Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
1W8. júliiís 12. 5 Péntek Vagonok közt, tűző napon Kora délután perzsel a júliusi napsugár. A vagonsorok között ilyenkor megszorul a levegő, átforrósodnak a berendezések, a sínek, a betontalpfák, a kocsik oldalai és úgy ontják magukból a hőséget, hogy aki ott van, a pokolban érzi magát. Ollári Mihály 4 tagú tolatócsomaradna meg ebben a munkában. Néha szinte akrobatákhoz illő ügyességgel és gyorsasággal dolgoznak. Es a mozgási területük igen nagy. Kiszámították, egy-egy műszakban sokszor 40— 50 kilométert is megtesznek. Mintha Orosházáig gyalogolnának. Mégis régen itt vannak már és a portjának azonban aligha van ideje munkájukkal, szakértelmükkel arra, hogy ilyesmin töprengjen. A békéscsabai vasútállomás déli váltórendszerénél nekik kell a vonatokat összeállítaniuk és tíz ipartelepre a vagonokat el-, illetve onnan visszajuttatniuk. Helyesebben az M—312020-as számú Diesel-mozdonynak, de ők kapcsolják össze és szét a kocsikat, kezelik a váltókat és irányítják a tolatást. Mindez az egyre növekvő szállítások miatt annyira kitölti a munkaidejüket, hogy a nappali 11 órás műszak alatt alig jutnak lélegzetvételnyi szünethez. Csak akkor van egy kis pihenőjük, amikor a tolatógép üzemanyagot vesz fel. Ha éjszakások, akkor 13 órát dolgoznak. Olyankor kevésbé kínozza őket a hőség, csak a szúnyogok nem hagynak békét nekik,- amelyek a közeli mocsarakból rajzanak elő. Most azonban inkább az utóbbi viselhető el. Félelmetes, amikor tolatáskor az egyik vagon megközelíti a másikat. Mindig nagyobb és nagyobb lesz, a köztük álló ember pedig egyre kisebb, végül egészen eltörpül a tehetetlen óriások között. Az ütközők összecsapnak, még a föld is megremeg tőle. A két erőnek ezt a szertelen viaskodását végül a kocsirendezőnek kell megfékeznie. Tiszta fejjel, ügyes kézzel. Bármi történik, tudjon gyorsan határozni. Nemrég került önhibáján kívül veszélyes helyzetbe Szenyéri János, aki az esetet így mondja el: — Az M—312020-as számú Dieselt rákapcsoltam egy szerelvényre. Abban a pillanatban az egész kocsisort — motorral együtt — a másik végén egy mozdony elindította. Szerencsére a motorvezető észrevette, hogy az ütközők között vagyok és hirtelen teljes erővel fékezett. így is szaladtam már vagy 10—15 métert, amíg ki tudtam lépni. Lengyel Károly egyszer még súlyosabb körülmények közé jutott: — Benn voltunk a 9. vágányon — emlékszik vissza. — Az a szabály, hogy a mozgó kocsi kapcsát kell az áilóra akasztani. En fordítva csináltam. Közben egy mozdony meglökte az álló kocsisort. Hirtelen elvágódtam. Néhány vagon elhaladt felettem, amíg Borbíró László tolatásvezető meg tudta állítani a mozdonyt. Ha az is fölém kerül, akkor végem. Amikor kibújtam a vagonok alól, bevallom, remegett a lábam. Szóval vannak nehéz pillanatok. Csak a fejét ne veszítse ed az ember. így menekült meg a szerencsétlenségtől Mikló Ferenc, a csapat harmadik tagja is. Igaz, ez még a télen történt, amikor nem kevesebb a veszély, mint a kánikulában. Hó volt, a vagonok összekapcsolása közben megcsúszott. Nem tudott már kijutni, mert a szerelvény elindult. Felugrott, ráfeküdt a csavarkapocsra. Nem könnyű így maradni, de az édetösztön megsokszorozza az ember erejét. Amikor végre kiszabadulhatott szorongatott helyzetéből, verejték gyöngyözött a homlokán. Bizony kövér ember egy sem sok megbecsülést érdemeltek ki. Ezzel kapcsolatban mondja Szenyéri János: — Dobozon lakom, ötödik éve motorral járok át onnan. ■ Télen, nyáron szinte mindennap. Nem könnyű az biztos. Mehetnék máshová dolgozni, de nem kívánkozom el innen. Az állomás vezetői úgy jellemzik őket, hogy válogatott emberek. A legnehezebb feladattal megbirkóznak. Bizonyos, hogy az elismerés hozzájárul ahhoz, hogy a vasútnak ezt ez egyik legnehezebb szolgálatát is készséggel vállalják és becsülettel teljesítsék. Sőt, arra törekednek, hogy a feladatukat gazdaságilag is minél eredményesebben oldják meg. Van erre mód? A kérdésre a brigádvezető így ad választ: — Nem mindegy az, hogy hányszor mozdítunk meg egy vagont, hogyan állítjuk össze a szerelvényt. Megbeszéljük a „haditervet”, aztán végrehajtjuk. A nagy tapasztalattal rendelkező emberek sok jó gondolata valósul meg, amely végeredményben forintokká válik és a MÁV kasszájában a dolgozók év végi nyereségrészesedését is gyarapítja. Az állomás kocsirendezői jó munkájukkal eddig 80 ezer forintot takarítottak meg. Ennek jelentős hányadát Ollári Mihály négytagú tolatócsapata. Pásztor Béla Nincs „békaperspektíva”, csak farkasvakság — iá kezdeményezések Zöldségfélék és egyebek M ég mindig van olyan, amiben nem lehetünk büszkék, hogy elsők között vagyunk az ország megyéi közül: ez pedig az évenkénti „elvándorlások” száma. Ha értesüléseink pontosak, évente átlagosan 12—14 ezer ember vándorol el megyénkből más tájakra munkát keresni. „Hiába” a nagyarányú iparfejlesztés : az új üveggyár, a konzervgyár, a hűtőház, az új forgácsoló, a békési vasgyár, a szinte már középüzemekké fejlesztett régi „manufaktúrák”, a fejlődő kisipari szövetkezetek és hozzá tehetjük az egyre több fiatalt is itthon marasztaló, virágzásnak induló mezőgazdasági szövetkezetek — túl nagy az a hátrány, amelyet megyénk iparosításában, mint régi örökséget kaptunk és, hogy jó hazai szóval éljek, „le kell dolgoznunk”. Igaz, a néhány évvel ezelőtti kopár szikeseinken már kultúrnövények díszlenek. Igaz, hogy esztendőről esztendőre több munkást foglalkoztat fejlődő iparunk, de az is igaz, hogy nő az új generáció, Rogy egyre inkább gépesített a mezőgazdaságunk, ahonnan, ha nem fokozódik a belterjes gazdálkodás, mind több és több „fölösleges” munkaerő szabadul fel, s ha nem talál helyben vagy a környéken foglalkoztatottságot, elmegy, hogy másutt keressen magának megélhetést. A tárgyal éteremből hgtalan követelés - rovására a közösség Megyénk Iparának elmaradottsága, mint említettem régi keletű. Békés megyét, mint az ország éléskamráját tekintették régen, — bár ma is az, és erre büszkék lehetünk! Csakhogy régen ezt az állapotot konzerválni akarták. Az elmúlt húszegynéhány év ezen változtatott, a konzerválásból konzervgyár és más nagyüzemek lettek — csupán az utóbbi tíz év alatt 15 ezer új munkást és alkalmazottat fogadtak be az új üzemek. Az ipari fejlesztés előrehaladása azonban még így sem volt olyan ütemű, hogy az új üzemek foglalkoztatni tudjanak minden keresőképes dolgozót. Ennek sok okaként a legjelentősebbet említem csak, azt is képletesen: bármennyire szeretnék magamnak vásárolni egy Renault személyautót, ha az összespórolt pénzemből csak Trabantra futja. A régi igazságok azonban közhelyként hatnak egy olyan ember fülében, aki autó- vásárlásról álmodni sem mer, mert mindössze az az igénye, hogy dolgozni szeretne valahol, méghozzá a lakóhelyétől nem több száz kilométernyire. Éppen ezért ígérem, nem is használok több ilyen suta hasonlatot. Inkább arról írok: különböző szerveink, ha tetszik öntevékenyen, de pártunk ez irányú törekvéseitől vezéreltetve, hogyan igyekszenek segíteni a fenti igények megvalósulásán. Elsősorban a M egy tanács. Ám, ez az összeg még nagyon kevés a ktsz tervezett bővítéséhez, amely 1970-ig még 150 embert akar foglalkoztatni. Ehhez több mint négymillió forint kellene. Reméljük meg is lesz az OKISZ segítségével, amelytől már kapott ígéretet a szövetkezet. Most már csak anyagi támogatás kellene és némi hitel is, amit hat év alatt fizetne vissza a banknak az asztalos ktsz. ezőkovácsházán a Békéscsabai Kötöttárugyár, a helyi, a környéki és a járási tanács összefogásával enyhül majd a gond a foglalkoztatottságban. A kötöttárugyár ebben a községben leányvállalatot akar alapítani, amelynek .épületelemeit — egymillió forint értékben — éppen a napokban rendelték meg a tanácsi szervek Dunaújvárosban. A környező községek és a járási székhely tanácsai már 622 ezer forintot adtak erre a célra KÖFA-alapjukból azzal, hogy saját portájukon is enyhül majd a gond. A tsz-ek most tanácskoznak a hozzájárulásról. A gépeket és egyéb berendezést a gyár szállítja majd. A nagyszerű kezdeményezés eredményeként 197Ö-ig 350 munkás találja meg kereseti lehetőségét a gépjavító állomás mellett épülő üzemben. Hozhatnánk példákat az orosházi járásból, Békéssám- sonból, ahol a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár létesít leányvállalatot és segít a fogA JANUÄR ELSEJÉN életbe lépett új tsz-törvény a vagyonjogi vitákat is a bíróságok hatáskörébe utalta. Demokratikus továbbfejlesztése ez a törvénykezésnek, hiszen a tsz vezetősége által hozott határozatok ellen is indíthat pert bárki, ha úgy véli, hogy jogsértő. Egyesek azonban alaptalan követeléseiket is ily módon igyekeznek érvényesíteni. Bizonyság erre az Orosházi Járásbíróság néhány peranyaga. Fegyelmi úton bocsátották el a járás egyik tsz-elnökét, mert rendszeresen italozott és rosszul irányította a közös gazdaságot. Ennek ellenére — kihasználva az a premizálás elvéhez. Csakhogy akkor másokról volt szó! A megalapozatlan követelést elutasító bírósági ítélet bizonyára ból veszem a példát, a mezőkovácsháziból, de néhányat máshonnan is, mert a törekvés általános és egyben eredménye is már annak a helyi lehetőségek minél jobb kiaknázására irányuló politikának, melyet a megyei pártbizottság és tanács követel hónapok, és mondhatjuk évek óta alsóbb szerveitől. A gyümölcs, ha még fiatal is a csemegtanította a hajdani elnököt j mete, amelyből leszen, kezd már arra, hogy a közösség érdekének ! érni és egyre jobb terméssel a szem előtt tartásával védi a bíróság az egyén jogait. CSAK AKKOR TARTOTTA markát egy tsz-építőbrigád néhány tagja, amikor előleget osztottak. Ha azonban meg kellett fogni a szerszám nyelét — azt már nem. Végül is munkatársaik megsokallták a „lógást”, és kiközösítették őket maguk közül. A tsz vezetősége igazat adott a .. ... . .1 munkacsapatnak és azt mondta a uj törvény adta lehetőseget - b>- lusta épitőknek> menjenek a gazrósági úton pórbálta érvényesíte ni követelését: körülbelül tizenkét ezer forintot kért a tsz-tői prémium és hűségjutalom címén. Prémiumra, jutalomra — ez daság más területére dolgozni, de ott aztán álljanak helyt becsülettel. Nem mentek. Az év végén mégis munkaegységet követeltek köztudott csak az tarthat mag“k"ak- Mégpedig nem is ke igényt, aki teljesítette a feltételeket. A szóban fo%ó tsz-elnök azonban még rendes fizetéséért sem dolgozott meg tisztességesen — éppen ezért tették ki a szűrét. A TÁRGYALÁSON a tsz példákkal bizonyította, hogy korábban ő is szigorúan tartotta magát Egy év máivá vizel szolgáltat 2 békéscsabai új vízmű Napjainkban sok bosszúságot | sítják meg, az első ütem azonban ikoz Békéscsabán a vízhiány. Kü- : már egy év múlva belép — ha a Ionosén a bérházak III—IV. emele- jó szándékkal párosul a jó szerién gyakran főzéshez, mosako- vezés, anyagellátás és kivitelezés dáshoz sincs víz. Ezért kétszeres 'egyaránt. Ezenkíyül a konzerv - türelmetlenséggel várja a város j gyár saját vízellátásra rendezke- lakossága az "új vandháti vízmű jdik be, ami szintén javítja a vá- bekapcsolását. Az illetékesek tá- ros vízellátását. A jelenlegi tarjékoztatása szerint Vandháton napi tízezer köbméter vízszolgáltatásra rendezkedhetnek be. Ezt tós hőségben még rágondolni is jó: jövő ilyenkor talán a jogos igények kielégítésére víz csorog bét ütembén több éven át való- a csapból a város minden részén. veset. Az egyik például 624 munkaegységért indított pert a bíróságon. Természetesen nem kapta meg, hiszen pénzt csak ledolgozott munkaegységért fizethet a közös gazdaság. Ez volt az ítélet lényege egy másik esetben is, amikor több évre visszamenőleg próbálta érvényesíteni munkaegység-követelését egy asszony, pedig színét sem látták ott, ahol dolgozni kellett. Az új törvény egyébként sem érvényesíthető visszamenőleg. A szóban forgó ügyet is elbírálták már annak idején azok, akiknek a hatáskörébe tartozott. E CIKKBEN azokat a pereket említettük, amelyek jogtalan követelések alapján indultak. Távol áll tőlünk azonban, hogy bárkit is elriasszunk. Az Orosházi Járás- bíróságon több olyan ítélet is született az utóbbi időben, ami a felperes vagyonjogi követelését támasztotta alá. Békés Dezső megye egyik legnagyobb járása- J lalkoztatási gond enyhítésében a helyi tanács anyagi hozzájárulása révén. Vagy a szeghalmi járásból, ahol a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz 1970-ig mintegy 600 munkást foglalkoztató telephelyet hoz létre, s az építkezés máris gyors ütemben halad. És hosszú hasábokon át sorolhatnánk kisebb példákat, amelyek mind arról a helyes törekvésről tanúskodnak, hogy a nagyobb önállóság a lehetőségek jobb kihasználására ösztönzi a tanácsi, vállalati szerveinket, nagyobb társadalmi összefogásra sarkallja az embereket a közös gondok lépésről lépésre való megszüntetésében. Csupán a kisipari szövetkezetek által tervezett, mintegy 72 milliós — nagyrészt OKISZ-beruházásból 1970-ig 580 millió forint értékkel növekszik majd a termelés, a foglalkoztatottak létszáma pedig 2370-nel nő. Ezek mind tények, amelyek elmozdítanak bennünket arról a bizonyos „első” helyről. A napokban hallottam egy viccet, mely lehet, hogy csak a „szellemesség” terméke, de nékem valahogy nem tetszik az „alaphangja” miatt. Elmondom, hadd’ lássa mesélője: igenis, ki „merem” írni az újságba: Egyik ember kérdezi a másiktól ebben a nagy hőségben: Tudod-e. miért nem esik hónapok óta az eső7 Nem. Miért? — kérdezi a másik... — Hogy ne tudjon gyökeret ereszteni az új gazdasági mechanizmus... — hangzik a felelet. Az új gazdasági mechanizmus azonban az aszály és az egyesek fejében már elég régóta tartó aszály ellenére is gyökeret ereszt és ennek eredménye az a sok önálló kezdeményezés, amelynek kapcsán talán éppen a viccmesélő gyermeke is el tud majd helyezkedni szűkebb hazájában, ha kijárja az iskolát. Hacsak nem szenved íarkasvakság- ban, mint a kajánul viccet mesélő papája, akinek a szeme tökéletlenül alkalmazkodik a fényhez, és akinek éppen úgy kevesebb lesz a zöldségféléje, mint másnak vagy nekem, ha tovább tart a szárazság. Varga Dezső kecsegtet. Tény az, hogy a jóval korábbi s a túlzott centralizálásból származó „békaperspektívából” kinőttek már vállalati vezetőségeink, tanácsi és egyéb szerveink s az új gazdasági mechanizmus adta nagyobb önállósággal élve, (ha ez kockázattal is jár) bele mernek kezdeni új vállalkozásokba. A mezőkovácsházi járásban, ahol — a szeghalmi és orosházi mellett — legnagyobb gond az iskolából kikerülteknek, a nőknek stb. munkát biztosítani, éppen az ezernyi lehetőség kiaknázása oldhatja meg ezt a feladatot. Battonya több mint tízezer lakosú község. Legnagyobb ipari foglalkozást űző egységei a téglagyár és az asztalos ktsz. Ez utóbbihoz naponta mennek jelentkezni felvételre. Ám, a szövetkezet vezetői egyelőre csak biztatást tudnak nyújtani. E biztatásra azonban — ha pillanatnyilag nem is elégíti ki az igényeket — lehet számítani, mert mögötte a tanácsi szervek s az OKISZ által létrehozott Támogatási Alap anyagi segítsége áll. A helyi tanács "igazán elismerésre méltó hozzájárulást ad a közös probléma megoldásához: erre és a következő évre mintegy 200—200 ezer forintot szavazott meg a mindössze 960 ezer forintot kitevő KÖFA-alap- jából az asztalos ktsz fejlesztésére. Ezenkívül felajánlott egy félmilliót, érő, állami tulajdont képező épületet, s ameddig meg nem erősödik a szövetkezet, a kommunális adókat sem veti ki rá. Ennél többet hasonló célokért, úgy véljük, nem is tehet
