Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

1858. szeptember 20. 4 Péntek "ÚJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM A CŰrBET ÖKÖR ELŐTT- 1 —­27 Iskolások, napközisek Dombegyházán Néhány sor a jövő krónikájában • Az első írásos dokumentum. Á Vereckei megint szoros — Pálinkás jó reggelt, embe­rek! — köszönt a kunokra IV. Béla. — Magának is, Béla király — hallatszott viszont. — Aztán minek köszönhetjük a ránk­köszön tését? — Nem árulok zsákbamacs­kát. Kimondom kereken: szük­ségem van magukra. — Vagy úgy. Aztán mivé- gett? — A tatárok miatt. Ránk akarnak tömi! Szeretnék önök­re támaszkodni. — És a magyarjai? — Rájuk is, természetesen. Sok a tatár, kell az ellenerő! — Értjük mi, nagyon is. De miért éppen... — Azt is elárulhatom. Kegye- dék társadalma bomló ősközös­ség. Jelenleg a katonai demok­rácia állapotában leledzenek. Életmódjuk, harcmodoruk ha­sonlít a mi honfoglaláskori álla­potainkra, így a tatárokéra is. Éppen ezért igen jól jönne a maguk szövetsége kifelé is, be­felé is, mármint a feudális ura­ink ellen, merthogy rettentőn megnőtt a szarvuk! — Benne vagyunk a szövet­ségben! Kezet rá! A király és a kunok összefo­gásának a híre hamar eljutott a nagybirtokosok fülébe. Nyom­ban értekezletre gyűltek a FUK-ban, a Feudális Urak Klubjában. — Béla, ez a kis senkiházd, korlátozni akarja a hatalmun­kat! — zengte nemes pátosszal az elnök. — Nagyon a bfegyemben van ez a mitugrálsz, mert előtte még leülni sem lehet, összetörette a székeket, csak hogy mi, urak, a jelenlétében állva üljünk — szu­szogta egy testes oligarcha. — Hallatlan! Egyáltalán, mit akar a király? Nem is értem — méltatlankodott a fülek! várúr. — Most a tatárok elleni össze­fogás ügyében nyüzsög! — kiál­totta valaki. — Tatárok? Ugyan kérem. Hol vannak még azok! Jó kifo­gás! — hangzott mindenfelől, általános derültség közepette. A tatár-ügyet ugyanis a főurak közül senki sem vette komo­lyan. Az elnök csendet kérve foly­tatta : — Azért jöttünk össze, hogy Béla mozgolódását leszereljük! Ajánlanám az uraknak, terjesz- szük el a rémhírt, miszerint a kunok a tatárok kémei és a ki­rály azért hívta be és telepítette le őket, mert el akarja adni az országot a tatároknak. — Bravó! Zseniális! — har­sogták a klubtagok. És szétoszol­tak. És 1241 tavaszán a tatárok megjelentek a Vereckei-szoros- nál. A tatárok vereckei felbukka­násának hírére Béla egyszerre ideges lett. — Elő gyorsan a Véres Kar­dot és körülhordozni az ország­ban! — adta ki a parancsot ud­varában. — Sajna, lehetetlen — jelentette ki zordul a kincstárnok. Nincs szállítási engedélyünk. — Ha csak az hiányzik, alá­írok akár hétezer kilométerre szólót is. — Nem a dokumenttel van baj, Felség, hanem a kerettel. Üres a kassza. — Ó! Ez az örök keretnélküli­ség. Most aztán mitévő legyek? A hátamon cipeljem végig-e ha­zán a Véres Kardot, mint Kristus a keresztet? Mire vissza kanyarodom vele Budára, véget ér a tatárjárás. A kincstárnok vállat vont: — Tehetetlen vagyok. Hiába zörgetek a Nemzeti Banknál, üres az egyszámlánk. — Megvan! — kiáltott fel a király, azzal kapta magát és Ró­máig meg sem állt. Egyenesen a pápához sietett a Vatikánba se­gítségért, támogatásért. Nem lel­te otthon. — Őszentsége házon kívül van. Éppen II. Frigyest aprítja a csatában — közölte a csenge­tésre ajtót nyitó bíboros portás. Béla nem csüggedt. Kisietett a csatamezőre és harc közben kereste fel a Megváltó földi helytartóját. Annak harci mén­je mellett futva, két összecsapás közt, lihegve közölte, hogyha nem kap sürgősen segítséget tőle, akkor Magyarország meg­szűnik Mária országa lenni, fuccs a keresztény hazának. —Ne molesztálj küzdelmemben fiam, ilyen bagatellséggel. Nem látod, hogy beletört a kardom az ellenséges bordába? Inkább szerezz nekem egy másikat — hárította el a kérést Péter utód­ja. Béla elsápadt. Már azt hitte, minden reménye oda. Azonban éppen fordult a hadiszerencse. Ä pápai sereg hátrált, majd megfordulva, vad futásban ke­resett menedéket, Béla megpil­lantotta a hadai élén diadalitta­san száguldó II. Frigyest. — Pont egy ilyen optimistára van szükségem, gondolta. Nem sokat teketóriázott. Akrobatát megszé­gyenítő ügyességgel felpattant mögéje a lóra és vágta közben agitálni kezdte, segítené őt a tatárok ellen. Frigyes pokoli kacagást halla­tott: — Most? Éppen most, kisko­rpám, mikor kilencedik Gergely pápa sarkában vagyok? Van fogalmad, hány álmatlan éjsza­kán vágytam ez után a pillanat után? Inkább gyűjtsd össze csapatod és csatlakozz hozzám, Róma elfoglalására! Hiszen ne­ked is van törlesztendőd! — Csak nem a pápa őszentsé- gével szemben? — De bizony! Hát nem is tu­dod. hogy a tatárok elleni ke­reszteshadjáratra gyűjtött pén­zeket Gergely saját céljaira for­dította? Negyedik Béla ólomzsákként fordult le II. Frigyes lováról, annyira meglepte a közlés. Azt se tudta, hogy került haza, Bu­dára. Felesége, Laszkarisz Má­ria, a nikeai császár lánya,' aki volt, hiába tolta elébe felséges kacsóival Béla imádott ételét, a baracklekváros tejbeg'rízt, egyet­len kanállal sem tudott lenyel­ni. Hogy a helyzet cifrább, a baj még tökéletesebb legyen, a fő­urak által a kunok ellen szított lakosság megrohanta a Duna Pesti oldalára települt kun ud­vart, s a kun fejedelmet, Kuthent, miszlikre szabdalta. — Hijnye, azt a leborult szi­varvégét! — dühödtek fel a ku­nok. Nyomban felkerekedtek, s elhagyták az országot. Közben felgyújtottak egy sereg falut, főúri lakot — főurastól —, hogy megmutassák, tudták volna ir­tani az ellenséget is! — Ez meg mi volt, barátaim? — szörnyülködött Béla. — Negatív tatárjárás — szól­tak vissza a kunok, s az egyik határátkelő állomáson káözön- löttek az országból. IV. Béla itt állt a tatárjárás küszöbén, egyszál kétségbeesés­ben. — Csak ez a feudális anarchia ne lenne, minden másként sike­rül. Hiába no; nem volt időm a központi hatalom megszervezé­sére. (Folytatjuk) 1446-ban készült a faluról, akkor még Dombegyháznak hívták, az utolsó 1968. augusztus 26-án, fel­téve persze, ha azóta nem. szüle­tett újabb. Ezt a legutolsónak vélt dokumentumot a Mezőko­vácsházi Járási Tanács Végrehaj­tó Bizottsága készítette Dombegy­ház Község Tanácsa Végrehajtó Bizottságának irányító és hatósá­gi tevékenységéről. * „A folyó évben került megvaló­sításra és átadásra az iskolai napközi otthon konyhája. Ezen létesítmény megvalósítása a há­rom Dombegyház iskoláinak kör­zetesítése miatt halaszthatatlan volt. A létesítmény bekerülési költsége 800 ezer forint.” Amikor Fülöp Sándor vb-tit- kártól azt kérdezem, hogy pilla­natnyilag mi a község vezetőinek legnagyobb problémája, habozás nélkül válaszol: — A napközi! A konyhát, ahol még jelenleg is főznek, húsz év­vel ezelőtt építették. Tizenöt-húsz étkező óvodás számára! Most ott tartunk, hogy 240—250 személyre főznek itt naponta, képzelheti milyen körülmények között. A közegészségügyi ellenőr le is til­totta a konyhát; szűk, egészség­telen, 150 méterre van a kút stb. Csak a község vezetőinek közbenjárására, s csak ideiglene­sen üzemel, amíg az új napközi és a konyha el nem készül. Mert a napközit — bár már állnak a falak, formálódik és te­tő alatt van az új épület — még nem vették birtokba a lakói, a hivatalos átadás még legalább egy hónapig várat magára. Ha azonban elkészült, becsületére vá­lik a községnek. De a határidő már így is elcsúszott. Nyolcvan napközisre kapott engedélyt az általános iskola, mégis kilencve- nen vannak, de jönne több gyerek is. Az étkeztetést mindenütt hely­ben oldják meg. Az óvodások az óvodában, a diákok és a tanárok az iskola szűk, ebédlőnek egyál­talán nem mondható folyósóján. Kevés dolgot várnak annyira a dombegyházi gyerekek, felnőttek (talán az egy, Attila-sírjának megtalálását kivéve), mint a napközi elkészültét. Szükség is lenne rá nagyon, hiszen az iskola­körzetesítés miatt a kis- és a magyardombegyházi felső tagoza­tosok is Dombegyházán járnak iskolába. — Körzetesítenünk kellett a dombegyházi iskolákat — mond­ja a vb-titkár. — A battonyai gimnáziumba járó kis- és ma­gyardombegyházi diákok többsé­ge eddig nem nagyon idcsekedhe- tett jó előmenetellel a matema­tikából, de más tárgyakból sem. Nem is csoda. A leadott óráknak mindössze 60 százalékát tartotta szaktanár. Itt bent viszont csak­nem teljes a szaktanári ellátott­ság. Bár kicsit problémás a gye­rekek elhelyezése, az alsó tagoza­tosok egyik része délelőtt, másik része délután tanul, de remélem, hogy a körzetesítés színvonal- emelő hatása majd a továbbtanu­lók bizonyítványában is megmu­tatkozik. A két Dombegyházáról az AKÖV különjárata szállítja be a gyerekeket a községbe. Reggel hozza, este viszi őket a busz. Most még viszonylag könnyen, mert nem kezdődött meg az esős idő, de nem kell hozzá jósnak lenni, hogy megállapítsuk, a község út­jai bizony elhanyagoltak, jobb időben inkább hullámvasúihoz hasonlók, ősszel majd kerékagyig érő sár riaszt embert, járművet egyaránt. — Pedig az út mellett és a mel­lékutcákban is több vagon kő várja az útépítőket. Reméljük, végre ez is rendeződik majd. (A községen tíz helyi és helyközi autóbusz halad át naponta.) Ar­ra azonban büszkék vagyunk, j hogy egyetlen olyan utca sincs,! amelynek legalább egyik oldalán ne lenne kövezett gyalogjáró. Részlet a jelentésből: „Domb­egyház község, a hozzá hasonló községekhez viszonyítva az utóbbi két évben lényeges fejlődést ért el.”' Ez így igaz. Kenyérbolt, hús­bolt nyílt, korszerűbb lett a cuk­rászda és az étterem, megoldó­dott a bölcsőde vízellátása, har­mad futballpályányi területű l^e- ton jár da épült a múlt évben. Dombegyház nagy hagyományú község, múltjáról sokat vallanak a régi, kézzel írott feljegyzések. Határát gyakran látogatják régé­szeink, legutóbb is török kora­beli épület romjai kerültek elő a földből. A mai Dombegyházát lakosainak tenniakarása jellemzi, az állami gazdaság és a termelő- szövetkezet jó híre már túljutott a község határán. * A jövő krónikájában talán csak néhány sornyi lesz ez a tudósí­tás. De nem is ez az érdekes. A másfél ezer lakosú Dombegynáz lakóival, problémáival, Attila- mítcszával, épülő napközijével, majdan tükörsimaságú útjaival együtt az előrelépés félreismerhe­tetlen jegyeit hordozza. Bráckő István Már több mint egy hónapja fogadja látogatóit a Medgyes- egyházi Vas- és Faipari Ktsz és a községi művelődési otthon közös ifjúsági klubja. Az au­gusztus 4-i megnyitó óta el­telt idő még kevés a számvetés­re, inkább a tervekről, elkép­zelésekről beszélhetünk csak. A klub szerdán, szombaton és vasárnap a tagoké, egyéb na­pokon KISZ-foglalkozásokat, út­törő-rendezvényeket tartanak. A hangulatos helyiség kialakí­ízléses dekoráció pedig Boros Béla grafikus tervei alapján ké­szült. Külön kis emelvény szolgál a zenekarnak, és bizony sok amatőr együttes megirigyel­heti a két. gitárzenekar, a Gol- denton és a Lobo minőségi sze­relését. A ktsz fiataljai jelenleg a székek és asztalok javításán dolgoznak, hogy amíg nem lesz meg az új berendezés, addig se kelljen bútornyikorgást hall­gatniuk. Ök készítették egyéb­ként a klub kovácsolt vas ha­mutartóit és a gyertyatartókat, és jelenleg egy összkomfortos rádió-tv-lemezjátszó asztal, és a folyóirattartó szekrény elké­szítésén dolgoznak. A klubról még annyit kell tudnunk, hogy egyhavi bérlet ára 20 forint. Ez első hallásra kicsit soknak tűnik, ám a fia­talok ezért az összegért rend­szeresen részt vehetnek a fog­lalkozásokon és havonta egy­Rendelet a nyárfatelepítés állami támogatásáról A Magyar Közlönyben megje­lent a mezőgazdasági és élelme­zésügyi, valamint a pénzügymi­niszter együttes rendelete, amely a mezőgazdasági cellulóze-nyar telepítését szabályozza. A rende­let intézkedik a nyártelepítés ál­lami támogatásáról és meghatá­rozza a kivitelezés módját. Az erdészeti szakemberek úgy számítják, hogy 1975-ig a nyár­fás terület eléri majd a 100 000 hektárt. Akkorra már minden szempontból jövedelmező, kifize­tődő mezőgazdasági ágazat lesz a nyártermesztés. A most kiadott rendelet­re lényegében azért van szükség, mert a nyárfa tizenöt év alatt fordul termőre, a ha­szon későn jelentkezik, és emiatt a mezőgazdasági nagyüzemek sa­ját üzemviteli keretükből nem tudják fedezni az addig fellépő költségeket. Ezért a jövőben a nyártelepítéshez célcsoportos ál­lami beruházási hitelt vehetnek igénybe. A rendelet ugyanakkor számol a várhatóan magas mi­nőségi követelményekkel is. Ezért előírja, hogy csak fajtahasznos, minősített és ellenőrzött ültetési anyagot lehet felhasználni. szer belépőt kapnak a műve­lődési otthon színházi előadá­sára vagy ORI-műsorára. Leg­utóbb Papp László olimpiai baj­nok élménybeszámolójára láto­gattak el a klubtagok. A klubvezetőség már elkészí­tette a munkatervet, és az elő­zetes hírek szerint tartalmas program várja az igazán ottho­nos klub jelenleg mintegy 80 állandó látogatója az őszi-téli szezonban. NEVELÉS Erzsébet néném büszke fiata­los külsejére és nagyon nem szereti, ha néninek szólítják. A napokban dolga volt egyik bolt­ban. ahol egy bizonyos kartár­sat keresett. Az üzletben egy fiatalember fogadta és megkérdezte: — Mit óhajt a néni? Több sem kellett Erzsébetem­nek. Jól megmosta a fiú fejét. Kikérte magának a nénizést és szenvedélyes kiselőadás ke­retében magyarázta meg a fia­talembernek, milyen felháborító tapintatlanság, minősíthetetlen neveletlenség, megengedhetet­len bizalmaskodás egy vadide­gen hölgyet, vevőt egyszerűen néninek nevezni. Majd kifullad­va a méregtől pirosán közölte, hogy kit keres. A fiatalember a szózáportól megijedve, riadtan szólt oda, nem messze álló kollégájának: — Téged keres a nő! E. R. F I Q y © 1 © m ! Azonnali szállításra — állami áron — príma, égetett falitégla kapható vállalatok és magánosok részére egyaránt. Helyszínen I. o. 711 Ft/1000 db. Érdeklődni lehet: HALADÁS MTSZ, CSANÁDPALOTA. Telefon: 3. 026713 Nyolcvan medgyesegyházi fiatal klubja tása a község fiataljainak keze £ munkáját dicséri, az egyéni és ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom