Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1968. szeptember 22, 3 Vasárnap Gyémánt­éi aranydiplomás pedagógusok Megható ünnepséget rendezett tegnap délelőtt 11 órakor Békés­csabán, a TIT Értelmiségi Klub­jában a Pedagógusok Szakszerve­zetének megyei bizottsága: hu­szonnyolc idős nevelőnek nyúj­tották át a gyémánt-, illetve az aranydiplomákat. Az ünnepségen Mayer Andrásné, a szakszervezet megyei titkára és dr. É. Kiss Sándor, a Debreceni Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese kö­szöntötte a kitüntetetteket, emlé­keztetve becsületes munkában el­töltött éveikre, méltatva hivatás­tudatukat,! melyet példaképül ál­lított az fiatal pedagógusok elé. A gyémánt- és aranydiplomá­sok a Pedagógusok Szakszerveze­tének díszes plakettjét is átvették, majd nevükben Diviczky János békési és Kiss István gyulai aranydiplomás mondott köszönő­beszédet. Magyar és NDK-beli növénynemesítök összefogása Magyar és NDK-beli növényne- mesítők tudományos együttműkö­dési szerződést kötöttek új bur­gonyafajták kinemesítésére, vala­mint a burgonyarák és a vírusok elleni közös munkára Az együtt­működés igen hasznosnak ígérke­zik, mivel a. két ország kutatási eredményei kiegészítik egymást. A magyar növénynemesítök nem­zetközi viszonylatban is kima­gasló eredményeket értek el a víruskutatásban, a német szak­emberek pedig főleg a burgonya­rák elleni védekezésben dolgoz­tak ki új módszereket A közös tapasztalatokat összegezve, olyan fajtákat állítanak majd elő, amelyek a vírusoknak és a rák­nak egyaránt ellenállnak. dául Szovjet forma vagy népi de­mokratikus forma. Az illető or­szág társadalmi adottságai és hagyományai szerint eldöntendő, gyakorlati kérdés az, hogy mii­lyen legyen az állam közjogi és közigazgatási felépítése, egypárt- rendszer legyen-e vagy többpárt­rendszer. Természetesen, ahoi a többpártrendszer nyújt alkalma­sabb keretet a szocializmus épí­tésére, ott is feltétlenül érvénye­sülnie kell a kommunista párt vezető sízerepének, mert ez nélkü­lözhetetlen feltétel. általános törvényszerűség. A nemzeti sajátosságok között rendkívül fontos figyelembe ven­ni a gazdasági adottságokat, ezek­nek jellegét, az ipar, a mezőgaz­daság és más termelési ágak fej­lettségi fokát, mindezeknek alap­ján meghatározva a népgazdaság fejlesztésének fő irányait, Hason­lóképpen minden szocialista or­szág maga dönti el a gazdasági irányításának módszereit is. Lenin, miközben rendkívül nyomatékosan hangsúlyozta az általános törvényszerűségek kö­vetésének jelentőségét és elsődle­gességét, mivel ez dönti el, hogy valóban a szocializmust építik-e vagy sem, hozzáfűzte, hogy „a forradalmi alapelveket a külön­böző országok sajátosságaihoz kell alkalmazni”. Egyszersmind előre látta és kifejtette, hogy a világnak minél nagyobb térségeit öleli majd át a szocialista for­radalom, a megvalósításnak an­nál több konkrét formájával, módszerével és nagy változatos­ságával fogunk találkozni. Súlyos hiba az .általános tör­vényszerűségek és a nemzeti sa­játosságok szembeállítása. A konkrét viszonyok és adottságok figyelembevétele is általános és kötelező törvényszerűség, mert a sikeres Szocialista építés feltétele. Á felszabadulás hajnalán Ejtőernyők a búzatáblák fölött A Békési Újság 1944. július tói, csendőrkáromkodástól voltak! — Szép szál fiatalemberek vol­29-i számában Mátrai János fő­szerkesztő — a községben úgy tudják, hogy jelenleg Nyugaton él — A sors címmel írt vezér­cikket. Alig több, mint egy hó­nap volt hátra Békés felszaba­dulásáig, s a hadihelyzetet — Mátrai úr és elvbarátai szemével nézve — nem lehetett biztatónak nevezni. Érthető, hogy minden sorából gyűlölet fröcskölt a „zsi­dó bolsevizmus”-ra, a „proletár paradicsom”-ra. A cikk fő érve ez ! volt: „Akik hinni tudnak a zsidó bolsevizmusról, szovjet pa­radicsomról hirdetett mesében, álljanak meg egy pillanatra egyik vagy másik kirakat előtt, és gyönyörködjenek — ha tud­nak — azokban a kenyérszeletek­ben, amelyek az „áhított Ká­naán” földjén bizonyára igen kis adagokban jutnak egy-egy para­dicsomi polgár szájába.” A barna katonakenyér néhány karéját valóban láthatták a bé­késiek azokban a napokban, bár nem sok kedvük és idejük lehe­hangosak a tarlók, akácligetek, tak — meséli csendes hangon És két ejtőernyőst valóban el-, Szántó Mátyás. — Az egyik sző- fogtak, ott kínozzák őket a ka-, a másik barna. Én többször kastollasok, németek a majorban., láttam őket a csendőrök, németek * j gyűrűjében. Úgy tudom, nem bír­Mint suttyó legényke, a tarhosi tak kiszedni belőlük semmit. A Wencheim-birtokon dolgozott ak­koriban dr. Soós Sándor, a járási tanács elnöke is. így emlékezik I a történtekre: — Reggel, früstök után, amikor hozzáfogtunk aratni, találtunk a tett a kirakati propagandában j ről, hogy fölhasogatták a talpu- gyönyörködni. A munkabíró fér- | kát és úgy sétáltattak őket a ma­flák a fronton voltak, és az itthon j°rba vezető salakos úton. Aztán maradott öregeket, asszonyokat, J?11?1****. bizonyara gyerekeket nemcsak az értük ér- j lán holtan. zett aggodalom, hanem az aratás ; gondja is nyomasztotta. Azok azonban, akik jártukban búzában egy ejtőernyőt. Hirtelen- j majort lestük fél szemmel. De jében azt sem tudtuk, mit esi- sokszor elmondtuk: „Szegény náljunk vele. Végül Szántó Matyi Ferkó! Sajnáltuk, no meg csodál- bácsi, a bandagazda szólt az in- j tűk is őket. Mert nagy bátorság tézőnek. Nem kellett egyéb. A csendőrök és a németek felhaj- ; leszálljon az a két ember az el- tótták az egész határt. Hogy az­nap-e vagy másnap, ma már meg sem tudom mondani pontosan, ei is fogtak két ejtőernyős parti­zánt. Ügy mesélték, hogy az egyik befelé igyekezett Békésre civil ruhában, de útközben igazoltat­ták. A másikat egy fára üldöz­ték fel a kutyák. — Az uradalomban kínozták, vallatták őket hetekig. Nem en­gedtek oda hozzájuk senkit kö­zülünk, de volt, aki látta messzi­Korszerusítlk az élelmiszerek és Italok gyártásáról, forgalmazásáról szóló jogszabályt A Minisztertanács legutóbbi ülésén módosította az élelmisze­rek és italok előállításáról, va­lamint forgalmazásáról szóló egyes jogszabályokat. Ezzel kapcsolatban a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium illetékes főosztályán elmondták, hogy az élelmiszeripari tevékenység alapvető szabályait tartalmazó kormányrendeletet 10 esztendeje ad'ták ki. Jóllehet a rendelet előírásainak többsége ma is megfelelő, a gazdaság- irányítás reformja után szüksé­gessé vált néhány rendelkezés kellett' ahhoz, hogy egy éjszaka j módosítása. barnát azt Ferkónak hívták. Eny- nyit mondott nekik, többet nem. Pedig nagyon megkínozták. Ezt a tanyabeli cselédektől hallottam. — Aratás közben is mindig a Szántó Mátyásnak, Békési lenség kellős közepébe, ismeret­len tájra. ♦ Azok, akik ítélkeztek „Ferkó” és társa fölött, nehány hét múl­va elmenekültek a szovjet csapa­tok elől, s jó okuk van rá, hogy ne térjenek vissza közénk soha. A major környékén dolgozók pe­dig csak tétlen, távoli szemlélői voltak a barbár kínzásnak. Ezért lehetetlen pontosan rekonstruál­ni ma már a történteket. Sok emberrel beszéltem Békésen és környékén, a partizánok kilétét mégsem sikerült pontosan meg­állapítanom. Egyesek tudni vélik, hogy Kijevből indult a hősies akció. Ketten a tarhosi határré­szen értek földet, de több ejtő­Egyetértés Tsz nyugdíjasának ernyő selyme bomolhatott ki keltükben mégis megpillantották | még mindig elborul az arca, ha ■ azon a júliusi éjszakán, hiszen a a kenyeret, olvashatták az alá ja írt szövegben, hogy a község ha­tárában elfogott ejtőernyős par­tizánok hátizsákjából származik. Kezdetben hitték is, nem is a nagy dobra ütött „győzelmet”, de a tarhosi majorság környékén ^ _____ d olgozó aratók később megerősi- azt nevelték uraik, hogyha vala­felidézi 24 év távlatából azokat a napokat. Bizonyára sokszor meg- j fordult a fejében időközben, hogy \ mit tehetett volna mást, mit kel- | lett volna tennie, hogy megmene í következő napokban Sarkad ha­tárában is partizánok után ku­tattak a németek. Békésről elvitték a két bátor küljön a két ejtőernyős. Pedig katonát, miután félholtra kínoz­senki sem hibáztatja. Beléjük, egyszerű napszámos emberekbe tették a hírt. Elmondták, hogy napokon át farkaskutyák csaho- lásától, SS-katonák vezényszavá­mi rendkívüli történik a birto­kon, azt azonnal jelenteni kell. De ha sejtette volna is, hogy amikor szól az intézőnek, akkor ták őket, de röviddel később egy partizánnak nevezett, civil ruhás férfi holttestét a dögtemetőben hantoltatták el a csendőrök. Azt mondták, más nem illeti meg a „bolsevikot”. A felszabadulás után, a névtelenül elesett szov­A marxizmus—leninizmus dog-4 matikusainak mai hibái főként* abban a súlyos tévedésben gyöke-1 reznek, hogy lebecsülik a konkrét < körülményeket és az adott viszo­a hazaárulás bélye- [ szabadulást. Emlékezzünk rájuk! Békés Dezső í elindítja a csendőrség és az SS jßt hősökkel közös sírba tették, ^gépezetét, vajon tehetett volna | Talán sohasem tudjuk meg, »mást? Sokan látták rajta kívül kik áldozták fel az életüket azért, ! is a búzakereszt mellett csillogó, hogy ejtőernyőjük selymét ki- > fehér selymet, s akkoriban nem 1 bontva, közelebb hozzák Békés | sokat kukoricáztak azzal, akire! és az egész ország számára a fel nyaikra sehogyan sem illő áablo-£ rásütötték nokat akarnak alkalmazni, a re-J gét. vizionisták viszont elvetik és megsértik a szocalizmus építésé­nek általános törvényszerűségeit, csak a. nemzeti sajátosságokra te­kintenek és „nemzeti kommuniz­musról” ábrándoznak. Jobb- és „baloldali” revizionisták közös* sajátja például, hogy elrugasz-* kodnak korunk valóságától, al marxizmus—leninizmust nem élő,* ^^aS^ProletS^temad’l kedvvel helyet foglaló emberek halk csevegése A körösladányi termelőszövetkezetben nem Korábban például csak állami vállalat — s csak meghatározott szabvány szerint — készíthetett élelmiszert. Az új rendelkezés sze. rint élelmiszereket és italokat a mezőgazdasági és halászati ter­melőszövetkezetek, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek, ter­melőszövetkezeti társulások, kis­ipari termelőszövetkezetek, fo­gyasztási és értékesítő szövetke­zetek, szövetkezeti vállalatok, hegyközségek és kisiparosok is állíthatnak elő. Az új jogszabály — minőség- ellenőrzés elősegítése érdekében — a termelőket arra kötelezi, hogy ne csak a gyártás időpont­ját, hanem az egyes gyártási tételek elkülönítésére alkalmas azonosítási jelet is tüntessék fel á terméken. A szavatossági időre vonatkozó rendelkezésekhez ezen­túl a Magyar Szabványügyi Hi­vatal elnökének egyetértése is szükséges. A minőségvédelemmel kapcso­latos kormányhatározatnak meg­felelően módosultak a minőség- ellenőrzés előírásai is. A forga­lomba hozataltól eltiltott élel­miszer, ital megsemmisítésének, átdolgozásának előírásait, illetve a forgalmazás feltételeit egysze­rűsítették: 5 000 forint értékha­tárig a járási (városi, kerületi), 5 000 forint értékhatáron felül pedig a megyei (megyei jogú vá­rosi) tanács végrehajtó bizottsá­ga rendelheti el a megsemmisí­tést. Az új kormányrendelet egész sor előző intézkedést szüntet meg, s hatályát veszti a szörpök, gyümölcslevek és üdítő italok gyártásáról és forgalmazásáról szóló korábbi, 1958-as rendelet is. II lapátoló nagykövet, Vu La kigyulladó fényei és a barátság A fehér abroszos asztalon hörpintésre váró ’* poharak ütege, a karosszékeicben mosolygós onailizmust, a szovjetellenesség-1 ben együtt rikoltoznak az impe-í rial istákkal. A jobboldali revízió- J nizmus „nemzeti kommunizmusa osztálytartalmától, tehát lényegé tói fosztja meg a szocializmust feladja a párt vezető szerepét, a munkáshatalomból fakadó szocia­lista demokráciát egy általános valójában polgári — szolamde- mokráciával akarja helyettesíteni. A „nemzeti kommunizmus” meg­fosztja az adott nemzetet a szo­cialista társadalom előnyeitől é: kitéríti a világméretű társadalmi fejlődés menetvonalából. Csak az a kommunista párt folytathat valóban eredményes, marxista—leninista politikát, amely a szocializmus általános törvényszerűségeit és a nemzeti sajátosságokat egységbe fogja fel és együtt alkalmazza. Ez jellem­zi pártunk, az MSZMP politiká­ját, ennek köszönhetők a szocia­lista építőmunkSnak azok a je­lentős eredményei, amelyeket né­pünk, munkásosztályunk, pártunk kivívott. Horváth József először fordulnak meg a- vietnami látogatók. Úgyszólván személyes jóbarátok valamennyien, ismerik egymást évek óta a diplomata és a tsz- párttitkár, az attasé és az agronómus, a nagy­követ meg az elnök. Az idillikus hangulat azon­ban megtörik. Egy szemüveges, mandulaszemű, bő, fekete selyemnadrágot viselő, madárcsontú kis asszonyka közbeszól­— Mikor kezdjük már a munkát? A nagykövet rábólint­— Igen, ideje, hogy elinduljunk' Fél óra múlva kint vannak a határban ven­dégek és vendéglátók, serényen ügyködik a la­pát. A nagykövet lendületesen forgatja a szárí­tásra váró napraforgót. Mellette a tsz-elncffc buzgólkodik a szárítógépnél. A háttérben nincsenek filmesek,' az egyetlen fotós közreműködését — úgy tűnik — szívesen nélkülöznék. Az együttes munka, a hasznot hozó közös erőfeszítés fizikai gesztusa nem a nagy­világ bámulatára apellál, nem látványos repre­zentáció, inkább — be.lső szükséglet. Olyan kifejezések jutnak az eszembe, mint: fegyverbarátság. Bizonyára van munkabarátság is, a békés szerszámok koegzisztenciája. Valami ilyesmit fejez ki ez a mostani délelőtt: a viet­nami diplomaták és magyar parasztok „társa­dalmi munkája”. A főkönyvelő elmondja, most küldték el a zárszámadási beszámolójukat valahová messzire, Hanoitól 60 kilométerre, a testvéri közös gaz­daságba. Amint a jó barátok levélben cserélik ki örömeiket és gondjaikat, a két szövetkezet munkájáról küld beszámolót egymásnak. A papírok mellé ajándékok is kerülnek. Nem­régiben iskolai felszerelési eszközöket, fameg­munkáló politechnikai szerszámokat küldtek. A községi iskola igazgatója megjegyzi: — Hétcsöves világvevő rádiót készített elekt­romos szakkörünk, azt küldtük el a vietnami gyerekeknek. A fiatalok hálózatra és telepes üzemelésre egyaránt használható vevőkészüléket építettek. Nem véletlenül, inkább a körülmények pontos ismeretében. Vu La lakói sosem lehetnek bizto­sak benne, hogy ha fölkattintják a kapcsolót, kigyullad-e a villany? Legutóbb is a magasságos levegőégből lecsapó acélhéják tönkrebombázták az áramfejlesztő telepet. A körösladányi test­vérszövetkezet egy elektromos agregátort küldött a messziben élő barátoknak, s Vu La házaiban újból kigyulladt a fény. Sokszor tűnődtem azon hogy egyes kifejezé­seink a gyakori — s néha indokolatlan — hasz­nálattól megkopnak, terminus technikusaink devalválódnak. Ilyenek például, hogy: békeharc, örök barátság, szerelem... Két távoli, de sok mindenben mégis rokon nép barátságának valóságos jelei azonban nem a nagy szavakban jutnak kifejezésre, hanem egy­szerű hétköznapi cselekedetekben. Vajda János

Next

/
Oldalképek
Tartalom