Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

1968. augusztus 19. 5 Hétfő Küldöttgyűlés előtt az első félévi gazdálkodás A napokban küldöttgyűlés volt az eleki Lenin Termelőszövetke­zetben. Az eilső félév gazdálkodá­sának eredményeit, fogyatékossá­gait tárták a gyűlés elé. Beszá­moltak arról, hogy az első félév­ben a tervezettnek megfelelően gazdálkodtak. Árbevételi tervü­ket teljesítették, sőt búzából csak­nem egymillió forint többletbevé­telt értek el. A lucerna is többet termett, mint várták. Az első és a második kaszálás után 114 ezer forint értékű szénával kazlaztak be többet, mint annak idején ter­vezték. Kellemesen érintette a terme­lőszövetkezetet az Állami Bizto­sítóval kötött homokverési kocká­zat is. Az újravetett cukorrépa a tavaszi és a nyári esőket jól hasz­nosította. így valószínű, hogy a tervezett bevételt hozza. Ennek ellenére az Állami Biztosító 1,1 millió forint kártérítést fizetett a szövetkezetnek, melyből 600 ezer forint a tsz nyeresége. Az állattenyésztés éves terve 14 millió 233 ezer forint Időarányo­san a bevételi tervet teljesítették, így az év hátralevő részében, ha többletbevételt ez az üzemág nem is biztosít, de kiegyensúlyo­zott működésével jól hozzájárul a tervszerű gazdálkodáshoz. Ebben az esztendőben előtérbe került a segédüzemág szervezése Eleken is. A fuvarozó részleget fejlesztették. Zetorokat, pótkocsi­kat osztottak be erre a munkára és a községen túl Gyulán, sőt máshol is vállalták szállítást. Szeghalmi tanácsi doigozók Hajdúszoboszlón Már hagyományai vannak az akciónak, melynek keretében au­gusztus 16-tól 21-ig 60 szeghalmi tanácsi dolgozó üdül Hajdúszo­boszlón. A hajdúszoboszlói városi tanács és a szeghalmi járási 1a- nács ugyanis már évek óta szo­ros kapcsolatot tart fenn egymás­sal. így a hajdúszoboszlóiak ked­vezményesen biztosítanak szállást vendégeiknek. Szövetkezeti gazdák a Parlamentben Néhány napja a békési Egyet­értés Termelőszövetkezet 33 tagja háromnapos autóbuszkirándulá­son vett részt a festői Duna­kanyarban. Már a készülődés során elhang­zott: jó volna látogatást tenni a Parlamentben. Voltak, akik szól­tak is a tsz elnökének Balogh Lászlónak, intézze már el, hogy egy kicsit közelebbről is megte­kinthessék azt a helyet, ahol ő és társai, a nép képviselői ta­nácskoznak. Az elnök nem tett semmi ha­tározott ígéretet, csak annyit mondott: megpróbálom, talán si­kerül... Közben a csoportveze­tőnek, dr. Búzás Gábor párttitr kárnak megsúgta, hogy a harma- I dolgozó népé. dik nap délutánján mikor, hol le- , gyenek. És ezután telefonon meg­kérte az engedélyt. Nagy volt a kiránduló tsz-tagok öröme, amikor Budapesten kö­zölték velük, hogy most pedig megyünk a Parlamentbe... Nagy szeretettel fogadták őket és bizony jóformán azt sem tud­ták az egyszerű parasztemberek, hogy a teremőrök magyarázatait figyeljék vagy a történelmi leve­gőt árasztó Országház csodálato­san szép diszí tőelemeit, festmé­nyeit. A nagy ülésteremben mindannyian megkeresték elnö­kük székét és helyet is foglaltak benne... Lehet, hogy egyszer vala- melyikőjük hivatalosan is beleül­het egy képviselői székbe? Hiszen hazánkban minden hatalom a P. I. Munkaerőhelyzet a mezekovácsházi járás jelentősebb ipari és kereskedelmi vállalatainál A mezőkovácsházi járás te­rületén a mezőgazdaságon kí­vül a Mezőhegyesi Cukorgyár, a rostkikészítő vállalat, vala­mint a fogyasztási szövetkeze­tek és a ktsz-ek foglalkoztat­nak jelentősebb létszámot. koztatása érdekében létesítse­nek cukorcsomagolót. Azóta ez — 25-ös létszámmal — meg­valósult. A gyár idényjellegű dolgozóinak létszáma a külső átvevőhelyek gépesítése és egyéb munkaszervezési intéz­A Mezőhegyesi Cukorgyár- j kedések következtében csók­ban éves átlagban 962-en dől- I kent. Ez azonban nem változtat goznak. Közülük 190 a női sokat a járás munkaerőhelyze- munkaerő. A múlt év őszén a tén, mert az idénymunkások megyei tanács munkaügyi ál­landó bizottsága a helyszínen tárgyalta a cukorgyár munka­erőhelyzetét és javasolta, hogy jó részét eddig is Csongrád megyéből biztosították. A rostkikészítő vállalat dol­gozóinak száma átlagosan 200, Akikről a tankönyv szól... A kis kerekasztalt négyen ülik körül: Tímár Gergely párttitkár, Harnos Mátyás, a tsz egyik alapító tagja, Balázs István elnök és Fe- kécs Mihály nyugdíjas, aki 74 éves kora ellenére, még csak olyan­nak sem látszik, mintha most menne nyugdíjba. Pedig de so­— Erről én tudnék a legtöbbet beszélni... Nem is lehetett egy ka­lap alá vonni az 1948-as Endrő- döt a tíz-tizenöt évvel korábbival, amikor éhségtüntetésünket csend- őrsortűz ugrasztottá szét. Mint ku. bikos bejártam a fél Európát. Senki sehol nem törődött velünk, kát megért! Hogy mást ne mond-j hogy van-e vackunk, ahol lefek- jak: részt vett a vérbe fojtott end- hetünk, eledelünk, amiből fenn­rődi tüntetésen, 1935-ben. Szín­hely: Endréd, a Lenin tsz elnöki irodája. Tárgy: a megalakulás 20. évfordulójának megünneplésére való felkészülés. — Csak tudnám, ki hányta el a 10-ik évfordulón mondott emléke­zésemet! Most könnyebb lenne a dolgunk... Balázs István feláll, az íróasztalához \megy, kutat, de eredménytelenül. Akkor is ő mondta el a megalakulás történe­tét, bánja, hogy nem tette el jól a feljegyzéseit. De hát, annyi min­den történt azóta Endrődön! A mostani Lenin Tsz a múltba néz­ve, mint gyenge elődjeire tekint a három szövetkezetre — Petőfi, Rákóczi, Dózsa —, amelyből ala­kult. — Pedig történelem az már, elvtársak... Történelem, amelyet mi írtunk—. Kezdtünk ázon a 311 kevés kukoricatermés Ígérkezik.? holdon, mint önkéntesen összeállt Miért nem a süldőket adja élt kishaszonbérlő szövetkezet. Hu- inkább? Azok élnek kukoricán.? szonöten kezdtük, a papír megvan A tehén jól megvan őszig dön, aztán a télen szénán, kuko­Zöl-Jmég az alakulásunkról. Szövet- * kezetünk történetét pedig ökrök­ricaszáron, silótakarmányon. — Csakhogy abból is kevés- mutatkozik ám. — Sokat segített az eső. Nem kell mindent előre elpa-! • kel húzott ekével írtuk abba a . kevéske földbe... —Harnos Má­tyás hátrasimítja időtől festett ! ősz haját. Igen — emlékszik Fekécs bá­rentálni. Lám a búzára is azt * «ns, aki akkor meg annyira örült mondták: felét se adja a tava-t a kapott fö djenek hogy vart a lyinak aztán inkább többet fi-? belepessel, ki akarta elvezni az zetett, mint kevesebbet. i enyém” jogát armre egy egesz- Azt mondod te is, hogy neideten át várt. Szavait megismet­adjam el ? J11; “ .Ige,n' J!a jól em ékszem, egy — Azt én Meebánná Az ára*par lova1’ ket okorre1' három te­■**“ SSJTbáLSt^s»1 >«**** r* * h0“ä' is felfordulna. Sára néni előtt?V£ÜÓ Jszerszámokkal... ugyan nem lenne meeállása.t — Egyszóval eleg szegényesen — tarthatjuk magunk. Lika-Krava megyétől Ausztriáig mindenütt csak az erőnket szipolyozták az urak, az érdekelte őket, mennyit lehet még kisajtolni belőlünk a vasút- és útépítéseken... — Nem kellett ahhoz olyan messzire menni — folytatja Tímár s szavaival a huszonöt évvel ez­előtti Endrédre, majd a maiba vezeti hallgatóit. — Emlékszem én is a piactérre, ahol százával álltak munkára lesve az emberek. j Otthon meg éhezett a család. A a nők nagyobb arányú foglal- : és ebből 110 nő. Az előző évek­_______________________ hez viszonyítva itt is csökkent I a létszám. Általános munka­erőprobléma nincs a gyárban. A kenderáztató azonban any- nyira kedvezőiéin munkaterü­let, hogy a gépesítés ellenére is nagy a fluktuáció. Jelentős szerepet játszik a járás munkaerőhelyzetében a 6 fogyasztási szövetkezet. A a növénytermesztőknek! Vagy ké­sőbb, amikor már volt tehenésze­tünk... Balázs kutat a jegyzeteiben. —, ... . . __ . ... , ,lnn No, itt vannak azok is. Varjú 1st- hat vallalat ugyanis közel 1100 ..................................- 1 dolgozót foglalkoztat a járás 19 v án az első tehenészünk volt. Egy év alatt 241 munkaegységet szer­zett és kapott érte 3624 forintot. Háztáji akkor még nem volt. — Na és mennyit kap most egy tehenész vagy akár egy növény- termesztő? — Azt is megmondom, csak ki­szólok a „bérszámfejtőkhöz”... Meg is van már... Tavaly Tímár Vilmos tehenész 1070 munkaegy­séget szerzett és 43 ezer forintot kapott érte a közöstől. A növény­termesztő Kurilla Vince pedig 20 ezer forinton felüli jövedelemre tett szert. — Csak így nem egészen teljes az összehasonlítás mondja Ti- | községében. Jelentős a nők számaránya is: 480. Nem kevésbé számottevő a járás 5 ktsz-e sem, mely ösz- szesen 930 embernek, köztük 220 nőnek ad munkát. A jö­vőben ezek a ktsz-ek biztosít­ják a járásban az ipari iellegű foglalkoztatás növekedését. W UIIIUI1 Illeg cucóch a Löcuou. * » T,_ gyerekek még az iskolát sem tud. ­ták kijárni: tavasszal kiskanász- nak adta őket apjuk, ha ugyan volt kinek. A csőszségért egymást marták az emberek, az uraság azonban két-háromnál nem fog­lalkoztatott több csőszt. Dolgozott volna mindenki itt, csak nem volt hol. Most pedig? Keressük a dol­gozni akarókat! Mindenütt mun­kásszállás fogadja őket, jó kö­rülmények, jó kereset... — Aztán mégis mennyi az elé­gedetlen.... — mosolyog Balázs Ist­ván. — De hát. Káromkodtunk, elé­gedetlenkedtünk azelőtt is, hiá­ba. Most legalább előre is me­gyünk. * nem annyi szent. ____ ♦ ' M int eev véaszóra éoDen belé-í1S agltálnl rnaguk közé! Sokan azt j juk részletesen megeleveníteni nett !Sára néniírté iStám?a* felelték: Í°gosan: Ági tálás helyett ezt a beszélgetést, csak a legfőbb kezében. Odatette András bácsi? a ga?? irtanatok 1inkább a foldjei- mondanivalóját idézzük, amelybő1 elé. aki úgy rácsodálkozott, mint-?tekr61! Meg szednetek a répát! azonban kitűnik, hogy hol tarta­nyugtázza Harnos. — Mehettünk Az újságíró, aki figyeli és jegy­zi a beszélgetést, elégedetten ál­lapítja meg: lassan kikerekedik az a beszámoló, amit az elnök mond majd el a 20-ik évfordulón, hiába veszett el a korábbi feljegy­zése. Az emlékeket idéző szavak­ból összerakódik a 7000 holdas, ma 706 családot számláló hatal­mas gazdasággá fejlődött terme­lőszövetkezet története. Nem akar elé, aki úgy rácsodálkozott, mint-. ha először látott volna tejet éle-tH°gy csábíthat valakit kőzetek az lében. Szólni akar , valamit, de*?1^" elhanyagolt fold! Volt eb- aztán kimotyogott a konyhából?ben' valami de ha azt egy borosüveggel. ?15 .mondtam-^ nem volt eleg szer­a - a t- ••„••i szamunk, erőnk a munkához! — Az isten hunomul ne vegye, ’ .. . . . ... Azért később mégis hallga- Mihály bácsi! — nak most. — súgta Sára néni —, dűtöttem hozzá egy kis vizet a kútból, Jtott a szóra, hogy jobban tele legyen. A szó? mondja a párttitkár és hozzáteszi ahonnan — Hát, ami azt illeti, elégedet­len is lehettél akkor — mosolyog az elnök és az asztalhoz megy, előkotor egy régi-régi nem puhítja ennek á vénember-! Nem ártott az az agitacio! nek a szívét A tele sajtár an-f — De csak úgy hatott, hogy koz­nál jobban. Majd kiöntöm, halben rendbe hozták a dolgaikat! nem veszi észre. Ennyit csak kell?tromfol Fekécs Mihály, aztán igaz­áldozni azért a szegény tehén-? ságot keresve, ő is hozzáteszi, va- ért Ilahogy így: — Nem kellett sok Akartam mondani, hogy kár? ész ahhoz, hogy az ember rájöj- volt, mert én már lebeszéltem?jön: az igaz erő az összefogásban András bácsit a tehén eladásá­ról, de Sára néni olyan diadal­masan hunyorgott, mosolygott^ hogy nem volt szívem megfosz­tani dicsőségérzetétől. Kukk Imre van. Ez áll mostanra is. — Meg ahhoz se — mondja a párttitkár —, hogy összehasonlít­sa az ember jóra fordult életét a múltbéli szenvedésekkel. — Hát igen — folytatja Fekécs. feljegyzést. Azzal a kezében for­dul Harnos Mátyáshoz. — Meg­mondom én, neked, mennyi része­sedésed volt az első évben, mert azért mindent nem vesztettem el. Nézzük csak... Igen, itt van.. Har­nos Mátyás: 211 munkaegység, pénzértékben 3171 forint... 10 fo­rintot ért egy munkaegység... — Tavaly meg 37 forintot — fe_ leli Tímár. Harnos bólogat, majd megkérdi az elnököt: — Nézd csak meg, mit fizettek akkoriban a tehenészeknek, meg lehet hasonlítani az akkori mun­kakörülményeket a mostanival. Ma fejőgépeink vannak, a tehené­szek szabadnapot, fizetett szabad­ságot kapnak, ez mind könnyíti a munkát. — És az a sok más gép is — folytatja Balázs, majd Harnoshoz fordul: — Hogyan is mondtad? Két ló, két ökör, három tehén... ezzel indult a szövetkezet. Ma 40 erőgépünk, 200 munkagépünk van, összvagyonunk pedig 26 mil­lió forint. Szarvasmarhaállomá. nyunk 580, sertésből meg ez évben 2000 darabra szerződtünk. Az egy tagunkra jutó átlagkereset tavaly 17 ezer forint volt. Van negyven szakmunkásunk, jelenleg nyolc ta­nulónk, a fiatalokat házassági, be­vonulási, leszerelési segéllyel tá­mogatjuk... — S még mindig vannak elége­detlen embereink is. De ez ter­mészetes, mert magunk is azok vagyunk. Keveselljük az eredmé­nyeinket. — A párttitkár most már az újság, írónak magyaráz: __— Sok a munkalehetőség End­rődön. Egyre fejlődik a most már több mint ezer munkást foglal­koztató cipész ktsz, s a többi ter­melőszövetkezet is fokról fokra erősödik. A versenyben csak úgy állhatunk helyt, csak úgy tud­juk megtartani és hozzánk kötni a fiatalabb korosztályt is, ha állandó­an előrehaladunk. Ez népgazdasá­gi követelmény is. Ezért a gazda­sági vezetéssel együtt legfőbb te­endőnknek tartjuk, hogy évről év­re emeljük a terméshozamainkat, az átlagjövedelmet, javítsuk a munkakörülményeket... — így van. Szép, harcos múltra tekinthetünk vissza, de a java fej­lődés még előttünk van — mond­ja az elnök s így fejezi be: — Ez­zel még adósak vagyunk és ennek törlesztésére szeretnénk kérni tagjainkat az alkotmány ünnepé­vel csaknem egybeeső jubileumi 'vfordulónkon... Varga Dezső Körfon’aíom a korszerű üzemi utakon Kevermesen Az utóbbi években 10 millió forintnál is többet költöttek a kevermesi Lenin Tsz 1-es számú üzemegységére. Itt építették fel a mezőkovácsházi járás első kor­szerű szarvasmarha-tenyésztele- pét. Készítettek három istállót, elletőt, tejházat, magtárt és az üzemeléshez szükséges más lé­tesítményeket. Itt helyezték el a borjúnevelőt A szarvasmarha-tenyésztelep szomszédságában építették fel a gépműhelyt. Hatalmas dunaújvá­rosi színeket állítottak fel. Ezek alá helyezték el az értékesebb munkagépeket. A gépudvaron körforgalmú utat csináltak, akár­csak a szarvasmarha-tenyészte- lepen. Az 1-es üzemegység úthálózatát 2,2 millió forintból hozták létre. Ezt az összeget az áilam aján­dékba adta a szövetkezetnek. Az üzemi korszerű úthálózaton a tsz vezetősége körforgalmat ren­delt el s az út állagának meg­óvására útőrt osztott be. Egy életveszélyes és egy könnyebb sérülés Augusztus 16-án Üjkígyós belterü­letén Kiss István helyi lakos gyor­san haladt kerékpárján és fél kézzel vezetett. Egyensúlyát elveszítve el­vágódott az úttest közepén, s a szem­be jövő Mezei Antal újígyósi moto­rosnak ütközött. A motoros is el­esett. Kiss István életveszélyes sé­rülésekkel került kórházba, a vizs­gálat folyik. Augusztus 17-én Murony és Mező- megyer között Lédig Márton mező- berényi lakos tehergépkocsivei sza­bálytalan előzés miatt leszorította az útról . Zoba András mezőberényi la­kost, aki motorkerékpárjával az árokba futott és felborult. Zoba 8 napon belül gyógyuló sérüléseket, szenvedett, az anyagi kár körülbelül 1200 forint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom