Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
Póka György Házak f szemléltetéséhez, tehát mélyebb megértéséhez, valamint fontos ' ünnepségek, évfordulók jelentőségének tudatosításához ezek a kis- filmek kitűnő alkalmat nyújtanak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy iskoláink és diákotthonaink eddigi erőfeszítéseink ellenére is kevés ilyen filmet igényelnek, pedig a választék elképzelhetetlenül gazdag. Eddigi tapasztalataink világosan mutatják, hogy a filmesztétikai nevelés körének bővítése a városi, a járási és községi népművelési intézmények együttműködése és aktív bekapcsolódása nélkül nem va- : lósítható meg. A művelődési házak, a könyvtárak és a filmszínházak tévéGondolatok a filmesztétikai nevelésről Harmadik éve képezi közösen a megyei tanács művelődési osztálya, a TIT, a Megyei Művelődési Ház és a Békés megyei Moziüzemi Vállalat nyári tan- folyamakon és téli továbbképzési napokon a film- ankétok és filmklubok vezetőit. A képzés célja elsősorban az, hogy színvonalas ankétokon, klubdélutánokon felnövekvő ifjúságunkat filmszerető, filmértő közönséggé formáljuk. Ez minden népművelőnek közös feladata, és ezért tartjuk különösen fontosnak a már említett tanfolyamokat és továbbképzési napokat. A munkát dokumentálja, hogy a nyári tanfolyamokat elvégző népművelők, tanárok ideiglenes működési engedélyt kapnak a megyei tanács művelődési osztályától, melynek birtokában, az új népművelési évadban, mint ankét- és klubvezetők tevékenykedhetnek. örvendetes, hogy az utóbbi időben élénk elvi, kritikai élet alakult ki a magyar filmekről, filmgyártásunk tennivalóiról. Ezek a kritikák és állás- foglalások nem mindig egyöntetűek, az egyes filmekről kialakított vélemények sokszor homlokegyenest ellentmondanak. Ez a tény is szükségszerűen aláhúzza, hogy a nagyközönség alaposabb és eszmeileg megfelelőbb tájékoztatását elő kell segítenünk. Az utóbbi időben több szakmai és napilapban olvashattunk arról, hogy vannak, akik csak a „művészi” filmekre, s vannak, akik a „közönségsikerű” filmekre esküsznek. Mi, népművelők azt mondjuk, hogy a szembeállítás helytelen, és ugyanakkor nem ez a fő probléma, haDéli hőség Sass Ervin felvétele nem az, hogy a „művészi” filmek is, és a „közönségsikerű” filmek is értékes filmek legyenek. Az a fontos, hogy a magyar filmgyártás képes legyen jó vígjátékokat is, jó krimiket is, jó ifjúsági filmeket is, stb, létrehozni. Arról is sok szó esik, hogy a filmgyártás vagy pedig a filmforgalmazás van-e válságban? Ügy gondolom, az volna a helyes, ha mindkét terület a legtöbbet tenne annak érdekében, hogy a közönség nevelve-szórakoztatását szolgálják, ízlését, érdeklődési körét formálják. A már említett tanfolyamainkon alapvető feladatunk, hogy a részvevők elsajátítsák a filmesztétika! nevelés formáit és módszereit. Azt hiszem, felesleges többször hangoztatni, hogy a népművelők számára talán a legfontosabb feladat, az ifjúság nevelése. Ezt mi is jól látjuk, és ezért törekszünk arra, hogy a városi-járási művelődés- ügyi osztályokkal együttműködve, tanítási évenként iskola-városainkban és azokban a községekben, ahol nagy létszámú iskolák működnek,, 6—12 előadásból álló filmbérletet szervezzünk, messzemenően figyelembe véve az iskolák igényeit. Nyilvánvaló, hogy az oktatási és nevelési tervek színvonalasabb megvalósításához sokat adhat egy- egy ilyen sorozat. Arról is tudunk, (és sajátos eszközeinkkel támogatjuk), hogy osztályfőnöki órákon vagy délutáni szakköri foglalkozásokon filmvitákat tartanak. Erre a lehetőségre különben a nyári tanfolyamon is rámutattunk. Sok hasznos és bevált módszerrel segítjük ezeket a foglalkozásokat, ezek felsorolására azonban e helyen nincs lehetőség. Szeretnék szólni még az úgynevezett oktató kisfil- mekről és dokumentumfilmekről. A tantervi anyag kenységének, tartalmi munkájának koordinálása a gyakorlatban azt jelentik, hogy a népművelési intézmények közös erőfeszítéssel biztosítják a fontos rendezvények, eseménysorozatok sikerét, az ízlésformálás céljainak realizálását, felhasználva abban a szóbeli, az írásos és az élőszavas propaganda minden formáját. Különösen kötelező ez az együttműködés a közös népművelési kombinátok esetében, ahol a filmszínház, a könyvtár és a művelődési ház egy fedél alatt dolgozik. Nagyobb filmszínházaink filmbarát-körök megalakításával már régóta törekednek filmszerető törzs- közönségük kialakítására. A filmbarát-körök foglalkozásain azonban akkor érhetünk el maradandóbb eredményeket, ha azokat tervszerűen előkészítjük és a foglalkozások tematikáját is előre meghatározzuk. Ezekben a körökben jó alkalom nyílik a magyar filmgyártás problémáinak elvi és szakmai megvitatására, melyre cikkem elején is utaltam. A filmesztétikai nevelés legjobb formája természetesen a filmklub. E klubok tagjai megismerkednek a világ és a hazai filmművészet kiemelkedő alkotásaival, foglalkoznak filmtörténettel és film- esztétikával. Az eddigi gyakorlat szerint havonta egy- szer-kétszer jönnek össze, és ekkor tudományos színvonalú előadással egybekötött filmbemutatókat, vitaesteket rendeznek. Ezeknek a kluboknak vezetősége is van, tagsága pedig igazolvánnyal rendelkezik. Sajnos, a mozgalom még mindig nélkülözi a központi módszertani irányítást és a központi segítséget. Ennek hiánya az oka, hogy a filmklubok működése nem teljesen egységes és összejöveteleik tematikája sem felel meg mindig a követelményeknek. Támogatásukra tanfolyamaink és továbbképzéseink is hivatottak, ezek azonban még csak a kezdeti, lépések. Borka József ismerjük meg a művészeteket A muzsika világába kalauzoló ismeretterjesztő művek között az érdeklődő olvasó szívesen válogat. Az elmúlt héten bemutatott zenei bibliográfiák és adattárak után mai közleményünkben néhány zene- történeti, zeneelméleti könyvet, sorozatot, opera- és hangversenykalauzt ismertetünk. KERESZTURY—VÉCSEY—F ALLY: A MAGYAR ZENETÖRTÉNET KÉPESKÖNYVE A magyar zenei múlt ké- mindig az időszerű egységet pes emlékeit gyűjti kötetbe tartották szem előtt, sok- ez az album, melyet 1960- szór és általában az értelmi ban a Magvető Kiadó je- egységet, az összefüggések lentetett meg. Képei be- hangsúlyozását követték, mutatják a magyar zene- Nyolc fejezetre oszlik, fe- történet nagy alakjait, leg- jezetcímei közül {»Idának: fontosabb eseményeit és a „A török háborúk kora”, kiemelkedő műveket. A ké- „Európai zenészek, magyar pék csoportosításakor nem rezidenciák”. SZELÉNYI ISTVÁN: A MAGYAR ZENE TÖRTÉNETE A „Bibliotheca musica”- sorozat első két köteteként jelent meg Szelényi István magyar zenetörténete, melyben a szerző igen széles tényanyagra támaszkodik. Az első kötetben a kezdetektől a felvilágosodás korának zenéjéig, a második kötetben a verbunkos-zene kialakulásától Bartókig és Kodályig ismerteti zenetörténetünket. A mai magyar zene problémáit a „Négy évtized a huszadik századból” című fejezetben tárgyalja, jelentőségükhöz mérten elemezve Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Weiner Leó és Lajtha László művészetét. Értékét növeli, hogy a felszabadulás utáni zenei életről — kb. 1959-ig terjedően — külön fejezetben ír. Eredeti fotó-illusztrációi különösen érdekesek. DARVAS GÁBOR: BEVEZETŐ A ZENE VILÁGÁBA A Zeneműkiadó nyolc kötetre tervezett sorozata. Első kötete „A zenei hang” címmel 46 lapon, két hang- lemez-mell-klettel 1965-ben jelent meg. A második kötet a zenekar hangszereit mutatja be, a harmadik az összhangzat és az ellenpont zeneelméleti kérdéseivel foglalkozik. Ezekhez a kötetekhez is mellékeltek hanglemezes illusztrációt. A szerző kiváló zenei szakíró, mondanivalóját közérthetően tárja az olvasók elé. Minden kötethez idegen nyelvű szakkifejezésösszeállítás tartozik, az elsőhöz még a zenei alapfogalmak szótárát is hozzácsatolták. A zene történetével és elméletével ismerkedők számára ez a sorozat az egyik legjobb kiindulópont. BALASSA IMRE—GÁL GYÖRGY SÁNDOR: • OPERAKALAUZ Az operahallgatók nélkülözhetetlen kézikönyve a két szerző munkája. Az opera-szövegkönyveket ügyesen tömörítik és érdeklődést keltőén mutatják be az operák legszebb és legismertebb zenei részleteit is. A könyv elején az operák, daljátékok és táncjátékok betűrendes tájékoztatóját találja az olvasó, valamint Végh Gusztáv ismeretterjesztő stílusban írt tanulmányát. Szerkesztési elvei jól követhetők, egy- egy zeneszerzőt úgy ismertet, hogy először a művész életrajzát, majd művészi fejlődését tárgyalja, végül a szerző leghíresebb operáival ismerkedhet meg az érdeklődő. TÓTH DÉNES: HANGVERSENYKALAUZ A mű azokról a zeneművekről nyújt tájékoztatást, amelyek a zenekarok repertoárjában leginkább szerepelnek vagy szerepeltek. Első részében a klasz- szikus zene, másodikban a modern és a romantikus, a harmadikban a magyar zene legnevezetesebb darabjai találhatók. Tóth Dénes Hangversenykalauz-a figyelemre méltó összeállítás azért is, mert a zeneszerzőkről a bőséges életrajz mellett esztétikai tanulmányt is közöl, és ez a művek megértéséhez nyújt megfelelő alapot. Függeléke a „Kis lexikon”, a leggyakrabban használatos zenei szakkifejezéseket gyűjti össze. DARVAS GÁBOR: ÉVEZREDEK HANGSZEREI A Zeneműkiadó gondozá- kari kultúra kialakulásá- sában látott napvilágot val és hagyományaival Darvas Gábor könyve, mely foglalkozik. A könyvtáro- a hangszerek eredetével, sok kézikönyvként tartják fejlődés-történetével, a to- számon, mint hangszertör- vábbiakban pedig a zene- ténet szinte egyedülálló. OPERA KÉZIKÖNYV Az operairodalom 160 szerűsíti. művét ismerteti ez a hatalmas könyv, melyet a Zeneműkiadó 1964-ben adott ki. Kiváló tájékoztatóeszköz, használatát az operaszerzők betűrendjét követő betűrendjét tartalmazza, szerkesztés teljesen leegy- S. E. Az eligazodást még a mű végén található két tartalomjegyzék is segíti, ezek közül az egyik a szerzők, a másik a művek
