Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-13 / 189. szám
1968, augusztus 13. 5 Kedd Doór Ferenc festőművész tárlatán Pénteken nyílt meg a Képcsarnok Vállalat békéscsabai bemutatótermében Doór Ferenc festőművész kiállítása. A csaknem 40 képet felvonultató miniatűr bemutató annak a sorozatnak a részeként került megrendezésre, amely már évekkel ezelőtt elkezdődött és egy-egy Békés megyében élő vagy pedig békéscsabai kapcsolattal rendelkező művész munkásságát mutatja be. Doór Ferenc festőművész 50 éves, művészi pályájának első lépéseit Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában tette meg. A főiskolán Szőnyi István volt a mestere. Mostani kiállítását megelőMegy a panasz vándorútra zően hosszabb időt töltött Békés megyében és kiállításának képei azt bizonyítják, hogy termékeny módon hatottak a művészre a Körös vidéki tájak. Doór Ferenc művei mind tartalmi, mind pedig formai vonatkozásban reálisak, figurái, tájai egyedi karakterek kifejezésére törekszenek. A kiállítás augusztus 23-ig tekinthető meg. Fotó: Demény Ma búcsúzik a temesvári együttes A vasárnap esti gyulai fellépéssel befejeződött a temesvári folklór-együttes magyarországi vendégszereplése. A román vendégek hétfőn reggel Budapestre utaztak és fővárosunkban töltöttek két napot. Ma este visszautaznak Békéscsabára és közös búcsúestet tartanak a Megyei Művelődési Ház Balassi tánc- együttesének tagjaival. A SZAKSZERVEZETEK Me_ gyei Tanácsa tavaly 121 dolgozó panaszát vizsgálta meg, az idei : év első felében pedig 01 hasonló ( üggyel foglalkozott. Ezenkívül naponta 10—15-en keresik fel az 1 SZMT munkatársait, hogy tanácsot kérjenek ügyes-bajos dolguk j elintézéséhez. A szakszervezeti vezetők természetesen szívesen foglalkoznak ezekkel a problémákkal és valóban jó dolog, hogy I manapság a dolgozó mindig kap 1 segítőt, tanácsadót, ha úgy véli, egyedül nem találja meg az igazát. Mi sem ez ellen a demokratikus jog ellen emelünk szót most. Igen elgondolkoztatónak találjuk ; azonban, hogy a panaszok tekintélyes hányada hosszú, kacskarin- gós utat vándorol be, mielőtt el- ] intézést nyer. A panaszosok egy része ugyanis nem szól sérelmé- i rői a vállalat gazdasági és szak- szervezeti vezetőinek, nem fordul a munkaügyi döntőbizottsághoz, | hanem mindjárt a rádiónak, te- I levíziónak, napilapoknak, országos és megyei szerveknek címzi j levelét. (Előfordul, hogy párhu- í zamosan többnek is.) j Az egyik megyei vállalat gépkocsivezetője például a Magyar Rádió és Tv levelezési osztályának írt. Blpanaszolta, hogy a ! munkaidejét csökkentették, s ez- I zel természetesen csökkent a keresete is. A rádiótól — ahogy általában történik — az SZMT- hez küldték a levelet kivizsgálás céljából. Kiderült, hogy a túlórák számát csökkentették, teljesen indokoltan és az sem igaz, hogy a szóban forgó vállalatnál bárki, bármiféle hátrányt szenvedett az elmúlt években amiatt, hogy felvilágosítást vagy orvoslást kért problémájára. MEGKERÜLTE a vállalati döntőbizottságot a3 az állami gazdasági dolgozó is, aki az illetményföldjét keveselte. Hiába írt azonban leveleket a különféle megyei szervekhez, az SZMT- vizsgálat pnegállapítóttá: az előírásoknak megfelelően járt el a gazdaság. Kirívó példa, de előfordult, hogy már ki is tűzték a munkaügyi döntőbizottság ülésének az időpontját, a dolgozó azonban — biztos, ami biztos — a Népszabadság segítségét kérte és a tárgyaláson meg sem jelent. Nemcsak azért helytelenítik a szakszervezeti vezetők az ilyen- féle bizalmatlanságot, mert sérti a vállalat gazdasági és szakszervezeti vezetőségét, a munkaügyi döntőbizottság társadalmi aktivistáit és felesleges munkát okoz a címzett szerveknek, hanem azért is, mert ily módon lassabban, nehezebben intéződhet el a panasz. Rosszabb esetben előfordulhat, hogy a dolgozó „kifut a határidőből” és egyáltalán nem nyer orvoslást bajára. merni, vagyis megalkotni a modelljüket. Már jómagam is könnyedén használom e kifejezéseket. Mindenkinek fontos, bőgj' megismerje önmagát. S ezáltal még jobban felfegyverkezzék az életre. A boldogságra. Különben saját szorongásaink és szenvedélyeink homályában tapogatóznánk. ' Fontos ez a társadalomnak is. A társadalmat jobbá tenni azt jelenti: programot alkotni egy bonyolult rendszer részére, amelynek az ember az eleme. Csak természetes', hogy az emberek különfélék. Szasa és a hasonszőrűek azt állítják, hogy a gépeikbe igen sok különféle embert lehet beprogramozni. Még az egymás közti kapcsolataikat is, s így az egész rendszert le lehet játszani; elkészíthető a társadalom működő modellje. Persze a ma létező gépeken ez a modell még nagyon tökéletlen lesz. De azért mégis sokkal több különböző tényezőt lehet rajta számításba venni, mint egy emberi agyban. Vagy akár több ember agyában. Ugyanúgy, mint az orvostudományban: a bonyolult diagnosztikai és gyógykezelési gépek sokkal okosabb tanácsokat fognak adni, mint egy egész konzílium. Ej, komám, ne ártsd magad a más dolgába! És miért ne? Ez engem személyileg is érint: azt akarom, hogy Lenácsivám meg azok a kicsik, akiknek befoltoztam a szivét, életben raaaradja- ,nak és boldogok legyenek. Lám, mégis elsajátítottam Szasa tudományát. Gépekről, társadalmi modellekről úgy okoskodom, mint egy „nagy”. De... biztos ez? Hát igen. Azaz, nem egészen. De szeretném, hogy így legyen. En tisztelem a tudományt. Felnézek. A felhők csaknem egészen összehúzódtak. Az égnek csak egyetlen sarkán látható még egy világosabb sáv. Milyen látványt nyújthat az atomrobbanás? El sem tudom képzelni... És nem bírom összeegyeztetni: hogy gyerekek, zsenge falevelek és... Lehetetlen! De sajnos, mégis... Amerika. Európa. Jártam nyugaton, láttam. A bizalmatlanság, és pesszimizmus, a sex és a twist hullámai. Undorító. Persze ott is vannak, akik mást keresnek. De nekik nehéz. Tizenkét párhuzamos tévé-műsor, de mindegyik ugyanazt hirdeti: „Aki bírja...” Játéküzlet teli játékfegyverekkel. Egész könyvtárak a banditizmusról, a gengszterekről. S a métely szétterjed. Ezt fordítják szembe a kommunizmussal... Más kép>ek. Orvosok Szasa körül. Marija Vasziljevna az ő irgalmasságával. Sztyopa felkészül a véradásra. Elégedett. A jószívű Petro. Vaszjának disszertáció kell Irina a sötét laboratóriumban. Szereti őt. Es Raja is szereti. Szasa pedig — szinte megszállottja a képleteinek, ezekbe írja bele szerelmét, boldogságát, viselkedését, a társadalmat. Kiderül: tudta, milyen nagy a kockázat. S én még azt hittem, alábecsüli. Mindenkit valami hajt az életben. (Folytatjuk) Nem állítjuk természetesen, hogy minden esetben indokolatlan a helyßeli vezetők iránti bizalmatlanság. Az egyik békéscsabai vállalat takarítónője például joggal kért támogatást az SZMT- nél, miután fegyelmit indítottak ellene és elbocsátották a munkahelyéről, pedig indokoltan kifogásolta, hogy az eddigi 11-ről 13- ra növelték az általa tisztítandó irodai szobák számát. Helyesen tette, hogy az SZMT-nek írt az az idős dolgozó is, akit másként megfosztottak volna jubileumi jutalmától a bürokrata ügyintézők. Tavaly kérte először, de akkor még nem illette meg a jutalom. Az idén azonban, amikor ismét bekopogtatott az illetékesek ajtaján, nem számolták meg a munkában töltött éveit, hanem rövid úton kitessékelték: „Megmondtuk már egyszer, hogy nem jár”. Pedig közben eltelt egy év, és a jubileumi jutalom esedékessé vált. SZERENCSÉRE nem gyakoriak az ilyen példák, de előfordulnak, s ez arra int bennünket, hogy nemcsak a bizalmatlanságra, hanem a jogos bizalmatlanságot előidéző okokra is fel kell figyelnünk. Ha a vállalatok szak- szervezeti bizottságai, munkaügyi döntőbizottságai lelkiismeretesen intézik a dolgozók ügyeit és következetesen élnek jogukkal akkor is, ha emiatt vitába kell szállniuk a gazdasági vezetőkkel, akkor egyre többen látják be, hogy elsősorban a munkahelyükön kell orvoslást keresni panaszukra. És kevesebb psanasz indul hetekig, hónapokig tartó vándorútra — feleslegesen. Békés Dezső A magyar „aranycsapat” Lassan vált népszerűvé, de azután később annál több izgalmat okozott az olimpián a vízilabda. Szerepjelt már az 1904-es játékok programjában is, azonban a nagy utazási költségek az európai csapatokat visszatartották attól, hogy hajóra üljenek és elutazzanak St. Louis-ba. — Egymással mérkőzünk — vigasztalták egymást az amerikaiak és a New York Athletic Club csapata játszott a Missouri AC együttesével. Sok izgalom nem volt, a bajnoki cím mindenképpen az Egyesült Allamokután szisztematikusan dolgozott a további sikerért. Ot előszeretettel nevezik a magyar vízilabdasport „atyjának”, a modem' játék megteremtőjének. Minden dicséretet megérdprfiel, az vitathatatlan. Fáradhatatlanul kereste az újat és változatossá tette a játékosok technikai és taktikai tudását. Ha kellett laposan, ha a helyzet úgy kívánta, ívelten szállt a labda, nemcsak úgy találomra, hanem kézről kézre szállt anélkül, hogy az ellenfélhez jutott volna. Egy esztendővel a párizsi Magyar vízilabdázók „aranycsapata” a berlini olimpián. ban maradt. Az elsőség New York csapjatáé lett. 1908-ban Londonban a rendező angolokon kívül részt vettek a küzdelemben a hollandok, a svédek és a belgák is. A hazaiak fölényesen győztek, ezt egyébként természetesnek tartották, mert ők már 1874 óta ismerték ezt a sportágat. A vízilabda őshazája tehát — Anglia. Stockholm és Antwerpen nem sok változást hozott. Mind a kétszer újra az angoloké lett az aranyérem. A párizsi olimpián viszont nagy szenzáció történt, Anglia elvesztette a hegemóniát, az első helyet a franciák hódították el tőle. Az eredménynél még nagyobb feltűnést keltett a győztes csapat játéka. A hazaiak Pádon vezérletével új szisztémával kísérleteztek, ami tökéletesen bevált. — Választanunk kellett a vízilabda halála és az újjászületése között — mondta az olimpiai bajnokság megszerzése után Pa- dou, a legjobb francia játékos. — Mi pedig szeretjük ezt a sportágat, ezért az újjászületést választottuk. Az 1924-es párizsi olimpia magyar szempontból, is fordulópontot jelentett. Az első mérkőzésen Anglia volt a ellenfél. Nem mindennapi találkozót vívott egymással a két csapat. A félidő eredménye 4:2 a vízilabda tanítóm,estereinek a javára. Azután fordult a kocka. A magyarok kiegyenlítettek a második félidőben. Hosszabbítás következett. Több mint 100 percig harcolt a mester és a tanítvány. Végül a magyarok kerekedtek felül, 7:6 arányban. De a fáradtságos, nehéz küzdelem nemcsak a vesztest, hanem a győztest is megfosztotta a további ■ siker- lehetőségétől. A fáradt magyar együttes 7:2 arányú vereséget szenvedett Belgiumtól. A magyar vízilabdázók nevél azonban megtanulta Európa Komjádi Béla pedig az olimpia olimpia után, az ott győzte* franciák Budapestre látogattak. A régi Császár-fürdőben találkozott a két csápját és a magyarok 7:1 arányú fölényes győzelmet arattak. 1928-ban az amszterdami olimpiára nagy reményekkel indult a magyar együttes. Nagyszerű, látványos győzelem Argentína, az Egyesült Államok és Franciaország válogatottja ellen. Közben a németek csak keservesen jutottak el a döntőig, a magyarok viszont könnyedén. Az olimpiai bajnoka cím sorsa a két válogatott találkozóján dőlt ei 5:2-re a németek javára és így övéké az olimpiai bajnokság. 1932, Los Angeles. Itt már az összeforrott magyar „aranycsapját” szerepjelt. A döntőben a magyarok 6:2-re győzték le a németeket és így megszerezték az aranyérmet. Négy esztendővel később Berlinben a gólarány döntötte el az olimpiai vízilabdatornát, a magyarok javára. 1948-ban Londonban nem sikerült megismételni ezt a jó teljesítményt, mert nem volt olyan nagyszerűen összehangolt csapat, mint Komjádi kapitánysága idején. A játékosok idegekkel sem bírták, így lett. első Olaszország, második Magyar- ország. Helsinkiben a magyar csápját, igaz ha csak gólaránnyal is, visszaszerezte a világelsőséget és ezt Melbourne-ben sikerült megvédenie. 1960-ban a római olimpián azonban nagyon rossz volt a folytatás. Az olaszok vitték el a pálmát, második a szovjet válogatott és a magyarok a harmadik helyre kerültek. Nyolc esztendeig kellett várni, amíg a hegemónia újra visszakerült a Margitszigetre. 1964- ben Tokióban, ritkán látott izgalmak és fordulatok után, jobb gólarányaval a magyar •sapat győzött. M. K. (Folytatjuk)
