Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-04 / 207. szám
IMS. szeptember 4. 5 Szerda. == U3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM a görbét önön. ELŐTT wm Magyarok és szlávok Eleink, begyömöszölvén magukat a Kárpát-medencébe, körülnéztek kissé, majd a törzsfők osztozkodni kezdtek. Persze Árpád volt a csárdában a legény! Neki volt legtöbb fegyverese. így aztán a kalács közepét kapta. A többiek a végét vagy miként akkoriban mondták, a „reszlit”. Az Alföld az idő tájt még mocsaras és homokos lévén, rá sem néztek. A Dunántúl, az igen! Az Alföld széleitől a hegyekig, az is igen! Mindezek ellenére az volt az általános vélemény, hogy a ma- gukfajta lovas fickóknak a végtelen keleti pusztaság után, kissé szűk ez a táj. Vállbán még hagyján, de övben határozottan szorít. Legyintettek: — Egyelőre jó lesz. A haladó tudomány idővel majd csak kiokoskodik valamit a számukra, gondolták. Szvatoplukék viszont erősköd- tek, hogy dehogy is szűk! Nem kell egyéb, csupán megragadni a földművelés szerszámait; a rideg, külterjes gazdálkodás helyett némi belterjesség és a „szűk” máris bővé változik. Azt felelte Árpád foghegyről, hogy nincs az a székelykeresztúri lucskos káposzta, amiért ő hajlandó lenne földet túrni, földművelővé aljasulni, mert, hogy ő szabad, pásztorkodó lovasnemzet! — Ugyan, öregem — hunyorított rá Szvatopluk —, engem akarsz ezzel a „ki, ha én nem”- séggel átejteni? — Mit, talán nem ejtettünk át, mikor egy nyamvadt gebéért, maroknyi aszott fűért, egy korsó szennyezet Duna-vízért elvettük országodat? — pattant a földre lováról a vezér. — Hagyd a színházasdit, Ár- pikám — legyintett a szláv fejedelem. — Csak nem akarod elhitetni velem, hogy elhiszem, amit nem hiszel, egy mondát? Jó néhány lovasod fűbe harapott azért az aszalt fűért. És most szépíteni próbálod a közvélemény előtt a dolgot. — A kupa vizünkért, a te gyalogosaid közül is egy brigádra való, alulról szagolja az ibolyát — vágott vissza Árpád. — Ez esetben, te szépíted a nyilvánosság előtt az ügyet — tette hozzá gúnyosan. — Na és a lónál! Mi volt a lónál? — kacagott fel Szvatopluk. Árpád gyógypedagógiai tekintettel pislogott szaktársára, mivel nem értette a beszúrást. Erre oly őszintén, ahogyan csak fejedelem tud fejedelem szemébe pillantani, Szvatopluk így szólt: — Nézd, Árpád, rm bajunk lehet egymással? A te pásztoraid kiverekedték. hogy törzsfőiddel fejesebb lehess ebben a medencében, mint én meg az ispánjaim. Egyezzünk meg, gebines alapon: ti többet, mi kevesebbet kapunk. A lényeg, hogy mindkét fél kapjon valamit. Árpád döngő léptekkel hátrált vagy három és fél métert, maid sisakjára csapva felkiáltott: , — Hová gondolsz, Szvatopluk? Nekem harcosaim és pásztoraim vannak! Ondnak harcosai és pásztorai vannak! Tassnak harcosad és pásztorai vannak !... — Állj — emelte fel tiltakozón kezét a morva fejedelem. Árpád diadalittasan nézett rá. Tisztában volt vele, hogy ereje imperialista ízű fitogtatásával meggyőzte ellenlábasát. Azonban mélységesen melléfogott, mert Szatopluk egészen másról kezdett csevegni. Azt kérdezte, hogy Tass nem vontatóhajó-e a Magyar Folyami és Tengerhajózásinál Pesten? Árpád néhány másodp>ercig szorgalmasan hápogott, de visz- szany érvén nomád lelkének sztyeppéi egyensúlyát, nyugalommal felelte: — Majdan az lesz Tass, vontatógőzös a Dunán, ám jelenleg egyik, leg-káderképesebb törzsfőnököm és bridzspáitnerem. Már az apja meg az öregapja is törzsfő volt. Mondhatom, páratlan a törzsöké! Idővel remek prefeudális értelmiségi válhat belőle. Mindezt leszögezvén, Árpád folytatta a ragozást: — Bulcsúnak harcosai és pásztorai varrnak. Gyulának harcosai és pásztorai vannak. Töhötöm- nek... Nem folytathatta tovább, mert Szvatopluk, megfeledkezvén az illem legelemibb szabályáról, közbevágott: — Nekem, meg Pribinának főnökeink, zsupánjaink, váraink, katonáink, ispánjaink meg a födműveseink vannak... Már vagy huszadszor ismételte, mikor Árpád hozzávágta a buzogányát. Szvatopluk ügyes testcsellel kitért ugyan a harci tárgy elől, de nem bírván az efféle súlyos érvet, elhallgatott. Árpád képére menten széles mosoly terebélyesedett: — Ö! Osatályostársam, a pre- feudalmizmusban, hát mért nem mindjárt hallgatással kezdted? — Mert már kölyök Szvatopluk korom óta cserfes fickó voltam, hát ezért — borult a magyar nomádvezér vállára a morva fejedelem- Majd kiegyenesedvén, keményen kezet ráztak, miként ez újdonsült jóbarátokhoz illő. (így aztán a meghódított szlávok közül nem mindenki lett szolga, a hódító magyarok közül meg éppenséggel nem mindenki vált úrrá. A gazdagok, a törzsfők megszerezték maguknak a szláv főnökök várait, szolgáltató, adózó népeit. A szegény pásztoroknak a honfoglaláskor szerzett zsákmányból, a szűkös, közös legelőn kívül, semmi sem jutott. A szlávok alávetett rétegei számára, a terhek szempontjából — a hódítás- nem jelentett lényegbeli változást. Eddigi uraik helyett ezentúl a magyar főnökök zsákmányolták ki őket. A szláv uralkodó osztály meghódolt tagjai kiváltságos helyzetüket megtartották. Katonaságuk a magvar főnökök katonai erejét növelte.) (Folytatjuk) 2—5 éves üzemi gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusokat felveszünk Fizetés megegyezés szerint. Lakást biztosítani nem tudunk. Útiköltséget csak felvétel esetén térítühk. Jelentkezés: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT, GYULA, Béke sugárút 60. sz. 2097 ELSŐ CSENGETÉS A KULICH GYULA LAKÓTELEP képe kedd reggelre teljesen megváltozott. A gyerekek nem játszanak, hanem kék köpenyben, táskájukat szorongatva mennek az iskola felé. A kapuban a sok nagydiák” közt szinte elvesznek az édesanyjuk kezét szorongató elsősök. Az első tanítási nap minden diák számára valami újnak, érdekesnek a kezdete. Annak a pici volt óvodásnak pedig, aki ma lépett be először á hatalmas és számára szinte „félelmetes” iskolába, egy teljesen új világot hozott szeptember másodika. A békéscsabai 10-es számú iskola bejáratánál a szülők a végleges beosztást olvassák, hogy melyik apróság, melyik osztályba kerül. Az I. a. az iskola zenei tagozatú osztálya, ahová külön kis „felvételeivel” kerültek a gyerekek. \ FÉL 8 UTÁN néhány perccel sok első osztályos áll már a folyóson, az utolsó szülői intelmeket hallgatva. Megérkezik a fehér blú- zos, mosolygós tanító néni, s most már mindenki őt figyeli. Gyors névsorolvasást tart, vajon kik is lesznek 2 évig az 5 „gyerekei”? Háromnegyed 8-kor megszólal a csengő, a gyerekek először riadtan, tágra nyílt szemmel néznek a hang irányába, de aztán pajkosan összenevetnek, s a tanító néni bevezeti őket az osztályba. Mindenki gyorsan kiválaszt rna- j gának egy helyet és próbálgatja, milyen is lesz az: padban ülni? Közben a tanító néni tájékoztatja a szülőket néhány fontos dologról, ' majd megköszöni a kedves anyukák, apukák kíséretét. Ismét meg- I szólal a csengő, de most már is- j merősen cseng, s ezzel véglegesen I elkezdődik az iskola. Még egy : utolsó puszi, egy integetés, aztán a fiókból előkerül Kati baba, és... bemutatja a tanító nénit. „Fleíykálkodnah, huhognak, 99 Néhány hét alatt sláger lett Harangozó Teri fesztiválszáma, a „Pletykálkodnak, huhognak...” így táncritmusba szedve, mosolyt kelt ez a rossz szokás, de a valóságban, sajnos, sok ember életét keseríti meg, baráti kapcsolatokat, házasságokat rombol szét, sőt tragédiához is vezet. Vasárnapi számunkban tudósítottunk a torokmetsző férj, Nagy József bűnperéről. Semmi sem mentheti a fiatalember szörnyű tettét, de kétségtelen, hogy a pletykának is szerepe volt abban leszóljanak mások sorsába? Azért, mert ha pletykálkodásra nem is, de a pletyka meghallgatására — különösen, ha pikáns, „izgi” — egy kicsit mindannyian hajlamosak vagyunk. A rágalmazáshoz nem elég egy ember. Kellenek olyanok is, akik kinyitják a fülüket előtte és talán nem is rossz- indulatból, hanem szószátyárkodásból, felelőtlenül továbbitják. Szinte észrevétlenül fonódik igy egyre vaskosabbra, szorosabbra a pletykalánc — valakinek a nyakán, aki nekünk talán sohasem ártott. S ha a végén mái- nem ______________„ ___________tuci szabadulni a huroktól, csak h ogy gyilkos szándékkal felesége j [kétségbeesett lépések árán, akkor torkának szegezte a kést. A kör- j k,ie a felelősség? Csak azé, aki nyezetében élők - sajnos még a elindította a ragalmat? Nem! ________ c saládtagjai is — hónapokon át mo,y arccal várják életük más©duruzsolták a fülébe, hogy a fele- anélkül, hogy meggyőződtek \olna tanítási óráiát sége meecsalia. Bizonyítókul!az igazságáról, továbbadtak. dlR tamtasi ora.iat. — Gyerekek, ez itt Juhász tanító néni, ö tanít benneteket 2 évig. írni, olvasni, számolni... Aztán a tanító néni arra is megkéri Kati babát, mutassa meg, hogyan kell bemutatkozni. — Feladunk, és megmondjuk a nevünket, jó hangosan! A BEMUTATKOZÁS nehéz percei közben az izgalom jeléül megállás nélkül harangoznak az apró lábak a pad alatt. A fiókból még két bábu kerül elő, és ők is megkérik a kisfiúkat, kislányokat, hogy ezután nagyon jók legyenek. — Van-e valakinek nagyon jó kis barátja vagy barátnője, akivel együtt szeretne ülni? — kérdezi a tanító néni, de jó szándékú tervéről le kell mondani, mert szinte valamennyi kéz a magasba lendül. Az ültetés közben halk suttogás hallatszik mindenfelől. Varga Ildi büszkén mutogatja és magyarázza, hogy kell a táskáját ki-be- kapcsolgatni, új barátnője pedig gyönyörű tolltartójával büszkélkedik. Mire minden elsős elhelyezkedik új helyén, megszólal az óra végét jelző csengő. Most már csak a sorbaállást tanulják meg szépen kettesével, csendben az ajtó előtt, aztán vidáman és boldogan szaladnak ki a folyosóra. — Jobb itt, mint az oviban? — Jobb hát! Sokkal! — válaszolja Sipos Editke. — Miért? — Mert itt még úgyse tanulunk sokat, meg... meg sokkal jobb! Kabódi Szilvi legfőbb érve: „Mert itt nem kell aludni, az oviban pedig mindig aludni kellett és ezt senki sem szerette!” A GYEREKEK Juhász tanító néni köré gyűlnek és kérdésekkel halmozzák el. A kérdezősködésnek a csengőszó vet véget. Gyors sora- kozás, s már szinte otthonosan lépik át az osztály küszöbét, s komegcsalja. Bizonyítékul mindössze annyit tudtak felhozni | a fiatalasszony ellen, hogy be- j szélgetni látták a faluban olyan t férfiakkal, akiket egyébként 6 is és férje is jól ismert, mert iskolatársai voltak valaha vagy együtt dolgoztak az állami gazdaságban. A féltékenységre hajlamos, indulatos férj ily módon olyan feszült idegállapotba került, ami nem indokolja ugyan szörnyű tettét, de mindenképpen szerepet játszott annak elkövetésében. NéfnrGgibén felkereste szerkesztőségünket egy olyan fiatal lány is, akinek az életét szintén a pletykálkodás keserítette meg. Csinos, vonzó jelenség és — véleményünk szerint nagyon helyesen — nem Lát semmi kivetnivalót abban, hogy férfiakkal beszél, vitatkozik, szórakozik baráti alapon. Munkatársainak egy része azonban még mindig azt a maradi nézetet vallja, hogy egy lány csak határozott céllal — szerelem, házasság — időzhet férfiak társaságában. Hol ezzel, hol azzal „kötötték össze” és végül rásütötték a csapodárság bélyegét. Megpróbált elmenekülni a mérges nyelvek elől, de a pletyka új munkahelyére is elkísérte és ezért előítélettel fogadták. Érthető, hogy ilyen körülmények között ő is tartózkodóvá, érzékennyé vált, a jó szándékú közeledés mögött is rosszindulatot sejtett. Jelenleg állás nélkül van a kitűnő szakmával rendelkező lány, idegnyugtatókat szed és mint keserűen mondta: fél az emberektől, nem mer új munkahelyet keresni. Nehéz bebizonyítani neki, hogy igazságtalanul általánosít, nem általában az emberekkel van baja, hanem csak a megrögzött pletykálkodókkal És szerencsére azért mégiscsak a „huhogok” vannak kevesebben. Miért van hát mégis akkora hatalmuk, hogy beBekes Dezső Demény Tünde q fev-foen íqfcfauk VIGYORI Fejes Endre nem tartozik a gyakran publikáló írók közé, eddig mindössze három könyve jelent meg. Az emlékezetesen nagy sikerű Rozsdatemető ráirányította a figyelmet (tizenöt nyelvre fordították le), s azóta minden irodalmi jelentkezése eseményszámba megy, tevékenységét nemcsak a kritikusok figyelik árgus szemrhel, hanem a Rozs- datemető-toborozta hívek nagy serege is. A Vigyori Fejes korai írásai közül való, az éppen tíz évvel ezelőtt megjelent elbeszélés-kó- tet, A hazudós egyik figyelemreméltó darabja. Egyik méltató, ja szerint az író „a munkásélet valódi színeihez a maga nyerseségében is különös poézisét adja hozzá, mintegy a realizmus és a romantika ötvözeteként”. Valóban, Fejes sajátos látásmódja, s a szituáció-teremtés főként érzelmekre ható volta egyéni arcéit formáz az iró hőseinek. Vigyori, akárcsak Fejes más írásainak szereplői (A hazudós, Mocorgó, Vonó Ignác) különös emberek, magukon viselik az el- esettség jegyeit. Inkább sajnálni, mint elutasítani valók, inkább elgondolkoztatnak, mint mosolyra ingerelnek. Nem könnyű és nem hálás dolog filmszalagra vinni őket. Még a rádió, a hangszalag úgy-ahogy vissza tudja adni a balladisztikus hangvételt, a lírába oltott feszességet (rádiójáték is készült a Vigyoriból), de a tv-adaptáció nem tudta any- nyira magával ragadni a nézőt. A-hiányérzet abból fakadt, hogy a sodró, „elhagyásokra épített", lényegében történéseién cselekményből csak a felszín örvénylő képkocái ragadták meg, s a mit? miért? kérdések bogozgatása közben csak másodlagosan és csak késve pillanthatott a mélybe; három ember, az öreg Boga, Vigyori és a lány öntörvényű világába. A tv-film néhány emlékezetes jelenete (a Duna parti és az állatkerti epizód) csak aláhúzza azt, hogy Fejes miért a novellát választotta Vigyori történetének egyetlen köz. lésformájául. A Vigyorit mégis a hét kiemelkedő tv-produkciójává avatja a színészek játéka, akik nemcsak eljátszották, hanem el is fogadtatták a nézővel Fejes hőseit. Kovács Károly emberséges, idős munkásalakja „hús-vér figura” volt. Meglepetésnek számított a még főiskolás Monori Lili érettsége, a címszereplő Madaras József pedig méltó társa volt partnereinek. Sipos Tamás alaposságát dicséri az a fegyelem és az a művészi igénye, amely Fejes Endre .Vigyori című elbeszélésének a részletekig hű filmrevitelét kísérte. Alapossága és az eredeti íráshoz való ragaszkodás azonban azt eredményezte, hogy nem új tv-játék született, hanem csak egy jól sikerült illusztráció, amely csak a novella ismeretében. vele együtt és általa teljes, Brackó István
