Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

I96S. augusztus 6.

4

Kedd

fifli tartozunk köszönettel*,.

Egy otromba fogalom

A hosszú asztalok körül erek-[ Cséfán János egy másfajta régi kel árnyékolt, inaktól barázdált sérelemről beszél: kezű, kérges tenyerű idős embe-1 — A felszabadulás előtt mi.rorek, asszonyok ülnek. A régi fa- manók az utolsók voltunk. Pedig lusi, szokás szerint teljesen elkü- nálunk is voltak nagy gondol- lönülve egymástól. Az asszonyok kodók, forradalmárok, akik harA tsz-elnök a

fekete ruhában, fejükön sötét kendövei, a férfiak fekete ruhában, világos ingben. Mindez ünnepélyessé teszi a hangulatot a méhkeréki kultúrházban, ahol a Balcescu Tsz vendégül látja nyugdíjasait. Most már évenként legalább egyszer találkoznak így az öregek a tsz vezetőivel.

Szomszédaim közül néhányan csak törik a magyar nyelvet, Bálint Tivadarral azonban igen jól megértjük egymást. Hatvanhárom éves, de még ma is tűzbe jön, amikor a felszabadulás előtti igazságtalanságokról esik szó.

— Máiét ettünk, abból is keveset. Tisza István birtokára jártunk. Nyáron arattunk, csépeltünk és kaptunk összesen 6—7 mázsa búzát. Mondom, összesen. Hazahoztuk és mentünk újra dolgozni. Látástól vakulásig. Havonta 80 kiló búza és 4 kiló szalonna volt a jussunk — emlékszik vissza.

Nem mondja, hogy a nyugdíjanyugdíjasok társaságában.

coltak a kizsákmányolás ellen. Azért vette fel a tsz a nagy román költő, Balcescu nevét

Büszke a fiára, a fiatal agrármérnökre, aki egy évet töltött Kubában is.

— Csak a szocialista társadal- [ mi rendszerben érheti ezt el egy j szegény ember fia — állapítja meg.

Nagy érdeklődéssel fordulnak Rúzsa György, a Balcescu Tsz elnöke felé, amikor szólásra emelkedik. Szeretik a fiatal elnököt igazságosságáért, emberségességéért. Most követel a vezetőség, de ami jár, azt meg is adja. Es nagy taps követi az elnök szavait, amikor bejelenti:

— A nyugdíjasok több gabonát és szalmát kapnak az idén. elengedjük a 320 forint háztáji művelési díjat is...

Gazdaságilag megerősödött a szövetkezet, most már az öregeket is jobban tudják támogatni.

Csépán Zakariásné kissé megKészül a finom birkapaprikás.

soknak arany az életük, de nem nélkülöznek. Nagyon helyesli, hogy a tsz vezetősége most már sorban, utca, házszám sze-1 rint osztja ki a háztáji földet és nem tesz senkivel kivételt

Fotó: Malmos

hatódottan veszi tudomásul a bejelentést:

— Eddig is tűrhető volt a helyzetünk, most egy kicsit még jobb lesz. A mi korunkban azonban már a betegség.. Ezen nem

Ha utolsót ütött órája

1

l °m,

ne dobja el,

újra működik,

ha az

^ÖELMV

OROSHÁZA, Kossuth Lajos u. 6. alatti GARANCIÁVAL, AZ ÁRJEGYZÉKI 4RAKBÖL 5 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL

inegjavíllalja!

2712

! lehet segíteni. Bárcsak most lenI nék 20 éves.

Orosz Tivadarné csak mosolyog. Hetvenkilenc éves, de majd kd- j csattan az egészségtől. Tréfásan i megjegyzi:

— Annyit dolgoztam, az életben, hogy nem volt időm megöregedni.

Régi román táncokat játszik a tsz cigányzenekara. Megkezdődik ■ a tálalás. Finom méhkeréki módra készült birkapaprikás kerül az asztalokra. A főszakács Száva László nyugdíjas. Nem kell kínálni a főztjét. Utána jól esik egy-két pohár sör, az asszonyoknak pedig inkább a hűsítő ital.

Ebéd után sorban kezet ráznak az elnökkel, hogy megköszönjék a vendéglátást, ő azonban azt így hárítja el:

— Csak mi, fiatalok tartozunk köszönettel az öregeknek...

Pásztor Béla

OLVASÓNK ÍRJA:

Szolgálatban és társadalmi munkában fáradhatatlan volt

Hegedűs Béla, a békéscsabai MÁV Pályafenntartási Főnökség műszaki főintézője augusztus elsején dolgozott utoljára munkahelyén, mivel nyugdíjba vonult.

Harminc esztendeig dolgozott a főnökségen. Csak a felszabadulás után tanulhatott, s erre munkája és nagy elfoglaltsága mellett szakított időt. De nemcsak tanult, hanem tanított is. Fáradságot nem sajnálva tanította a fiatalokat a műszaki ismeretekre. Emellett a társadalmi munkából is kivette a maga részét. A polgári védelemben kifejtett tevékenységéért érdemérmet kapott, a népi ellenőrzés 10 éves jubileumán pedig oklevéllel tüntették ki munkásságáért. Szolgálati helyén is több ízben részesült kitüntetésben.

Nyugdíjba vonulása alkalmából szeretettel búcsúztak tőle munkatársai, mert szerették, s nagyra becsülték segítőkészségét.

Boldizsár Gyula

Lányom most van abban n

korban, amikor a szavak tényleges értelmét és jelentését kutatja, s szinte nem győz az ember válaszolni a sok „miért?”- re.

A napokban családi hármasban sétáltunk az utcán és az egyik kirakatban olyasmit láttunk. amit már rég kerestünk. Be is mentünk volna az üzletbe, csakhogy a gyerek kis biciklijét hova tegyük addig... Szerencsére ismerőst láttunk, és megkértük, vigyázzon rá.

Amikor hazaértünk, megindult kislányom kérdésözöne:

— Édesapa, miért kell vigyázni a biciklire, ha megyünk az üzletbe? Miért nem lehet azt csak úgy otthagyni? stb.

önkéntelenül is saját gyerekkorom vetült elém, jó harminc- egynéhány év távlatából, amikor a ,.lopni" ige az akkori világ gyakran használt szava volt.

Lopni. Micsoda otromba fogalom. Valakit, valakiket megkárosítani. jogtalanul eltulajdonítani másokét.

Himeztem-hámoztam . kislányom előtt, próbáltam megmagyarázni, miért kell vigyázni a kis biciklire. S manőverezve, egy kicsit szégyenkezve is, megkerültem a szót.

Augusztus 3-án Csorvás és Orosháza között Rózsa Gyula orosházi lakos az Alföldi Földgáztermelő Vállalat tehergépkocsijával akikor akarta megelőzni az előtte haladó kerékpárost, amikor a szembe közlekedő Földi János csorvásd lakos személygépkocsija már egészen közel ért. Az összeütközés elkerülése érdekében Rózsa hirtelen fékezett, de megcsúszott és a személygépkocsi oldalának ütközött. A személykocsi az árokba futott, majd egy fának ütközött és felborult. Földi Járásúé, a személygépkocsi utasa nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, az anyagi kár

Ez a kis eset késztetett tanakodásra: lányom előbb-utóbb úgyis hallani fogja, és tényleges jelentésében megismerni a „lopni" igét. Mégis, képtelen voltam kimondani. Arra gondoltam: amíg csak lehet, ne ismerje meg ezt a szégyenletes fogalmat.

Optimista vagyok. Talán mire gyermekem felnő vagy amikor nagy lesz már az ő gyermeke, nem lesz „forgalomban” — sem szóban, sem tettben a lopás. S addig is szűkíteni tudjuk érvényesülési körét. Hiszen a „tisztesség”, i „becsület” sokkal nemesebben hangzó szavak. Az emberek nagy többsége már ma is szívesebben és ezek elvei szerint. Mégis naponta találkozunk a rendőrségi tudósításokban egyének vagy a társadalom kárára elkövetett lopások híreivel, áruházi tolvajlástól autólopásig. Ravasz machinációkkal közösségeket lopnak meg elvetemült személyek. S még hány válfaja van a lopásnak — elvonatkoztatva szigorú jogi értelmezésétől —, amelyek egyelőre még mind-mind koloncaink.

Igyekezzünk társadalmunkat megszabadítani a kölöncöktől, hogy ne kelljen szégyenkeznünk kislányunk előtt. V. Gy

j pedig a személygépkocsiban 12 ezer, a tehergépkocsiban körülbelül 5 ezer forint. A vizsgálat

folyik.

Augusztus 4-én Körösladány belterületén Mólnál- Imre helybeli lakos, aki nem rendelkezett vezetői igazolvánnyal, ittasan motorozott. Gyorshajtás következtében elütötte a kerékpárjával szabályosan közlekedő 9 éves Nánási Máriát. A kislány előre- j láthatólag nyolc napon belül ! gyógyuló zúzód ásókat szenvedett, az anyagi kár körülbelül 300 forint, j A vizsgálat folyamatban van.

Teherkocsi és személykocsi karambolja, ittas motoros

Fordító.ta: Radó György

32.

Azt gondolom: igazán nagyon csinos — minden érzéki hozzátétel nélkül. A reflex elfojtva. Ez a vénség. Ügyes fiú ez a Szása.

— Tíz éve, hogy az egyetemet elvégeztem. Tudja, mi az a pszichológia?

— Nagyon hozzávetőleg. Csak regényekből.

— Nos, a pszichológusok tán ' maguk is ugyanennyit tudnak.

Mert kétfajta pszichológus van a világon: a filozófusok és a fi- ziológusok. Az előbbiek főként idézetekkel manipulálnak, az utóbbiak kísérletezni próbálnak. Ahogy azonban tíz éve megszédültek Pavlovtól, úgy azóta se tudnak magukhoz térni. Csak éppen most, pontosan az utóbbi két évben tapasztalható változás, az' egzakt kutatási módszerek következtében.

Ugyanezt hallottam Szásától. Még néhány szó is az övé.

— Jó tanuló voltam, ezért rögtön katedrára pályázhattam. Négy évig körmöltem egy disz- szertációt. A diákok figyelmét tanulmányoztam. Kezdetben na* gyón érdekelt, a tanárunkat szinte Istennek láttam, annyi mindent tudott és olyan szépen beszélt. Ne gondolja, hogy szerelmes voltam belé, öregember volt. A disszertációmat már ott az intézetben védtem meg. És ekkor hirtelen kezdtem elhidegülni tudományunktól. Általában: egyhelyben topogunk. Kollégáink csak a szájukat járatják, a munkájuk felületes. De... Jobbat nem tudtam kitalálni. Nem tudtam hipotézist javasolni, sem új és eredeti módszereket kidolgozni. Tisztában vagyok magammal.

Azt gondolom; lám, ez a te legfőbb bajod. És nincs segítség. Vannak ilyen nők: okosak, de hiányzik belőlük az alkotó tehetség. Valódi alkotásra gondolok, nem könyvírásra. Például az en női segéderőim is ilyenek. Jó professzorok lesznek valamikor,

de újat nem hoznak. Furcsa, hát én mit hoztam? No, azért mégis. Íme, ez a ,,mégis!”

— Most négy esztendeje. Csak bejártam az intézetbe, végigültem néhány órát, évente egy cikkecskét firkantottam,, épp hogy ki ne dobjanak, és megkapjam a fizetésem. Ahogy mondani szokás: tudományos főmunkatársi fizetés... mégis más ez, mint iskolában tanítani... Furcsa életem volt akkoriban. Mondjuk, szórakoztam; eljártam színházba, hangversenyre, egyetlen külföldi vendégművészt sem mulasztottam el. Érdekes, jó társaságom is volt: újságírók, művészek, csupa okos, szellemes ember.

Lengyel és német könyveket olvastam, mindkét nyelvet ismerem, anyámtól tanultam meg gyermekkoromban. Jól szórakoztam. Voltak bizalmas barátaim, de nem hosszú időre. Nem, ne gondoljon rosszra, alig egy- kettő. ha akadt. De boldog mégsem voltam. Megtörtént, hogy este az ablaknál ültem és hirtelen akkora szomorúság fogott el, azt sem tudtam, hová legyek. Kezdtem összehasonlítani és elemezni a dolgokat, ön bizonyára jól tudja, mikről szokás a mi úgynevezett. „művelt társaságainkban” beszélgetni.

Nem válaszolok. Azt hittem, nálunk már kiveszett ez a kifejezés. Lehet, hogy nem jól tudom. A bohémvilággal sose volt kapcsolatom, s az orvos- professzorok beszélgetései nem tűnnek ki témagazdagságukkal

— Két éve. amikor Szasa megjelent az intézetünkben, már