Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

I96S. augusztus 6. 4 Kedd fifli tartozunk köszönettel*,. Egy otromba fogalom A hosszú asztalok körül erek-[ Cséfán János egy másfajta régi kel árnyékolt, inaktól barázdált sérelemről beszél: kezű, kérges tenyerű idős embe-1 — A felszabadulás előtt mi.ro­rek, asszonyok ülnek. A régi fa- manók az utolsók voltunk. Pedig lusi, szokás szerint teljesen elkü- nálunk is voltak nagy gondol- lönülve egymástól. Az asszonyok kodók, forradalmárok, akik har­A tsz-elnök a fekete ruhában, fejükön sötét kendövei, a férfiak fekete ruhá­ban, világos ingben. Mindez ün­nepélyessé teszi a hangulatot a méhkeréki kultúrházban, ahol a Balcescu Tsz vendégül látja nyugdíjasait. Most már évenként legalább egyszer találkoznak így az öregek a tsz vezetőivel. Szomszédaim közül néhányan csak törik a magyar nyelvet, Bá­lint Tivadarral azonban igen jól megértjük egymást. Hatvanhá­rom éves, de még ma is tűzbe jön, amikor a felszabadulás előtti igazságtalanságokról esik szó. — Máiét ettünk, abból is keve­set. Tisza István birtokára jár­tunk. Nyáron arattunk, csépel­tünk és kaptunk összesen 6—7 mázsa búzát. Mondom, összesen. Hazahoztuk és mentünk újra dol­gozni. Látástól vakulásig. Havon­ta 80 kiló búza és 4 kiló szalonna volt a jussunk — emlékszik vissza. Nem mondja, hogy a nyugdíja­nyugdíjasok társaságában. coltak a kizsákmányolás ellen. Azért vette fel a tsz a nagy ro­mán költő, Balcescu nevét Büszke a fiára, a fiatal agrár­mérnökre, aki egy évet töltött Kubában is. — Csak a szocialista társadal- [ mi rendszerben érheti ezt el egy j szegény ember fia — állapítja meg. Nagy érdeklődéssel fordulnak Rúzsa György, a Balcescu Tsz el­nöke felé, amikor szólásra emel­kedik. Szeretik a fiatal elnököt igazságosságáért, emberségessé­géért. Most követel a vezetőség, de ami jár, azt meg is adja. Es nagy taps követi az elnök sza­vait, amikor bejelenti: — A nyugdíjasok több gabonát és szalmát kapnak az idén. elen­gedjük a 320 forint háztáji mű­velési díjat is... Gazdaságilag megerősödött a szövetkezet, most már az örege­ket is jobban tudják támogatni. Csépán Zakariásné kissé meg­Készül a finom birkapaprikás. soknak arany az életük, de nem nélkülöznek. Nagyon helyesli, hogy a tsz vezetősége most már sorban, utca, házszám sze-1 rint osztja ki a háztáji földet és nem tesz senkivel kivételt Fotó: Malmos hatódottan veszi tudomásul a be­jelentést: — Eddig is tűrhető volt a hely­zetünk, most egy kicsit még jobb lesz. A mi korunkban azon­ban már a betegség.. Ezen nem Ha utolsót ütött órája 1 l °m, ne dobja el, újra működik, ha az ^ÖELMV OROSHÁZA, Kossuth Lajos u. 6. alatti GARANCIÁVAL, AZ ÁRJEGYZÉKI 4RAKBÖL 5 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL inegjavíllalja! 2712 ! lehet segíteni. Bárcsak most len­I nék 20 éves. Orosz Tivadarné csak mosolyog. Hetvenkilenc éves, de majd kd- j csattan az egészségtől. Tréfásan i megjegyzi: — Annyit dolgoztam, az életben, hogy nem volt időm megöregedni. Régi román táncokat játszik a tsz cigányzenekara. Megkezdődik ■ a tálalás. Finom méhkeréki mód­ra készült birkapaprikás kerül az asztalokra. A főszakács Száva László nyugdíjas. Nem kell kí­nálni a főztjét. Utána jól esik egy-két pohár sör, az asszonyok­nak pedig inkább a hűsítő ital. Ebéd után sorban kezet ráznak az elnökkel, hogy megköszönjék a vendéglátást, ő azonban azt így hárítja el: — Csak mi, fiatalok tartozunk köszönettel az öregeknek... Pásztor Béla OLVASÓNK ÍRJA: Szolgálatban és társadalmi munkában fáradhatatlan volt Hegedűs Béla, a békéscsabai MÁV Pályafenntartási Főnökség műszaki főintézője augusztus el­sején dolgozott utoljára munka­helyén, mivel nyugdíjba vonult. Harminc esztendeig dolgozott a főnökségen. Csak a felszabadulás után tanulhatott, s erre munkája és nagy elfoglaltsága mellett szakított időt. De nemcsak tanult, hanem tanított is. Fáradságot nem sajnálva tanította a fiatalokat a műszaki ismeretekre. Emellett a társadalmi munkából is kivette a maga részét. A polgári védelem­ben kifejtett tevékenységéért ér­demérmet kapott, a népi ellen­őrzés 10 éves jubileumán pedig oklevéllel tüntették ki munkás­ságáért. Szolgálati helyén is több ízben részesült kitüntetésben. Nyugdíjba vonulása alkalmá­ból szeretettel búcsúztak tőle munkatársai, mert szerették, s nagyra becsülték segítőkészségét. Boldizsár Gyula Lányom most van abban n korban, amikor a szavak tény­leges értelmét és jelentését ku­tatja, s szinte nem győz az em­ber válaszolni a sok „miért?”- re. A napokban családi hármas­ban sétáltunk az utcán és az egyik kirakatban olyasmit lát­tunk. amit már rég kerestünk. Be is mentünk volna az üzlet­be, csakhogy a gyerek kis bi­ciklijét hova tegyük addig... Szerencsére ismerőst láttunk, és megkértük, vigyázzon rá. Amikor hazaértünk, megin­dult kislányom kérdésözöne: — Édesapa, miért kell vi­gyázni a biciklire, ha megyünk az üzletbe? Miért nem lehet azt csak úgy otthagyni? stb. önkéntelenül is saját gyerek­korom vetült elém, jó harminc- egynéhány év távlatából, ami­kor a ,.lopni" ige az akkori vi­lág gyakran használt szava volt. Lopni. Micsoda otromba fo­galom. Valakit, valakiket meg­károsítani. jogtalanul eltulajdo­nítani másokét. Himeztem-hámoztam . kislá­nyom előtt, próbáltam megma­gyarázni, miért kell vigyázni a kis biciklire. S manőverezve, egy kicsit szégyenkezve is, meg­kerültem a szót. Augusztus 3-án Csorvás és Orosháza között Rózsa Gyula orosházi lakos az Alföldi Föld­gáztermelő Vállalat tehergépkocsi­jával akikor akarta megelőzni az előtte haladó kerékpárost, amikor a szembe közlekedő Földi János csorvásd lakos személygépkocsija már egészen közel ért. Az össze­ütközés elkerülése érdekében Ró­zsa hirtelen fékezett, de megcsú­szott és a személygépkocsi olda­lának ütközött. A személykocsi az árokba futott, majd egy fának ütközött és felborult. Földi Já­rásúé, a személygépkocsi utasa nyolc napon belül gyógyuló sé­rüléseket szenvedett, az anyagi kár Ez a kis eset késztetett tana­kodásra: lányom előbb-utóbb úgyis hallani fogja, és tényle­ges jelentésében megismerni a „lopni" igét. Mégis, képtelen voltam kimondani. Arra gon­doltam: amíg csak lehet, ne is­merje meg ezt a szégyenletes fogalmat. Optimista vagyok. Talán mire gyermekem felnő vagy amikor nagy lesz már az ő gyermeke, nem lesz „forgalomban” — sem szóban, sem tettben a lopás. S addig is szűkíteni tudjuk érvé­nyesülési körét. Hiszen a „tisz­tesség”, i „becsület” sokkal ne­mesebben hangzó szavak. Az emberek nagy többsége már ma is szívesebben és ezek elvei sze­rint. Mégis naponta találkozunk a rendőrségi tudósításokban egyé­nek vagy a társadalom kárára elkövetett lopások híreivel, áru­házi tolvajlástól autólopásig. Ra­vasz machinációkkal közössége­ket lopnak meg elvetemült sze­mélyek. S még hány válfaja van a lopásnak — elvonatkoz­tatva szigorú jogi értelmezésé­től —, amelyek egyelőre még mind-mind koloncaink. Igyekezzünk társadalmunkat megszabadítani a kölöncöktől, hogy ne kelljen szégyenkeznünk kislányunk előtt. V. Gy j pedig a személygépkocsiban 12 ezer, a tehergépkocsiban körül­belül 5 ezer forint. A vizsgálat folyik. Augusztus 4-én Körösladány belterületén Mólnál- Imre hely­beli lakos, aki nem rendelkezett vezetői igazolvánnyal, ittasan motorozott. Gyorshajtás követ­keztében elütötte a kerékpárjával szabályosan közlekedő 9 éves Nánási Máriát. A kislány előre- j láthatólag nyolc napon belül ! gyógyuló zúzód ásókat szenvedett, az anyagi kár körülbelül 300 forint, j A vizsgálat folyamatban van. Teherkocsi és személykocsi karambolja, ittas motoros Fordító.ta: Radó György 32. Azt gondolom: igazán nagyon csinos — minden érzéki hozzá­tétel nélkül. A reflex elfojtva. Ez a vénség. Ügyes fiú ez a Szá­sa. — Tíz éve, hogy az egyetemet elvégeztem. Tudja, mi az a pszi­chológia? — Nagyon hozzávetőleg. Csak regényekből. — Nos, a pszichológusok tán ' maguk is ugyanennyit tudnak. Mert kétfajta pszichológus van a világon: a filozófusok és a fi- ziológusok. Az előbbiek főként idézetekkel manipulálnak, az utóbbiak kísérletezni próbálnak. Ahogy azonban tíz éve megszé­dültek Pavlovtól, úgy azóta se tudnak magukhoz térni. Csak éppen most, pontosan az utóbbi két évben tapasztalható válto­zás, az' egzakt kutatási módsze­rek következtében. Ugyanezt hallottam Szásától. Még néhány szó is az övé. — Jó tanuló voltam, ezért rög­tön katedrára pályázhattam. Négy évig körmöltem egy disz- szertációt. A diákok figyelmét ta­nulmányoztam. Kezdetben na* gyón érdekelt, a tanárunkat szin­te Istennek láttam, annyi min­dent tudott és olyan szépen be­szélt. Ne gondolja, hogy szerel­mes voltam belé, öregember volt. A disszertációmat már ott az in­tézetben védtem meg. És ekkor hirtelen kezdtem elhidegülni tu­dományunktól. Általában: egy­helyben topogunk. Kollégáink csak a szájukat járatják, a mun­kájuk felületes. De... Jobbat nem tudtam kitalálni. Nem tudtam hipotézist javasolni, sem új és eredeti módszereket kidolgozni. Tisztában vagyok magammal. Azt gondolom; lám, ez a te leg­főbb bajod. És nincs segítség. Vannak ilyen nők: okosak, de hiányzik belőlük az alkotó tehet­ség. Valódi alkotásra gondolok, nem könyvírásra. Például az en női segéderőim is ilyenek. Jó professzorok lesznek valamikor, de újat nem hoznak. Furcsa, hát én mit hoztam? No, azért még­is. Íme, ez a ,,mégis!” — Most négy esztendeje. Csak bejártam az intézetbe, végigül­tem néhány órát, évente egy cik­kecskét firkantottam,, épp hogy ki ne dobjanak, és megkapjam a fizetésem. Ahogy mondani szo­kás: tudományos főmunkatársi fizetés... mégis más ez, mint is­kolában tanítani... Furcsa életem volt akkoriban. Mondjuk, szóra­koztam; eljártam színházba, hangversenyre, egyetlen külföldi vendégművészt sem mulasztot­tam el. Érdekes, jó társaságom is volt: újságírók, művészek, csu­pa okos, szellemes ember. Lengyel és német könyveket olvastam, mindkét nyelvet isme­rem, anyámtól tanultam meg gyermekkoromban. Jól szórakoz­tam. Voltak bizalmas bará­taim, de nem hosszú időre. Nem, ne gondoljon rosszra, alig egy- kettő. ha akadt. De boldog még­sem voltam. Megtörtént, hogy este az ablaknál ültem és hir­telen akkora szomorúság fogott el, azt sem tudtam, hová legyek. Kezdtem összehasonlítani és ele­mezni a dolgokat, ön bizonyára jól tudja, mikről szokás a mi úgynevezett. „művelt társasága­inkban” beszélgetni. Nem válaszolok. Azt hittem, nálunk már kiveszett ez a ki­fejezés. Lehet, hogy nem jól tu­dom. A bohémvilággal sose volt kapcsolatom, s az orvos- professzorok beszélgetései nem tűnnek ki témagazdagságukkal — Két éve. amikor Szasa meg­jelent az intézetünkben, már

Next

/
Oldalképek
Tartalom