Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-24 / 224. szám
196*. szeptember 24. 5 Kedí' G yémántdiploma Szombaton délelőtt 28 idős pedagógust tüntettek ki gyémánt-, illetve aranydiplomával Békéscsabán. A bensőséges ünnepséget a Pedagógusok Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága rendezte. Képünk: Breznai Imre átveszi gyémántdiplomáját É. Kiss Sándortól, a Debreceni Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettesétől. Fotó: Demény Kozmosz—243 Moszkva A Szovjetunióban hétfőn pályára bocsátották a Kozmosz—243 elnevezésű műholdat. A Kozmosz—243 berendezései normálisan működnek; a földi koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. (MTI) Megkétszereződött az export — nőtt a munkáslétszám a Hajtómű és Felvonógyár békéscsabai egységében A Hajtómű- és Felvonógyár Békéscsabai 5-ös számú Gyáregységében az első félévben 140-ről folyamatosan 170-re növekedett a munkáslétszám, most pedig már megközelíti a 200-at. Nagyobb a vállalat gyártmányai iránti kereslet, több munkáskézre van szükség tehát, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni. Az idén csak Kassára annyi elektroforeti- kus berendezést kell szállítani, mint amennyi tavaly egész évben készült a gyárban, ezenkívül az NDK és a Szovjetunió is jelentős mennyiséget rendelt. Az export — a gyáregységre jutó részben — megkétszereződött. ,, Battonya—Elek, vagy Elek—Battonya ' (Néhány megjegyzés a történeti hűség kedvéért) Az utóbbi években és időben egyre több szó esik az országban ..elsőnek felszabadult községről” Battonyáról. Púja Frigyes elvtárs „Battonya felszabadulása és az MKP helyi szervezetének harcai 1948-ig” című visszaemlékezésében (Battonyai füzetek 4. sz. 1964. Szerk.: Takács László) a következőket írja: „a szovjet hadsereg 18. önálló harckocsáhadtestének egyik felderítő szakasza szeptember 23-án délelőtt itt lépett elsőnek magyar földre, pár napos pihenés után, szeptember 26-án foglalták el a gyalogos egységek a községet.” Hasonló megállapítással találkozunk Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” című könyvében. (Zrínyi Kiadó, Bp. 1965.) A könyv 20. oldalán többek között a követItthagytak bennünket a gólyák A napokban elvonult hazánkból az utolsó gólyacsapat is. Az idén azonban jóval kevesebben keltek útra, mint máskor. A magyarországi gólyaállományt — amint dr. Pátkai Imre ornitológus elmondta —, nagyjából 2000 lakott fészekre lehet becsülni. Az idei aszályos tavasz és nyár azonban nagyon sok kárt akozott az állományban. Míg máskor négy, esetleg öt fióka nő fel egy-egy fészekben, az idén átlagosan, legfeljebb 2, de inkább csak 1 fiókát lehet számítani egy-egy fészekre. És közülük is nem egy pusztult el néhány hét alatt csak azért, mert szülei a kiszáradt földeken képtelenek voltaik megszerezni számára a táplálékot „Irigylésre méltó" évek Radnóti bajtársa emlékezik... A CSABAI Körös-part szomjas fűzfái alatt élveztem a kora. őszi langyos napsütést. Sajnáltam, hogy ebben a sok színű szeptemberben nincs velem lás unokám, aki olyan kedves-hízelgőn did sündörögni körülöttem, hogy örökös kérdezgetésével sem fáraszt el. „Tata, a halak nem fulladnak be a víbe’” meg a munkásmozgalommal is, [ sik héten nappal, reggel hattól esmégpedig úgy, hogy a szakszervezetek minden nyári hét végén sporttalálkozót rendeztek Gödön. VOLT OTT KUGLI, röplabda, foci és evezősbajnokság is. Versenyek után, nyári estéken a tábortűz mellett énekeltünk, szalonnát sütöttünk, éjszaka sátrak- l ban aludtunk. Vasárnap délelőtt Mondom, hiányzott a kisöreg, pedig gyűlések voltak, ahogy ma nagyon egyedül éreztem magam, mondanák, amolyan politikai to jól esett, hogy régi ismerősömmel, szomszédunk nyurgára kamaszodon fiával találkoztam. Elmondta, hogy milyen sok „baja” van az iskolában a tanárokkal, az üzemben a munkatársakkal, akik se diáknak, se melósnak nem nézik őt- Vigasztaltam, ne keseredjen, hiszen, ha végez, akkor érettségije mellé szakma is lesz a kezében, csak rajta múlik, hogy mire viszi. Bajok meg mindig voltak, de el is múlnak. — Könnyű magának. Feri bácsi, maga veterán! — sóhajtott az ifjú legény, és olyan őszinte irigykedéssel nézett rám, mint, aki abban a minutában cserélne velem, ha lehetne. — Hát különösebben nem pa- naszkodhatom — mondtam, s csak később gondolkoztam azon, melyikünk járna jobban a cserével. Igaz, az ifjúságomat nem adnám! Nem mintha valami rózsás körülmények közt éltem volna, dehogy. Pékinas voltam, népes családunk örült, hogy legalább a kosztom megvan, tanulásról szó sem lehetett. De amikor az MTE birkózócsapatába kerültem, az nagyszerű volt! Ott ismerkedtem Jó a húsellátás — Kevés palackozott sör és a Fecske cigaretta A Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete a megyeszékhely lakosságának ellátásában csak kis részben vesz részt. Üzletei túlnyomórészt a város külső perifériáján és a tanyavilágban üzemel. Az ellátást 10 vegyesbolt, 6 önki- szolgáló élelmiszer, egy termelőélelmiszer és 2 üzemi bolt biztosítja. Az élelmiszert árusító boltok ellátása ebben az évben megjavult. Elmondhatjuk azt, hogy igen kevés olyan cikk van, melyből a 'szükségletet nem tudják biztosítani. Mint visszatérő jelendohányárunál a Fecske cigaretta, melynek pótlása nem a boltosokon múlik. Különösen jó az áruellátás a hentesáru, vaj, tejtermékekből. A város lakosságának áruellátását nagyban javította a szövetkezet üzemeltetésében levő húsüzem. Termékeinek forgalomba hozását a Tanácsköztársaság út és a Jókai út sarkán létrehozott termelői-élelmiszerbolt biztosítja. A bolt a húsüzemben előállított húskészítményeket. a kedvelt csabai kolbászt, füstölt húsárut, szalonnaféléket, hurkát, hájat, sült ség, a palackozott sörből a lakos- sertés zsírt forgalmaz. A bolt besag igényeinek mintegy 50 száza- ■ vétele havonta ezekből az árufé- láfcát «légitették ki. Hiánycikk a í ieségekböl 160 ezer forint. vábbképzők, „gyakorlati oktatással” is egybekötve, mivel a provokátoroknak és a rendőröknek a szép szó nem használt... A városligeti tüntetésen már, mint edzett harcos vettem részt, nem is csoda, hogy letartóztattak. Akkor került be először a nevem a rendőrségi nyilvántartásba. Nos, a következő éveket nem kívánom ifjú barátomnak és én is szívesen kihagytam volna. Hol civilben voltam, hol munkaszolgálatra hívtak, de ezek a szolgálatok egyre kutyábbak lettek. Végül megkaptam a végső behívót: „Weisz Ferenc, született 1908, budapesti lakos, folyó hó 10-én, három napi hideg élelemmel, teljes menetfelszereléssel jelentkezzen Szentendrén, a...” Először Szentkirályszabadjára vittek, majd Borba szállítottak. Ugye ismerősen cseng a név: Bor. Sajnos, nagyon kevesen vagyunk, akik személyes élményeinket mesélhetjük el a hírhedt munkatáborról, mert az emberek nagy többsége odaveszett. De ki tartott akkor bennünket embernek? Még rabszolgának se érezhettük magunkat, mert azokat legalább nagyjából ésszerűen dolgoztatták, nekünk viszont csak meghalni lehetett. Másfél éven át szárított zöldségből, néha fűből készült levest kaptunk, sokszor még azt sem. Fabarakkban laktunk, elállatia- sodott keretlegények voltak az őrök. Minden semmiségért büntetés járt. Ha valaki nem sorakozott elég szépen, azt már kikötötték. Még ma sem tudom, hogy egy alkalommal miért kötöttek ki két óráig. Kezem hátul meg- j kötötték és a csuklómnál fogva j egy gerendára húztak úgy, hogy | a lábam se érje a földet. Amikor elájultam, vízzel leöntöttek. Károm bajtársunkat, akik szökést szerveztek, összesen 72 órára kötötték ki. Utána megásatták velük a sírjukat, és az egész tábor előtt robbanó golyóval kivégezték őket. rézbányában dolgoztunk, ahol megállás nélkül folyt a munka, egyik héten éjjel, mate hatig. De a szabad időben is azzal szórakoztak a keretlegények, hogy köveket cipeltettek velünk fel a hegytetőre és vissza. Aki összeesett, azt korbáccsal verték vagy főbe lőtték. Talán azért bírtam ki a szenvedéseket, mert a visszavonuló nácik elől a jugoszláv partizánok felrobbantották a közeli kenyérgyárat, és így négy társammal együtt a falusi pékségbe kerültünk. Szerencsénkre, mert a tábort rövidesen kiürítették, a rabokat elhajtották Cservenka felé. Ezek közt a halálba menetelők közt volt Radnóti Miklós is... Rajtunk kívül csupán negyven beteg maradt Borban, de vigyázott ránk három német, akiknek az volt a feladatuk, hogy a szovjet csapatok megérkezése előtt végezzenek ki bennünket. A partizánok hősiessége akadályozta meg őket tettük végrehajtásában. Ha eddig nem tudtam volna, akkor a keserves lecke megtanított, hogy hol a helyem. A felszabadulás után mindjárt bekapcsolódtam a kommunista párt munkájába. Ez végre egy valóban nagyszerű korszakot hozott az életembe. Békéscsabán 1946 óta dolgozom, sajnos ma már egyre kevesebbet, mert a sok megpróbáltatás nem múlt el nyomtalanul. Két szívtrombózis után meg kellett értenem, hogy ha még akarok táncolni az unokám lakodalmán, akkor sok pihenésre van szükségem. AZŐTA NYUGDÍJAS vagyok, lehetőleg vigyázok magamra. Élvezem a Körös-parti őszt, az unokámra gondolok és örülök annak, hogy fiatal barátomnak — ha vannak is gondjai — azért talán mégse lesznek az életében olyan „irigylésre méltó” évei, mint amilyenek nekem voltak. / Lejegyezte: Andódy Tibor kezőket olvashatjuk: „A II. Ukrán Front harckocsi és gépesített egységei 1944. szeptember 23-án elérték a magyar határt. Szeptember 23-án délelőtt Battonyá- nál a 18. önálló harckocsihadtest egyik felderítő szakasza Birjuhov hadnagy vezetésével elsőnek lépett magyar földre és szeptember 26-án több helységgel együtt felszabadult az első város, Makó.” Tehát azzal, hogy Birjuhov hadnagy parancsnoksága alatt az egyik tankszakasz elsőnek lépett magyar földre Battonya külterületén, még nem történt meg a község felszabadítása 1944. szeptember 23-án. Egy község felszabadulása — ebben az esetben Battonya — nem az alig lakott tanyai külterület 20%-ának elfoglalása jelenti a felszabadítást, mivel Battonya község belterületének kb 10 000 főnyi lakossága 1944. szeptember 26-ig még magyar katonai erők kezén maradt. A II. Ukrán Front csapatai a 4. román hadsereg csapataival együtt nem egyedül Battonyánál érték el a magyar határt szeptember 22-ről 23-ra virradóra. A II. Ukrárt Front 53. hadseregének egységei Managarov altábornagy parancsnoksága alatt Elek—Battonya teljes vonalában elérték a magyar határt 1944. szeptember 23- án. Szeptember 23-án este a határmenti magyar községekben már nem volt magyar katonaság nagy számban. Elekről ugyan 1944. szeptember 24-én reggel egy nagyobb magyar egység próbálkozott behatolni a romániai Ottlaka —Sikló irányába, de 11 óra tájban ezek a csapatok Nagy pél— Varsánd—Gyulavári irányába vonultak vissza. Ezzel az eseménynyel együtt a szovjet csapatok 1944. szeptember 24-én (vasárnap) román egységekkel együtt átlépték a magyar határt Elektől délkeletre'és a községet 500—700 méterre közelítették meg déli 12—13 órára. A szovjet csapatok Elek községet 1944. szeptember 24-én délután 14.30 és 16.00 óra között szabadították fel egyetlen puskalövés nélkül. A magyar csapatok több alkalommal próbálkoztak ugyan a községet visszafoglalni, de kísérletük nem . sikerült. A szovjet csapatok 1944. szeptember 24- én a késő délutáni órákban még Elekről nyugatra fekvő Két- egyháza község felé nyomultak előre, de estére visszavonultak és 12 napon keresztül (1944. október 6-án hajnalig) a frontvonal a két község (Elek—Kétegyháza) között maradt. Mivel Battonya községet a szovjet csapatok 1944. szeptember 26-án (kedden) foglalták el, így nem lehet vitathatatlan történelmi tényként elfogadni első felszabadult községnek. A történeti hűség kedvéért kell megállapítani, hogy a szovjet csapatok ugyan Battonya határában léptek elsőnek magyar földre 1944. szeptember 23-án, de nem Battonya az első felszabadult község Magyar- országon, mert Elek 1944. szeptember 24-én, tehát Battonya község előtt szabadult fel. Zielbauer György középiskolai tanár, Kétegyháza. Nyerjük meg a 2000 forintot! ■■■■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBBBaaaaaaaBaaaaaai Harmincfordulós őszi rejtvénypályázat ^ Soroljon fel ötöt a Békés megyei Múzeumi Szervezet által 1967-ben vagy 1968-ban rendezett időszaki kiállításokból! őszi rejtvénypályázaf 1968. szeptember 24. 8.
