Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
19C8. augusztus 2, 4 Péntek Nyár a hegyen Az egyiknek kegyetlen valóság tévútra juttatná az értékelést, volt a személyi kultusz, mégis mely a teljességet követelve a le- mindvégig hitt az eszmében; a hetetlent kérné számon alkotóitól, másik az önkény végrehajtója ' Nem is kicsinyítjük le azonban a volt, és szintén hitte, hogy jó. 1 művészi, tartalmi igényt azzal, amit csinál; a harmadiknak, a hogy a törekvést művészi értékűlánynak mindez már iskolai tan- vé emeljük; ez is hibás dolog lenanyag. történelem, a fiúnak ha- ne. Tény, hogy Bacsó Péter min- .«onlóképpen. Négy ilyen ember den filmes mesterkéltséget, felvett találkozik egy elhagyott balatoni I pszichopátiás sznobizmust melköbánva barakk-lakásaiban, ahol valamikor büntetőtábor volt, ahol azért az eszméért szenvedtek a | szenvedők, amelynek nevében és érette az ugyanabban az eszmében hívők szenvedni rendelték őket. Micsoda iszonyú paradoxon! Az ötvenes évek e tragikus kon- fliktusait igyekszik dialógusokkal és a fílmi nyelv kifejező eszközeivel újjáteremteni a ..Nyár a hegyen” három alkotója: a rendező Bacsó Péter, a forgatókönyv-író Zimre Péter és az operatőr Zsombolyai János. Az alkalom, hogy a tavalyi évad e kiemelkedően jó filmjéről ismét szólunk az, hogy a „Nyár a hegyen'-t filmszínházaink újból műsorukra tűzték, augusztus első két napján például a körösladányi mozi vetítette. A film körül viták gyűrűztek, több nézőpontról is kifejtették véleményüket filmesek. nem szakmabeliek, és a közönség. Érdekes, hogy a filmet elsősorban a harmincöt-negyvenévesek, és az idősebbek korosztálya védelmezte megértőén, és nem véletlenül: részesed voltak, lehettek hasonló helyzeteknek, melyek a film hőseit is két oldalra, de mégis a barikád azonos oldalára állították. A fiatalabbak — ezen nagyon meglepődtem, sőt megdöbbentem — általában és részleteiben is ugyanúgy reagáltak a film konfliktusára, ahogy a film két fiatalja: vagy vállrándítással, közönyösen, vagy némi bizonytalansággal kevert megértéssel ugyan, melyben több volt a csodálat, „a hősi helytállás megsejtése”, mint a tudatos viszony azokhoz az évekhez, amikor úgy is születtek hősök, hogy követ fejtettek, mint a kommunista Doktor (Mensáros László megrázó alakítása) a „Nyár a hegyen”-ben. Senki sem követeli azt egyetlen filmtől, hogy korszakos problémákra egyértelmű és precízen igaz választ adjon. Ha ezt követelnénk a „Nyár a hegyen”-töl, lőzve képes megteremteni sajátos és egyéni kifejezési eszközeit, és egyszer sem vesszük észre, (mint néhány remekműnek kikiáltott film vetítésekor), hogy most „csodálatos alkotót, zsenit látunk kiteljesedni, fogadjuk őt kellő alázattal”. Ez az egyszerű emberség, becsületesség, tisztaság (vagy arra törekvés) jellemzi hőseit is, a Doktort, aki szenvedett az eszméért, a lágerparancsnokot, aki azt hitte, azt kell tennie, amit tett — és ez jellemzi a tragédiával terhes pillanatot is, amikor majdnem két évtized után egy balatoni vitorláson találkoznak, alapvetően megváltozott helyzetben, felzaklatva a kísértő’ emlékektől, s rájuk zúdul a lelkiismeret vihara. Ha az ártatlanul elítélt üt, a volt lágerparancsnok bizonyos, ho!gy nem üt vissza, — a Doktor azonban nem üt. Körülöttünk zsong az élet, lányok-fiúk kacagása lovagol a hullámokon, 1967-et írunk, ragyog a nyár a vizen, a hegyen, a rettenetes konfliktus történelemmé, tanulsággá és intelemmé változott. És, hogy a Doktor nem üt, az is törvényszerű. Minden ártatlan szenvedés és minden volt gőg és jogtalanság ellenére ma is a barikád azonos oldalán állnak. Ez su^ ííallja a félreérthetetlen intelmet, hogy a feloldozást együtt kell keresniük és meg is találhatják; a feloldozást e konfliktusokból mindenki megtalálhatja. Ezek után, azt hiszem, nem véletlen, hogy a „Nyár a he- gyen”-t miért fogadták a fiatalabbak annyiféleképpen és miért egységesebben önmaguk sorsára ismerve az ötvenes években fiatal, mostani negyvenesek, és az idősebb korosztály. Az egyiknek csak történelem, a másiknak még eleven valóság volt, olyan valóság, melyre emlékezni, tanulságait művészi alkotásokban is újból és újból leszűrni nemcsak hasznos dolog, hanem társadalmi kötelesség isi. Sass Ervin A MEZÖBERÉNYI MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI KTSZ festő és lakatos szakmunkásokat keres felvételre azonnali belépéssel. Bérezés megegyezés szerint. Heti munkaidő 44 óra (minden második héten szabad szombat). Jelentkezés a szövetkezet műszaki irodájában. 576 Elsők az orosházi járás véradói A vezetők példamutatása — Több egészségügyi a polgári védelem Az orosházi járásban a Vöröskereszt évek óta kiegyensúlyozott, rendszeres munkával szép sikereket ér ei az önkéntes véradás szervezésében. A legutóbbi megyei értékelés szerint elsőként teljesítették féléves véradási tervüket, méghozzá 130 százalékban. Ehhez az eredményhez nagyban hozzájárultak a községek, társadalmi szervezetek, gazdaságok és intézményeit vezetői, akik személyes jó példát mutattak az önkéntes véradásnál. Jelenleg a városban és a községekben az augusztusi, szeptemberi véradónapokat készítik elő. A jövőben a körzeti orvosok kerületének megfelelően nyolc helyen tartanak véradónapot. Ezzel meggyorsítják, egyszerűsítik a munkát, és kényelmesebbé teszik a lakosság számára a jelentkezést. A KISZ városi szervezete a vietnami sebesültek javára véradónapot szervez, amire a fiatalságot mozgósítja. Szentetornyán a vöröskeresztes aktivisták a már évek óta Vezet a szépirodalom A szarvasi járás két könyvtárának és 40 könyvkölcsönzőjének állománya a múlt év végén meghaladta az ötvenötezer kötetet, i az egész évben kölcsönzött művek száma pedig 231 ezer volt. A könyvállomány megoszlása érdekes képet mutat; 26 ezer darabbal a szépirodalom vezet, majd a gyermek és ifjúsági olvasmányok következnek, viszont a természet- tudományi, műszaki és mezőgazdasági témájú könyvek aránya a teljes állománynak alig tíz százalékát teszi ki. hagyományos véradónapra augusztusban 150—200 önkéntes részvevőre számítanak. A Vöröskereszt-alapszerveze- tek titkárai ezekben a napokban beszélgetnek a termelőszövetkezetek vezetőivel, hogy a rövidesen megrendezésre kerülő megyei tanfolyamon a tsz egészségügyi felelősök részt vegyenek. Az ő feladatuk lesz nemcsak a higiéniai, közegészség- ügyi követelmények betartásának a felügyelete, hanem tájékoztató előadások rendezése is. Népszerűek az „Anyák iskolája” előadássorozatok, az önkéntes betegápolási, az ifjú egér/ ségőrök tanfolyamai. A járási tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén a községek egészségügyi helyzetét Gyakran kerül nehéz helyzetbe a békési járás gyámügyi hatósága, amikor fiatalkorúak — sokszor 15—16 éves lányok — fordulnak hozzájuk házasgágkö- tési engedélyért. Számos példa bizonyítja, hogy a fiatalok házassági szándéka meggondolatlan, elhamarkodott; nem ismerik még eléggé egymást, és nem ismerik egymás körülményeit sem. Megtörtént már olyan eset, hogy a menyasszony azért kérte házasságkötésének engedélyezését, mert azt remélte, hogy akkor katonai szolgálatot teljesítő vőlegényét leszerelik. A kérelmek elbírálása nagy körültekintést és megfontolást igényel. Ha azonban a menyasszony már terhes állapotban van, rendelőadás — Gyakorol tárgyalta. Külön hangsúlyt kapott a jelentésben és a vitában a Vöröskereszt felvilágostíó tevékenysége, a tisztasági mozgalom, a polgári védelem és az önkéntes véradás terén kifejtett eredményes munkája. A járásban és a városban a Vöröskereszt megszervezte, hogy orvosi körzetének a polgári védelem érdekében egy-egy egészségügyi szakasz 20 órás kiképzést kapjon. A zárógyakorlatok mindenütt jól sikerültek. A második félévben tovább erősítik az együttműködést a TIT-tel. és az egészségügyi előadásokat 17 helyen közösen rendezik, többek között Kardos- kúton, Nagykopáncson, illetve a tanyai településeken! ! szerint megadják az engedélyt. Ilyenkor azt mérlegelik, hogy a ■ gyermeknek törvényes apja le- ; gyen és ne legyen szükség az apaság megállapítására bírói úton. Fel kell hívni a figyelmet a szülők felelősségére is. A szülők ugyanis sokszor csak azt tartják szem előtt, hogy a fiatalok ne házasságon kívüli életközösségben éljenek. Ugyanakkor nem veszik számításba, hogy gyermekük még nagyon fiatal. Gyakran sürgetik türelmetlenül az engedély megadását, pedig már többször felhívták figyelmüket arra, hogy a gyámhatóság határozatának jogerőre emelkedése előtt ne tegyenek semmiféle lakodalmi előkészületeket. P. I. Fiatalkorúak - az esküvő - és a jogszabályok Fordította: Radó György 29. Gyerünk le a műtőbe. Ott emberek vannak, mozgás van. A társaim... Ok mindent megértenek. Ha nem is mindent, de sokat De nem. Ügy látszik, el kell olvasnom azt a levelet. Nem kíváncsiságból — hogy jön az most hozzám! De most itt ez a nő, beszélnem kell vele, hat tudnom kéül, hogy és mint. Ta- I Ián Szasa el akarja venni, ha I meggyógyul. Vagy éppen szaki- | tani szándékozik. a Fogom a borítékot. Az írás \ eléggé szabályos, nem iátok ben- I ne különösebb izgatottságot. I Egyébként — nem vagyok gra- I fológus. ( Ezt írja Szasa: | „Kedves, drága Irácskám! j Nehéz írni olyan levelet, í amely az utolsó lehet. Holnap- ! után operálnak. Az igazgat I megvallva, még félek, hogy, M. | I. az utolsó napon meggondolja | magát, bár ez alig valószínű. ! Meggyőztem, hogy számomra I ez az egyetlen megoldás. I Ma elrendeztem dolgaimat. | Neked levelet írok, a jegyzetei- I met sorba rakom. Mindent M. j I.-nél hagyok. Bizonyosra ve- | szem, hogy fel fogod őt keresni. * De gondolj arra, hogy az embernek a halála után is be kell tartania a formákat. Szeretnék Neked gyengéd, sízép levelet írni, de — nem megy. / Holnap már nem lesz időm írni. Napközben jönnek a látogatók, estére pedig belém diktálják a gyógyszereket. Sejted-e mennyire növekszik a félelmem, amint közeledik az utolsó óra? Erőltetem magam, kiáltom: vigyázz, légy erős! Igyekszem gondolataimat a tudományra terelni, meg Szerjozsára és Terád, de a félelem egyre itt motoszkál bennem, és már-már, teljesen önkéntelenül, azt a gondolatot kelti, hogy „Ha még néhány hetem volna, teljesen kidolgoznám, az utánzási reflexek programjának kérdését. Tehetetlen gondoláit. Nem sugallja nyíltan, hogy „mondj le a műtétről”, hanem álcázva, rej- tekbői, a tudatom alól hat. De én állandóan leleplezem és elébe vágok. Matematikus vagyok. Mégis — félek. Néha különféle képeim villannak fel: záporeső, vihar egy éles vita, vagy Te — hol ez, hol az. Az erő, a felemelkedés, a heves érzések pillanatai. Irácskám, már úgy sajog a szívem! Es szánalmas panaszok tolulnak a fejembe, mint „Miért mindez, és miért éppen én?” Nyilván nem azt írom, amit kellene. Sose szerettem a hosz- szú leveleket, ma pedig sehogyan sem látom a végét. Hát bocsáss meg nekem. Elgyengültem, pedig szeretném kiönteni a szívemet halálom előtt. Hiszen nem áltatom magam. Csak az orvosok és a feleségem előtt teszek úgy, mintha teljesen biztos volnék magamban. Higyjék csak azt, hogy „íme, az életakarat..” Az orvostudomány úgy .véli, hogy ez az életakarat nagyon előmozdítja a gyógyulást. Sajnos, az én akaraterőm igen csekély. A műtétet azért követelem, mert egyszerűen képtelen vagyok szembeszállni a legegyszerűbb logikával: a műtéttel fennál egy pici esély, műtét nélkül semmi. Ezért igyekszem fegyelmezni magam, hogy ne sírjak — ne kapcsoljam be a szomorúság programját. Ez a pozitív ellenirányú kapcsolatokkal fejlődik ki. Ezenkívül a fáradtság az, ami megszilárdítja elhatározásomat. Már fáradt vagyok betegeskedni, betegen élni, sok mindenben csalódtam. Az egyetlen, ami még megmaradt számomra: a tudományom, az alkotásom. Gondolkozni. keresni a jelenségek ösz- szefüggését: ez nagy örömet szerez nekem. Kész volnék minden percemet csak ezzel tölteni. Ne gondold, hogy tévesen ítélem meg magam, tudom, nem vagyok Newton és nyilván nem is fogom boldoggá tenni az emberiséget. (Bár a lelkem mélyén mégiscsak erre gondolok: hátha sikerül boldoggá tenni?) S még ha megtörténnék, nekem az is mindegy — meghalok. S ha az emberek valamikor felhasználhatják az írásomat, ez csak a társadalomnak, mint felsőbb szintű rendszernek lesz jó, de nem nekem. Ezért nincs is bennem becsvágy. De maga a gon-
