Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

t9®8. augusztus 1, 3 Vasárnap Félidejéhez ért az idei nyári vásár Már megtörténtek az első értékelések, s ezekről kértünk tá­jékoztatást az iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat áruforgalmi fő­osztályán Cs. Szabó Imre osztály­vezetőtől. — Éppen 29-én kezdődött az idén a vásár, s ilyenkor már a csa­ládoknál általában „sokadika van”. Ezért az első napokban nem volt a tavalyihoz hasonló roham az üzletek ellen. Ennek ellenére a vállalatunk által kibocsátott 9 milliónyi áru harmadrésze három nap alatt elkelt. Különösen kie­melkedő a cipő (női szandálból és papucscipőkből fogyott a legtöbb) és a nyári féx-fiingek forgalma. A leértékelésre kerülő árucikkeknek körülbelül 80 szá­zaléka szezon végi áru. Békéscsabai üzleteink közül a Szent István téri textil- és kötött­áru-bolt (képünkön), a színház melletd kötöttáru-bolt és a gyer­mekruházati bolt bonyolította le a legnagyobb forgalmat, de az oros A barna borjú Nagy hazug, aki nem akar ol­csón, jót vásárolni. Belevetet­tem magam a „százalékvadá­szok” nyüzsgő áradatába. Egy nénike fejbevágott a te­jeskannájával és rám kiáltott: „Mé nem vigyáz!" Egy Kozma öcsi-szerű másfél mázsás jóem­ber a lábamra lépett, egy mi- ni-minis-mini a gyomromba lökte az esernyőjét — amíg a pulthoz értem. Szóval, igen nagy a vásárlási kedv! összeszemeztem egy barna borjúbőr cipővel, meg egy fe­kete fonottal. Vagy. vagy... Kérdezem: Az a barna bor­jú...? Nagyot löktek rajtam, már a másik pultnál voltam. Kérdezem: Az a fekete fo­nott...? Most nem löktek rajtam na­gyot. — Kilenc és feles, angol szá­mozás! — harsogta az eladó. Aha, kilenc és feles és angol. A csoda vigye el ezeket a szi­getieket, nemhogy a yardot megméteresítenék, még a cipő- iigyletembe is belezavarnak. — Tessék mondani, magyarul hányas? — Legjobb, ha felpróbálja — hangzott a tanács. Nagy. Kicsi nincs? De különben is akkor már a barna borjú tetszett. — Az van kisebb is — kia­bálta az eladó. Mégse lett, mert emberemet elsodorta az áradat. Jött egy másik. Mondom neki, hogy: 42-es barna borjú? — Az nincs, kérem, csak fe­kete fonott van. Ekkor löktek vissza a másik pulthoz. Mondom: barna borjú 42-es? — Sajnos, csak 43-as van — viharzott el mellettem még egy eladó. házi, gyulai, szarvasi és békési üzleteink sem panaszkodhatnak. A hátralevő napokban a másodikai fizetések miatt élénkülés várható. A vásár lefolyása azonban min­denesetre egyenletesebb, mint ta­valy volt. Információért fordultunk a legnagyobb kereskedelmi egység, a békéscsabai Centrum Aruház áruforgalmi vezetőjéhez is. — A kéthetes időszak alatt 2,3 millió forint értékű árut bocsá­tunk ki. Ebből az első négy napon 900 ezer forintot forgalmaztunk. A méteráruk, a cipők, a kötött­áruk és a fehérneműk voltak a 1 egkelen dőbbek. Áruházunkban a kiárusított ter- jmékekért 368 ezer forinttal fizet- |nek kevesebbet a vásárlók. „Kerítésre” is futná a kolbászból. .. A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság húsfeldolgozó üzemében a saját hdzlalású sertésekből ké­szülnek a mezőhegyesi speciali­tások. Kolbász, hurka, sajt, füs­tölt áru és szalonnakülönlegesség kerül innen nemcsak az üzemi- konyhára és a nyári táborokba, hanem a gazdaság budapesti standjára is. Évente legalább nyolcezer sertést dolgoznak fel. Élő állatot csak addig látni, színeváltozása Jött a másik. — A 42-es barna borjú... si­ránkoztam. — Kérem, csak fekete fo­nottban tudok adni. Egye fene. Felpróbáltam, fi­zettem, büszkén lobogtattam a csomagot: jó vásárt csináltam. Otthon, no mondom, bejára-! lom. Szent ég! Hát nem 43-asj barna borjút kaptam?! Lötyög. ' Visszamegyek az üzletbe. Az én emberem mintha az alatt a fél­óra alatt kilépett volna a vál­lalattól. Sehol. — Borjú 43-ast cserélnék, 42- es fekete fonottért — nyűg­lődtem megint. — Csak 41-es fekete fonott van! — harsogott le valaki a létráról, öt eddig még nem is láttam. Kezd megvilágosodni zavart elmém! Ah, szóval itt úgy van­nak beosztva az eladók, hogy 41-es fekete, 42-es barna, 43-as fekete, 43-as barna... Megnyerőén mosolygok — P. Howard ezt bároyú■ viavornás- nak írja —, elvtársozom, kar- társozom, drága szép kartars- nőzöm, uram, kedves jó uram... az a magasságos, hét... meg nyolc perc is eltelik, meg még J egy negyedóra, aztán megszán valaki, elviszi a 43-as csukát: j „majd kicserélem...” Semmi. Nyugtatom magam: Odisszeusz mennyit bolyongott! semmi haszon fejében, én meg egy cipőén sem tudok várni! Türelem, cipőt terem. Hozza j vissza a kartársnő a borjú 43- asat: „tessék, kicseréltem. Vagy nem ilyen kellett volna? Mert amolyan nincs..." Hazavittem egy pár fehér kis­mama cipőt. Meg egy kerti tör­pét. Jó, ha van a háznál. — ti — amíg a nagykapun beviszik a vágóhídra. Ezentúl a hentese­ké a szó: pucolják, bontják a szép kövér hízókat, töltik a hurkát, kolbászt, sajtot, sütik a zsírt. A füstölőben valóságos „kolbászerdő” piroslik, de sok szép sonka, csülök és oldalas „kínálja magát” ínycsiklandozó illatával. A telepen komplex szocialista brigád dolgozik. Többségük 12— 14 éve tevékenykedik az üzemben. Ügy értik egymást, hogy szavak nélkül tudnak ösz- szedolgozni. Orodán Lajos veze­tő irányításával olyan finom árut készítenek, amiből a buda­pestiek jóval többet kérnének. Villamosítási tanúi má ny tervek társadalmi munkában A DÁV Békéscsabai Üzletigaz­gatóság szerelési osztályának műszaki brigádja, a párt megala­kulásának 50. évfordulója tiszte­letére félajánlást tett. A brigád 30 tagja vállalta, hogy kívánság­ra a termelőszövetkezetek villa­mosításáról szakmai előadásokat tartanak, illetve tanulmányter­veket is készítenek társadalmi munkában. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályátől fel­világosítást kérnek a különböző mezőgazdasági villamosítási ter­vekhez. Például ismertetni szeret­nék, hogy a tsz állattenyésztésé­ben mennyiben gazdaságos az inf­ravörös lámpa használata vagy az öntözés villamosítása. Három és fél millió lorinl értékű konzerv Akik szeretik az ízletes és gusztusos savanyúságot, azok jól ismerik az újkígyósi Aranyka­lász Termelőszövetkezet saját készítésű termékét, a konzerv­uborkát. A megye legnagyobb tsz-sa- vanyítóüzemében, 3 és fél mil- li j forint értékű konzervet gyár­tanak. Valószínű, hogy a vásár­lók, a háziasszonyok Igényét eb­ből a keresett cikkből ez évben is ki tudják elégíteni. Az elmúlt 20 évre emlékeznek Pusztaföldváron A pusztaföldvári Dózsa Terme­lőszövetkezet vezetősége és tag­sága a betakarítási és talajelőké- j szító munkák mellett, nagy igye- • kezettel készül a közös gazdaság : megalapításának 20. jubileumi évfordulójára. Augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén 100 öreget hívnak meg egész napos vendégségbe. Az ün­nepi megemlékezésen az alapító tagokat pénzjutalomban részesí­tik, majd határszemlét tartanak. Járművekről bemutatják az idős vedégeknek, hogy 20 év alatt mi- ! lyen hatalmas fejlődés tapasztal­ható a szövetkezetben. Érdekes és . kedves színfoltja lesz az ünnepi napnak az öregek és fiatalok ta­lálkozója. Befejezésül megvendégelik és kultúrműsorral szórakoztatják a vendégeket és a tagságot. Robofháziasszony Norvégiában olyan robotembert gyártottak, amely minden házi­asszonyi teendőt elvégez. Mos és vasal, parkettet fényesít, kezeli a szellőztetőt, bort önt a pohárba. Harmincféle munkát tud ellát­ni. Nagyüzemben is lehet... Több termelőszövetkezetben bi­zonyították már be annak az ál­lításnak az ellenkezőjét, hogy a nagyüzemben nem lehet nagy tö­megű libát hizlalni. A békéscsa­bai Május 1 Tsz-ben most is 2000 liba hizlalására vállalkoztak. Mi­vel a csapadékhiány miatt nö­vénytermesztési bevételkiesésre számítottak, a közgyűlés úgy ha­tározott, hogy a libákat lehetőleg úgy tépjék és hizlalják meg, hogy a tervezettnél 300 000 forinttal több bevételhez jussanak. Minden bi­zonnyal sikerül teljesíteni ezt a határozatot, ugyanis a tömés előtt háromszor tépik meg a libákat, mert mint köztudomású, elég jó a toll felvásárlási ára. Héíszáz vagon nemesített vetőmag Az Országos Vetőmagter­meltető és Ellátó Vállalat Dél-Magyarországi Alközpont­ja 700 vagon másod- és har­madfokú szaporítású nemesí­tett vetőmagot biztosított a megye termelőszövetkezetei­nek és állami gazdaságainak. Az őszi kalászosok vetőmagja minőségileg kifogástalan, jobb az elmúlt év átlagánál. A gazdaságok folyamatosan megkezdték a megjelölt ter­melőüzemektől a vetőmag el­szállítását, és gondos munká­val készítik elő a magágya­kat. Figyelmetlen óvatosak 25 kik nem tudják külön­^ választani a fontostól a lényegtelent, eltúlzott jelentő­ségű veszedelmek ellen vívják szélmalomharcukat, miközben észrevétlenül mennek el a va­lódi bajok mellett, nos ezekre az emberekre szokták mondani, hogy nem látják a fától az er­dőt. Sokszor merő jószándék, hibás szemléletből eredő feles­leges aggodalom, máskor — vélt vagy valódi — egyéni sé­relmek, megbántobtságok rejle­nek az efféle viselkedés hátte­rében. De térjünk rá egy gya­korlati példára. Általános tapasztalat, hogy az úgynevezett tagjelöltség meg­szüntetése nem okozott vissza­esést a pártépítő munkában, sőt ennek a fontos feladatnak új tartalmat adott. A korábbinál gondosabban, felkészültebben és végső soron eredményesebben munkálkodnak az alapszerveze­tek kommunistái a párt sorai­nak megerősítésén. így van ez a mezőkovácsházi járásban is. Az idei első fél évben például hetvennel gyarapodott a párt­tagok száma. Főként a mezőgaz­dasági, üzemi, termelőszövetke­zeti alapszervezetek létszáma növekedett. Az új párttagok egy- harmad része 26 éven aluli, aki­ket zömmel a KlSZ-alapszereve- zetek taggyűlései javasoltak fel­vételre. Ez az általános hely­zet. Vannak azonban kivételes esetek is. Jó néhány alapszervezetben — bár szükség lenne a sorok fel­frissítésére, s volna is honnél „meríteni” — érdemben nem foglalkoznak a pártépítéssel. Olyan szervezetekről van szó, ahol a tagfelvételi munka vizs­gálata során kiderült: nem elég tervszerű, nem elég átgondondolt a pártonkívüliek párttaggá ne­velése. A politikailag érett, a párthoz közeledő emberekkel való foglalkozás alkalomszerű, egy-egy vezetőségi tag, esetleg a titkár gondja csurrin. A med- gyesegyházi Haladás Tsz-ben például négy olyan pártcsoport- vezető tevékenykedik, aki már nyugdíjas, nem is dolgozik a gazdaságban. Érthető, hogy mun­kájuk inkább csak a tagdíjak beszedésére, esetleg a rendez­vényekre való közvetlen mozgó­sításra terjed ki. Nem ismerik viszont azokat a pártonkívülie- ket, jól dolgozd, a társadalomért tenni kész fiatalokat, akik — a velük való rendszeres törődés, folyamatos foglalkozás után —, kiváló „tartalékai” lehetnének az alapszervezet erősítésének. Valljuk be őszintéin, szerepét játszik itt az is, hogy egyes régi munkásmozgalmi, élvtársak a „párt felhígulásától” félnek. Abban is a párt vezető szerepé­nek valamiféle gyengülését vé­lik felfedezni, ha a munkában kiválóan helytálló, társadalmi megbízásokat szívesen vállaló és az emberek bizalmát élvező, de volt középparaszt tsz- tag kerül a pártszervezetbe. Az óvatosság — ha az elvek iránti hűség, a féltő aggodalom táplálja — nem haszontalan erény. A Haladás Tsz-ben azon­ban több mint 100 fiatal ember; fiú és lány dolgozik, akiknek többsége nem él szervezeti éle­tet. Hosszabb idő óba nem vet­tek fel egyet sem közülük a pártba. Holott a kommunisták­nak csaknem a fele 50 éven fe­lüli, a párttagok 27 százaléka pedig 60 esztendős vagy en­nél is idősebb korával, bizony a kenyere javát már megette. KT em árt — a legnagyobb óvatosság mellett is — jobban felfigyelnünk a körü­löttünk zajló, fejlődő, lüktető életre. Vajda János

Next

/
Oldalképek
Tartalom