Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

IMS. augusztus 1, 3 Csütörtök Háromszázfajta nemesrózsa az Arborétum bemutatókertjében Aki a nagy kánikula idején járt a szarvasi Arborétumban, most úgy érzi: ismeretlen környe­zetben sétál. A tartós aszály ugyanis nagyon megviselte a fá­kat, növényeket, a füvek valóság­gal leperzseled te k. Az Arboré­tumban azonban — ahol a viiág minden tájáról származó 1600 faj­ta fa, dísznövény és cserje sajá­tos klímát alakított — máról holnapra bekövetkezett a pálfor- dulat. Ismét üdezöld minden s nyári virágdömpinggél pótolja a j százfajta nemesrózsa nyílik. A mozták a mézesfákat. Teljes pom­pában díszlenek a fehér és lila virágú kínai nyáriorgonák, az Eszak-Amerikából származó fű­szercserjék. Roskadoznak a sok lila virágtól a mályvák családjá­ba tartozók barátcserjék, a régi kolostorok kedvelt dísznövényei. A kardvirágok, a dáliák a leg­szebb színekben s új változatban pompáznak. A bemutató rózsakertben a szi­várvány minden színében három­természet a korábbi mulasztást. A mézesfa néven ismert japán­akác piéldául emberemlékezet óta nem hozott annyi virágot, mint most Az apró fehér virá­gokban rengeteg a nektár, ezért a méhecskék valósággal megroha­nagy kánikulában öntözéssel véd­ték a rózsa gyűjteményt. Az eső azonban itt is sokat segített, a természetes csapadék hatására szinte új „köntösben” virít a be­mutató-rózsakert. A tárgyalóteremből: A tolvaj nyomot hagy Huncut embernek ismerik Po­nyiczki Jánost a csabacsűdi határ­ban. De bármilyen csavaros eszű is az idős tanyasi fuvaros, néhány hónap alatt kétszer nyakoncsipte (tapasztalatait. A nyomozók piedig az igazságszolgáltatás, mert nem ! sem segített rajta. A későn fekvő tanyaszomszédnak gyanús volt az éjszakai zsákhurcolás és másnap jelentette a tsz vezetőségének a sikerült eltüntetnie bűntettének a nyomait. Múlt év novemberében két tár­sával kukoricát lopott a közös gazdaság földjéről. Mégpedig olyat, aminek már a letörésével sem kellett bajlódniuk, elvégez­ték ezt helyettük az előző napon a tsz-gazdák. Csak odaálltak a lo­vaskocsival a szállításra előkészí­tett halom mellé és a sötétség leple alatt nyugodtan, kényelme­sen rakodtak. Egy dolgot azonban számításon kívül hagyott Ponyicz- ki János, a tolvajlás éretelmi szer­zője: a kocsi gumikereke jó] lát­ható nyomot hagyott a puha föl­dön és másnap azt is megállapít­hatták a rendőrök, hogy az egyik hámba kispatájú, fiatal ló volt fogva. Gumis kocsival, csikós kancával pedig a környéken egye­dül Ponyiczki János rendelkezett. Akkor négyhónapi szabadság­vesztésre ítélték, és a büntetés végrehajtását három évre felfüg­gesztették. ö azonban a saját ká­rán sem tanult. Januárban már ismét a közös gazdaság, a csaba­csűdi Lenin Tsz tulajdonára ve­tett szemet. Megfigyelte, hogy a tanyájához közel eső juhhodály- ban nagyobb mennyiségű zabot tá­rolnak. Előbb azt okoskodta ki, hogy felkeresi az állatgondozókat és rábeszéli őket: adjanak el neki olcsó áron két zsákkal. Jól tudta, hogy ez tilos és éppen ezért sötét éjszaka indult üzletet kötni. Az ajtót nyitva, a villanyt pe­dig égve találta, de az állatgondo­zók nem tartózkodtak a takar­mányraktárban. Ponyiczki élt a váratlan lehetőséggel és gyorsan megtöltötte a magával hozott két zsákot. Óvatos volt, minden zsák­ból csak annyit „csapott” ki, hogy az első látásra fel ne tűnjön a hi­ány. Az első baj útközben érte: a dűlő végén ráköszönt az egyik ké­sőn fekvő tanyaszomszédja, sőt, még azt is megérdeklődte tőle, ho­vá tolja a zsákokat. Ügy tett, mintha nem hallaná a kérdést, mert — mint a tárgyaláson val­lotta — akkor már rosszat sejtett. Baljós gondolatai néhány óra múlva még szaporodtak. Hajnal­ban ugyanis észrevette, hogy az egyik zsák lyukas volt és amerre tolta kerékpáron, végig megjelöl­te az útját. „Na, most már véged van, Ja­ni!” — gondolta magában Po­nyiczki János, de azért még meg­tette, ami tőle telt. Kiengedte az ólból a hízókat, remélve, hogy szép sorban feleszegetik a bűntett nyomait. Csalódnia kellett. Az oktalan jószágok szívesen fogad­ták ugyan a zab-reggelit, de utá­nuk is maradt még annyi szem, amennyi megmutatta a tolvaj ta­nyájához az utat. Ekkor mást gon­dolt Ponyiczki: lapátra kapott egy jó adagot a zabból és elkezdte szórni a tanya másik oldalától kezdve az ellenkező irányban. Ez csak a Ponyiczki-tanya ajtajáig voltak hajlandók követni a zab­szemekkel jelölt útvonalat. A bíróság előtt még egyszer megpróbált ravaszkod ni a tolvaj: kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő csak egy zsákkal tett a kerékpár­ra, a tolvajlás tanúja legfeljebb ennek az egy zsáknak a két végét láthatta. persze mégis kénytelen volt elismerni az igazságot. A szarvasi járásbíróság — idős korát is figyelembe véve — kéthónapi szabadságvesztésre ítélte, de köte­lezte a korábban felfüggesztett büntetés letöltésére is. Így ösz- szesen hat hónapig elmélkedhet Ponyiczki János afölött, hogy a ravasz tolvaj is hagy nyomot és előbb-utóbb utoléri az igazságszol­gáltatás. B. D. Új helyrajzi számok az ingatlanok megjelölésére — Bizottságok vizsgálják felül valamennyi ingatlan tulajdonjogi viszonyait A földtulajdon és a földhaszná­lat továbbfejlesztéséről szóló tör­vény végrehajtásának előkészüle­tein országszerte dolgoznak a te­lekkönyvi hatóságok is, hogy 1969. január 1-vel megkezdődhes­sék a törvény végrehajtása. A földhivatalok és a tanácsi szervek képviselőiből álló helyi bizottság az előkészület során a termelőszövetkezetek használatá­ban levő valamennyi ingatlan tulajdoni viszonyait felülvizsgál­ja. Ahol eltérést tapasztal a tulaj­donjoggal kapcsolatosan, ott azt rendezi. Ez — a tapasztalatok szerint — gyakran szükséges. Ko­rábban ugyanis sokszór előfor­dult — leginkább nemtörődöm­ségből —, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban nem indítottak ha­gyatéki eljárást az örökösök. Me­gyénként több ezer olyan ingatlan van, amely meghalt személyek nevén szerepei napjainkban is. Ezenkívül úgy is ruháztak át in­gatlant, hogy a szerződést megkö­tötték, de semmiféle hatósághoz sem nyújtották be. 1945 óta a földreform, a tago­sítások, a parcellázások, a házhe­lyek kialakítása, a termelőszövet­kezetek megalakulása következ­tében nagyarányú változások tör­téntek a tulajdonviszonyokban, s ezeket a nyilvántartások nem kö­vethették pontosan nyomon. A térképek elavultságára jellemző, hogy az ország legnagyobb részén még az 1800-as évek második fe­lében készült földtérképek alap­ján történt a telekkönyvezés. A törvény végrehajtása során becslés szerint a termelőszövet­kezetek használatában levő ingat­lanoknak mintegy negyede olyan személyeké, akik nem tagjai a tsz-nek.) A törvény szerint eze­kért a földekért meghatározott összegű megváltás jár, s ezt ötévi részletben fizetik ki a jogosultak­nak. Kiállítás Szegeden A Szegedi Fesztivál Intéző Bi­zottsága augusztus 3-tól 7-ig ren­dezi meg a Horváth Mihály ut­cai kiállítási pavilonban a VI. Országos őszibarack- és borkiállí­tást. A kiállítást augusztus 3-án. szombaton délben dr. Erdei Fe­renc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitja meg; Szombaton délelőtt magyar és jugoszláv szakemberek tartanak szakelőadást az őszibarack- és szőlőtermesztés helyzetéről, vala­mint perspektíváiról. Jól kamatozóit a „cselekvés ösztönzése” Az aszály ellenére eddig 1,8 millió a többletbevétel — Negyven hold burgonya termését „dobja'' piacra a csabai Május 1 Tsz Már a tavasz folyamán nyilvánvaló volt, hogy az őszi és téli csapadékhiányt aligha pótol­ja a nyári esőzés. A békéscsabai Május 1 Tsz párt- és gazdasági vezetősége nem bízta az ez évi termésátlagok és árbevételek ala­kulását az időjárásra. Mái' már­ciusban felmérték, miből jelent­kezett és jelentkezhet később ter­méskiesés. Ezzel egyidőben fel­mérték a kieséseket ellensúlyozó lehetőségeket is. Ezek birtokában intézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek pontjait határozattá, mindenkire vonatkozó közös tör­vénnyé emelte a közgyűlés „az éves terv eredményes teljesítése, a lehetőségek kihasználására irá­nyuló jobb összhang és rugalmas­ság” jegyében. A kedvezőtlen időjárás miatt gyengén fejlett gabona betakarí­tásánál a veszteség, vagyis az aratással, szállítással járó szóró' dás csökkentését tűzte feladatul a '<**»■ S» SííTfiS kétszeresből pedig 10 vagonnal több termést takaríthatnak be. Az egyszerű keresztezésü kukoricából minőségi vetést, ápolást, műtrá­nába kerülnek azok az általuk használt földek, amelyek termelő- szövetkezeten kívüli személyek tulajdonában vannak. (Edőzetes — Halló, őr eg fiú! A bőr hűljön rád, te lakli, te juhanyák, te sipka- miska. Hát úgy kell az embernek vadászni rád, ha beszélni akar veled? Mióta ígéred már, hogy eljösz hozzánk, de most nem menekülsz... — De... — Semmi de, jössz és kész. Előbbi rövid, de hatásos bevezető után ka­ron fogott rég látott barátom és vonszolt egy rögtönzött családlátogatás felé. Nézd, anya, kit hoztam, ezt a lapajt, ezt az alpárit, aki úgy kerül minket, mint egykor az iskolát. Miután a tetthelyre lettem vezetve, bele­nyomattam egy kertiszékbe, némi pogácsát és „saját termés” márkájú bort vettem magamhoz és figyeltem. — Ez itt a feleségem, öt ismered, kisfiam, 13 éves, kislányom, 15 éves. Tehát ok hárman eszik a kenyerem és engem. — Nana — szóltam közbe —, azért ne pa­naszkodj, nem lehet valami jó étvágyuk, mert hagytak belőled vagy 90 kilót. — Kilencvenhármat, komám, tisztán, vas­ágy nélkül. A „naésnálatokmiújság” — an én követ­keztem, majd ismét a komám. — Köszönöm kérdésed, pajtás, megvolnánk, üggyel-bajjal. Tudod, hogy van, mindig álcád valami, csak hogy az embernek nyugta ne le­gyen. Mindig a hajts, látástól vakúlásig nyomom a púpot, aztán van is látszatja, meg nincs is. — Te, mi lesz már ott — szói erélyesen ko­mám a gyerekekre. — öcsi mindig elveszi a zsebrádiómat. — Hát, a tied hol van, öcsi? — Kimerült az efem. — Akkor ott az Anyádé, csak nyughassatok már. Ezek az ördögkötötték, mindig van vala­mi bajuk. Visszatérve az előbbire, egyszóval, nagy a strapa komám, és én sem vagyok már 18 éves. — Apja — szól a felesége —, add ide a moped kulcsát, elugrok a Közértbe. — Igazán, levizsgáztathatnád már a tied is. mindig az enyémet nyüstölöd, Ez a rohanó élet. ez a nagy tülekedés kicsinálja az embert, paj­tás. Orvosságon meg vitaminokon élünk, utána „Igmándit” iszunk rá, husi helyett. — Mi van már ott, megint! Gyertek csak ide, mind a ketten. — Igen, a Pircsi úgy árulkodik! — perel a Szegény komám kisebb —, de mikor teg­nap kihozta a kocsit a garázsból az udvarra, akkor hallgatott. Az eperfánál meg is húzat- ta az elejit... — Te az anyátok kirelejzumát, úgy vágok szét közietek, hogy... — Na, mi az a nagy ricsaj — megérkezett a mama... — Te nem is szólsz nekem, hogy ezek csak úgy furikáznak az udvaron, hát mi van itt? — Jól van, tegnap nem mertem szólni anyu, mert úgyis olyan ideges voltál a vikendház miatt. — Nem tudom (felém a Mama) képzelje, már ez a taknyos is idegeL Már ö is ideges, a Pircsi. Tegnap mérgibe úgy bevágta a hűtő- szekrény ajtaját, hogy majd összedűlt a konyha, mosógépestől, centrifugástól, gáztűzhelyestöl, robotgépestől, mindenestől. Hogy ne zavarod­jon meg velük az ember? — No látod, Komám, ez az! Nem elég az em­bernek a munka, még itthon is a nagy felhaj­tás. Odabent is, képzeld, az öreg Dudást nyug­díjazták és képzeld, ki lett a csoportvezető? Az a tákaszájú Gonda, persze hozzávágtak egy forintot az órabéréhez, plusz a 10 százalék cso­portvezetői. Megáll az ész. Én, aki 25 éve haj­tok, mint a süket, szóba se kerültem. Ez az üze­mi demokrácia, Komám, minálunk. — Mi jót hozott, postás bácsi (pattant fel a mama). — Nahát, a „Merkúrtól” kaptuk az ér­tesítést. — Mehetünk a Wartburgért, tedd csak Anya a kredencre. (Felém.) Tudod, a 407-es már igen lefutotta magát, — Hát, így volnánk mi, sok gonddal, kese­rűséggel — mondja a mama —, nekem is az epém vacakol mostanában. De nem is csoda, hát lát­ja, ezek a büdös kölykök — nem is tudom, mi lesz így ezekből. Hogy ezeknek eszükbe jutna, lendíteni valamit a ház körül? — nem létezik. Maholnap felnőnek, de, hogy mire viszik az életben azt már nem tudom. Ezután fölváltva panaszkodtak még jó ideig, hogy baj van az öröklött ház átírásával, a lány­iak egy vagyonba van az egyiptomi társasuta­zás, a víkendházat anyag miatt nem tudják befejezni —, hogy ne zavarodjon meg az ember. Hazafelé rám is átragadt a nagy szomorúság, hogy némelyiknek mennyire kijut ebben a nyo­morult életben. Csoda, hogy kibírjuk. Horváth László gyázást, holdanként 24—26 ezer tőállományt, kétszeri öntözést és ezek nyomán átlagosan 38 mázsa morzsolt termést írt elő a hatá­rozat. Az egyéb kukoricafaj­tából átlag huszonöt mázsa morzsolt termést irányoztak elő, hegy a 130 holddal megnöveke­dett háztáji kukoricaföld ellené­re is biztosítani tudják a közös állatállomány abrakszükségletét. Cukorrépából holdanként 25 má­zsa terven felüli termést, és 20 mázsával több répafejet szabtak nieg. Az előbbit az árbevétel, az utóbbit pedig a silótakarmány biztosítása követelte. A téli szük­séglet ugyanis 44 ezer mázsa szi- lázs. Amellett, hogy az ösisz kö­zös kukoricaszárat kötelezően be- silózzák, még a háztáji gazdasá­gokból is felvásárolnak vagy 100 ezer kévét. Az állattenyésztésnek az idén is megvan a maga nem könnyű fel­adata; 13,8 millió forint az árbe­vételi terve. A takarmányt azon­ban nemcsak az idei nevelési, hiz- lalási tervhez szükséges előterem­tem, hanem a kedvező áttelelte- téshez is. Mindezek ellenére a határozat mégis 1,2 millió forint­tal kért többet a tervezettnél az állattenyésztőktől. Ugyancsak többletbevétel eléréséhez szoron­gatta és szorongatja a határozat a növénytermesztőket borsóból, pa­radicsomból, uborkából és több minden másból. Ezek elérésére, a határozat szerinti megfogalma­zásban, a „cselekvés ösztönzésére” | jelentős összegű célprémiumot helyeztek kilátásba valamennyi növényből és állatfajtából több­letet elérők részére. A készülő féléves mérleg és a július végi felmérés szerint eddig is jód kamatozott a „cselek­vés ösztönzése”. Csupán növény- termesztésből 1,8 millió forint többletbevételt értek ed. Búzából a tervezett 17 mázsa helyett 21,80 ! mázsa átlagtermést értek el, s a j leszerződött 110 vagonnal szemben 185 vagonnal értékesítettek. Ezt | az tette lehetővé, hogy nem 20. \ hanem 49 vagon többlettermést ! értek el. Kétszeresből is 16 va- | gonnal takarítottak be többet a I tervezettnél, 15,5 mázsa helyett I holdanként 19,80 mázsát. Egész évi átlagnak is kiváló, vagyis hol- j dánként 30—35 mázsa szénát I adott a lucerna eLső és máso- I dik, de a vöröshere első j kaszálása is. Ezt úgy érték el, hogy kétszer megöntözték és je- j ientős mennyiségű nitrogén mű­trágyát adagoltak a lucernásokra. I A kukoricavetés jó részét is két- j szer öntözték meg s így minden | bizonnyal elérik a határozatban célul tűzött átlagterméseket. A konzervgyári borsó 350 ezer fo­rinttal hozott több bevételt a ter­vezettnél, és többlet mutatkozik egy sor ezután betakarításra ke­rülő növényből is. Az utóbbi esőzések hatáséra a tervezettnél több másodvetésű takarmánynövényt és zöldséget termelnek. Többek között 19 hold uborkát és 11 hold zöldbabot pia­ci értékesítésre. Ugyancsak a bé­késcsabai piacon értékesítenek 40 hold étkezési burgonya termést is augusztusban a város lakossá­gának jobb ellátása végett. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom