Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

1968. szeptember 20. 5 Péntek Tizenkilenc éves voltam Sok filmet láttunk már a má­sodik világháborúról, a műfaji változatosság is jellemzi ezeket, elég, ha a „Ballada a katonáról” mélységes költőiségét, emberségét említjük vagy „A tizedes és a többiek” szarkasztikus humorát, a merészséget és a művészi teli­találatot, hogy a rettenet, a halál- hörgés korszakáról íme, ilyen esz­közökkel is lehet igaz művet al­kotni. Láttunk már gyenge, a kalandfilmek színvonalára sül­lyesztett filmes merényleteket, láttunk — szerencsére valamikor régen — olyanokat, amelyekben a dogmatikus optimizmus hiába tündökölt, a néző mégsem tudott azonosulni velük. A nagy háborús filmek sorába most újat kell feljegyeznünk. Német művész alkotta, az NDK egyik legnevesebb filmrendezője: Konrad Wolf. A film címe: Ti­zenkilenc éves voltam. A nem bennfenteseknek is azonnal feltűnik, hogy Konrad Wolf filmje alighanem életrajzi alkotás, személyesen átélt élmé­nyek izzanak epizódjaiban. A rendező-író nem titkolja ezt, a Szaksajtó közzé is tette már, hogy Wolf a valóságban is végigjárta a film hősének, a tizenkilenc éves Gregor Heckernek útját, és a nagy harcok utolsó ütközeteiben mint a szovjet hadsereg tisztje lépett Németország földjére. Lát­ta az összeomló náci hadigépeze­tet, találkozott emberekkel, akik mindenre elszántan, még fogság­ba esésükkor is a „végső győze­lemben” hittek, találkozott megté­vesztett németekkel, és olyanok­kal, akik jól látták az igaz jövőt, új Németországot | Sablonoktól mentes, erős filmet alkotott Konrad Wolf. Képsorai külön is míves alkotások, és a la­zán összfűzött epizódfüzérből köl­tői áradással formálódik ki az egész film. Elgondolkozom Kon­rad Wolf céljain. Miért csinálta meg ezt a filmet úgy, ahogyan megcsinálta? M:i vezette, hogy a legóriásabb segítőt, az őszinte, egyszerű igazságot vegye társul? Hogy főhőse és hősei első- és utol­sósorban is emberek és nem félistenné kovácsolt héroszok? Azt hiszem, értem őt. Azt hi­szem, azért, mert igénye volt ar­ra, hogy elmondja véleményét a korról, a háborúról, a németek tragédiájáról. Hogy félreérthetet­lenül bizonyítsa: a háborúval, a fasizmus legyőzésével semmi sem fejeződött be, az emberért folyó küzdelem az élet milliárdnyi ve- tületében hömpölyög tovább. A módszer pedig, ahogy kerül min­denfajta önigazolást, ahogy a problémákba vág „in médiás rés”, a mi „Hideg napok” című Cseres­filmünkre emlékeztet. Nem ma­gyarázkodik, nem elnéző, nem fűti hamis illúzió: a könyörtelen tényeket teszi önmaga értelmé­nek és élményeinek mérlegére, amelyen a jelző-rovátkákat a tör­ténelem húzta meg.' E szintén szubjektív hangú írás is a film nyújtotta élmény lángjain hevült, és így soi-akozik a számomra nagy háborús filmek felejthetetlen sorába a „Tizenki­lenc éves voltam”. Sass Ervin HATHA A Fórum című kvíz kamerák előtt izzadó kommentáto­rainak, illetve válasz­adóinak, tekintettel a stúdió szörnyűséges melegére (mármint arra, hogy a magyar tv-palotában ismeret­len a légkondicioná­lás), a riporter azt ajánlotta, hogy ves­sék le zakóikat... Bíz­zanak benne, ő majd közbenjár a tv több- százezernyi lány- és asszonynézője előtt azért, hogy a kény­szerű illetlenség lát­tán szemet hunyja­nak. Mert, úgymond, az ilyen „ország sze­me előtti” helyen az öltözet csökkentése valóban illetlen kis­sé. Ezzel szemben például Amerikában, a kincsek és lincsek, a coltok és holtok honában az efféle szemérmetlenség is­meretlen. Liften köz­lekedő férfiak, höl­gyek jelenlétében le­veszik kalapjukat, s felöltik zakójukat, lett légyen a hőség gutaütéses szinten is akár. így parancsol­ja a jenki illendő­ség. Még az olyan férfiú is tartja magát ehhez, aki netán azért felvonózik, hogy a bankház hatvana­dik emeletén székelő tulajt ledurrantsa. Vérükben az illem! Ellenben kies ho­nunkban, riporter ba­rátunk nem átall köz­benjárni a nyilvá­nosság előtt ruha­csökkentés érdeké­ben. A hatás leírha­tatlan! A stúdióbeli illusztrisok belemen­nek a sztriptízbe; ingujjra változnak. Még a legszemérme- sebbjei, a szenior P- J. és a junior H. J. is követik a példát, bár tiszteletre méltó ideig makacskodnak. Egy, csak egy legény van verejtékvizében, kinek vetkezés-láz nem forr a szívében; maga a javaslattévő! Nemes határozottság­gal állítja, miszerint őt nem olyasmi tart­ja vissza öltözéke könnyítésétől, mintha ingének nem lenne hátulja (van hátul­ja), hanem mert lé­tezik egy ősbabilóniai cseréptörvény, mely szerint igazi tv-ripor- ter még a gyehenna tüzéből is zakóban közvetít! — Hja, kérem, akad még korunkban spártai jellem! — dő­lünk hátra otthon a karszékben büszke elégedettséggel. Azóta szörnyű gya­nú gyötör: — hátha csakugyan nem volt a riporter ingének hátulja? Üj Asszony-busz Köztudott, hogy megyénk né­hány községében problémát je­lent a nők foglalkoztatása. Ám amint ezt az alábbi példa is bi­zonyítja, egy kis ötletességgel és jó akarattal ezen a gondon is le­het segíteni. Csanádapácán min­den reggel 42 asszony és leány ül fel a külön autóbuszra és uta­zik be a Békéscsabai Pamutszö­vőbe dolgozni, és munka után is az autóbusz szállítja haza a dolgozókat. Ez az asszony-busz két hét óta jár rendszeresen Csanádapáca és Békéscsaba kö­zött. Jó lenne más községek­ben is elgondolkozni ezen az öt­leten. Az Őszi Vásár szövetkezei! árukínálatából 282,5 millió Ft értékű termék jut az üzletekbe Szarvasiak sikeres szereplése A Budapesti őszi Vásár zárása után az OKISZ-ban elkészült a szövetkezeti kiállítások üzleti eredményének mérlege. A vásá­ron részt vett több mint száz szö­vetkezet közül csupán mintegy 30 folytathatott helyszíni árusí­tást és mintegy 30 millió forint értékű készítményét adta el köz­vetlenül a vásórlátogatóknak. A kisipari szövetkezetek vásári árukínálatából a hazai kis- és nagykereskedelem összesen 282,5 millió forint értékű terméket rendelt. A Budapesti Vas- és Fémtömegcikk KISZÖV-höz tar­Megsárgult periratok Boszorkányégeíés Dobozon fl cím bizonyára sónak, hogy ez alkalom­mal nem napjainkban lezajlott bűnperről számol be a bírósági tudósító. Dobozon manapság — a szerelmükben megcsalatkozott férfiak állítása ellenére — nin­csenek boszorkányok. Igaz, hogy r.em voltak a hires boszorkány- perek idején, az 1710-es években sem, de akkor még virágzott a ba­bona a nyomor és a butaság ta­laján, A megsárgullt periratokat la­pozgatva, az ember először nem akar hinni a szemének. Boszor­kányper, elevenen égetés 1715— 1716-ban, amikor Európában már a felvilágosodás bontogatta fényes szárnyait? De aztán felidézi az ország, Békés megye krónikáját és olyan társadalmi háttér bon­takozik ki, ami előtt már nagyon is elképzelhető az eleven hússal táplált máglya. A török pusztítás után las­san ismét benépe­lyes ember volt, nem lehet cso­dálkozni azon, hogy példáját mások Is követték, s a szeren­csétlen asszonyt rontással vádol­ták. Eluralkodott a rettegés a har- mincegynéhány családot tömörítő kis településen, mígnem Csipkés Komáromi György alispán meg­bízta Bölcskey Miklós szolgabíróf, hogy vizsgálja ki a dobozi boszor­kány-ügyet. Bölcskey a feljegy­zések szerint igen szigorú ember volt és „nagy jártassággal bírt a bűnügyekben”. Hogy mit értet­tek akkor „jártasság” alatt, az ki- j derül a nyomozásból. A szolgabíró kihirdette, hogy akinek' panasza van Sánta Má- tyásnéra, az jelentkezzen. Har­minchétén sorakoztak fel vallo­mástételre és válaszoltak a gon­dosan megfogalmazott kérdésre: „Tudod-e, láttad-e, hallottad-e, hogy ördögi mesterségivel, va­rázslásával valaki megkötött, vagy fenyegetés után valakit megvesztett volna?” bárgyúsága A vallomások sedő településekre rátörtek a rá­cok, s az 1700-as évek elején még üszkös romokat, csontokat talált a hajdani porták helyén, az erdők, I zeletet felülmúl, lápok mélyéről előmerészkedő j pásztor például az adta elő, hogy nép. Az ínség és az átélt rettegés öt e& éjszaka elragadták a bo­_ -ninden kép­Fazekas István lidérccel, boszorkánnyal, ördög­gel népesítette be az agyvelöket, szorkányok és Sántáné volt a „zászlótartójuk”. Egy menyecske í , „ , . „ , . . elsírta, hogy összeszólalkozott a s a legyurhetetlen bajokéit altat- : gonosz asszonnyal, s röviddel ez- lan nőknek kellett lakóiatok^ Mert j után elapadt a teje, nem tud szop. ’ " tatni. Döntően esett latba a bíró és a feudális rend bírái sem mutat­koztak okosabbaknak a pór­népnél. Dobozon, Sánta Mátyásnéról rebesgették, hogy a sötét hatal­makkal pák tál. Vele hozták össze­függésbe, ha valakinek megbete­gedett a családtagja vagy a te­hene. Csak sejteni lehet — a per­ben elhangzott vallomások alap­ján —, hogy a falu bírója, Hajdú János és családja terjesztette Sánitánéról leginkább, hogy bo­szorkány. Mégpedig azért, mert Sántáné lánya és az ifjabbi'k Hajdú egy darabig jegyben járt, mégis elmaradt — miért, miért, nem? — a lagzi. A bíró tekinté­Kék füzet az EDÜ-ről Ízléses, kék füzetben jelent meg az 1969. évi gyulai Erkel Diákün­nepek menetrendje, pályázati fel­tétele és a három megye diákse­regszemléjének egyéb tudnivaló­ja. A füzetet hamarosan megkap­ják az érdekelt tanintézetek és az­tán kezdődhet a felkészülés. Jövő év májusában már negyedszer hangzik fel Erkel szülővárosában a diáknapokat megnyitó szignál: Hazám, hazám, te mindenem... családjának a vallomása. Hajdú János azzal vádolta haragosát, hogy megrontóttá, beteggé tette a fiát, amiért nem vette el a Sánta lányt feleségül. Az ifjabb Hajdú dús fantáziával és fájós gyomorral lehetett megáldva, mert így mesélt: ,,Éjszaka oda­jött hozzám Sántáné egy szürke lovon. A lovat megkötötte, maga ráült a gyomromra, s ott gyötört.” Füzesgyarmaton ült össze a megye „bűnfenyítő törvényszéke”, 1716-ban. Bölcskey Miklós elő­terjesztette a vizsgálat eredmé­nyét, majd jeles Tolnay István vádbeszéde következett, aki ci- kornyás, zűrzavaros előadása vé­gén rásütötte Sántánéra az „ör- döngős” bélyeget. A bírák sza­vazás után, úgy döntöttek, hogy kínvallatásnak vetik alá a nőt, s ha bevallja bűnét, akkor nincs kegyelem, „komburatur”, azaz égessék meg. A bakó és a valla- j tásnál használt tüzes fogók meg­tették hatásukat, Sántáné vallott, sőt, hogy az elviselhetetlen 'kí­noktól megszabaduljon, még né­hány ismerős nőt is boszorkány­nak nevezett. «'»«»' »’■ SSL«“ még számos dobozi asszonyt küldött máglyára Füzesgyarma­ton, 1716-ban és a következő években az emberi butaság, a sötét feudális rend. Békés Dezső tozó ktsz-ek 69 millió forint érté­kű árura kaptak megrendelést. A bútorgyártó ktsz-ek sikeres tár­gyalásokat folytattak a BÜTOR- ÉRT-tel, valamint a Fővárosi Bútor- és Hangszer Kiskereske­delmi Vállalattal. A vásáron részt vevő Pest megyei kisipari szö­vetkezetek 46 millió forint érté­kű terméket adtak el. Különösen eredményesnek bizonyult a vásá­ron önálló kiállító Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz szereplése, azonkívül, hogy mintegy 350 000 forint értékben adott el a hely­színen apró háztartási felszerelé­seket és hordozható cserépkály­hákat, megrendelést kapott kü­lönböző könnyűfém épületvasa­lásra, laboratóriumi felszerelések­re, transzformátorra és több más termékre. (MTI) Emlékérem Mint már hírül adtuk, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a művelődésügyi osz­tály és a Pedagógus Szakszer­vezet megyei bizottságának ja­vaslatára 1969 évtől kezdődően Czabán Samu Emlékérem és Justh Emlékérem alapítását és ezzel együtt négy-négyezer fo­rint juttatását határozta el. Ez a határozat, mely az em­lékérem alapításával megyénk­ben első a tanács életében, ér­zékelteti, hogy a legmesszebb­menőkig megbecsülik a nép szolgálatában végzett munkát. Éppen ezért esett a választás e két névadóra is, akiknek em- íékplakettje eljut majd a leg­jobb nevelést és a legjobb szí­nészi munkát végzőknek. A Czabán Samu Emlékérem és á vele járó négyezer forint min­den év március 21-én, a Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiál­tásának évfordulója alkalmával annak a nevelőnek kerül át­adásra. aki kiváló eredménye­ket ért el az oktató-nevelői és a társadalmi, népművelési tevé­kenységben. A Justh Emlékérem és a ve­le járó négyszer forint minden év április 4-én, hazánk felsza­badulásának évfordulója alkal­mával annak a Békés megyei Jókai Színház művészének ke­rül átadásra, aki kiemelkedő színészi munkája és népművelő tevékenysége alapján erre a leg érdemesebb. Kik voltak ők, akiknek a ne­ve örökké fentmarad? Czabán Samu példátlan szívóssággal harcolt a magyar tanítók anya­gi és társadalmi megbecsülésé­ért, a magyar közoktatás ma­gasabb szintre emeléséért. Har­cos életútjának egyik állomása Nagyszénás község volt, ahol tanított. Az Üj Korszak előfi­zetője, majd ennek bátor hangú cikkírója lett. Az 1918-as pol­gári forradalmat nagy remény­séggel fogadta. A Károlyi-kor­mányban a Közoktatásügyi Mi­nisztériumban dolgozott, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után a minisztérium elemi is­kolai osztályának vezetőjeként tevékenykedett. A Tanácsköz­társaság leverése után Csehszlo­vákiában folytatta munkáját. Justh Zsigmond 1894-ben Szentetornyán parasztszínházat alapított. Parasztemberekkel, parasztembereknek görög és la­tin drámákat, vígjátékokat játsszatott, s ezzel emelni kí­vánta a nép szellemi szintjét és művészi érzékét. , Az ő példájuk serkentse olyan munkára a nevelőket és a szín­művészeket, hogy folytatói le­gyenek a népművelésben e két kiváló egyéniségnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom