Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
19M, szeptember 5. 5 Csütörtök Kapunyitás előtt Mit9 hol keressünk a Budapesti Őszi Vásáron? A HUNGEXPO azzal az elképzeléssel szervezte és rendezte — ilyen formában első ízben — a Eudapesti őszi Vásárt, hogy a ligeti vásárvárosban, a nagy bevásárlási szezon kezdetén találkozzék egymással a hazai ipar' és kereskedelem, s mindkettőjükkel a fogyasztóközönség. Mi most a vásárlátogatóknak szeretnénk útmutatást adni, mit, hol keressenek az őszi vásár 30 ezer négyzetméternyi területén. A rendezési koncepció alapján az érdeklődők hat profilba csoportosítva találják meg a keresett árucikkeket A könnyűipar Kossuth-pavi- lonjában rendezett kiállítás címe: Divat, 1968—69. Nyilvánvaló, hogy itt a könnyűipari üzemek, -tanácsi vállalatok, és szövetkezetek különféle ruházati cikkeket tárnak a látogatók elé. Mindjárt megem- | lítjük az őszi vásár egyik alapelvét, azt tudnüllik, hogy legnagyobbrészt csak olyan árucikkeket mutatnak be. amelyeket az üzletekben meg lehet vásárolni. Hazai építőiparunk most először rendez átfogó kiállítást kizárólag a lakosságnak. Az őszi vásáron a legkorszerűbb lakás-, ház-, településterveket, s az ezek alapján készült épületek fotóit, modelljeit mutatják be az építőipar 3-as, 3/a és a 17-es számú pavilonban. A szomszédban, a Petőfi Csarnokban rendezik meg a lakberendezési és háztartási kiállítást, gazdag választékot tárva a fogyasztók elé rádiókból, televíziókból, konyha- és fürdőszoba-berendezésekből, sokféle háztartási áruból. Az „Otthon—69” elnevezésű kiállítás nagyrészt a valóságnak megfelelő elrendezésben mutatja be a bútoripari vállalatok, szövetkezetek gyártmányait. Különféle lakószoba típusok variálható bútorait láthatja majd a közönség, de természetesen bemutatják , az üzletekben j kapható háztartási gépeket, csil- J lárokat, szőnyegeket Stb. is. A! rendezési koncepció dicséretes j ötlete: a Petőfi Csarnok mögötti I Utolsó simítások a vegyipar pavilonjában. (MTI totó — Mező Sándor felvétele) szabad területen külön kis kiállításban „Szabad idő és hobby” címmel mutatják be mindazt, ami e címszavakkal egybefogható. Tehát sátrak, kempingfelszerelések, sport-, játékszerek, csónakok, motorok, illetve a hobby-kiállítá- sokon sokféle hasznos időtöltéshez szükséges szerszámok, segédeszközök szerepelnek itt. A kiállításon a zsűri által legjobbnak ítélt alkotásaikat, barkácsolószekrényt és szerszámokat is árusítanak, mint ahogy a háztartási bolt a festés és mázolás eszközeit kínálja az érdeklődőknek. A Centrum Áruházak a hatalSzociális ellátás és gendoskodás A gyomai Győzelem Tsz az, 1967-es évben 271 ezer forintot j tartalékolt szociális és kulturális' célokra. Ezzel szemben a felhasz- | nálás 59 ezer forinttal meghaladta | a tervezettet, amely összeg az idei pénzalapot terhelte. A rendelkeális gondozás és gondoskodás ismét kiszélesedik a termelőszövetkezetben. j más, 21-es számú pavilonban a legkülönfélébb árucikkeket a , helyszínen árusítja, köztük természetesen egy sor olyan újdonságot, amellyel a látogatók itt találkozhatnak először. A vállalat felkészült a várható nagy forgalomra, gondoskodott a megfelelő számú eladógárdáról, pénztárgépekről, a kulturált, gyors kiszolgálás minden feltételéről. Több más pavilonban, ha a hely színen nem is árusítanak, meg rendeléseket, előjegyzéseket felvesznek sok féle-fajta árura, például bútorra, híradástechnikai cikkekre. A kedvezmény, hogy az Őszi vásáron megrendelt áruk szállítását a legrövidebb határidőre vállalják. A rendezők azt remélik, hogy nemcsak a fővárosból, de — élve a 33 százalékos vasúti kedvez- j ménnyel — az ország minden ré- j széből sok ezren keresik majd fel a Budapesti őszi Vásárt. (h—gy) Egynapi szabadság zésre álló pénzből egyébként több ; mint 270 ezer forintot a betegségi munkaegységek kifizetésére fordítottak, az egyéb segélyezésre pedig mindössze nyolcezret. Kul- | turális kiadások fedezésére pontosan félszázezer forintot használtak fel. A számokból kitűnik, hogy a szociális szempontból segélyezésre szorulók részére a tsz csak minimális összeget tudott fordítani a betegségi' munkaegységek kifizetésének nagy volumene miatt. Ebben az esztendőben a tsz-ben új szociális bizottságot választottak, s ez a bizottság dönt majd a szociális, kulturális alap 342 ezer forintnyi összegének felhasználásáról. Valószínűnek látszik, hogy a szociális alap növelésével és az újonnan választott bizottság körültekintő munkájával a szoci3—5 éves (utókocsis és hátas félvér lovak eladók a pusztaföldvári Dózsa Tsz-nél 18131 Amikor hétfőn visszatértem szabadságomról, a vállalat titkárnője jóakaratú- an figyelmeztetett: — Még maradt egynapi szabadsága! — Komolyan? Akkor szerdán kiveszem. Ügyis sok az elintéznivalóm. így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de fél tízre mégis bementem a munkahelyemre, mert a kölcsön- könyvtári könyvet ott felejtettem. Alig léptem be az ajtón, Elekes örvendezve fogadott: — De jó, hogy eljöttél. A Rimóczi-ak- tát keresem. — Átadtam Ben- kőczinek. — Azt mondja, nem kapta meg. Keresd elő, az öreg kéri. Másfél óráig kerestem a Rimóczi- iratokat, eredménytelenül. — Ott lesz a szekrény tetején, a dosz- sziékban — vélte Elekes. Felálltam a székre, azután a szekrény szélére, de elvesztettem az egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanatban Benkőczi átszólt telefonon: — Ne keressétek, megtaláltam az aktát. Hónom alá vettem a keresett könyvet, és el akartam menni. De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! Át kell vinnem a kultúrterembe a Révay-lexikono- kat. Négyet én viszek, fogja meg ezt a ■ tizennégy kötetet. Irénnek ellenállhatatlan mosolya van, és én meggörnyedve cipeltem az ötven ki- lónyi lexikont a kultúrterembe. Kicsit kifújtam magam, és már az ajtóban voltam, amikor szembe találtam magam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egynapi szabadságát. Ugyebár tud németül? — Igen — nyögtem rosszat sejtve. — Akkor jöjjön be hozzám, van nálam egy holland vendég, tud egy kicsit németül. Beszéljen vele, én már kimerültem. Több mint két óráig szórakoztattam a hollandust. Végre bejött az igazgató, és felváltott engem. De még mindig nem menekültem meg. Jolánba, a bérelszámolóból, átölelt és behúzott a szobájába: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot összeadni, de mindig más az eredmény. Nálam sem egyezet az összeadás. Végre az ötödik kísérlet után sikerült megállapítani, hogy mindketten hatosnak néztünk egy nullát. Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson vettem észre, hogy a köl- csönkönyvtári könyvet ismét ott felejtettem... Palásti László U3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM A CÖrBETÜICÖJI ELŐTT PTTB Tévedtek a krónikások? A régi-régi krónikások leírásai alapján úgy tudtuk eddig, hogy Árpád, törzsével sosem járt Békés megye táján, a megyében még kevésbé. Egy szenzációsnak ígérkező lelet azonban úgy látszik, halomra dönti állításukat. Egy őetörténetkutató, miközben veteményesében István király koronázási pantalója után kutatott, ásójával penészes szaty- tyánbőrdobozt billentett napvilágra. A rajta levő rovásírás szerint hangszalag van benne, melyre állítólag egy Nomadótisz nevű gepida rádióriporter Árpád vezérrel folytatott interjút vett fel, annak muronyi szállásán! A szakvizsgálat folyamatban van és amennyiben kiderítik, hogy a honfoglalás idejében létezett magnetofon, nem lesz okunk kételkedni a felvétel eredetiségében. A szalag tartalmát, az említett fenntartással, szó szerint közlöm. — Tisztelt Árpád fejedelem, ne tessék húzódozni, ez nem buzogány, hanem mikrofon. Egy interjút, ha szabadna, ide bele. örömmel látom, igenlően tetszik bólogatni. Egy spontán kérdéssel kezdeném. Milyen volt az útjuk Etelköztől Vereckéig? Első kézből a legbiztosabb! — Mit mondjak, jó. A meteorológusaink mindig príma időjárást olvastak ki a turul madár beleiből. — És tessék mondani, nem volt kicsit terhes ez az expedíció? Annyi asszony, gyerek, szolga, harcos dolgozó, a barmokról nem is szólván. — Semmi baj. Megszerveztük. Még az Etel-köziben, meleg helyen, a vezéreimmel, több értekezleten is. Nagyokos csak egy akadt köztünk, a Jugumcsák. A többiek demokratikusan rám hallgattak. — Bocsánat, jól hallottam? Jugumcsák? Ilyen név nincs a hét vezér közt, Árpád elvtárs. — Hát persze, hogy nincs, mert megbíráltuk. Szép temetése vót. — De hallja-e, magának én nem vagyok elvtárs! Messze az még. Majd, ha a munkásság osztályharcra kél!... Mi csupán szürke nomádok, noma- nidók vagyunk, riporter úr. — Elnézést, drága fejedelem, de elkapott a sietség. — No, azért mondom,.. Akar egyebet is tudni az elvtárs ? Ej! Már engem is megkevert! Akar valamit, riporter szaki? — De mennyire! Egy döbbenetes felfedezést közölni. — Halljam. — Önök elvétették a népvándorlásuk irányát. Ezer esztendő múltán azt tanulják majd a nebulók az iskolában, hogy őseik Vereckóből arra meg amarra özönöltek, holott emerre vannak, a Körös mentén. A vezér és törzskara például itt, Murony- ban. — Tanuljanak amit akarnak, én már Vereckénél kiszúrtam Békés megyét! — Szabadna talán odahelyesbítenem, hogy ki méltóztatott szúrni Békés megyével? Egy évezred múlva ugyanis senki sem fogja tudni, hogy itt foglalt hont, hanem csak azt, hogy másutt. Micsoda remek idegenforgalomtól esik el ez a táj, te jóságos Hadúr! — Miért esne? Én, Árpád mondom, lesz még itt IBUSZ meg megyei idegenforgalmi hivatal: asztal, fotel, fénycső, ventillátor, kávéfőző, tévé meg a rosseb tudja, mi minden. Aztán itt van ez a feredéstől irtózó vezérem, a Gyula. Akármiben fogadok, hogy majdan városit, strandot meg fedett uszodá’ neveznek el róla! — Az hétszentség. Fejedelem _Ne trágárkodjék, fiam, nem az í rószövetség vitaestjén van. Minek rombolja harcosaim erkölcsét ? — Mélyen megkövetem. Árpád úr. — El van boronáivá. — Szabadna érdeklődnöm jövő terveik iránt? — ötévesek, természetesen. Csinálunk ilyet nehányat. Sorolom: kiruccanás Nyugatra — azoknak csabai kolbász, nékünk pedig orkán köll. Augsburgnál istenesen eltángálnak bennünket. Letelepszünk. Körösztölkö- dünk, emiatt a varkocsokat bit- liszire nyiratjuk, mifene. Megszervezzük az exes agrotechnikát! Letörjük a reakciót, a sógor-komaságot. kiirtjuk a protekciót. ezt a rossznyavalyát. Centralizálunk, oszt ha belé- törik a bicskánk, hát decentralizálunk. Elkövetünk majd minden hajnteresztőt, csakhogy növekedjék az életnívónk! — Ezt mind-mind maguk és most? — Egy frászt. Javarészt majd a Gejza. holnap. Később besegít az onokám, a Pisti gyerek is, hogy megoszoljék a felelősség. Ha megszületik, olyan karakán szent válik a köíyökből, hogy csuda! — Vezérem! Ez kolosszális! Al... al... alig kapok levegőt... — Verd hátba, Botond, hadd kapjon oxigént a riportere. No, an nvire mégse. Hé, szolga, locs- csintsd eszméletre a kedves vendégünket. Ügy... — Hol vagyok? — Muronyban, vezéri sátramban. — Ja, igen. Miért voltam eszméletlen ? — Megszédítették ötéves terveink. — Persze, már emlékszem. Nos, rendbe jöttem. Folytatnám. — Tessék. — És... és hiszi fejedelemséged, hogy mindez meg is valósul? — Alfaparancs! — Az mindjárt más. Számolhatok húsztól visszafelé, zéróig? — Ne játszunk Orionosdit. Inkább kérdezzen. — Hogy tetszik Murony, ez az impozáns földvár? — Nekem kellene magától kérdeznem. De felelhetek is. Távlati fejlesztés! Járdásítás, törpevízművesítés, művelődési jurta. Főként a villanyra vagyunk kiéhezve. De hol van még Jedlik Ányos a dinamójával... Hát csak olajba lógatott táltos bél mellett mívelődtink, ahogy lehet, csendesecskén. Mégis optimisták vagyunk! Ugye Töhötöm ! — Rettenetesen, Árpád apánk! — Hallhatta. Nos, jól tudjuk — tartsa mán közelebb a mikrofonbuzogányát, jóember — ismétlem, jól tudjuk, eljön az idő. amikor egy új, egy új, egy új hogyismondják... Ejnye, az emm betű itt van a nyelvemen. Egy új emm, nem is emm, hanem me, me, mee... Az ántiját, nekem, Árpád fejedelemnek nem jut eszembe egy fogalom, amilyen pedig még nem volt! De sebaj. Vezéri felelősségem tudatában kijelentem, hogy fel fog virágozni ez a táj! Lesz még Csabán betonszökőkút! Lesz még Murony gyorsvonati megállóhely! Lesz még itt valamikor új, új, új me, mee, mee... Üssétek le annak a röhögő rabszolgának a fejét, mert megőrülök! (Ennyi volt a szalagon. A hang kétségtelenül Árpádé, viszont nincs ujjlenyomata és miként már említettem, az árpád- kori magnógyártás ügye sem tisztázódott még. A hitelesség tehát valóban vitatható.) (Folytatjuk)
