Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-27 / 200. szám
19*8. augusztus 21. 3 Kedd Indulat és realitás Több hónapon át tartó vizsgálat színhelye volt megyénk egyik termelőszövetkezete. Az ellenőrzésben részt vevők adatokat gyűjtöttek, hogy a tsz elnöke és néhány vezető beosztású dolgozó miként „herdálja” a közösség vagyonát. A járási tanács folyosója ugyanebben az időben néhányszor visszacsengte: „Talál - lalok-e már bűnvádi eljárás megindítására alkalmas adatokat?” És a vizsgálat folyt. A jegyzőkönyvek tucatjait készítették annak bizonyítására, hogy a tsz élén álló vezetők anyagilag megbízhatatlanok. Végül igen záros határidővel az ügyben érintett tsz-elnök elé tollák az aktacsomagot: „Védje meg magát, ha tudja!” És a tsz-elnök meg z szövetkezet élén álló vezetők elfogadhatóan magyarázták, miért történtek az események úgy, ahogyan azt a vizsgálat feltárta. Az ügy ennek ellenére mégis bíróság elé került. A tucatnyi jegyzőkönyv ott vált semmivé, azaz mégsem semmivé, mert egy szabálytalan pénzfelhasználásért a tsz két vezetőjét pénzbírság megfizetésére kötelezték. A huzavonára néhány nap múlva azzal akartak pontot tenni „hivatalosan”, hogy az ügyre „borítsunk fálylat”. Meglepő, hogy a fátyolborító gesztust olyan ember tette, aki a vizsgálat időszakában a tsz elnöke és a tsz vezetői ellen „szurkolt”. Szerencsére a bíróság nem az indulat, hanem a tények, a realitás alapján hozta meg döntését. A döntésben figyelembe vette, hogy a szabálytalan pénzfelhasználás mellett, s azzal egyidőben a szövetkezet élén állók és maga a tagság is hogyan, miként dolgozott. Ide tartozik, hogy a vizsgált tsz-ve- zetők mérleghiányos gazdaságból jól gazdálkodó, a tagságnak jelentős jövedelmet biztosító szövetkezetei szerveztek. Természetesen ezzel a tagság is egyetértett. A mérleg másik serpenyőjében tehát ezek a nem lebecsülendő tények domináltak! A bizonyítás sok időt vont el a gazdaságszervezőktől. A termelésben mégsem állt be törés, mert a tagság túlnyomó többsége mindvégig ott állt a választottal mellett. Szinte kettőzött erővel dolgozott a szövetkezet apraja- nagyja. Hogy a tsz néhány vezetőjét mégis meghurcolták a járás, a megye, sőt az ország közvéleménye előtt, azzal magyarázható, hogy irányukba megalapozatlanságból eredő indulat uralkodott. Ebből fakadt a téves megítélés. Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a realitástól messze esett. Az ilyenre mondják: „Elvetették a súlykot”. A ferde beállításba mindig káros indulatok hatnak. Sajnos, előfordul, hogy — az indulat hevétől elragadtatva — emberekről, munkájukról felületesen ítélkeznek. Önérzetükben megbántanak embereket néha különösebb ok nélkül. A rosszindulat hordozója — ha az ügy letisztul — vajon megteszi-e emberbaráti kötelességét, visszavonja-e állítását? Aligha! Inkább — mint az előbbi ügy is mutatja —, „fátyolt borítanak a múltra”. A rosszindulatú állítások miatt pedig idegek őrlődnek, családi, munkahelyi harmóniák bomlanak meg. Az ilyen „munkastílus” begyepesedett szemléletet takar. Ez a szemlélet pedig idegen anyag a mi egészséges társadalmunk szervezetében, éppen ezért régen elvesztette létjogosultságát. Dupsi Károly „Egyetértünk a párt és a kormány intézkedéseivel” megállapításánál azzal is számolni kell, hogy ha a kereseti arányokban eltolódás fog bekövetkezni. az — a jelenlegi feltételeket figyelembe véve — minden bizonnyal nem olyan irányú lesz, hogy a vezetők bére a munkások béréhez képest növekedni fog. Aki alaposabban foglalkozott a részesedési alap felosztásával, az világosan látja, hogy az egyes kategóriákat együttesen tekintve, a korábbi arányok — átmenetileg — sdk helyütt kisebb-nagyobb mértékben még romlanak is a vezető beosztásúak rovására. Felelősséggel elmondható, hogy ez az érdekeltségi rendszer „a vezetői normák megszigorítását” jelenti. A korábbi prémiumok, jutalmak és az év végi részesedés együttes összegét az I. kategóriába sorolt vezetők ugyanis csak akkor érhetik el, ha a vállalatuk a korábbinál számottevően nagyobb gazdasági eredményt ér el. Akkora nyereséget, amely átlagosan eléri — nyereségnapokban számolva — a 30 napot! Ha azonban a vállalatoknak sikerül olyan eredményt produkálni, hogy a vállalat vezetője annyi jövedelemhez jusson, mint 1967- ben, akkor biztos az, hogy a beosztott dolgozók jövedelme a tavalyihoz képest növekedni fog. (Köztudomású ugyanis, hogy 1967-ben kifizetett nyereségrészesedés napokban kifejezve minden ágazatban lényegesen alatta marad az említett 30 napnak.) Az elmondottakból egyértelműen az következik, hogy a bérszabályozás új rendje — tehát benne az a bizonyos 80—50—15 százalékos csoportmaximum az idén és a következő néhány évben nem növeli a különbséget az igazgató és beosztott dolgozók — átlagjövedelme között. Holott ennek a különbségnek a növekedése kifejezetten kívánatos lenne. 1967-ben az igazgatók alapbére alig háromszorosa volt a munkás-keresetnek. A szakmunkások átlagos kereseténél az igazgatók csak kétszer keresnek többet, a legjobb szakmunkások keresetének pedig az igazgatói alapbér alig másfélszerese. (S ezek az arányok is csak akkor állnak fenn, ha szakmunkások és az igazgatók napi munkaidejét egyenlőnek vesszük. Köztudomású azonban, hogy az iparban egyre több a napi átlagosan nyolc óránál kevesebbet dolgozó munkás és sajnos egyre több a napi 10—12 órát vagy ennél is többet dolgozó vezető. Ha tehát egy órára számítanánk a kereseteket, még másfélszeres különbségek sem jönnének ki.) Az ilyen kereseti arányok nem tükrözik a feladatok nehézségeit, a felelősség és kockázat különbsége közötti tényleges arányt. Ennek hátrányos következményei már a múltban is számos problémát okoztak. Egyebek között azt, hogy a jó szakmunkások ritkán vállaltak magasabb munkakört például üzemvezetőd vagy művezetői beosztást. Ezért a jövőben nem szabac visszariadni a kereseti arányoknak a mostaninál nagyobb differenciálódásától sem, ha ez a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb és kvalifikáltabb munkára való ösztönzést jelenti. Csak az ilyen ösztönzés és az annak eredményeként kialakuló hatékonyabb munka biztosítja azt az anyagi alapot, ami lehetővé tesz a keresetek és az életszínvona általános gyorsabb ütemű nőve kedését valamennyi dolgozó szá mára. Dr. Garam József Továbbra is élénk az érdeklődés megyénk lakosságá körében, a csehszlovákiai események és az azzal kapcsolatos magyar párt- és kormányintézkedések iránt. Hasonlóan a pénteki és a szombati spontán megnyilvánulásokhoz, hétfőn még szélesebb Országos konferencia Szarvason a gyógynövénykutatók részvételével Az ország neves kutatóinak j részvételével gyógynövény-kon- j ferencia színhelye lesz Szarvas j ma délutántól augusztus 30-ig. j Elsősorban a gyógynövénykutatás legújabb eredményeit tár- j gyalják meg, ezen belül a tér-1 mesztést, a feldolgozást, a gyó- j gyító hatást, a szerkezetvizsgá- : latot és a gyógynövénykereske- | delem kérdéseit. A konferencia I jelentőségét emeli, hogy részt vesz ' ezen Johannes Reisch, a müns- teri egyetem professzora, Rácz Gábor, a marosvásárhelyi egye- I tem professzora és Shabana Ma-1 man aspiráns, az Egyesült Arab Köztársaság kutatója. A külföldi vendégek mellett részt vesz és előadást tart dr. Tétényi Péter, a Gyógynövénykutató Intézet igazgatója, továbbá Halmai János, Sárkány Sándor, Novak István, Clander Ottó, Bognár Rezső, a szegedi, debreceni, budapesti egyetemek professzorai, valamint a tudományos és kutató- intézetek vezetői, üzemek, gyárak 1 igazgatói. A konferencia részvevői 44 előadást hallgatnak meg a négy nap alatt. Ez alkalommal a posta külön- szolgálatot tart Szarvason, ahol gyógynövényeket illusztráló bé- yegeket árusít és külön bé- yegzővel látja el a küldeményecet. körben volt tapasztalható a dolgozók határozott állásfoglalása. Hétfőn délután és kedden a megye összes pártalapszerveze- teiben a kommunisták rendkívüli taggyűléseken foglalkoznak az eseményekkel. Ezenkívül röp- gyűléseken, munkahelyi megbeszéléseken fejezték ki a dolgozók helyeslésüket és táviratot küldenek a párt és a kormány vezetőinek. GYULÁN, a harisnyagyárban munkahelyenként jöttek össze a dolgozók és élénken vitatták az eseményeket. Helyeselték a szocialista tábor gyors internacionalista segítségnyújtását a csehszlovák népnek. A vízgépészeti vállalatnál, a Munkácsy és a Köröstáj termelő- szövetkezeteknél is brigádgyűléseken tárgyalták pártunk és kormányunk állásfoglalását és intézkedéseit, amit helyénvalónak és szükségesnek tartottak. SARKADON, a cukorgyárban üzemi röpgyűlésen hangoztatták a dolgozók, hogy a nyílt ellen- forradalom megakadályozása nagy és súlyos veszteségektől mentette meg a csehszlovák népet. BÉKÉSCSABÁN, az autóközlekedési vállalat tíz főnökségén és részlegeinél, Gyulán, Orosházán, Szarvason röpgyűléseket tartottak. A pártnak és a kormánynak küldött táviratukban hangoztatták: „Nagy figyelemmel kísérjük a csehszlovákiai eseményeket. Mi, \ akik átéltünk már egy, sőt néhá- \ nyan két ellenforradalmat is, nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent: mérhetetlen szenvedést és károkat a lakosságnak és az országnak egyaránt. Éppen ezért a legmesszebbmenőkig egyetértünk a párt és s kormány intézkedéseivel, melyeket a csehszlovák nép, a szocialista tábor erősítése érdekében tettek.” A Békéscsabai Kötöttárugyárban is összehívták a pártvezető- j ség tagjait, tájékoztatás céljából. Mint az üzem csúcstitkára, mun- 1 katársunknak elmondotta: a munkások, a dolgozók egyetértenek a { védelmi intézkedések szükségességével, a csehszlovák népnek nyújtott internacionalista segítségben. Hiszen több olyan dolgozója van a gyárnak, akik a magyarországi ellenforradalom idején Pesten éltek és saját, keserű tapasztalataik vannak arról, mire vezet, ha időben nem vetnek gátat a jobboldali elemek aknamunkájának. A IIÜTÖHÁZBAN az üzem igazgatója elmondotta: a dolgozók helyeselik a testvérországok [ fellépését a csehszlovákiai ellen- forradalmi erők ellen. Az üzem több munkása azonban értetlenül fogadta a román vezetők különös állásfoglalását a csehszlovákiai kérdésben. Az emberek mindenütt bizakodnak abban, hogy a csehszlovák kormány vezetőinek, moszkvai tárgyalása mihamarabb megoldáshoz vezet. Anyagmozgatási és rakodási bemutatót rendeznek Békéscsabán A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága, a 8-as AKÖV és a MÁV raktárfőnöksége csütörtökön reggel 8 órakor, a békéscsabai vasútállomás rakterületén anyag- mozgatási és rakodási bemutatót rendez. A bemutató célja, hogy megismertessék a jelenleg legjobban elterjedt és alkalmazott rakodógépek szabályszerű technológiáját, a gépek sokoldalú felhasználását. A meghívottaknak és érdeklődőknek néhány olyan anyagmozgatási segédeszközt is bemutatnak, amelyekkel ezt a munkát meg lehet könnyíteni, valamint veszélytelenül és gyorsabban lehet csinálni. A bemutató után konzultációt tartanak a rakodási műveletek biztonságtechnikai kérdéseiről, hogy ezzel is hozzájáruljanak az anyagmozgatási balesetek számának csökkentéséhez. Egy vérbeli szerkesztőnek két jelentős pillantása van: egyik a cikk címére, egyik a terjedelmére. A kettő összevetéséből mondja ki fellebbezhetetlen ítéletét. Vagy azt, hogy vidd a Szaharába, vagy azt, hogy körülbelül így 'cell, csak lehetőleg jobban. Mikor ezt a labdarúgás jövőjéről szóló írásomat elé tettem a reggelenként szokásos ,ki mit tud adni a holnapi lapba” kérdés elhangzása után, végigmérte odébbtenni köny- nyebb, mint arrább küldeni nehéz testemet. — No, nézd csak a fekál-, a szerves- és a műtrágyataposót! Felcsapott a sport apostolának. Ráadásul a labdarúgás apostolának, holott még labdát se látott. No, lássam, mit locsogsz e sorokkal, nemesebb célra készült finom papíron? — kérdezte szúrós tekintettel és olvasni kezdte: — „Már sokszor hangsúlyoztam szóban és írásban, hogy a labdarúgósportot ki kell egészíteni néhány fontos A labdarúgás jövője kellékkel. Szégyen, gyalázat, hogy labdarúgóink csupán mezre, gyakran leeső cipőre és egy labdára, a játékvezetők pedig csak egy sípra, ceruzára és noteszre vannak kárhoztatva. Kiegészítő sportok: úszás, távolugrás, birkózás, cél- balövés és lovaglás helyett, csupán gimnasztika képezi állóképességük javítását, amely hovatovább már annyira eltúlzott, hogy egész mérkőzéseket képesek állva végignézni a pályán. Főleg a tisztesebb koron túl levő, a hájat és a pocakot objektíve leküzdeni már nem tudó játékvezetők egy helyben álló képessége túlméretezett. Nem képesek arra sem, hogy egy sprintet levágjanak a fel- és lemenő rokonságaikat kedvezőtlen összefüggésben emlegető és aztán odébbcammogó játékosok után. Legalább büntető jogaikat kellene megerősíteni. Erre alkalmas lenne egy hosszú és vastag reklámceruza vagy egy gumibot. A fürgébben eliszkoló játékosok esetére csúzlival, bumeránggal és dobótörrel is fel kellene szerelni őket. A játékvezetők természetesen ezeket a kellékeket jobbán tudnák hasznosítani, ha végre a lovassport vezetői engednének a sárga irigységből és lovat adnának a futballbírók alá a mozgás, az áttekintés, a megtorlás, a figyelmeztetés, a kiállítás elől elfutni igyekvő játékosok utolérése céljából." — Megmérte ma már a lázát, kolléga? Ha nem, siessen, mert ilyen képtelenségek csak plusz 40 Celsius fok felett juthatnak valakinek az eszébe. No, de lássuk ennek a kezdeti blöff- nek a tengernyi nagy hülyeségbe torkolló konklúzióját is. — „A labdarúgás bölcsőjét a művelt Nyugaton ringatták, mi magyarok e nemes sportnak csak kisded gügyögéseit vettük át. Azokat is cumival (100 forint kalóriapénz), csörgővel (Opel Rekord), subával (pontonként 10 ezer forint). Bezzeg a művelt Nyugaton már egészen más szelek irányítják a labdarúgást. Hogy mást ne mondjak, a játékvezetők lóháton érkeznek a mérkőzésre s colt is fityeg az oldalukon. Rio de Janeiróban egy érdemes játékvezető használta is mind a kettőt egy barátságos mérkőzésen. Lelőtte a reklamáló játékost, és aztán ismeretlen helyre lovagolt. Nagy kár! Már elintéztem, hogy megkapja kezdeményezéséért az Érdemes Sportoló gyémántokkal ékesített arany fokozatát.” — így kellett volna kezdeni, akkor a Fradi játékosai sem reklamálnának annyit! Mindenesetre téged áthelyez lek... Áthelyezett. De azért kegyeskedett megjelentetni ezt a világ szenzációját keltő eszmefuttatásomat. Kukk Imre
