. .... Bracko István OLVASÁS KÖZBEN Olvasom, hogy Lengyelországban négy gyárnak csak egyetlen kéményt építettek. No, nem takarékossági okokból, hanem mert így próbálják csökkenteni a füst okozta szennyezést. * Ez a két állítás némileg ellentmond egymásnak, hiszen ha a furcsa ötletet nem a takarékos- sági szándékok sugallták, akkor mi értelme van? Egyáltalán nem biztos, hogy az üzemek egy kéménnyel kevésbé szennyezik majd a levegőt, mint néggyel... * ..Nehéz vasárnapjuk volt a legutóbbi fordulóban a bajnokjelölteknek” — kezdi sportbeszámolóját a hétfői Magyar Hírlap, utalva a Vasas és a Dózsa pontveszteségére. Jó, jó, de éppen ezért nemcsak a bajnokjelölteknek. hanem a szurkolóknak is nehéz vasárnapja volt. * Hirdetés a Népújságból: „Betegség miatt sürgősen éladó 35 mázsát bíró gumikerekű kocsi 2 darab lóval”. A betegséggel nem lehet viccelni, de teljesen érthető a hirdetés feladójának szándéka. Szeretne túladni beteg lovain és ugyancsak beteg gumikerekű kocsiján. (Csak azt nem értem, hogyan lehet egy rokkant járművel és 2 beteg lóval 35 mázsát szállítani!) * A francia könyvpiac újdonságairól, könyvsikereiről közöl érdekes írást az Élet és Irodalom 35. száma. A cikk szerzője szerint a legelsöprőbb tömegsikert Guy Breton 12 kötetes müve aratta, amely a „A francia történelem szerelmes históriái” címen, a nemzeti múlt népszerű szerelmes és kissé pikáns történeteit tartalmazza. Minden kötet 400 ezer, a mű tehát összesen majdnem ötmillió példányt ért el. Magyar írók, figyelem! Vissza nem térő alkalom, egy páratlan sikerű hazai bestseller megírására... Elvégre a mi történelmünk sem szűkölködött látványos szerelmi históriákban!? (br)
