Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

1968. augusztus 30. a Péntek Öntözési tapasztalatcserére utaznak megyénk szakemberei Egy vizsgálat nyomán: Hiányos ellátás — Minőségi reklamáció — „Téves” árak Az idei aszály, amely jelentős terméscsökkenéssel fenyegette a különböző kapásnövényeket, köz­tük az abraktakarmány alapjául szolgáló kukoricát, időszerűvé te­szi a jövő évi öntözés alapos megszervezését, új öntözési mód­szerek megismerését. Minden bi­zonnyal ezek a gondolatok ve­zették a Körösök Vidéke Terme­lőszövetkezeti Szövetséget, ami­kor elhatározta, hogy tapaszta­latcserét szervez megyénk szak­emberei számára a szomszédos Hajdú-Bihar megyeiekkel. A szövetség szervezésében augusz­tus 31-én a püspökladányi Zöld Mező Termelőszövetkezetbe lá­togatnak, ahol dr. Magyar Gá­bor tudományos munkatárs, a Debreceni Agrártudományi Főis­kola tanára tart tájékoztatót az öntözés jelentőségéről és módsze­reiről, s azután megtekintik a Zöld Mező Tsz-ben a kukorica hosszú mélybarázdás öntözési módszerét. Aligha képzelheti el valaki egy új módszer bevezetését kisebb- n agy óbb zökkenő nélkül. Áll ez különösen a kereskedelemre, amelynek alapvető célja, hogy stabil és kiegyensúlyozott belső piaci viszonyokat teremtsen. Ez nem jelent mást, mint a kereslet növekedését megfelelő összetételű árukínálattal kielégíteni. Ezzel párosul az árreform helyes alkal­mazása, a kereskedelmi morál és etika normáinak feltétlen betar­tása. Ilyen meggondolások alap­ján tartottak fogyasztói és érdek- védelmi vizsgálatot a békési já­rási kereskedelmi népi ellenőrök. Ez év első felében 35 társa­dalmi, illetve népi ellenőr 38 üz­letben végzett vizsgálatot. Az el­lenőrzés sok olyan dolgot hozott felszínre, melyek megszüntetése nagyon is indokolt. A próbavá­sárlások során a mennyiségnél és az áraknál 1—2 százalékos elté­rés volt tapasztalható. Helyen­ként, „bocsánat, tévedtünk”-kel intézik a helytelen árfeltüntetést. A nagyobb, de tisztességtelen nyereségre való törekvés indokol­ja csak a köröstarcsai ruházati boltnál, hogy a festett zefír- inget 61 forint helyett 61.50 fo­Közeledik a rizsaratás idefe Üzemképesen várja a dévaványai rizshántoló az új termést rintra árazták. Vagy a békési 8-as számú boltban a leányka-cipők­nél két esetben is árelírás történt — a vásárló rovására. Természetesen vannak olyan ki­fogások, melyeken a kereskede­lem egyelőre nem tud segíteni. Ez elsősorban a cipők minősége. Itt az ipar diktálja: „ez van, ezt adjuk”. A vizsgálat is csak azt tudta megállapítani, hogy minősé­gi javulás sajnos nincs a cipő­iparban. Igen sok az ilyenfajta kifogás. Egy példával érzékeltet­jük ezt a tűrhetetlen állapotot. Ez év első negyedében egyedül a mezőberényi .cipőboltban 28 eset­ben volt minőségi reklamáció. (!?) A cipőcserével járó herce-hurca pedig még inkább elkeseríti a vásárlót. A békési járásban tartott vizs­gálat tanúsítja, hogy egyes üzlet­vezetők kevés gondot fordítanák az áruellátásra. És nem is olyan cikkekről van szó, amelyek be­szerzése nehéz eset lenne. Ki hi­szi el, hogy fél éven keresztül nem lehetett volna beszerezni teaízesítőt, szalalkálét, kekszet, szegfűszeget. Vagy a ruházati szakmában női és leányka hab­szivacs-kabátot, kosztümöt, férfi-, női és gyermekszandált? Más a helyzet az édesipari cikkeknél. Tudvalevő, országosan nem meg­felelő az ellátás hengerelt és hú­zott vasárukból, horgany- és fe­kete lemezből vagy építőanya­gokból, gömbrúdból, szegárukból. Az olcsóbb árak miatt jelentősen Az idén 6914 holdon termelnek rizst megyénk állami és szövetke­zeti gazdaságai. Legtöbb, 2083 hold a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaságban, 960 hold pedig a Körösi Állami Gazdaságban dísz­ük ebből az értékes növényből. A megye termelőszövetkezetei által vetett 2820 hold rizsből a körös­tarcsai Petőfi 280, a csárdaszállási Petőfi 150, a békésszent andrásd Zalka Tsz pedig 206 holddal ré­szesült. Az augusztus közepi és azóta ismétlődő ködös idő előtti előzetes felmérés szerint legma­gasabb átlagtermés, holdanként 17—19 mázsa a békésszentandrá- si Zalka Tsz-ben mutatkozik. Az előzetes becslés is óvatos volt, s az ismétlődő, termést csökkentő ködök még óvatosabbá teszik a várakozást. Ennek ellenére azt remélik, hogy a tavalyihoz ha­sonló, vagyis 14—15 mázsás átla­got érnék el megyénk rizstermelő gazdaságai. Előreláthatólag a jövő héten csaknem mindenütt hozzálátnak a rizsvetések lecsapolásához, s aztán, ha az idő engedi, 10—12 nap múlva az aratáshoz. Az álla­mi gazdaságok a termés többségét gépekkel aratják le. A termelő- szövetkezetek közül eddig csak a csárdaszállási Petőfi Tsz vásárolt Uj magyar búzafajták sikere A Iregszemcsei Fajtakisérleti Állomáson 18 őszi búza — köztük három szovjet és egy olasz fajta — kisparcellás összehasonlító kísérletében az új magyar búza­fajták bírták legjobban az idei nagy szárazságot: a legjobb ter­mést a Szegedi—423/3-as adta, amelynek egy holdra átszámított hozama elérte a 27 mázsát, s et­től nem sokkal maradt el a 26,6 mázsás átlaggal jeleskedő Kom- polti—2-es. A szegedi tar-búza 26,2 mázsás átlaggal fizetett. A külföldiek közül a Bezosztája—1/B 24,4, a Ranaja— 12-es 24,1 má­zsát adott holdankint. A Moisson francia búzafajta bizonyult leg­jobb termőnek, amely holdankénti átlagban 26 mázsát adott. egy szovjet gyártmányú rizsbeta­karító kombájnt, amellyel előre­láthatólag mintegy 120 hold ter­mését tudják betakarítani Az új rizstermés betakarításá­ra nemcsak a gazdaságok, hanem, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat dolgozói, vezetői s természetesen a raktárosok és a rizshántolók is készülnek. A dé- vaványad rizshántolóban már jú­liusban befejezték az éves kar­bantartást. A próbaüzem elést né­hány mázsa tavalyi teil/léssel ej­tik meg. Hozzáláttak a hántoló 300 vagonos raktárának kiürítésé­hez is. Eddig ugyanis búzát tá­roltak itt. Az idén várható mint­egy 800 vagon rizs többi részét Gyomán, Szarvason, Tarhoson, Orosházán és Békéscsabán tárol­ják addig, míg sor kerül a fel­dolgozására. Egyébként a szom­szédos megyékből is szállítanak ide rizst, így összesen több mint 1200 vagon hántolására készül­nek fel Dévaványán. megnőtt az igény, a fogyasztói kereslet a televízió, a rádió és hűtőszekrények iránt. Ezekből van elég, mégis az első negyed­évben helyenként hiánycikként emlegették. Mindez arra vezet­hető vissza, hogy a kereskedők egy része nehezen zöldien ki a megszokott elosztási alapokon nyugvó árubeszerzési rendszer­ből. Most pedig módjában van a kiskereskedelemnek többcsatornás rendszerben árut beszerezni. Csak élni kell vele! Ezzel csökkenthető lenne a vásárlói reklamáció, a hiányos áruellátás. Egy vizsgálat nyomán feltárt hiányosságokról szóltunk röviden, ami már jelzi azt is, hogy a ta­nácsok kereskedelmi csoportjának munkájában előtérbe került az áruellátást elősegítő közvetlen módszer, valamint az ellenőrzés j magasabb szintű alkalmazása. I Erre enged következtetni az is, [ hogy e vizsgálat során megálla- ■ pitott és megszüntethető biányos- i Ságokra a szükséges intézkedést a járási tanács ipari és kereske­delmi csoportvezetője megtette. I —r— D héten kezdik az olajosmag betakarítását a gyulai ás a szeghalmi járásban A tavalyinál kevesebb, vagyis 14 717 holdon termelnek napra­forgót megyénk gazdaságai. Az állami gazdaságokból csaknem kiszorult ez a fontos növény. Ugyanis az említett területből 13183 holdon a termelőszövetke­zetek vállalkoztak termesztésére, j A tartós szárazság Ellenére jó kö- j zepes, azaz 8,5 mázsás megyei át- | lagtermésre számít a gabonafel- j vásárló és feldolgozó vállalat. í --------­f i Baromfiipar! Országos Vállalat orosházi gyáregysége I 9* a baromfifeldolgozó idényre iérli és női segédmunkások előszerződésének kötését megkezdte í Jelentkezni lehet naponta a gyáregység munkaügyi irodáján. 181395 Megyeszerte ugyanis idejében, jó minőségben vetették el a nap­raforgót. Most már csak az a fon- iOS, hogy idejében történjen a be­takarítása is, hogy minél keve­sebb kárt tudjon tenni benne a két fő ellenség: a madár és az el- pergés. Általában mindenütt ko­rán érik a napraforgó, s a héten már hozzálátnak betakarításához a gyulai és a szeghalmi járásban. A munkások érdekvédelmének eszköze N em feltételezhető, hogy bármelyik munkáskollek­tívának különösebb passziót je­lent, ha vitatkozni, huzakodni kényszerül a vállalat gazdasági, műszaki vezetőivel. Az ilyen viták inkább azt jelzik, hogy valami félreértés, valóságos vagy vélt érdekellentét keletke­zett a műhelyek, az irodák munkásnépe és a vezetők va­lamely csoportja között. Nem titok, hogy a régebbi viták megoldási módjainak kutatása­kor a nyomok gyakran a válla­latokon kívüli régiókba vezet­tek, s ilyenkor többnyire még a legügyesebb szakszervezeti bi­zottságnak is megállt a tudo­mánya. A gazdaságirányítási reform sarkalatos elveinek (nyereségér­dekeltség, vállalati önállóság stb.) következetes megvalósulá­sával előrelátható, hogy a jö­vőben megszaporodhatnak a vi­ták, a konfliktusok a vállalatok vezetői és a kollektíva, ponto­sabban a kollekíva érdekeit képviselő szakszervezeti embe­rek között. Az is bizonyos, hogy a vállalati önállóság kiteljese­dése nem teszi lehetővé a jö­vőben a viták egyoldalú lezárá­sát a felsőbb szervekre való hi­vatkozással. Éppen így nincs mód ma már arra sem, hogy minduntalan a minisztériumok döntsenek a vállalatok belső életét érintő kérdésekben. Ma­rad tehát az egyetlen ésszerű lehetőség: ezután a nézetelté­réseket, az érdekellentéteket — ritka kivételtől eltekintve — ott kell megoldani, ahol azok ke­letkeztek, s azoknak kell egyet­értésre jutniuk egymással, akik között konfliktus támadt. Ez az út nemcsak gyorsabb és biz­tosabb a korábban gyakori hu­zavonánál, de elejét veheti a vállalatoknál, intézményeknél a helyzet elmérgesedésének is... Természetesen ezen az úton csak olyan feltétellel lehet jár­ni, ha a vitatkozó partnerek egyenlő esélyekkel rendelkeznek jogaik és érdekeik érvényesíté­séhez. Nos, ezek az indítékai a Mun­ka Törvénykönyve ama előírásá­nak, amely szerint: „A szak- szervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vonatkozó sza­bályokat vagy a szocialista er­kölcsnek megfelelő bánásmódot sértő vállalati intézkedéssel szemben. A kifogásolt intézke­dést az arra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.” A SZOT elnöksége a közel­múltban irányelveket adott ki arról, hogy a szakszervezetek vezető szervei a dolgozók ér­dekvédelmében hogyan gyako­rolják törvényben biztosított kifogásolási vagy közismerteb­ben : vétójogukat. Az irányelvek egy pillanatig sem hagynak két­séget afelől, hogy a szakszerve­zetek a vétójogot olyan garan­ciának tekintik, amely lehetővé teszi a munka közben keletke­ző nézeteltérések, érdekkülönb­ségek korrekt megvitatását és házon belüli megoldását. M ikor éljenek és mikor él­hetnek kifógásolási jo­gukkal a szakszervezetek? Eh­hez természetesen az életből vett ezernyi példa felsorolása is csak halvány támpontot adhat­na, tekintettel a lehetséges ese­tek milliónyi variánsára. A SZOT-elnökség irányelvei há­rom olyan alapesetről szólnak, amikor szükséges és jogos a szakszervezet választott szervé­nek fellépése, beavatkozása: — Szükséges és jogos megvé­tózni azokat a gazdasági, mű­szaki vezetői döntéseket, ame­lyek sértik a munkaviszonnyal kapcsolatos jogszabályokat. Ezek köz ét tartozik mindenek­előtt a Munka Törvénykönyve és annak végrehajtási rendelke­zése, továbbá a SZOT-szabály- zatok, az egyes főhatóságok, pl. a Munkaügyi Minisztérium ál­tal kiadott szabályok, valamint a felügyeleti szerveknek a szakszervezeti szervekkel egyet­értésben született rendelkezéséi. — Kifogást emelhet a szak- szervezet az olyan önkényesen hozott vezetői elhatározással szemben, melyet a jogszabályok szerint csak a szakszervezettel közösen vagy annak egyetérté­sével szabad lett volna kiadni. Megvétózhatok az olyan intéz­kedések is, amelyek sértik a dolgozók élet- és munkakörül­ményeire vonatkozó közösen ki­alakított vállalati jogszabályo­kat — ilyen mindenekelőtt a kollektív szerződés — vagy más, a szakszervezetek egyet­értésével kiadott vállalati sza­bályokat. — Élnie kell a szakszervezet­nek kifogásolási jogával olyan vezetői döntésekeki szemben, amelyek ellentétesek a szocia­lista erkölcs és bánásmód sza­bályaival, sértik a dolgozók ér­dekeit. Ilyenek lehetnek azok az élet- és munkakörülmények­kel összefüggő intézkedések, amelyek eltérnek a szocialista humanitás elveitől, rontják az adott munkahelyen kialakult egészséges légkört és termelő­kedvet. n z irányelvek pontosan meghatározzák azt is, hogy milyen szintű szakszerve­zeti szerveknek áll jogában ki­fogást emelni és vétó esetén mikor, milyen eljárást keli al­kalmazni. Ezek részletezése he­lyett idézzük fel még egyszer a törvény idevonatkozó előírását: „A kifogásolt intézkedést az ar­ra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.” Jogi nyelvjárásban ezt úgy is mond­ják, hogy a kifogásolásnak a döntés végrehajtására halasztó hatálya van. Ez legalábbis két dologra figyelmeztet: először is arra, hogy mielőtt kifogást emel a szakszervezet, mindent el kell követnie, hogy türelmes, őszinte eszmecsere során meggyőzze partnerét döntése visszavonásá­nak szükségességéről. Á vétójog alkalmazása súlyos dolog. Min­denképpen következményekkel jár, negatív hatással lehet az érintett személyek sorsára és átmenetileg az egész vállalat működésére. Ezért csak abban az esetben szabad élniük ezzel az eszközzel a szakszervezetek­nek, amikor minden egyéb pró­bálkozásuk hiábavalónak bizo­nyult. D e mi van akkor, ha kide­rül, hogy a szakszervezet tévedett? Elvben előfordulhat ilyesmi. Ebben az esetben a döntésre jogosított szerv termé­szetesen annak szolgáltat igaz­ságot, akinek igaza van, s a vitatott intézkedést végrehajt­ják. Ez viszont arra figyelmez­tet, hogy a szakszervezetek vá­lasztott szerveinek, aktivistái­nak nagyon jól kell ismerniük, érteniük a magasabb szintű jogszabályokat, csakúgy, mint a vállalati szabályokat. Nehezebb ügy a szocialista erkölcsre és bánásmódra vonatkozó szabá­lyok gyakorlati kritériumainak megállapítása. Ilyen jellegű vi­ták keletkezése esetén a mun­kahely pártszervezetének segít­ségét. állásfoglalását aligha nél­külözheti a szakszervezet Gyertyános Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom