Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
1968. szeptember 29. 2 Vasárnap Indra visszaérkezett Prágába Szombaton visszaérkezett Prágába Alois Indra, a CSKP KB titkára, aki a Ludvik Svoboda köztársasági elnök vezette csehszlovák küldöttség tagjaként augusztusban részt vett a moszkvai szovjet—csehszlovák megbeszéléseken. A prágai repülőtéren Indrát a CSKP KB felelős képviselői, valamint Cservonyenko szovjet nagykövet fogadta. Ceausescu fogadta ] akubovszkij marsallt Nicolae Ceausescu, a Román KP Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke Ion Gheorghe Maurer miniszter- elnökkel együtt szombaton fagad- ta Ivan Jakubovszikij marsallt, a Varsód Szerződés egyesített fegyMünchen — 30 éve Angol diplomaták vezették 1938. szeptember 30-ának reggelén a Csehszlovák Köztársaság diplomatáit a müncheni Königs- platzra, a Hitler áltál emelt „Führerbau” épületébe. A csehszlovák megbízottak akkor már több mint 12 órája vártak Ges- tapo-őrizet alatt a müncheni Regina Hotel halijában. Amikor a kora reggeli órákban felmentek a Führerbau lépcsőin — éppen félórás volt a Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier által aláírt müncheni egyezmény. A müncheni diktátum természetesen „nem hullott az égből”. Logikus következménye volt a nyugati nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Britannia vezető kör« politikájának. Ez az irányvonal mindent elkövetett, hogy a hitleri Németország agresszív erejét a fő ellenség, a Szovjetunió felé irányítsa. Ennek az elgondolásnak a hordozói nemcsak politikai engedményekre, hanem a münchenihez hasonló gyalázatos árulásra is hajlandók voltak Európában és különösen a náci birodalom keleti határain. A müncheni döntés betűje szerint „csupán” elszakították a csehszlovák államtól és a Német Birodalomhoz csatolták Csehszlovákia úgynevezett „szudéta- német” területeit. E súlyos döntésnél is kárhozatosabb volt azonban a müncheni diktátum mélyebb politikai értelme. Nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy Nagy-Britannia és Franciaország szabad kezet biztosít a náci Németországnak az európai status quo szétrombolására, s ezzel elkerülhetetlenné teszi magát a második világháborút! Az események ezt teljes mértékben igazolták: München utat nyitott a hitleri kalandorpohti- ka számára: a Führerbauban aláirt okmány végső soron 50 millió ember életébe került. A müncheni egyezménynek ez a mélyebb értelme — tehát az, hogy a német hódító politikának szabad kezet biztosít Európában — indokolja azt a heves politikai küzdelmet, amely a harmincadik évfordulón, napjainkban is zajlik az egyezmény körül. A csehszlovák álláspont* természetesen az volt és ma is az, hogy a müncheni diktátum kezdettől fogva törvénytelen és érvénytelen, mert azt a hitleri birodalom kényszerítette Csehszlovákiára. A diktátumot a csehszlovák parlament sohasem ratifikálta. Márpedig az 1920- as csehszlovák alkotmány kimondja, hogy a kormány nem engedhet át területeket idegen hatalomnak, ha a megállapodást a nemzetgyűlés nem hagyja jóvá. Ezen a jogi érvelésen kívül is minden józanul gondolkodó politikai irányzat számára világos, hogy erkölcsi-politikai értelemben a müncheni diktátum éppen olyan törvénytelen, mint a hitleri birodalom többi hódításai. Végül, de nem utolsósorban: erről tanúskodnak a tények is. Hiszen a második világháború után a győztes hatalmak a gyakorlatban éppen úgy megsemmisítették a müncheni diktátum „eredményeit”, mint ahogy megtették ezt a többi hitleri hódítás esetében. Mégsem tagadható, hogy a tőkés nagyhatalmak nem mindegyike tanúsít ma sem nemzetközi jogilag egyértelmű magatartást München viszonylatában. Az aláíró hatalmak közül kettő, Franciaország és Olaszország nyilvánította — De Gaulle szavaival élve — „kezdettől fogva semmisnek és érvénytelennek” a diktátumot. Anglia már kétér- telműbb magatartást foglalt el. Eden akkori külügyminiszter 1942-ben hivatalosan felmondta ugyan a müncheni egyezményt, — de csak azzal az indokolással, hogy 1939 márciusában Hitler egész Csehország megszállásával és a cseh-morva protektorátus létrehozásával „megsértette azt”. Nem nyilvánította nemzetközi jogilag semmisnek és érvénytelennek a müncheni egyezményt hivatalosan az Egyesült Államok kormánya sem, amelynek pedig harminc esztendővel ezelőtt nem volt közvetlen része a diktátum létrehozásában. Ennek a sajátos habozásnak az okát abban a különleges szerepben találhatjuk, amelyet Nyugat-Németország az amerikai és általában a NATO-straté- giában betölt Miután Nyugat- Németország a legfontosabb szovjetellenes agresszív bázis szerepét játssza, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia óvakodik attól, hogy gyengítse azokat a nyugatnémet belpolitikai erőket, amelyek egy ilyen agresszív politika fő támaszai. Márpedig éppen ezek az erők évek óta harcolnak a müncheni egyezmény érvényességének elismertetéséért. Sőt — még a csehszlovák területekre fenntartott „igényüket” sem adták fel. A hajdani szudétanémet nácik legfőbb szószólója. Seebohm, a bonni kormány volt közlekedésügyi minisztere nyíltan kijelentette, hogy az egyezmény érvényben van, s a gyámsága alatt működő „szudétanémet munka- csoport” a müncheni egyezmény során Csehszlovákiától elszakított területeket ma is „a német birodalom csehszlovák megszállás alatt álló részeinek” nevezi. Adenauer és Erhard hivatali működésük egész ideje alatt megtagadták, hogy semmisnek nyilvánítsák a müncheni egyezményt. Kiesinger kancellár 1966 decemberében az úgynevezett „új keleti politika” meghirdetése során is csak addig ment el, hogy a diktátum „többé nem érvényes”. A müncheni diktátum feltétel nélküli semmissé nyilvánítására és megtagadására ő sem volt hajlandó. Harminc esztendővel a szégyenteljes müncheni paktum; huszonhárom esztendővel a második világháború ' befejezése után a müncheni területrablással folytatott zsarolás még ma is az imperialista politika fegyvertárához tartozik és szerves része a Bonn politikáját befolyásoló legsötétebb erők politikai programjának! Egyről azonban megfeled keznek, az európai erőviszonyok megváltoztak és a müncheni álom kergetőinek ma nincs reális lehetőségük céljaik elérésére. M. D. veres erőinek főparancsnokát és SZ. M. Stemenko hadseregtábor- iiokot, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnökéit. A megbeszélésen részt vett lan Ionita vezérezredes, a rpmán fegyveres erők minisztere, továbbá Ion Gheorghe vezérezredes, a fegyveres erők mi- ndszfériumánaik első helyettese, vezérkari főnök. Végül jelen volt A. V. Bászov szovjet nagykövet. A megbeszélésen a Varsói Szerződéssel kapcsolatos kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. (MTI) De Gaulle Bonnban A tárgyalások befejezése után Diehl bonni szóvivő tájékoztatta a sajtót. Közölte, hogy a szom„Vaskéz“ és „Sebes villám“ A napokban fejeződött be a Bundeswehr „Fekete oroszlán” fedőnevű hadgyakorlata, s máris újabb, a közeljövőben megtartandó gyakorlatokról érkeznek jelentések. Az NSZI$ hadügyminisztériuma bejelentette, hogy a nordhor- ni gyakorlótéren a nyugatnémet légierő „Sebes villám” fedőnévvel nagyszabású gyakorlatot tart szeptember 30-án. Ennek programjában ejtőernyős egységek bevetése, bombázások és a légierő fedélzeti fegyvereinek földi célpontok elleni alkalmazása szerepel. A hadgyakorlatot megtekinti Lübke elnök, Schröder és a Bundeswehr főfelügyelője, Maiziere tábornok is. Ugyancsak szeptember 30-án a Nyugat-Németország területén állomásozó angol csapatok is gyakorlatot rendeznek „Vaskéz” elnevezéssel, amelyben 4500 katona, 100 tank és 650 gépkocsi vesz részt. Végül október elején a NATO- tagállamok légiereje egyesített hadgyakorlatokat fog tartani. Partizántámadás amerikai kiképzőtábor ellen A dél-vietnami partizánok szombaton reggel Quang Nam tartományban több amerikai katonai létesítmény ellen intéztek támadást A harc a Thoung Dúc meneti levő különleges katonai kiképző- tábor ellen intézett támadással kezdődött. Ezt gyalogsági rohamok követték, tíz perccel később a partizánok Thoung Dúc városát lőtték, majd a város két amerikai megerősített állását támadták. A hazafias erők' csapdájába esett a demilitarizált övezettől közvetlenül délre egy tengerész- gyalogos járőrcsapat. A partizánok jól álcázott rejtekhelyükről intéztek az amerikaiak ellen meglepetésszerű támadást. Az amerikaiak hat katonát veszítettek. Közben B—52-es óriás repülőgépek péntek este és szombaton reggel folytatták Tay Ninh térségének bombázását. Néhány óra leforgása alatt e területre 360 tonna robbanóanyagot szórtak. háti plenáris ülésen először Kiesinger mondott beszédet, majd De Gaulle egészítette ki a kancellár szavait. Diehl szerint mind Kiesinger, mind De Gaulle egységesem ítélte meg a csehszlovákiai eseményeket. Kiesinger azonban kifejtette, hogy az NSZK-t, mint Csehszlovákiával szomszédos országot a katonai helyzetben bekövetkezett változás közvetlenül érinti. Hozzáfűzte: nem alkarja a dolgokat dramatizálni, de Bonn hozzáállását az események szabják meg, s ha a szovjet csapatok nagyobb létszámban Csehszlovákiában maradnak, akkor le kell vonni a szükséges következtetéseket De Gaulle kijelentette: ha beválna a „tragikus hypotézis” és a konfliktus kiterjedne, akkor a két ország egymás oldalán találná magát E határon belül azonban Franciaország felfogása különbözik az NSZK-étŐL A pozíció azonban abban közös, hogy békepolitikát kell folytatná. Ez az egyetlen helyes út — mondotta az elnök. Nem ért el megegyezést az elnök és a kancellár a Közös Piac problémájában sem. Mint Diehl államtitkár kifejezte: elismerték a nehézségeket, s elhatározták, hogy kísérletet tesznek e nehézségek kiküszöbölésére. A nyugatnémet szóvivő a tárgyalásokat „komolyaknak és gyümölcsözőknek nevezte”, s közöltéi hogy közleményt nem adnak ki. (MTI* Demokrácia és pártszerűség A párton belüli demokrácia sokrétű, szerteágazó törvénye pártéletünknek, pártszervezeteink tevékenységének. Magába foglalja: a pártszervek demokratikus megválasztásának rendszerét és a választott pártszervek tényleges irányító szerepét; a párttagság politikai aktivitását és a fontosabb kérdések pártszerű, vita útján történő eldöntését; a választott pártszervek beszámolási kötelezettségét választóiknak; a helyi pártszervek hatáskörének, önállóságának, öntevékenységének fokozását; a párttagság jogainak és kötelességednek maradéktalan érvényesítését a szervezeti sza- j hályzatban lefektetett elvek alapján. Nem az illendőség, hanem az igazság kedvéért kell megállapítani: pártszervezeteinkben nincs különösebb probléma a demokráciával. Általában az a jellemző, hogy az utóbbi években növekedett pártunk demokratizmusa és helyesen érvényesülnek azok az elvek, szabályok, amelyeket pártunk IX. kongresszusa, az ott elfogadott szervezeti szabályzat ezzel kapcsolatban meghatároz. Az általános, kedvező helyzet viszont nem mond ellent annak, hogy egyes helyeken, főleg konkrét kérdések kapcsán felbukkannak helytelen nézetek, hibás módszerek, újjáélednek elavult gyakorlatok, olyanok, amelyek negatívan hatnak pártszervezeteink fejlődésére. Találkozni még mindig a pártdemokrácia helytelen, felszínes értelmezésével. Előfordul, hogy egyes helyeken a demokráciának csak az egyik oldalát hangsúlyozzák, azt gondolván, hogy a pártdemokrácia egyenlő a vitával, a bírálat szabadságával, a jogok gyakorlásával. Igaz ugyan, hogy a felsoroltak fontos és nélkülözhetetlen vonásai a párt- demokráciának, de legalább úgy hozzátartozik ahhoz a párttagság aktivitása, öntevékenysége, tevékeny részvétele a közösen kialakított teendők végrehajtásában. A párton belüli demokrácia tehát a két fontos alkotó elemnek szerves egysége: egyrészt a kérdés széles körű megvitatása, pártszerű eldöntése, a jogok biztosítása, másrészt a feladatok végrehajtása, a párttagság nagyfokú aktivitása, önkéntes, tevékeny részvétele a határozatok teljesítésében. Mint a pártélet minden szabálya, a demokrácia fejlesztése Is a párt egységét, szervezettségét, tevékenységének hatékonyságát hivatott erősíteni és csakis ebből a nézőpontból lehet jelentőségét ténylegesen megérteni és értékelni. E zzel függ össze egy másik kedvezőtlen jelenség is, amely végső soron szintén a pártdemokrácia fejlődését gátolja. Ez pedig a formalitások, a külsőségek túlbecsülése, az érdemi, a lényegi, a tartalmi dolgok rovására. Az utóbbi időben több fontos központi intézkedés történt, amely a pártdemokrácia formális vonásainak felszámolás sót segíti. Ilyen volt mindenekelőtt a vezetőségválasztó taggyűléseknél a jelölőbizottságok előzetes megválasztása, illetve annak a feltételnek a biztosítása, hogy a jelölés valóban a tagság véleményét fejezze ki. További lépés volt ebben az irányban, hogy a most sorra kerülő beszámoló taggyűlésekre már, a választó taggyűlés elnökét és szavazatszedő bizottságát is előzetesen megválasztják. Ezzel persze nem állíthatjuk azt, hogy most már mindenfajta formalizmus megszűnt. Vannak még más ilyen jelenségek és a harcot sohasem szabad megszüntetni ellenük. Egyes helyeken például a taggyűlést egyszerűen csak gyülekezetnek, vitafórumnak^ tanácskozó testületnek, tájékoztatási formának tekintik. A taggyűlés elé kerülő beszámolók és javaslatok is sokszor olyanok, amelyek már eleve nem tesznek lehetővé komolyabb vitát, változtatásokat, hanem inkább „jóváhagyás” céljából készülnek. Elképzelhető lenne például az is, hogy a taggyűlés elé készülő beszámolók eleve a vitatott kérdéseket tárnák fel, alternatív javaslatokat tartalmaznának és a döntést a taggyűlésre bíznák. A pártdemokrácia érvényesülésének fontos, szinte nélkülözhetetlen ismérve a kommunista bírálat és önbírálat állandó alkalmazása. A feladatok végrehajtása akkor halad jól, akkor
